tag:blogger.com,1999:blog-22424306620132503292024-03-13T10:48:30.870-07:00A Hold boszorkánya [BEFEJEZETT]BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.comBlogger49125tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-7516974227216805822014-06-13T08:31:00.003-07:002014-06-13T08:31:33.481-07:00Diabolic Beauty<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy örömmel mondhatom nektek, hogy a Diabolic Beauty blogra már a héten felkerült a második rész, amit nagy gonddal és igyekezettel írtam. Remélem sikerült benne átadnom a gondolataim, érzéseim és sikerült az eddig megszokott szintet hoznom vele. Egy kis ízelítőt is hoztam nektek belőle, illetve a linket, amin tovább olvashatjátok és követhetitek a történéseket. <a href="http://diabolic-beauty.blogspot.hu/" target="_blank">http://diabolic-beauty.blogspot.hu/</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"<b><span style="color: #8e7cc3;">- Kicsim mi nagyon szeretünk és már várjuk, hogy újra láthassunk</span></b> - ez az utolsó mondat, amit hallok, mielőtt felriadok álomból.
Dörömbölés és kiabálás hallatszik fel az emeletre, ahol épp aludni
próbálok nem túl sok sikerrel. Ha nem lenne elég ez a szörnyű alapzaj,
pár percenként valaki ráfekszik a csengőre, mintha süket lenne. Idegesen
fordulok át a másik oldalamra és közben az egyik párnám a fejemre
teszem, hátha sikerül megszűrnöm ezzel a zajt. De ez nem jön össze, mert
az illető, aki az ajtóban áll nagyon kitartó és mivel nem reagáltam rá
oly' módon, mint ahogy azt ő letervezte elölről kezdi az egész
procedúrát. Morgok egy sort és közben magamban egy sokkal melegebb
éghajlatra "küldöm", majd kimászok a pihe-puha ágyamból. Magamra kapok
útközben egy köntöst és lemegyek a lépcsőn, hogy elzavarjam az illetőt.
Az előszobába érve belenézek a tükörbe és elborzadok a látványtól. A
tükörben egy kómás, kissé kócos és nyúzott kinézetű lány fogad. Hát igen
az alvás fontos része a pihenésnek, de így....nem. Végignézek magamon
és kiveszek egy hajgumit a kis asztal fiókjából, hogy összefogjam a
hajam. Időközben újra csöngetnek és az ajtó felé fordulva veszek észre
egy kis öntapadós cetlit, amin James kacskaringós kézírása található.
Leveszem és a bejárati ajtó felé indulva gyorsan átolvasom. <span style="color: #b45f06;"><b><u>Elmentünk
elintézni néhány dolgot, többek közt azt, h. 7főtől a helyi iskolába
fogsz járni. A reggelit az asztalon találod, ha szeretnél valamit
nyugodtan hívj minket. Érezd jól magad. Puszi: Caroline és James ♥</u></b></span>"</i> </div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-17724946422717128782014-06-03T10:02:00.000-07:002014-06-03T10:02:07.333-07:00Új blogom<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-7D4msskTKJQ/U2jIhriHWLI/AAAAAAAABGw/VlZys55WJfY/s1600/Diabolic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-7D4msskTKJQ/U2jIhriHWLI/AAAAAAAABGw/VlZys55WJfY/s1600/Diabolic.jpg" height="151" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">Sziasztok!<br />Újabb bloggal jelentkezem és remélem benéztek hozzám. Minden véleményt örömmel olvasok (még ha az nem éppen jó). Ez a blog A Hold boszorkányának a folytatása, csak a gyermek Alicia Black életével. Remélem akik eddig is figyelemmel követték a szülök sorsát most bekapcsolódnak az övébe is.<br />Szóval jó olvasást kívánok hozzá:<b> <a href="http://diabolic-beauty.blogspot.hu/" target="_blank">Diabolic Beauty</a></b></span></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-59713453922330441892014-06-02T04:07:00.001-07:002014-06-02T04:07:11.150-07:00Lisa és Chris élete<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-DDsCgmkj5gw/U4hVKmbuasI/AAAAAAAABJE/ddL86TT9e9E/s1600/esk%C3%BCv%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-DDsCgmkj5gw/U4hVKmbuasI/AAAAAAAABJE/ddL86TT9e9E/s1600/esk%C3%BCv%C5%91.jpg" height="129" width="200" /></a><i> - Gyönyörű...erre nem is tudok mit mondani. Olyan, mintha ez az elmúlt 16 év el sem telt volna.<br />
- Tudom. A szüleid kérésére egy burok veszi körül, így rajtunk kívül nem
látja más, amíg be nem költözöl - mondta Christian mögém állva és egy
csókot nyomott a hajamba. A többiek is csak bámulni tudták, így mi
ketten bementünk és birtokba vettük a családi örökségem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek az emléknek már idestova 1 éve és ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott. Többek között a barátaim elköltöztek és csak látogatóba jönnek hozzánk. Én pedig azóta boldogan élem a magam kis életét azzal, akit szeretek. Mindketten visszaszoktunk már a társasági életbe, ám nekem még mindig vannak fenntartásaim a vámpírokkal kapcsolatban. Épp a könyvtár hatalmas ablaka előtt állok és a havas tájat nézem, amikor egy erős és meleg kar fonódik a derekam köré.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Késze állsz a mai estélyre? - Kérdezi Chris és a fülem mögé tűr egy kósza tincset, ami kiszabadult a fonatból.<br />
- Még mindig nem vagyok képes megérteni, minek megyünk mi ilyenekre? Már lassan az is megutál aki, eddig a létezésemről sem tudott. De tisztában vagy a rangoddal járó bírálatokkal is? - Kérdezek vissza miközben megfordulok karjaiban és felnézek rá. hiába a csaknem 10 centis sarok kicsi vagyok hozzá képest.<br />
- Igen és nem érdekelnek. Ha nem tudják elfogadni a választásom, akkor nem kellene meghívniuk ezekre az értelmetlen partikra. Én mindennél jobban szeretlek és ezen még a törvények sem tudnak változtatni főleg hogy te vagy a leghatalmasabb mindenki közül. Egy rossza szavuk sem lehet a döntésemet illetően.<br />
- De...<br />
- Semmi de. Irány átöltözni és fél óra múlva találkozunk itt - mondta és a szobám felé kezdett lökdösni.<br />
Nem volt kedvem átöltözni és ezt telepatikusan Vele is közöltem, hogy elkerüljek egy esetleges címlapszorit. Sajnos a mi világunk sem különbözik sokban a halandókétól, hiszen itt is vannak olyan "emberek" akik mindent megtesznek egy kis pénzért. Volt már olyan, hogy amiatt kellett magyarázkodnom, hogy nálunk pontosabban nálam aludt egy régi barátunk. Szegénykém beszélgetés közben ütötte ki magát és nem volt szívem sem teleportálni, sem pedig lelökni az ágyról. Másnap már arról szóltak a szennylapok, hogy milyen egy kétszínű egy hercegnő vagyok, aki még mellesleg egy szajha is.<br />
Ezen az emléken agyalva varázsoltam elő az alkalomra megfelelő ruhát és kiegészítőket, majd a fürdőbe vonultam, hogy rendbe szedjem magam. Gyors zuhany, hajmosás és szárítkozás, végöl pedig magara véve a köpenyem léptem be a hálómba. Az ágyamhoz siettem, ahol meghúztam egy zsinórt, ami csilingelve kelt életre ezzel behívva a szobalányom. Talán pár évvel lehetett nálam idősebb, de mindenben segített és szinte sosem tekintettem igazán szolgálónak, inkább, mint egy barátnak.<br />
- Kyra kérlek segíts felvenni a ruhát és elkészülni időben - kértem és ő minden zokszó nélkül tette, amit mondtam neki. A <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=122529423" target="_blank">ruhához</a> lépett és levette a vállfáról, majd kibontotta a fűzőjét és elém lépett vele. Beleléptem, majd elég szorosra húzta a fűzőt, hogy ne essen le a ruha, de még kapjak kényelmesen levegőt. Ezt követően felvettem a magassarkú cipőmet, és a holdas láncot, amit még karácsonyra kaptam tőle, majd Kyra megcsinálta a hajam és a sminkem. Nem vitte most sem túlzásba, mint máskor, így egy kissé füstös tekintet és egy enyhe rúzst vitt fel az arcomra némi arcpirosítóval.<br />
- Köszönöm.<br />
- Nem tesz semmit, Felség. Remélem jól fogják magukat érezni - mondta, amjd meghajolt és elhagyta a szobát. Még egyszer utoljára belenéztem az egész alakos tükörbe és végigmértem magam. Nem leszek most sem kitűnőbb a tömegből, habár a kisugárzásom magára vonja majd mindenki figyelmét. Aztán kopogást hallottam és egy "Tessék!" kiabálása után belépett Chris.<br />
- Gyönyörű vagy, mint mindig, habár most inkább csillogsz is mellé.<br />
- Nem hiszem, de azért köszönöm - mondta, mert még mindig neheze tudtam elfogadni mások bókjait. Közelebb lépett és kezeit a vállamra tette, és egy apró csókot nyomott oda, majd kezeit az enyémekbe csúsztatta. Nehezen, de sikerült magunkat az ajtóhoz tendálni, habár egyikünknek sem volt ínyére a ma esti program. A limuzinban ülve idegesen kaparásztam a kezem vagy gyűrögettem a ruhám és egyáltalán nem érdekelt, hogy a közelemben lévők mit éreznek vagy vesznek észre mindebből.<br />
Lassan, de biztosan érkeztünk meg a Hocklower kúriára, ahol rengeteg lovas kocsi és limuzin mutatta, hogy már így is rengetegen vannak odabent. Miután kiszálltunk az autóból vagy nyolc esernyős ember futott hozzák azzal a szándékkal, hogy fejünk fölé tartsák azt, míg bemegyünk az ajtón. Gyorsan közlekedtünk és a nem kívánt dolgainkat leadtuk a londiner fiúnak, majd a bálterem felé vettük az irányt. A hatalmas, zárt ajtók mögül lágy dallam és éteri beszélgetés zaja szűrődött ki, ami csak engem zavart, ahogy elnéztem. Az ajtók nehezen nyíltak meg előttünk, mire a bennlévők elcsendesedtek, majd a komornyik bejelentett minket, hogy akinek nem szúrtunk eddig szemet az is észrevegyen minket.<br />
- Őfelsége Elisa Amelia Dunken, a Hold hercegnője és Őfelsége Christian Black, a Démonok és Vámpírok hercege - hangzott a bejelentés, mire a termen általános morajlás futott végig, majd mindenki meghajolt vagy pukedlizett. Mi is illedelmesen fejet hajtottunk és a lépcsőn a lehető legkecsesebben vonultunk le, majd könnyed társalgásba elegyedtünk a nemességgel.<br />
- És mikorra várható az esküvő vagy a baba? - Jött egy igen érdekes kérdés, ami hallatán majdhogynem a kérdező nyakába köptem az italom.<br />
- Én nem tudok sem esküvőről, sem pedig babáról. Ha pedig ez mégis megtörténne, Ön lesz az első akit értesítek - mondtam mosolyogva ezzel leplezve nem kis zavarom, majd kiszúrtam a tömegből egy ismerős hajzuhatagot.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Katerina Marshall?</i></b></span> - tettem fel a telepatikus kérdésem, mire egy kis idő elteltével megérkezett az ismerős válasz.<br />
<span style="color: #c27ba0;"><b> Na végre, már azt hittem sosem veszel észre. El sem hiszem, hogy eljöttem erre az egészre, de el kell valamit mondanom.</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Mondjad, csupa belső fül vagyok</b></i><b><i>.</i></b></span><br />
