Diabolic Beauty

Sziasztok!

Nagy örömmel mondhatom nektek, hogy a Diabolic Beauty blogra már a héten felkerült a második rész, amit nagy gonddal és igyekezettel írtam. Remélem sikerült benne átadnom a gondolataim, érzéseim és sikerült az eddig megszokott szintet hoznom vele. Egy kis ízelítőt is hoztam nektek belőle, illetve a linket, amin tovább olvashatjátok és követhetitek a történéseket. http://diabolic-beauty.blogspot.hu/

"- Kicsim mi nagyon szeretünk és már várjuk, hogy újra láthassunk - ez az utolsó mondat, amit hallok, mielőtt felriadok álomból.  Dörömbölés és kiabálás hallatszik fel az emeletre, ahol épp aludni próbálok nem túl sok sikerrel. Ha nem lenne elég ez a szörnyű alapzaj, pár percenként valaki ráfekszik a csengőre, mintha süket lenne. Idegesen fordulok át a másik oldalamra és közben az egyik párnám a fejemre teszem, hátha sikerül megszűrnöm ezzel a zajt. De ez nem jön össze, mert az illető, aki az ajtóban áll nagyon kitartó és mivel nem reagáltam rá oly' módon, mint ahogy azt ő letervezte elölről kezdi az egész procedúrát. Morgok egy sort és közben magamban egy sokkal melegebb éghajlatra "küldöm", majd kimászok a pihe-puha ágyamból. Magamra kapok útközben egy köntöst és lemegyek a lépcsőn, hogy elzavarjam az illetőt. Az előszobába érve belenézek a tükörbe és elborzadok a látványtól. A tükörben egy kómás, kissé kócos és nyúzott kinézetű lány fogad. Hát igen az alvás fontos része a pihenésnek, de így....nem. Végignézek magamon és kiveszek egy hajgumit a kis asztal fiókjából, hogy összefogjam a hajam. Időközben újra csöngetnek és az ajtó felé fordulva veszek észre egy kis öntapadós cetlit, amin James kacskaringós kézírása található. Leveszem és a bejárati ajtó felé indulva gyorsan átolvasom. Elmentünk elintézni néhány dolgot, többek közt azt, h. 7főtől a helyi iskolába fogsz járni. A reggelit az asztalon találod, ha szeretnél valamit nyugodtan hívj minket. Érezd jól magad. Puszi: Caroline és James ♥"