<span style="color: #c27ba0;"><b>Gyere ki az erkélyre és ott tudunk beszélni nyugodtan. Különben sok mindenről kell mesélned</b></span> - mondta némi éllel és komolytalansággal a hangjában.<br />
Még utoljára körülnéztem és örömmel konstatáltam, hogy senki sem figyel, így kiteleportáltam az erkélyre, ahol Kat várt. Amikor megérezte a jelenlétem szinte azonnal egymás nyakába borultunk, hiszen már legalább 1 éve nem is láttuk egymást. Híreket hallottam róla, miszerint összeköltözött Cameronnal és már jegyben járnak, de nem hittem a pletykáknak. Sajnos hiába próbáltunk időpontot egyeztetni egy találkára mindig közbejött valami. Hol nekem, hol neki.<br />
- Na mi a helyzet Hercegnőm! - Mondta kedvesen és magához ölelt<br />
- Semmi különös, bár vannak érdekes dolgok velünk. De veletek mi van? Egyikőtökről sem olvastam vagy hallottam semmit, mióta külön váltak útjaink.<br />
- Hát Dante összebútorozott valami arisztokrata picsával, akit senki nem fogad el a vére miatt. Egyszóval könnyűvérű a kis csaj, habár D erősen irányítja. Lukas egy Elisabeth nevű bárólánnyal kavar, de még esze ágában sincs megállapodni. A többieket én sem láttam, de pletykákat hallottam, de mind alaptalan. Cammel lassan már 4 hónapja vagyunk jegyesek és az esküvőt is tervezzük már, de még várunk vele. Nem szeretné elsietni dolgot, ráadásul nem szeretne nagy felhajtást sem. Nekem viszont egy olyan kérésem lenne, hogy leszel-e a tanúm és a nyoszolyalányom?<br />
-Hogyne. Ez a legkevesebb amit megtehetek értetek. Úgy örülök a boldogságotoknak és baba készülőben van már? Képzeld tőlem mindenki azt kérdezgeti, hogy "esküvő mikor lesz?" "baba várható már?". Komolyan kész őröltek háza van nálunk. És képzeld van néhány új képességem is.<br />
- Micsoda? Jó neked, nekem azóta nem jött elő, mióta befejeztem a fejlesztgetéseket - mondta szomorkásan, de tudtam, hogy igazából nem ez zavarja. A baj ott volt, hogy ő csak egy egyszerű boszorkány volt és ez ellen nem tudott mit tenni.<br />
- Az egyik, hogy átérzek mindent. Vegyük például ha a közelemben lévő illető terhes én is érzem a baba szívének lüktetését. Aztán ott van még a látomások és a hercegnősködéssel járó hatalom, amit megtold az, hogy angyal is vagyok. Isten óvja a gyermekem, ha lesz. És tudok mások között erőt közvetíteni is.<br />
- De miért? Azt meg hogyan.<br />
- Várj megmutatom - mondtam és megfogtam a kezeit és elképzeltem egy hidat kettőnk képességei között. Hagytam, hogy egyes képességeim, melyeket magam fejlesztettem ki átáramoljanak belé és a tudás az övé is legyen. Isteni érzés volt megszabadulni egy kis "tehertől". - Különben ha gyermekkel áld meg a Sors nem lesz könnyű neki. Egy olyan világba születni, amit a mágia ural és naponta meg kell küzdeni a szeretetért nem szerencsés. Féltem őt.<br />
- Ez csodálatos dolog, de biztos nem bántanák a trónörököst.<br />
- Nem hiszek bennük, de akkor sem szeretném itt világra hozni. <br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b> Vajon hol van az én csodálatos Hercegnőm?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Kattel vagyok kint a teraszon, miért baj van?</b></i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><span style="color: #6fa8dc;"> Nem de bejönnétek, már mindenki rátok vár. És szeretnék mutatni valamit</span></b>.</span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"> <i><b>Rendben egy pillanat és ott vagyunk.</b></i> </span><br />
- Azt hiszem mennünk kell, mert kezdenek aggódni értünk a bennlévők. Biztosan hiányzol már a párodnak, hisz nem minden nap jegyzik el a boszorkányokat - mondtam és elindultam a kétszárnyú ablak felé, ahonnan éles illatok és zene hallatszott az erkélyre.<br />
- De ígérd meg, hogy ha eljön a te időd én jutok, majd eszedbe legelőször.<br />
- Ez sosem volt kérdés, nekem te vagy az egyetlen barátnőm, akiben megbízom - válaszoltam őszintén és egy-két lépés után már a terem közepén találtuk magunkat.<br />
A különböző lények sűrű, áthatolhatatlan körgyűrűbe fogták minket és vártak. Egy halk, ám annál érzelmesebb zene vette kezdetét és mint oly sokszor most is Chris termett előttem, hogy felkérjen az első táncra. Kecsesen és előkelően lépkedtünk a ritmusra, majd az egymás kezében lévő kézfejeinkkel intettünk, hogy más is beszállhat, de nem történt semmi.<br />
- Valami gond van velük?<br />
- Nem csak várnak a jelre - mondta, majd elengedett és féltérdre állva nézett fel rám. - Én Christian Black ezúton szeretném ennyi tanú előtt megkérni a kezed Elisa Amelia Dunken. Hozzám jönnél feleségül? - Kérdezte, mire még levegőt is elfelejtettem venni. Míg a hangom visszanyerésén munkálkodtam, addig szemében a kétségbeesés apró szikráját láttam megvillanni.<br />
- Én...Nem is tudom mit mondjak. Vagyis mégis. Igen, ezerszer is igent mondok neked Christian - mondtam majd felhúzta a gyűrűsujjamra az eljegyzési gyűrűt. <a href="http://apracticalwedding.com/wp-content/uploads/2013/04/tumblr_mkosi2juve1s3gilbo1_1280.jpg" target="_blank">Gyönyörű</a> darab és illett hozzám vagyis a jellememhez. A nyakába borultam, míg ő szorosan tartott, majd egy kicsit megemelt a földről és megpörgetett a levegőben.<br />
- Háromszoros hurrá az ifjú jegyeseknek. Hip-hip HURRÁ! Hip-hip HURRÁ! Hip-hip HURRÁ! - Majd ezt követően jöttek a gratulációk, a jókívánságok és a részletek felől való érdeklődések.<br />
Mire hajnalt ütött az óra már mi is hazafelé tartottunk a limuzinba, ahol az álomvilág lassan elkezdett magafelé húzni. Még éreztem, hogy Chris magához van és suttog valamit, majd azt követően minden homályos.<br />
A nap közepén tértem magamhoz és nem kis meglepetést okozott az a tény, hogy a párnám <a href="http://weheartit.com/entry/110914663/via/ildiko082817?page=5" target="_blank">szuszog,</a> ami azt jelentette, hogy nem egyedül aludtam. Ugyan volt már rá példa, de eddig mindig tudtam a dologról most azonban semmi sem rémlett. Megemeltem egy kicsit a fejem, hogy jobban szemügyre tudjam venni a még alvó szerelmem, majd tekintetek folyton-folyvást az összekulcsolt kezeinkre tévedt.<br />
- Legalább et nem álmodtam - suttogtam magam elé, amikor megláttam a zafír-gyémánt gyűrűmet.<br />
- Még jó, hogy nem álmodtad, habár én azért álmomban is reméltem, hogy igent mondasz nekem - mondta egy rekedtes hang alólam.<br />
- Felébresztettelek?<br />
- Nem már egy ideje nem aludtam, csak csukva volt a szemem. Olyan jó, hogy mostmár hivatalosan is elismernek téged és nem csak az eljegyzés miatt.<br />
- Szerintem tévedsz. Sosem fognak elismerni, mert nem vagyok közülük való. Ezt te is nagyon jól tudod és ne tagadd. Az esküvő egy gyönyörű állomása a kapcsolatunknak, de ettől még nem fog változni a véleményük rólam. Ennek ellenére én mégis boldog vagyok, mert te itt vagy nekem.<br />
- El sem hiszem, hogy ilyeneket mondasz - mondta miközben felült az ágyon és az ölébe húzott. Hátam a mellkasának csapódott a lendülettől, majd állát a fejem búbjára helyezte. - Mondanám, hogy hagyj nekik időt, de nem teszem. Tudom, hogy nekik ez még valamelyest új, hogy egy ennyire hatalmas és teszem hozzá káprázatos személy legyen az uralkodónőjük hiszen a szüleink halála óta nem volt senki a trónon. Ne emészd magad miattuk. Csak az számít, hogy mi boldogok legyünk.<br />
- Rendben, de ha már itt tartunk miért is aludtál te az ágyamban? - Kérdeztem félig felé fordulva megpróbálva morcosan nézni. Nem jött össze, mert olyan aranyosan nézett, hogy a szívem is belefájdult abba, hogy szemeiben a megbánás apró jeleit láttam.<br />
- Hát...izé....Az úgy volt, hogy miután hazajöttünk felhoztalak a lakosztályodba, mert te elaludtál hazafele jövet. Aztán mikor letettelek az ágyra nem engedtél el, így megpróbáltam lefejteni a karjaidat a nyakamról, de mint látod nem jött össze. Szóval gyorsan pizsamát varázsoltam magunkra és elaludtam veled. De azért nem haragszol érte, ugye?<br />
- Dehogy is haragszom! Habár annak bizony ára van, hogy nem teleportáltad magad - válaszoltam és a kezembe idézte a kedvenc hajkefém és felé tartottam. - Fésüld ki a hajam, ha lennél oly' szíves.<br />
- Érted bármit megteszek, Szerelmem.<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #76a5af;"><b><i>*~*~*~*</i></b></span></div>
Már megint sík ideg vagyok, de most legalább Kat is velem van. Az elmúlt fél évben mást sem csináltunk Chrissel, mint szervezkedtünk. Az esküvő lebonyolítása rengeteg időt és energiát volt el mindkettőnktől, habár volt segítségünk. Bizonyos dolgokat elég volt a személyzetre bízni, míg másokat magunknak kellett megcsinálni. Ilyen volt például a menü vagy a ruha kiválasztása, amiben nem hagytam magam. A ruhát nem neves tervezővel varrattam, hanem magam terveztem és Ester nénivel varrattam meg, mert benne megbíztam.<br />
Ma már csak az utolsó simításokat végezte a személyzet, amíg mi Christiannel a medencében próbáltunk egy kicsikét kikapcsolódni. Szívesen úsztuk, vagy lazultunk, de leginkább egymást néztük a jakuzziban ülve néma vitákat bonyolítva ezzel. Mikor már kiáztattuk magunkat kikászálódtunk a meleg vízből és indultunk készülődni.<br />
Az első utam a konyhába vezetett, ahol magamhoz vettem némi vitaminban gazdag gyümölcsöt, amit a lépcsőn felfele menet elmajszoltam. A lakosztályomba lépve Katerina mosolygós arca fogadott karjában a legifjabb Walker csemetével. Gyönyörű <a href="http://weheartit.com/entry/115727721/search?context_type=search&context_user=cerenaysan&page=9&query=mother+with+baby" target="_blank">kislány lett</a>, akárcsak az anyja, akivel most nekem háttal az ablak mellett álltak.<br />
- Sziasztok - köszöntem kedvesen, mire Mysa mosolyogva kezdet rugózni édesanyja karjaiban.<br />
- Neked is szia Elisa. Látod, hogy örül neked a kis csöppség? Megértem, hiszen miért is ne lenne oda a keresztanyjáért.<br />
- Egy tünemény ez a gyerek, de tényleg. Jó neked, hogy nem kell féltened őt a sorozatos támadásoktól. De örülök, hogy el tudtatok jönni a nagy napra. Viszont nekem rohannom kell, mert még el kell készülnöm és mint látod sehogy sem állok vele.<br />
- Segítünk, mert erre valók a barátok.<br />
- Behívok Kyrát, hogy figyeljen egy kicsit Mysára míg segítesz felvenni a ruhát és megcsinálod a sminkem, ha szépen kérlek.<br />
- Persze - mondta és már meg is rántottam az ágynál lévő zsinórt, majd nem sokkal később Kyra lépett be.<br />
- Kérlek figyel a kislányra, míg elkészülök. Számítok rád, remélem nem rontasz el semmit, mert ha igen neked annyi.<br />
Ezután Kattel az öltözőrészlegbe vonultunk, ahol elővettem a menyasszonyi <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=121405968" target="_blank">ruhámat</a>, a hozzá tartozó kellékeket és kiegészítőket. Fátylat szándékosan nem csináltattam hozzá, mert tudtam úgyis útban lenne és annak úgy mi értelme lenne. Miután letusoltam, szárazra töröltem magam és a hajamat is megszárítottam Kat segítségével felvettem a ruhám. Mindenhol passzolt és sehol sem mutatott vagy takart többet, mint amire szükség volt. Ezt követte a hajam, amit egyszerűen hullámokba rendezett, majd a tincsek zömét kontyba tűzte és nem sokkal a végét követően kisminkelt.<br />
- Voilà kész is vagy Lisa. Gyönyörű lettél egy igazi vérbeli királynő is megirigyelné a szépséged.<br />
- Na szépen vagyunk. Már le is minősítesz, mondhatom nem szép dolog - mondtam tettetett durcázással, majd vigyorogva fordultam felé. - Köszönöm, hogy vagy nekem Katerina. Sokat jelentesz nekem, mint fogadott testvér.<br />
- Ezért vagyunk, mi mindig a legjobbak és ezt majd Mysa is megtapasztalja, ha lesz egy hozzád hasonló LB-je idővel.<br />
- Felség, Mrs Walker indulnunk kéne a kápolnába, mert már idő van. Félek el fognak késni.<br />
- Drága Kyra egy hercegnő vagy királynő sosem késik, csak mindenki más érkezik túlságosan korán.<br />
Bólintott, majd gyorsan átöltöztettük Mysát, tisztába tettük, és Katnek is segítettem átöltözni, majd mind a négyen elindultunk lefele. Lépteink visszhangot vertek az üres folyosókon, míg a kápolnához nem értünk. A hatalmas kétszárnyú ajtó be volt csukva, így senki sem láthatta mikor érkeztünk. Nem sokkal az érkezésünket követően megszólalt a bevonulós zene, majd kinyíltak az ajtók és elindultunk a kísérőimmel. A teremben rengeteg ismerős is ismeretlen arc fogadott, de csak egy arcra voltam hajlandó koncentrálni.<br />
Chris fenségesen nézett ki a neki készült királyi öltözékében, amit a koronája csak jobban kiemelt. Nem csoda hát, hogy a teremben lévő összes facér nő és fiatal lányka tekintete égette a hátam, miközben mellé lépkedtem. Fátyol hiányában nem kellett már az elejét csúsztatni, így egyből belevághattunk a ceremónia közepébe.<br />
- Tisztelt arisztokraták, barátok hozzátartozók. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi lehessünk ahogy az előttünk megjelent két Királyi sarj összeköti életét. Az Úr - kezdte mondani a szokásos papi szöveget a pap, ám elég csúnyán nézhettem rá, mert kijavította magát. - Akarom mondani a Mágia teremtett rengeted fajt, melyek közül kiválasztott néhány igazán hatalmas és törekvő Dinasztiát, hogy gyermekeik tovább vigyék hagyományaikat. Nem is húznám tovább az időt, hanem térjünk rá a lényegre. Christian Black, a Démonok és Vámpírok Hercege akarod-e az itt jelenlévő Elisa Amelia Dunken, a Hold Hercegnőt hites feleségedül?<br />
- Igen.<br />
- És te Elisa Amelia Dunken, a Hold Hercegnője, hozzá kívánsz-e menni az itt jelenlévő Christian Black a Démonok és Vámpírok Hercegéhez?<br />
- Igen.<br />
- Akkor a rá ruházott hatalmamnál fogva ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket - mondta és intett, hogy tegyük meg első hivatalos csókunkat.<br />
- Éljen soká a királyi család - kántálta valaki a tömegből, mi pedig mosollyal az arcunkon fordultunk feléjük.<br />
Ezt követően jött egy állófogadás és estefele, ahogy a legtöbb vendég hazafele indult kezdtünk el mi is ünnepelni. Csak a legszűkebb baráti kör és néhány fontosabb személy maradt velünk egy igazit bulizni. Az egész hajnalig tartott, amikor mindenki elindult ténylegesen haza. Chrissel felmentünk a <a href="http://weheartit.com/entry/110190374/search?context_type=search&context_user=TigerliganCorp&page=2&query=princ+bedroom" target="_blank">szobánkba</a>, amit az alkalomnak megfelelően egyszerű, de nagyszerű díszítéssel láttak el. A kontrasztok megtették a hatásuk, mert szemeimet apró hívatlan könnyek kezdték ködösíteni. Ezeket gyorsan letöröltem és férjem felé fordultam némi segítségkérés szándékában.<br />
- Megkérhetlek, hogy segítesz kikötni a ruha fűzőjét?<br />
- Igen, de az utána lévőkért nem vállalok felelősséget - mondta és egy egyszerű mozdulattal kioldotta a masnit.<br />
Ezután egy forró és szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra, majd szó szerint ledöntött a lábamról. A ruhát egy egyszerű eltüntető igézettel levarázsolt rólam. Míg én már fehérneműben feküdtem alatta, roppant zavaró volt, hogy rajta még mindig sok volt a ruha. Ezt hamar megoldottam, mert szó mi szó leégettem róla a ruháját, hogy a szekrény egyik fogasán újjá varázsoljam, mint ahogy a főnix madár is újjáéled hamvaiból. Mikor már mindketten csak egy szál alsóneműben voltunk kezdődött az igaz harc az élvezetért. Minden egyes csókját kiélveztem, miközben kezével felfedezőútra indult testemen. Ezalatt én hajába túrva húztam őt még közelebb magamhoz és vártam a csodát, hogy megtörténjen.<br />
Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem fel, de annyi energiám sem volt, hogy az éjjeliszekrényen lévő fiókhoz nyúljak. Mellettem halkan szuszogott az én férjecském, akinek csak a derekát takarta a takaró, így tökéletes rálátást nyújtva a kidolgozott felsőtestére. Megpróbáltam felülni, de nem ment, majd végignéztem magunkon és meg kellett állapítanom, hogy azért nem ment, mert plüssmaciként ölelt magához. Addig-addig fészkelődtem a karjaiban, míg fel nem ébresztettem szegényt.<br />
- Nagyon sajnálom, csak...<br />
- Neked is jó reggelt, Szerelmem. Szóval miért is kellett az alvókámnak mozgolódnia, mert nem értem. Ezzel csak azt érted el, hogy mostmár nem eresztelek el.<br />
- Szerettem volna a mosdóba kimenni, mert kezdem azt érezni, hogy a tegnapi vacsi kikívánkozik belőlem.<br />
- Elkísérlek!<br />
- Nem, nem kell. Egyedül is kitalálok addig.<br />
- Nem vitatkozol velem, mert úgy nézel ki, mint egy szellem. Falfehér vagy és ne mond nekem, hogy ne vigyázzak rád, oké?<br />
- Rendben, de szükségem lesz néhány dologra - egyeztem bele, mert ha nem teszem tényleg oda teszem ki a vacsimat.<br />
Mint kiderült aznap reggel semmi bajom sem volt, csak valami nem tetszhetett a gyomromnak, plusz a hajnali szórakozásunk megtette a hatását. Alighogy beléptem a mosdóba, a WC-hez rohanva adtam ki mindent magamból és ez így megy már legalább 2 hónapja. Látom Chris arcán, hogy szeretne rákérdezni a rosszulléteim okára, de még magam sem tudom a válaszokat.<br />
Kattel mára megbeszéltünk egy találkozót a házunk hátsó kertjébe, ahol Mysa nyugodtan tud játszani, már ha ő is jön. Szóltam a konyhán, hogy készítsenek édes és sós harapnivalókat, és főzzenek egy jó erős, valamint édes jázminteát és vigyék ki a kertbe. Minden zokszó nélkül tették, amit kértem, így elindultam a szobámba, hogy valami kényelmes, mégis elegánsan könnyed ruhát vegyek magamra. A szobába lépve egyből a szekrényhez mentem, ahol kiválasztottam egy halvány barackszínű ruhát, egy kényelmes cipőt, amjd a fürdőbe vonultam. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítkoztam és megcsináltam a hajam, majd visszasiettem a gardróbszobába, ahol magamra öltöttem a <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=123824594" target="_blank">ruhát és a cipőt</a>, majd megcsináltam a hajam és feltettem egy átlagos diadémot. A sminkeléssel nem foglalkoztam, mert a bőröm úgysem viseli el a kozmetikumokat, így a tükörbe nézve megállapítottam, hogy kész vagyok.<br />
Kisétáltam a hátsó - virágokkal és fákkal teli - kertbe és a kis virágos tavat kezdtem nézni. Egy újabb rosszullétet sikerült magamban tartanom, de már kezdett ebből elegem lenni. Hónapok óta nem is eszek szinte semmit, mégis bizonyos időközönként elkap a hányinger esetleg a szédülés vagy az émelygés. Az egyik fának támaszkodtam, mikor meghallottam, hogy valaki közeleg. Megfordulni sem volt időm, mert az a valaki a karjait a derekam köré fonta.<br />
- Szia! Minden rendben, Szerelmem? - Kérdezi Chris és belepuszil a nyakamba.<br />
- Igen, persze csak egy kicsit szédülök ennyi az egész. Semmi nagy dolog és hamarosan Katerináék is megérkeznek, hogy egy csajos napot töltsünk együtt. Szóval.....<br />
- Értem én.....Már látni sem akarsz, de azért egy sütit kölcsönvennék tesztelés gyanánt.<br />
- Hé arról nem volt szó, hogy a nyáladzásotokat kell néznem - hallottam meg egy mosolygós hangot a hátam mögül. Kibontakoztam Christian öleléséből és Kathez fordultam, hogy üdvözölni tudjam.<br />
- Örülök, hogy látlak benneteket. Már vártalak, és látod nem csak a levegőbe beszélek - mondtam és a megterített asztal felé intettem a kezemmel<br />
- Én meg már itt se vagyok lányok. További jó szórakozást - mondta a Hercegem és távozott.<br />
- Na is mi volt olyan sürgős, hogy hamar kellett találkoznunk?<br />
- Elmondom, csak érjen ki a hallótávból. Szerintem tedd le a nagylányt a földre, had játsszon egy kicsit.<br />
- Oké, de már nagyon kíváncsivá tettél - felelte és Mysát a földre rakva ültünk le a székekbe.<br />
- Szóval arról szerettem volna érdeklődni, hogy mikor te teherbe estél voltak fura érzéseid? <br />
- Az émelygésre, hányingerre vagy a szédülésre gondolsz? Igen voltak, de majdhogynem a várandósság félidejében kezdődtek nálam. Amúgy ez egyénenként változhat, például mikor Meredith volt terhes nála nem is jelentkeztek ilyesfajta "tünetek". Várj azt akarod mondani, hogy te is állapotos vagy?<br />
- Nem tudom, nekem ez még nagyon új lenne meg fel sem vagyok még készülve rá. Félek, hogy nem lennék jó anyja a gyereknek, vagy folyamatos támadásoknak lenne kitéve.<br />
- Mond csak Lisa, volt mostanában rossz közérzeted, vagy hányingered esetleg szédelgésed?<br />
- Igen, bár az én közérzetem nem igazán szokott jó lenni. De ezt leszámítva kezdem magam úgy érezni, mint aki nem ura saját magának. Reggelente rettenetes fejfájással ébredek és éjjelente nem is alszok valami sokat.<br />
- Az alváshiánynak más is lehet az oka - mondta perverz teintettel, amiért én nagyon csúnyán néztem rá - Jól van na, csak egy ötlet volt. De ha tényleg terhes vagy akkor szólnod kell róla a Hercegnek is, mert ha mástól tudja meg nagyon ki fog borulni.<br />
- Igazad lehet, így szólni fogok neki, de most veletek vagyok és itt is maradok.<br />
A nap hátralévő készét beszélgetéssel és játékkal töltöttük. Mysa egy igazán leleményes kislány, aki előszeretettel vette le a diadémomat, hogy aztán a saját kis fejére tegye. Ezt megunva gondoltam egyet és a fejére idéztem egy pillangós hajba valót, aminek már-már jobban örült, mint egy tiarának. Kat mosolyogva figyelte gyermeke vidám arcát, ahogy arról beszélt, hogyha egyszer nekem is lesz babám, akkor milyen jót fognak játszani. Hiába volt még csak alig múlt 4 éves, mégis lassacskán olyan bölcs volt, mint édesanyja.<br />
Teltek-múltak a hónapok és beköszöntött a tél. A pocakom már elég nagy volt, így napjában többször is le kellett ülnöm vagy dőlnöm pihenni, mert a lábaim nem bírták. A képességeimre is kihatott ez az állapot. Rengetegszer fordult elő, hogy a semmiből idézgettem meg dolgokat, vagy teleportáltam váratlanul a világon bárhova. Mikor elmondtam Christiannek, hogy mi is történik velem nagyon megörült, majd néhány pillanat leforgásra alatt teljesen kétségbeesett. Nem tudta mi lesz velem vagy hogy hogy fogom bírni az egészet. Szerencsénkre minden simán ment egészen a szülés napjáig, amikor is egymást érték a rosszindulatú illetve fenyegető üzenetek. Ezeket a terhesség alatt is kaptam, de az utóbbi időben egyre többet és mindegyik egyhangúan arra engedett következtetni, hogy bántani fogják a gyermekem. Ezt nem engedhettem meg, így arra az elhatározásra jutottunk - ugyan fájó szívvel, de most csak a kicsi volt a legfontosabb -, hogy rábízzuk őt az angyalira. Carolinera és Jamesre. Megkértem őket, hogy vigyázzanak rá, mikor mi már nem lehetünk mellette és, hogy amint tudják vegyék őt magukhoz és tartsák távol ettől a világtól. Igent mondtak, de kikötötték, hogy 1 éves kora előtt nem tudják megtenni.<br />
Aztán eljött a szülés pillanata. Chris az ajtónk előtt állt és várt, míg Kyra, Kat és Caroline bent voltak velem a szobába. Biztattak és segítettek egy egy iszonyatos fájdalom során, hogy ne veszítsem el az eszméletem. Sokat jelentett nekem, majd megindult a szülés és ugyan apróbb nehézségek árán, de világra hoztam első gyermekem.<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-sI0Gm0YTXKk/U4xaxEikmtI/AAAAAAAABK0/MkME0LyJpkk/s1600/%C3%BAjsz%C3%BCl%C3%B6tt.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-sI0Gm0YTXKk/U4xaxEikmtI/AAAAAAAABK0/MkME0LyJpkk/s1600/%C3%BAjsz%C3%BCl%C3%B6tt.jpg" height="200" width="128" /></a>- Kislány lett, Felség. Gyönyörű kislány - mondta Kyra és a már bepólyált, <br />
varázslattal megmosdatott csöppséget a karomba adta.<br />
- Megyek szólok Chrisnek, hogy mostmár bejöhet - mondta Kat gyereksírással övezve. Ahogy kilépett az ajtón, rögtön berontott azon Chris és egyből hozzánk sietett.<br />
- Édes Istenem. Hál' égnek mindketten épségben és egészségben vagytok. Nézzétek!.....Olyan szép, mint az anyukája. És már most látom, hogy mit örökölt tőled Lisa.<br />
- Szerintem is egy angyal és nem tudok betelni a látványával. Én miért nem látom, hogy mit örökölt tőlem?<br />
- Mert abban egyformák vagytok és mert még nem láttad őt úgy ahogy én. Különben tőled a jég varázsát és a szemeid ragyogását örökölte - mondta szelíd mosollyal az arcán. Szemeiben az örömkönnyek látszottak, de nem engedte őket legördülni. - Várj megfogom egy kicsit, hogy fel tudj ülni egy kicsit.<br />
- Rendbe, de óvatosan. Nagyon törékeny még szegénykém - válaszoltam és feljebb csúsztam az ágyon, majd karomat nyújtottam a gyermekemért. Nem adta egyből oda, hanem egy kicsit odébb tessékelt, hogy ő is le tudjon ülni mellém. - Remélem jól döntöttünk, Hercegem és nem fog ránk haragudni, hogyha egyszer visszajön ide.<br />
- Én is, de meg fogja érteni az egészet ebben biztos vagyok. Mi legyen a neve?<br />
- Legyen Alicia. Alicia Black.....</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-38895175520260249762014-05-15T06:50:00.003-07:002014-05-15T06:52:57.050-07:003.évad 15.rész - Az utolsó harc és az örökség<div style="text-align: center;">
Sajnálom, hogy csak mostanra tudtam befejezni, de érettségiztem és ez minden plusz energiám leszívta. Szóval tényleg sajnálom, de mostmár itt vagyok és gőzerővel dolgozom a részen. A részről csak annyit, hogy ez lenne magának a történetnek a befejező része. Kérésetekre viszont még közzé fogok tenni egy történetet Lia és Chris további életéről. Amint elkészülök vele azt is közzé teszem majd.</div>
<div style="text-align: center;">
Sok puszi és jó szórakozást kívánok a részhez. Remélem nem okoztam vele nagy csalódást.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-D8dnI4Kq3W4/U20H5sdwNqI/AAAAAAAABG4/msc4rcRaPEs/s1600/suli+1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-D8dnI4Kq3W4/U20H5sdwNqI/AAAAAAAABG4/msc4rcRaPEs/s1600/suli+1.jpg" height="204" width="320" /></a></div>
<span style="color: #8e7cc3;"><b><u><i>Lisa szemszöge:</i></u></b></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Összetörtem, de véglegesen, amikor Chris megharapott és kiszívta belőlem sz élet utolsó cseppjét is. Aztán valami édes-fémes ízt éreztem, ami végigfolyt az ereimben és új élettel ajándékozott meg. Mikor kinyitottam a szemem, már tudtam, hogy visszafordíthatatlanul megváltoztam. Már nem akartam menekülni a hatalmam elől, így elfogadtam, hogy nem csak boszorkány, de hercegnő is vagyok. A Hold hercegnője, mégpedig angyalszárnyakkal. Első dolog amit megláttam, miután kinyitottam a szemem Chris féltő tekintete volt, némi aggodalommal fűszerezve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Démonom? - - kérdeztem hitetlenkedve ízlelgetve a szót, majd feltornáztam magam, addigi vízszintes helyzetemből ülő helyzetbe. Szemeimet csípni kezdik a könnyek, ám ezek most nem a bánat könnyei, hanem az örömé.<br />
- Hiányoztál Szerelmem - felelte és megcsókolt. Ajkaimmal óvatosan
érintettem meg az övéit, ám azokkal vadul kapott az enyémek után. Idilli
pillanatunk egy fegyver kakasának kioldódó hangját, így mindketten
odakaptuk a fejünk. Conor állt az épülethez tartozó torony lapos tetején
és a Bloody Rose-ját nekem szegezte.<br />
- Mit tettél vele? Két vámpír szagát éreztem meg, de nagyon remélem Őt
legalább nem tetted azzá, amivé soha nem válni önszántából.<br />
- Conor....Ne bántsd Christ! Ő az én démonom - mondtam Chris elé lépve, majd minden előzmény nélkül összecsuklottam.<br />
Nem tudom mi történt ezután, mert a sötétség újra magával ragadott és most nem eresztett olyan könnyen. Most nem mások uralták az álmaim, hanem én és ez megnyugtatott. Egy enyhén megvilágított helyiségben "ébredtem", ahol rajtam kívül még két ember tartózkodott. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy kik ők, mert pár pillanat alatt leesett, hogy a két személy nem más, mint a Black család fejei. Chris szülei, akik a sajátjukként neveltek fel, miután a szüleim meghaltak.<br />
<i>- Na mi a baj, Mia? - kérdezte kedvesen Lucyl.</i><br />
<i>- Semmi csak eszembe jutottak anyáék, és hogy már sosem jönnek vissza - mondtam szomorúan és egy-két könnycsepp is legördült az arcomon. Sírni kezdtem, ami a helyzetemen nem segített sokat, ám Lucyl és Conrad átöleltek.</i><br />
<i>- Nem lesz semmi baj, mi megvédünk; Christian pedig jó társad lesz majd az életben. </i><br />
<i> Mosolyogva mondta, és nekem is kezdtek ettől a gondolattól elapadni a könnyeim, majd belépett Ő. Elegánsan festett, mint mindig, amit mindössze 4-5 éves fejjel meg tudtam ítélni, hisz' alig 1 évvel idősebb nálam. Vidáman közelít felénk, majd elém térdelve egy láncot emel ki a zsebéből, amin egy <a href="https://www.google.hu/search?q=necklace+with+moon&biw=1280&bih=931&tbm=isch&imgil=YZx9g8eYgkVYwM%253A%253Bhttps%253A%252F%252Fencrypted-tbn1.gstatic.com%252Fimages%253Fq%253Dtbn%253AANd9GcTVekvy6shiKBv9mhYHDsVNKr-hQRyXMw6JiqEJUWxmGbjsTimm%253B948%253B753%253BVX2oWAvlOlbNlM%253Bhttps%25253A%25252F%25252Fwww.etsy.com%25252Fmarket%25252Fmoon_necklace&source=iu&usg=__N-EErPaTuDm5lSpKDI5FG0_v4PQ%3D&sa=X&ei=e9dpU-rbBoyf7Aar3oCYAQ&ved=0CD4Q9QEwAQ#facrc=_&imgdii=_&imgrc=YZx9g8eYgkVYwM%253A%3BVX2oWAvlOlbNlM%3Bhttps%253A%252F%252Fimg0.etsystatic.com%252F013%252F0%252F7297154%252Fil_fullxfull.453381448_kycg.jpg%3Bhttps%253A%252F%252Fwww.etsy.com%252Fmarket%252Fmoon_necklace%3B948%3B753" target="_blank">nyakláncot</a> vett elő. Egy holdas medál volt rajta egy kék zafírkővel a közepén. Meseszép volt. Kikapcsolta, majd a nyakamba tette és újra elmosolyodott.</i><br />
<i>- Így ni. Remélem nem haragszol meg érte Hercegnő, hogy megvárakoztattalak, de sokáig tartott, míg végül elkészült az ékszer.</i><br />
<i>- Annyira tetszik, hogy azt nem is tudom elmondani. Már megbeszéltük, hogy nem szólítasz Hercegnőnek, nem igaz?</i><br />
<i>- De megbeszéltük. Még nehezemre esik, hogy Lisának szólítsalak, hiszen te vagy a Hold hercegnője és a szüleid.....</i><br />
<i>- Butus vagy! - mondtam lehajtott fejjel, hogy eltakarjam a saját gyengeségem. - Nagy teher a Holdat szolgálni és még nagyobb, ha azt nem értik meg. Én szeretek itt lenni és a Holdhoz is húz a szívem, ám a családom nélkül sajnos képtelen vagyok kapcsolatot létesíteni vele. A szüleim is azt akarnák, hogy "normális" életem legyen; remélem megérted.</i><br />
<i>- Fiatal korod ellenére roppantul bölcs vagy, Lisa</i>.<br />
Aztán eltűnik a kép és helyét egy másik veszi át, ahol az autóbalesetet követő időszak villan fel. <i>Újra abban a szobában ülök, ahol az a részeg fazon bizonyos időközönként megerőszakol. Most is éppen arra készül, látom a gondolatait, majd szorosan behunyom a szemeim és ellököm közeledő kezeivel együtt a hapsit. Néhány szitkozódó lépés zaja, egy elfojtott sikoly, egy csilingelve betörő ablak hangja és egy loccsanás, majd emberek rémült sikolyai. Kinyitottam a szemem és egy véres srácot láttam magam előtt, mire pislogni kezdtem, ám mikor újra tisztává varázsoltam a szemeim eltűnt. Hálát éreztem neki, de sosem volt alkalmam megköszönni, mert blokkolta ezt az emléket.</i><br />
Szemeim egyből kipattantak és fürkészve néztem végig a helyiségen valami támpontot keresve, ami viszonylag hamar meg is lett. Christian. Ijedten másztam hátrébb az ágyon, míg
bele nem ütköztem a falba és hatalmas szemekkel nézetem rám, majd kérdéseim tömkelegével halmoztam el<br />
- Hol vagyok? Mi vagyok és mit tettél velem? <br />
- Nyugodj meg, kérlek és mindent elmagyarázok....<br />
- Azt el is várom, és neked miért vannak szárnyaid? Mi vagy te
valójában? - Folytattam, majd lehajtottam a fejét, és észrevettem a hálóruhát, amire nem emlékeztem, hogy mikor cseréltem át. Nem hinném, hogy megleptem azzal, amikor újfent kiabálni kezdtem vele kicsivel
fojtottabb hangnemben. - Mi ez rajtam? Ugye nem te öltöztettél át vagy mégis?
Kérlek mond, hogy csak rosszul gondolom!<br />
- Éppenséggel nem gondolod rosszul, mert én öltöztettelek át, de higgy
nekem semmi olyat nem tettem, amivel kényelmetlen helyzetbe hoztalak
volna. Nem emberi módon cseréltem rajtad ruhát, hanem varázslattal,
szóval.... - folytatta volna, ha ajkaimat nem tapasztom az övéire.
Szenvedélyesen és mégis óvatosan csókolt, amivel engem a pokolba vitt, így nem kellett sok és én is átléptem egy sokkal nagyobb határt, mint eddig bármikor. Nyelveink dominanciáért küzdöttek, míg kezeink
felfedezőútra indultak egymás testén. Csak levegőhiány miatt váltunk el
egymás ajkaitól, ám az a rövidke pillanat is kínszenvedés volt számomra.<br />
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém, én csak... - kezdtem viszont most ő nem hagyta
kimondani amit gondolta,, mert sóvárogva esett újra édes ajkaimra. Óvatosan
végigdöntött az ágyon és fölém magasodva folytatta tovább a
csókcsatánkat.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Kérlek ne </b></i><span style="color: black;">- suttogtam erőtlenül, mikor egyik kezét a hálóingem széléhez vezette és elkezdte azt felfele húzni.</span><i><b> </b></i><span style="color: black;">- </span><i><b>Még ne. Nem akarlak megbántani, vagy csalódást okozni...Én....Sajnálom.</b></i></span><br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b>Ne haragudj, nem akartam erőltetni</b></span> - válaszolt, majd kezeit és
ajkát is elhúzta tőlem. Kissé megemelkedett rólam, lejjebb csúszott, hogy
fejét a mellkasomra tudja tenni. Szívem gyors ütemben dobogott és tudtam, hogy tudja, hogy ezt csakis miatta van. Kis idő után normalizálódni kezdett a szívverésem, majd egyenletesen szuszogva elaludtam.<br />
<br />
Jó sokáig aludtam, mert mikor felébredtem újra esteledni kezdett, ám valami hiányzott mellőlem. Valami ami nélkül már nem szeretnék felkelni reggelente, de most még sincs mellettem. Kikelek az agyból és Lassan, nyugodtan keltem ki az ágyból és úgy ahogy voltam indultam az ajtó felé. Útközben ugyan egy megidézett hajgumival összefogtam a<a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=121407399" target="_blank"> hajam, és magamra vettem egy fürdőköpenyt</a>, de mezítláb léptem ki a szobából. a hideg járólap csiklandozta a talpam, így lebegve indultam meg az egyik irányba. Míg a lépcsőhöz értem vagy három vázát döntöttem fel, amivel véleményem szerint még annak a figyelmét is sikerült magamra vonnom, akiét nem akartam. Ez bizonyította azt is, hogy két idegen kar fonódott a derekam köré és húzott le a földre. Ütögetni kezdtem a fogva tartóm, hogy engedjen el, de nem tette inkább még szorosabban fogott.<br />
- Te meg mégis hova mész? - Kérdezte Dante a fülembe súgva, és jeges leheletétől a hideg is kirázott. Letett a földre, magafelé fordított és várta a válaszomat.<br />
- Közöd? Éhes vagy, szóval több, mint valószínű enni. Netalántán bajod van vele?<br />
- Nem, de ilyen ruhában.... - mondta végigmérve és szemei kezdtek vöröses színt felvenni - Vétek, hacsak nem akarsz vacsora lenni.<br />
Szemei teljesen vörössé váltak, agyarai megnőttek és már épp a nyakamba harapott volna, amikor kínok közt vergődve esett a földre. Éreztem, ahogy az erőm áramlani kezd az ereimben és a lapockáim tájékán kisebb gócpontba tömörül. Éles fájdalom hasít a pontokba, amitől a földre esek kizökkenve D kínzásából. A levegő beszorul, nem tudok se sikítani, se lélegezni, se értelmes szavakat mondani csak vergődni. Hallom, ahogy Dante szinte röhögve hajol fölém, és kérdezi:<br />
- Csak nem visszahatotta mágia, Felség? - Nincs igaza. Nem a mágiáról van szó, hanem egy annál sokkalta rosszabb dologról. Erőt veszek magamon és megpróbálok felállni, de nem megy. Reménytelenségemben végül megteszem azt amit már oly' régóta meg kellett volna tennem. Megidézem a szárnyaim.<br />
Az első amit le tudok olvasni Dante arcáról az a döbbenet, majd a félelem, és végül a hitetlenkedés. Szólásra nyitnám a szám, ha képes lennék beszélni, de nem. Minden hang bennakad, nem akar kijönni, ám egy mélyről jövő hang megszólít. <span style="color: #134f5c;"><b><u><i>Örülök, hogy elfogadtad ajándékom, kis Hercegnő. Remélem nem haragszol meg nekem érte. Ophaiel vagyok, a Hold angyala és hiszek a győzelmedben az örök gonosz felett.</i></u></b></span> Miután elhallgat Chris dühödt hangját hallom meg, amint éppen Dantéval és Dimitrivel üvölt, mert nem vigyáztak rám. Hasztalan, hiszen semmit sem tehettek volna ez ellen, így megelégelve túlontúl való aggódását megszólalok.<br />
- Mitől vagy ilyen ingerült Christian? Csak nem valami baj történt - inkább hangzott kijelentésnek mintsem kérdésnek, de nem foglalkozik vele.<br />
- Igen van, de ezt majd kettesben megbeszéljük. És hova ilyen sietősen szárnyakkal, szakadt ruhában?<br />
- Enni, de nincs itt nagyon hideg? Megfagyok, de valamit el kell mondanom.<br />
- Ráér, az az első, hogy ne essen bajod - nem felelek, csak teleportálok a konyhába. A hűtőből előveszek egy dohoz tejet és megidézek hozzá egy tál müzlit, némi gyümölcsöt és egy kis fagylaltot. Mire a három srác megérkezik, már csak a fagylalt maradt és a mosatlan. Meglepődve pislognak rá, megvonom a vállam s várom, hogy valamelyik egy kis információval lásson el a helyzetet illetően.<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><i><b>*~*~*~*</b></i></span></div>
A felvilágosítást követően Chris kérésére felváltva állnak őrt az ajtó és az ablak alatt és előtt. Démonom még most is képtelen feldolgozni azt a tényt, hogy nem segíthet, ha eljön az idő. Carlossal nekem kell megküzdenem, különben sosem hal meg. Fájt látnom az arcára kiülő tehetetlenséget és kétségbeesést, de a szabályokat nem mi írjuk. Egy kényelmesebb és valamivel melegebb <a href="http://weheartit.com/entry/105386031/search?context_type=search&context_user=LaheyWolf&page=7&query=warm+clothes" target="_blank">ruhát</a> varázsolok magamra és kinyitom az ablakot, ami alatt D járőrözik éppen. Míg nem figyel leugrok a párkányról és futni kezdek, ő meg utánam.<br />
- Ezért még nagy bajban leszünk Elisa! Gyere vissza!<br />
- Nem! - válaszolom, miközben kiérek a fák takarásából. Sehol egy árva lélek, ami meglep, tudván iskola van vagy mi a szösz. - Dante, hol vannak.... - kérdezném hátrafordulva,a mikor egy kezet érzek a torkomnál.<br />
- Nézzenek oda, mit hozott erre a szél? Egy Dunkent; milyen kiszámítható vagy, de most megfizetsz mindenért - mondta egy ismerős hang. Tekintetemet rá emelem és érzem, ahogy kifut az arcomból a vér. - Igen jól látod, Daphne vagyok teljes valómban. Csak nem megleptelek.<br />
- Épp ellenkezőleg, most végre meg tudlak rendesen ölni - mondtam és egy gyorsan ható méreggel átitatott tőrt szúrtam a szívébe. Szorítása gyengült, ahogy a méreg végigáramlott az ereiben, majd elengedett. Nem hagytam meg neki azta a tisztességet, hogy hagyom lassan meghalni, hanem az erőmet használva kínozni kezdtem. Szemei kikerekedtem, majd egy éles sikítást követően lángra kapva elégett és eltűnt. - Mostmár soha nem térsz vissza.<br />
- Én soha többet nem akarlak felbosszantani - hallottam meg D és Dimitri hangját a hátam mögül. <br />
Mosolyogva fordultam feléjük és nem kellett mondanom semmit, de értetettek. Visszaindultunk a főépület felé, ahol a többi diák is volt, ám útközben még hasonló módon kivégeztem egy pár ellenséget, akik meg akartak ölni. Az épület főbejáratát átlépve Kat, Vadász és Conor fogadott és úgy tűnt örülnek nekünk, ám csalódnom kellett. Egyből Edwardhoz vittek, hogy ott világosítsanak fel a kötelességeimről. Kínos egy megbeszélés volt, de hamar túlestünk rajta, mert valami megmagyarázhatatlan erő kezdett vonzani magam felé.<br />
Hiába küzdöttem ellene mit sem használt, még a többiek visszahúzását sem éreztem meg. Lassan, de biztosan húzott magafelé az a lény, és kezdett kirajzolódni előttem igazi kiléte. Ugyan az az átkozott lélek kínzószemély volt, akit az álmaimban láttam. Mostmár tudtam a nevét, csak azt nem tudtam mit akar tőlem pontosan. A tetőn tértem magamhoz abból a bűbájból, amit rám bocsájtott, majd felnéztem és őt láttam magam előtt. Carlost.<br />
- Milyen nagyszerű, hogy megtisztelsz a jelenléteddel Hercegnő. Már kezdtem azt hinni nem szeretnél velem személyesen is találkozni annyi év után. Tévedtem.<br />
- Mily' arrogáns fasz vagy te Carlos. Azt hiszed képes vagy legyőzni? Ezt te sem hiheted, amikor mindketten tudjuk, hogy ahhoz gyenge vagy még.<br />
- Ennyire naiv lennél? Azt sem tudod mivel állsz szemben, Kedvesem - mondta és egy vérindát küldött felém. Szerencsére sikerült az elsőt elkerülnöm, ám a többi ellen nem volt ilyen mázlim, mert kibillentem az egyensúlyomból. A vérből lévő kötelek, melyekkel magához rántott égették a bőröm, aminek ő szemlátomást nagyon örült. - Most mit gondolsz, Hercegnő? Megtudlak ölni vagy sem?<br />
- Eressz el, de rögtön. Ezt nem úszod meg szárazon - mondtam és minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak a béklyója alól.<br />
Háttal fordított magának úgy hogy lássam a felénk közeledő barátaimat. Elszörnyedve néztek rám, ahogy kifeszítve függtem a földtől pár méterre. Kat egyből támadott, ahogy észrevett egy kis figyelmetlenséget Carlosnál, aki nem habozott visszatámadni őt. Az első sokkból a többiek is hamar felébredtek és egyesével ostromolni kezdték az ellenfelet. A figyelmét sikerült éppen annyira elvonniuk, hogy képes voltam kiszabadulni a béklyóból és hátulról támadtam rá. Sikerült meglepnem, és egy jól irányzott szúrással a földre terítenem. Nem elégedtem meg ennyivel és nem érdekelt, hogy a barátaim szemében ezzel egy kegyetlen gyilkossá válók, nem érdekelt. Egyetlen dolog foglalkoztatott, mégpedig az, hogy visszaadjam neki, mindazt, amit ő tett velem.<br />
- Ez az, tedd velem azt, amit én veled és örökre az enyém leszel - hangzott ördögi hangja a tudatom peremén. Ekkor ütéseim száma csökkenni kezdett és az akaratom is alábbhagyott.<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-EeMqJdBI3v4/UwJW27hTZrI/AAAAAAAABEA/uChvfShw1dw/s1600/sz%25C3%25A1rnyak.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-EeMqJdBI3v4/UwJW27hTZrI/AAAAAAAABEA/uChvfShw1dw/s1600/sz%25C3%25A1rnyak.jpg" height="166" width="200" /></a> Nem akartam életem végéig hozzá tartozni, de meg kellett ölnöm. Ahogy a támadásom abbamaradt felült és az ölében tartva húzott magához és nem engedett el. Elméje az enyémet kezdte ostromolni, amit egy követelőző csókkal tett még undorítóbbá, hogy át tudjon hatolni a pajzsomon. Nem engedtem neki és sikerült annyi energiát elszívnom tőle, hogy a lehető legtávolabb tudjam lökni magamtól. A tető peremére került és csak egy erősebb széllökés kellett volna, hogy egyszer s mindenkorra meghaljon, de nem ez történt. Sajnos.<br />
Sikerült megkapaszkodnia valamibe és felállt, majd felém lendült, de már nem tudott hozzá érni. A pillanatra törtérrésze alatt megtorpant és szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. Megfordultam, hogy lássam mitől és Christian állt vagy inkább lebegett mögöttem, kiterjesztett fekete szárnyaival. Kezét felém nyújtotta, de nem ért hozzám, csak megidézte az én vérvörös szárnyaim. Elképedve nézett kettőnkre felváltva Carl és nem tudta eldönteni mitévő legyen, hát én cselekedtem. Egy fényindát lőttem felé, ami a közelébe érve több apró szilánkszerű nyalábra esett szét ezzel okozva számos sérülést. Bámulásából a fájdalom zökkentette ki és szitkozódva rontott nekem, ami elől kitértem, így Chris elé került, aki viszont egy tőrt szúrt keresztül a szívén.<br />
- Ezzel még nem győztél, Lorin - harsogta felém, majd köddé vált.<br />
- Jól vagy, Szerelmem?<br />
- Igen, de ezt én is kérdezhetném tőled Black. Meg kell őt találnunk, mielőtt visszaszerzi az erejét.<br />
- Egyetértek, de pihenned kell, mert még nem vagy elég erős az utolsó harchoz - mondta féltve és magához húzott.<br />
- megértelek, de akkor sem hagyhatjuk, hogy egy ilyen elvetemült vámpír az iskolában randalírozzon. Mi van akkor, ha megtámadja a diákokat. Felügyelőként még én vagyok értük a felelős.<br />
- Akkor is pihenned kell és erről nem nyitok vitát. Rengeted energiát használtál már fel így is ellene és nem hagyhatod, hogy ezzel neked ártson. Kérlek gyere vissza a szállásra és pihend ki magad.<br />
- Rendben, de nem sokáig csakis estig - mondtam, mire bólintott és mindkettőnket néhány szárnycsapással a szállásukra vitt.<br />
Este kipihenten és józan gondolatokkal indultam neki a legvégső harcnak. A délután folyamán rengeteg elveszett érkezett az iskola alá, akikkel a diákoknak kellett megküzdeniük. Harci díszbe öltözve léptem át a biztonságot nyújtó téli szállás küszöbét és indultam a helyenként lángoló főépület irányába. Útközben csatlakoztak hozzám boszorkányok, vámpírok, tündék és egyéb veszélyes teremtmények, akik segítettek az elénk siető ellenséget a földdel egyenlővé tenni. Épp az erdő mellett haladtunk el, mikor megéreztem Carlos erejét és egy biccentéssel leváltam a csapatomtól, hogy egyedül vívjam meg a csatámat.<br />
Pontosan ott találtam ahol lennie kellett és egy gyors támadással köszöntöttem. Nem tudta kivédni az alattomosan érkező rajtaütést, így egyből elterült, amint hozzáért a nyílvesszőm. Ő sem tétovázott sokat, mert amikor felkelt a földről egyből nekem esett. Minden ponton támadtuk egymást, bár ő még így is sokkal sebezhetőbb volt nálam. Egy sokszorosító igézettel sikerült megtévesztenem, így a háta mögé lopózhattam és az Artemisz bottal átszúrtam a testét a szívével együtt. Nem szenvedett sokat, mert szinte azonnal szörnyet halt és nem sokkal később semmivé tört szét. Ezután az épülethez teleportáltam, ahol a döbbent arcokon kívül nem láttam mást. Az ellenség felszívódott, mintha ott sem lett volna sohasem, azonban mi mindannyian tudtuk az igazat.<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #134f5c;"><b><i><span style="color: #45818e;">*~*~*~*</span></i></b></span></div>
Két nap telt el a Nagy Harc óta és kezdett minden normalizálódni úgy ahogy előtte megszokhattuk. Azonban történt egy kis változás is. Nekem már többé nem volt helyem az akadémián, így reggel minden cuccommal együtt indultam a főbejárat felé. Kat segített kiválasztani egy megfelelő <a href="http://www.polyvore.com/untitled_29/set?id=117922255" target="_blank">ruhát</a>, megy elegáns és hűen tükröző hercegnői mivoltom egy tiarával kihangsúlyozva. Az ajtóhoz érve nem lepett meg, hogy Christ és még néhány barátot láttam.<br />
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy nélkülem bárhova is elmész? - Kérdezte a vámpírom és átölelve súgta a fülembe a következőket. - Tudnod kell, hogy már én sem maradhatok az akadémián, így megkérlek gyere velem haza.<br />
- Haza? Nekem olyanom már nagyon régóta nincsen - mondtam egy kósza könnycsepp végigfutott az arcomon.<br />
- Ez nem igaz. A te otthonod egy csodálatos és hatalmas ház, amit a szüleidtől örököltél még gyermekként. Oda szeretnélek most hazavinni, ha nem bánod.<br />
- Nem dehogy, de a többiektől azért még elbúcsúznék - elengedtem és odaléptem Lukhoz és Camhez. - Nem is tudom mit mondjak srácok. Mindent nagyon köszönök nektek és sosem feledlek el titeket. Kérlek benneteket, hogy vigyázzatok Katre helyettem is.<br />
- Megtesszük...hercegnő...Ezek szerint nem csak nekem nehéz így szólítanom....Ja tesó - mondták felváltva, majd mindketten szorosan magukhoz öleltek. - Mi köszönjük, hogy volt alkalmunk a valódi személyiséged megismerni.<br />
- Dante, Dimitri és Rien igaz? Szóval....Nektek is szeretném megköszönni azt, hogy támogattátok Christiant, mikor szüksége volt rá. Nagyra értékelem.<br />
- Nem tett semmit, Felség.<br />
- Tényleg nem volt nagy dolog Dunken, de lenne valami amit mondani akarok csak kérlek hajolj közelebb - kivételesen megtettem amit kért, habár már előre éreztem, hogy megbánom. - Nagyon dögös vagy ebben a ruhában és roppant szép. Megértem, hogy miért szeretett beléd Black olyan hamar és remélem sokáig együtt maradtok. Szép párt alkottok és sok sikert a továbbiakban.<br />
- Köszönöm Dante. Sosem gondoltam volna ezt rólad, de sikerült a véleményemet megváltoztatnod rólad - mondtam és megöleltem, de csak kis időre. - Menjünk, mielőtt elerednének a könnyek.<br />
- Legyen, de Katerinától nem búcsúzol el.<br />
- Már megtettem, míg készültem.<br />
Mikor kiléptünk a bejárati ajtón akkor szembesült a mérhetetlen pusztítással, amit Carlos és teremtményei okoztak. Hát mit ne mondjak lesz mit helyrepofozni. Már a lefele menő lépcsőn jártunk, amikor hatalmas hangzavarra lettem figyelmes. Kat és a többiek hatalmas bőröndökkel közeledtek felénk és valamin nagyon vitatkoztak. Mikor mellénk értek értettem meg igazán a problémájuk lényegét. Egyikük sem akart minket elengedni, így mindannyian kiléptek és velünk tartanak az új élet felé.<br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Remélem nem baj, ha én is veletek tartok Hercegnőm? Különben meg ki védene meg téged a rád leselkedő veszélyektől?</b></span><br />
- Örülök neked Vadász, hogy csatlakozol hozzánk. Sokat jelentesz nekem - mondtam hangosan, mire mindenki abbahagyta a szócséplést.<br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Köszönöm. Remélem rászolgálok a bizalmadra.</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b>Azt meghiszem.</b></span><br />
Ezután még órákig gyalogolhattunk volna, ha nem teleportálunk egymás kezét fogva a kastényszerű építményhez. Ez volt szüleim öröksége, amit nem kellett senkinek sem megmondani, mert éreztem. éreztem az épületből áradó mágia és szeretet erős jelenlétét.<br />
- Gyönyörű...erre nem is tudok mit mondani. Olyan, mintha ez az elmúlt 16 év el sem telt volna.<br />
- Tudom. A szüleid kérésére egy burok veszi körül, így rajtunk kívül nem látja más, amíg be nem költözöl - mondta Christian mögém állva és egy csókot nyomott a hajamba. A többiek is csak bámulni tudták, így mi ketten bementünk és birtokba vettük a családi örökségem. <br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b> <span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #7f6000;">Vége</span></span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-EcYw1tHh6iE/U3TFCc9U85I/AAAAAAAABIo/cfgiTgSywPk/s1600/Lisa-h%C3%A1z1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-EcYw1tHh6iE/U3TFCc9U85I/AAAAAAAABIo/cfgiTgSywPk/s1600/Lisa-h%C3%A1z1.jpg" height="166" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lisa öröksége</td></tr>
</tbody></table>
</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-36929749423142438972014-05-04T09:24:00.002-07:002014-05-04T22:23:05.340-07:003.évad 14.rész -Enyém lesz, bármi áron<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><strike>Bocsánat a késéért, de jövő héten vizsgáim lesznek és arra kell készülnöm.</strike></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: #0b5394;"><span style="color: #fce5cd;"><span style="font-size: small;"><i><b>Igyekeztem a legjobban megírni és ezúton szeretnélek tájékoztatni benneteket, hogy még egy rész lenne a történetből. Amennyiben van igény egy végső Lisa-Chris élettel kapcsolatban, akkor azt még közzéteszem, ha szeretnétek. Ha nem, akkor nem.</b></i></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: #0b5394;"><span style="color: #fce5cd;"><span style="font-size: small;"><i><b>Szóóóval nem is húznám tovább, jó olvasást kívánok hozzá.</b></i></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">Ui.: Már előkészülőben van a következő blog, ám a címe még titok ;)</span></div>
<br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b><u>Chris szemszöge:</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak egy éles sikítást hallottam Lisától amit elsőre nem értettem, de siettem a hangforráshoz. Tudtam, hogy bajban van, ám ezzel csak akkor szembesültem, mikor odaértem hozzá. Ugyan ablakot kellett érte törnöm, hogy bejussak, de nem érdekelt. Csak egy számított. végre mellette legyek és megóvjam. Szemeit a könnyek homályosították, amit a falakból kilépő arc nélküli árnyak magukba szívtak. Lélekmardosó látványt nyújtott a kisírt szemű, törékeny és hatalmas boszorkányom, de nem akartam tovább tetézni bajait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt Szerelmem? - kérdeztem, miközben magamhoz húztam. Nem
válaszolt, csak csendben zokogni kezdett az egyenruhám zakójába. Nem
kérdeztem tőle többet. Kezem a hajamra simítottam és egy aprócska csókot nyomtam bele. - Minden
rendben nincs itt semmi, ami ártani tudna neked - mondtam neki és a hatalmammal eltöröltem Carlos démonait. Ezután kibontakozott a karjaimból és
körülnézett, ám mostmár nem látta az árnyakat sehol sem. Értetlenül
meredt rám, ám gondolatait tisztán hallottam. <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Mert csak nem bolondultam meg ha egyszer láttam
azokat.</i></b></span><br />
- Nem vagy bolond Elisa. Biztos csak a rémálmod egy kivetített jelenete volt, amit te a valóságnak érzékeltél.<br />
- Ez nem igaz! Azok a valamik igenis élnek és annak a faszinak a hangját
követik, aki bántani szokott - mondta és a végén elsírta magát.<br />
Egy pillanatra sem emelte
fel a fejét, mert nem mert rám nézni. Én sem erőltettem semmit, így a haját kezdtem simogatni és közben egy altatót duruzsoltam a fülébe.Láthatóan megtette a hatását, mert szemei lassan, de biztosan lecsukódtak. Ekkor egy nem kívánt személy is betette a lábát a szobába és kérdőre vont.<br />
- Mit tettél vele? - Kérdezte Conor ingerülten és nem kis aggodalommal a hangjában. Szívemet valami újfajta érzés kezdte marni.<br />
- Csak nem bajod van velem? Segítek neki újjászületni, ha annyira tudni akarod, ám ha az utamba kerülsz kíméletlenül eltiporlak.<br />
- Figyelmeztetlek, ha vámpírt csinálsz belőle megöllek és akkor már Ő sem állíthat meg.<br />
Bólintva jeleztem, hogy megértettem a mondandóját, azonban nem érdekelt. Az ablakpárkányra léptem, megidéztem ébenfekete szárnyaim, majd ellöktem magam onnan. Széles és hatalmas szárnyaimmal alig csaptam hármat máris a tetőn voltunk. Letettem magunkat és szerelmem az ölembe húzva csodáltam egy kicsit. Hosszú ideje volt már a sötétbe burkolózva, aminek lassan kezdtük megfizetni az árát. Hiába mondtam volna el neki a teljes igazságot nem tudta volna feldolgozni és végleg elvesztem, ám ennek most véget akartam venni. Fejét kissé hátrahajtottam és ajkaimmal selymes bőre felé hajoltam, hogy megtegyem azt amit kell. Nyelvemmel egy apró csíkot húztam, majd megnőtt szemfogaim nyakába merítettem és szívni kezdtem a vérét. Édesebb volt mindennél és a mámorba repített, ahonnan csak akkor tértem magamhoz, mikor mocorogni kezdett. Erősebben fogtam, hogy ne okozzon magának nagyobb bajt, mint amibe beleesett és még utoljára szívtam egy erőteljeset. Élettelen teste a karjaimba pihent és csak remélni tudtam, hogy a soron következő tettemmel nem kések sokat. Bal karomat az ajkamhoz emeltem és megharaptam, majd szívtam egyet belőle és vérrel teli számat az övére tapasztottam. Nem reagált rá egyből, de kis idő elteltével nyelni kezdett és kinyitotta szemeit, aki most élénk kéken csillogtak vissza a Hold varázsos fényében. Elsőre talán üresnek és élettelennek nézte volna bárki aki arra jár, ám én tudtam, hogy mostmár újra velem van. Apró hófehér kezét az arcomhoz emelte és kimondta az egyetlen szót, amit már oly' régen hallottam tőle.<br />
- Démonom? - kérdezte hitetlenkedve ízlelgetve a szót, majd feltornázta magát ölő helyzetbe. Szemeiben megjelentek az öröm első könnyei.<br />
- Hiányoztál Szerelmem - feleltem és megcsókoltam. Édes ajkai óvatosan érintették az enyémeket, ám azokkal vadul kaptam a párja után. Idilli pillanatunk egy fegyver kakasának kioldódó hangját, így mindketten odakaptuk a fejünk. Conor állt az épülethez tartozó torony lapos tetején és a Bloody Rose-ját nekem szegezte.<br />
- Mit tettél vele? Két vámpír szagát éreztem meg, de nagyon remélem Őt legalább nem tetted azzá, amivé soha nem válni önszántából.<br />
- Conor....Ne bánt Christ! Ő az én démonom - mondta Lisa elém lépve, majd összecsuklott.<br />
- Ez valami ostoba vicc, ugye?<br />
- Nem. Ő egy angyali teremtmény, akit nekem szánt a Hold. Ő a Hold utolsó és egyetlen lánya, aki egyben a jegyesem is, már ha Lisa is így akarja.<br />
Nem vártam meg a reakcióját, csak elindultam Amielával a menedék felé, ahova Dantét és Dimitrit hívattam. Egyikük sem tudta miért kell a menedékként szolgáló régi renovált épülethez menniük, de megtették amit kértem. A karjaimban édesen szuszogó ártatlan lány, de tudtam, hogy hamarosan szenvedni fog, amikor is visszatérnek az emlékei. Lassan megérkeztünk a házhoz, ahol a két legerősebb vámpír állt az ajtóba és várt. Várt arra, hogy megérkezzünk, ám mikor megláttak minket elcsodálkoztak.<br />
- Ő lenne a Hold hercegnője? Pont ő, aki annyi bosszúságot okozott mindenkinek? - Hüledezett Dante, miszerint kénytelen lesz behódolni a menyasszonyomnak.<br />
- Ezt majd bent megbeszéljük, de most melegre és nyugalomra van szüksége - mondtam és átléptem a küszöböt.<br />
Bent kellemes sötétség fogadott, ami egy kissé megnyugtatott, ám nem sokáig marad ez így ugyanis megérzek egy nem odaillő szagot. Ahelyett, hogy kérdőre vonnám a "haverokat" teleportálom magam egy eldugott és védett szobába, ahol Lisa ájult testét leteszem az ágyra. Szívesen öltöztetném át normálisan, de nem akarom kihasználni jelenlegi állapotát, így egy hálóruhát varázsolok rá, majd leülök az ágy végébe és gondolkozóba esek. <span style="color: #6fa8dc;"><b>Itt van Carlos, még ha nem is öltött eddig testet, de biztos nagyon közel van. Nem merészkednének az árnyai ilyen közel egy ekkora hatalommal bíró teremtényhez. Ahhoz nem elég erősek, vagy... Mi van, ha Carlos mentálisa meggyengítette Elisát, hogy ártani tudjon neki?</b><b> Lehetetlen, ahhoz nem elég erős</b></span> - morfondíroztam el ezen, miközben nyöszörgésre lettem figyelmes. Fejemet a hang irányába fordítottam és megláttam az éppen ébredező újjászületett angyali boszorkányt. Szemei egyből kipattantak és még mindig élénk kéken csillogtak, melyek tisztábban voltak minden égi kéknél. Ijedten mászott hátra az ágyon, míg bele nem ütközött a falba és hatalmas szemekkel nézett rám, majd kérdésekkel bombázott.<br />
- Hol vagyok? Mi vagyok és mit tettél velem? <br />
- Nyugodj meg, kérlek és mindent elmagyarázok....<br />
- Azt el is várom, és neked miért vannak szárnyaid? Mi vagy te valójában? - Folytatta, majd lehajtotta a fejét, ám nem maradt sokáig úgy, mert észrevette a ruháját és elpirulva kezdett újra kiabálni kicsit fojtott hangon. - Mi ez rajtam? Ugye nem te öltöztettél át vagy mégis? Kérlek mond, hogy csak rosszul gondolom!<br />
- Éppenséggel nem gondolod rosszul, mert én öltöztettelek át, de higgy nekem semmi olyat nem tettem, amivel kényelmetlen helyzetbe hoztalak volna. Nem emberi módon cseréltem rajtad ruhát, hanem varázslattal, szóval.... - folytattam volna, ha ajkait nem tapasztja az enyémekre. Szenvedélyesen és mégis óvatosan csókoltam, amit az ő vadsága miatt nehéz volt tartani. Nyelveink dominanciáért küzdöttek, míg kezeink felfedezőútra indultak egymás testén. Csak levegőhiány miatt váltunk el egymás ajkaitól. ám az a rövidke pillanat is kínszenvedés volt számomra.<br />
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém, én csak... - most én nem hagytam kimondani szavait, mert sóvárogva estem édes ajakira. Óvatosan végigdöntöttem az ágyon és fölé kerekedve folytattuk tovább a csókcsatánkat.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Kérlek ne </b></i><span style="color: black;">- suttogta erőtlenül, mikor egyik kezem a hálóinge széléhez vezetve elkezdtem azt felhúzni.</span><i><b> </b></i><span style="color: black;">- </span><i><b>Még ne. Nem akarlak megbántani, vagy csalódást okozni...Én....Sajnálom.</b></i></span><br />
Ne haragudj, nem akartam erőltetni - válaszoltam, majd kezeim és ajkaim elhúztam tőle. Kicsit megemelkedtem róla, lejjebb csúszom, hogy fejem a mellkasára tudjam tenni. Szíve gyors ütemben dobogott és mosolyt csalt az arcomra, hogy ezt csakis miattam. Egy idő után normalizálódott szívverése, majd egyenletesen szuszogva elaludt és nem sokkal később én is követtem őt.<br />
<br />
Már lassan a délután végét járjuk és itt állok Carlos koporsója felett Kylelal. Idétlenül vigyorog hiszen tudja, hogy tudom ki is ő valójában. Előhúzom a tőrömet az övemre erősített tokból, az egyik kezem a koporsó tetejére helyezem és átdöföm rajta a tőrt. A vérem spriccelve tör elő, majd folyik be egyenesen a fa résein a "kedves" rokonhoz.<br />
- Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megadod magad, unokaöcsém. Csak nincs köze mindennek ahhoz a fattyúlányhoz?<br />
- Hagyd őt békén ez csak a kettőnk dolga - felelem, majd kihúzom a tőrt és távozok.<br />
Visszamegyek a szállásra, ahol Lisa is van és megvárom míg lejön az emeletről. Addig a két vigyázóval beszélek és kifaggatom őket, hogy mit tudnak Kyleról és a családjáról. A válaszukat szinte sejtettem: Semmit. Soha nem hallottak róla vagy róluk, de megígérték, hogy vigyáznak a menyasszonyomra, míg vissza nem jövök hozzá. Még gyors felmentem az emeletre és egy garnitúra váltásruhát tettem az egyik székre, hogyha felébred át tudjon öltözni, majd távoztam. Visszateleportáltam a Vadászszállásra és egyből a dolgozószobámba mentem, ahol az ikrek fogadtak.<br />
- Minden rendben lesz vele? Tudod, hogy te vagy számára a múlt, a jelen és a jövő és ha magára hagyod végleg elpusztíthat mindent.<br />
- Mindennél jobban szeret és ezt ne felejtsd, mert ha igen abba mindannyian belehalhatunk.<br />
- Jól van tudom, de csak így tudom megvédeni, ha távol tartom a baj forrásától. Ti ezt nem érthetitek....<br />
- Dehogynem! Nem csak Lisa képes olvasni mások érzéseiben és a pajzsa sincs mindig fent - mondták felváltva az ikrek.<br />
Már csak percek kérdése volt és rég nem látott rokonom újra feléled és elindul megkeresni az egyetlen olyan személyt, aki megölheti. Kyle szobájához sétáltam Cammel és Lukkal együtt és ott vártuk, hogy hőn szeretett nagybátyám végre feltámadjon, hogy aztán véglegesen végezzek vele. Nem kellett sokat várnunk, mert a vérnek hála gyorsabban tért magához, mint azt számítani lehetett. Mondhatni kecsesen tornázta magát ülő, majd álló helyzetbe és megvetően, gúnyosan nézett végig rajtunk.<br />
- Olyan jó újra élni ennyi év után. Már azt hittem soha nem történik meg eme csodás pillanat - mondta negédesen, majd hozzátette - Sajnálom, de mennem kell, hogy megtaláljak egy számomra fontos személyt.<br />
- Te innen nem mész sehova - mondtam határozottan és egy tűznyilat lőttem felé, ám mielőtt az célt ért volna Lukas ugrott elé. - Te meg mi a francot csinálsz?<br />
- Nem teheted, Christian. Sajnálom.<br />
- Okos fiú. Védd csak a gazdád! - Mondta a fülébe, de úgy hogy Cameronnal mi is tisztán hallottuk.<br />
- Mégis mit jelentsen ez, Walker? Eladtad a lelked ennek a dögnek?<br />
- Nem, de ha kell majd Cameron bátyám felvilágosít erről. Most pedig hagyjatok magunkra.<br />
A dühtől szinte meg sem bírtam szólalni, ám büszkeségem miatt nem vettem tudomást a feltevésről csak kiviharzottam a szobából. A folyosón alig tettem meg pár lépést, mikor már törni-zúzni kezdtem az utamba kerülő szerencsétlen tárgyakat. Nem hagytam mást magam mögött, mint a pusztítás első jeleit. Azonban még ott csengett a fülembe Carl egy felém küldött telepatikus mondata: <span style="color: #e69138;"><b>"Az enyém lesz, bármit teszel is még ha meg is kell ehhez ölnöm ŐT."</b></span></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-3303197812935315462014-04-22T02:27:00.002-07:002014-04-22T02:27:26.873-07:003.évad 13.rész - Ébredezés<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-aQd9YLc9i7Y/U1KLl8xZDRI/AAAAAAAABGE/fMXFpIASviA/s1600/%C3%A9bred%C3%A9s.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-aQd9YLc9i7Y/U1KLl8xZDRI/AAAAAAAABGE/fMXFpIASviA/s1600/%C3%A9bred%C3%A9s.png" height="192" width="320" /></a></div>
Miután a könyvtárba teleportáltam magunkat valamelyest megnyugodott, hogy nem fog senki megtámadni bennünket. Nagy nehezen sikerült rávennem arra, hogy hagyjuk el a helyiséget, mert fáradt vagyok és pihennem kéne. Beleegyezett, de egy feltételt szabott, mégpedig, hogy jön velem és marad ameddig az ágyamba nem kerülök. Ne hagyott más választást, így belementem, mert képes lett volna egy újabb teleportálásra rávenni, hogy nála aludjak. Alapjában ez nem lett volna rossz ötlet, ha nem érzem magam nagyon vacakul és nagyon kimerülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire a Katerinával közös hálóhoz értünk azt hittem leragadnak a szemeim és képes lennék menés közben elaludni. Átlépve a küszöböt egyenesen a fürdőbe trappoltam és gyorsan lezuhanyoztam, majd a pizsamámat magamra varázsolva mentem vissza az ágyamhoz. A lehető legrövidebb idő alatt tettem magam vízszintesbe, majd kb ugyanolyan hamar el is aludtam. Még csak pár perce vagy órája lehettem az álmaimban, mikor elvesztettem az irányítást felettük. Hirtelen változott meg minden a környezetemben, majd egy éles fájdalom nyilallt a hátamba. A fájdalomtól összegörnyedve rogytam a földnek kinéző talaj felé, ami nem tudott megtartani, mert amint hozzáértem átestem rajta. Egy sötét veremben landoltam, melyet már ismerősként köszönthettem és ehhez társult egy ördögi kacaj is társult a képhez, amitől a hideg is kirázott.<br />
A fájdalom egy pillanatra sem hagyott alább, sőt időnként még nagyobb erővel lett úrrá rajtam és éreztem, amint a félelem kezd felkúszni elmém leghátsó zugából. Akkor értettem meg igazán, ha a magam ura akarok lenni meg kell őt ölnöm, hogy ne uralja tovább az elmémet. Küzdeni akartam, hogy lássa nem egy egyszerű, eltörhető játék vagyok, mint aminek gondol. Nagy nehézségek árán sikerült csak felállnom, de akkor sem volt meg az a komfortérzet a lábaimban. Nevetése abbamaradt és lélegzetvisszafojtva várta a következő lépésemet.<br />
- Azt hitted, hogy árthatsz nekem? Mert ha igen, akkor azt kell, hogy mondjam, tévedtél. Soha nem voltam az a gyenge, naiv és törékeny gyerek, akit te látsz bennem. Az élet megtanított egy-két dologra, köztük azzal, hogy soha ne adjam meg magam.<br />
- Gyermeki lojalitásod magadhoz mosolyt csal a szívemre. Azt hiszed erős vagy, de mégis miből gondolod? Egy senki vagy, akinek az élete senkit sem érdekel, mert mindenkit magad ellen fordítottál.<br />
- Azt kérded, mitől lennék erős? Hát elmondom, csak, hogy tisztában legyél a dolgokkal. Nem tudod milyen család nélkül felnőni, úgy hogy senki sem szeret. Te be vagy ide zárva az idők végezetéig, míg én élhetem az életem. Azok a megpróbáltatások amikkel a Sors szembeállított nagyonis megerősített. Már nem érdekel, hogyha meg kell ölnöm valakit, vagy el kell tennem az illetőt másik világba, mert megtehetem. Még csak elképzelésed sincs mire vagyok képes és mire nem. Nem is ismersz, mégis véleménnyel vagy rólam és a tetteimről. Te egy senki vagy, akit azért küldtek ide, hogy ne tudjon senkinek sem ártani - mondtam, mire felnevetett és éreztem, hogy ideje megerősítenem a pajzsom, ha esetleg egy támadást intézne irányomba.<br />
- Ebben tévedsz, kedvesem. Ha nem tartanának tőlem annyira, mint ahogy akkor nem küldtek volna ide. Még téged is képes vagyok idehozni csak hogy legyen kin gyakorolom az átkokat, ha megszökök innen. Legalább ne ringasd magad gyermeki álmokba, hogy meg tudnál tőlem szabadulni, mert nem. Gyenge vagy te ahhoz, hogy árts nekem vagy bárkinek ezen a síkon. Te itt csak egy megtűrt személy vagy, akit ÉN hoztam ide. Higgy nekem senkit sem fog érdekelni, mikor visszatérek és elveszem azt ami az enyém, Lorin.<br />
- Lorin? Ki az a Lorin? - Kérdeztem, de újra kinevetett és egy újabb és kínzóbb átkot küldött nekem. A pajzsom felfogta a támadást, de időt nem hagyva követte a többi. Esélyem sem volt ellentámadni, így az utolsó fegyverem mellett döntöttem. Kérdezgettem, hátha kiesik a ritmusából. - Nekem nem Lorin a nevem! Mégis ki a fene az a Lorin? Mond meg vagy megöllek.<br />
- Hát még ezt sem tudod, te kis pokolfajzat. Még a démonod sem mondta el neked?<br />
- Nekem nincsen démonom, érted? Én a magam ura vagyok - üvöltöttem és egy jól irányzott fonalindával átdöftem a páncélját. Egy hörgést hallatott, majd felém lendült, de már nem ért el.<br />
Sikítozva ébredtem fel és rugdostam le magamról a takaróm. Még mindig éreztem a testem körém érkező átkok súlyát, ami miatt nehezen vettem a levegőt. Zajos ébredésemmel felkeltettem a szobatársaim, akik morogva vették tudomásul, hogy nem támadás érte őket, hanem én voltam az ébredésük oka. Kat az másik oldalára fordul és közölte velem, hogy jó lenne ha végre aludnék és nem kiabálnék. Ezzel igazándiból nem értettem teljesen egyet, hiszen nem akartam megint ahhoz az idiótához kerülni, így kikeltem az ágyból. Nesztelenül osontam be a fürdőbe és egy rövid hideg zuhany után egy vastagabb ruha-összeállítást magamra varázsolva mentem ki az éjszakába.<br />
Nem tudom menyi lehetett az idő, de a levegő még szinte fagyos volt, pedig már azért tavaszodott. A suli körül még mindent hó borított, amit unalmamban eltüntettem. A kijelölt ösvényeken haladva elértem a park közepébe, ahol egy szökőkút állt és ahol egy Conort találtam. Nem vette észre az érkezésemet, ami csak kedvezett nekem azzal, hogy sikerült ráhoznom a frászt. Mikor mellé értem és a vállára tettem a kezem, ijedtében elejtett egy kis dobozt, miközben a Bloody Rose-ját nekem szegezte. Ujja a ravaszon volt és csak a szerencsémen múlott, hogy nem lőtt le azonnal.<br />
- Kösz, hogy voltál oly' nagylelkű és meghagytad az életem - mondtam gunyoros hangon, mire a fegyverét leeresztette és megvetően nézet rám. - Na, mondd el mi a bajod!<br />
- Semmi.<br />
- Biztosan? És mi ez a kis dobozka, várj kitalálom. Te gyógyszerezed magad, hogy lelassítsd az átváltozásod folyamatát, de nem használ. Igazam van?<br />
- Nem ez nem az....<br />
- Conor Downson! Most az egyszer ne hazudj nekem, mert esküszöm itt hagylak és soha többet nem törődök a hogyléteddel. És csak hogy tudd, én mindig megtartom az ígértem - mondtam, mire nagyot sóhajtott és belekezdett mondandójába.<br />
- Tabletták vannak benne amik arra kellenek, hogy fékezzék az éhségem. Tudom, hogy ez neked semmit sem jelent, de így a normális "emberek2" között tudok maradni. Ez az egyetlen esélyem addig, amíg nem süllyedek olyan szintre, ahonnan már nincs visszaút.<br />
- Miért nem szóltál, hogy ilyen bajod van? Ha kell adok a véremből, de nem túl sokat.<br />
- Nem engedem meg, hogy ezt tedd magaddal. Ennyit nem ér az életem - mondta, ám én már a tőrömmel megvágtam magam és hagytam kiserkenni a vérem. Próbált ellenállni - Kérlek ne tedd ezt velem, Lisa. Nem akarlak bántani!<br />
Megtört a vér illata által és már csak arra eszméltem, hogy ajkai a csuklómon ejtett seb köré záródnak. Abban a pillanatban azt hittem jól döntöttem, ám ez a gondolat rövid idő alatt foszlott semmivé. A kiszívott vér meghozta eredményét, mert elmémet egy hívatlan vendég kezdte ostromolni, majd megjelent az arc nélküli kínzóm. Éreztem, hogy nem tud hozzám közelebb kerülni, aminek örültem, de fejem zúgni kezdett és tudtam nem kell sok és eszméletem vesztem. Egy enyhe lökést éreztem magamon, majd kinyitottam a szemeim és Conort láttam magam előtt. Aggódva nézett rám és nem kellett nagyon a fejében kutakodnom, hogy tudjam látta amit én is szoktam.<br />
- Ki a fene volt ez?<br />
- Nem tudom, de már belefáradtam abba, hogy megtudjam ki ő. Kérlek ne szólj róla senkinek sem, mert nem akarok másoknak ártani. Nem tudom meddig tudom kordában tartani és félek tőle, hogy bántana másokat is.<br />
- Nem tehetem meg, hogy ne értesítsem az igazgatót az állapotodról. Mi van akkor, ha akkor ránt magához ez valaki, amikor harcművészeten vagy? Esetleg veszélyt jelentesz másokra?<br />
- Nem engedem, hogy megtedd - mondtam, majd egyik tenyerem felé fordítottam és megtettem azt amit már régen meg kellett volna. Kitöröltem az emlékei azon részét, amiben én is benne vagyok kiszolgáltatottan. Azokat ugyan meghagytam amikor a véremet szívja, hogy tudja magát mihez tartani, de a többit elvettem tőle.<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #76a5af;"><b>~*~*~*~</b></span></div>
A héten már csak párszor volt olyan, hogy kiestem a ritmusomból, de akkor sem voltam emberek között. A legjobb az volt benne, hogy a kínzásokat abbahagyta, ám helyettük egy másik módszerhez folyamodott. Azt hittem a szenvedéseimet nem tudja felülmúlni, de tévedtem. Már nem csal testileg kínzott, hanem a lelkem és az akaratom is próbára tette. Azt hittem jobb lenne feladni és engedni neki, ám valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy küzdenem kell ellene.<br />
A mostani ugrás is ilyen volt annyi különbséggel,hogy már nem sok kellett ahhoz, hogy végleg beadjam a kulcsot. A fájdalmak amiket okoz túlontúl nagyok, hogy minden erőmmel el tudjam viselni és támadni illetve védekezni sem tudok ellene. Aztán néhány perc után abbamarad a kín és szememet óvatosan nyitogatva próbálom felmérni a környeztem. Újra a gyengélkedő falait pillantom meg és az ágy mellett Kyle kék-zöld tekintetét, valamint egy kis üvegcsét. Érzem rajta, hogy nem ő az, hanem valaki uralja, de az biztos nem Daphne. Nem veszi észre, hogy ébren vagyok, így számhoz emeli a fura folyadékkal teli üvegcsét és megdönt azt. Még mielőtt egy csepp is elhagyhatná a fiolát elkapom a kezét és eltaszítom úgy, hogy a szemközti falom nyomot hagy a becsapódása.<br />
A ricsajra kivágódik az ajtó és belép rajta egy kissé nyúzottnak kinéző Dante, aki egyből Kylenak esik. Én feltápászkodom az ágyról és elkezdek kifelé hátrálni, amikor az ajtó tőlem alig pár lépésre becsapódott. Tudtam, hogy nem én tettem és ez kissé a frászt hozta rám, de a két egymást ütlegelő fiút ez sem zavarta meg. Aztán D egy jól irányzott ütéssel kiütötte Kylet, elvette a kezéből a fiolát, majd felém indul és a karomat megragadva rángatott ki a helyiségből.<br />
- Mi a fene az? - Kérdeztem egyből, mert érdekelt mivel akart Kyle megmérgezni.<br />
- Semmi - jött a tömör válasz és tekintetével belémfolytotta a további kérdéseimet.<br />
Egyenesen az éjjelisek szállása felé haladtunk, amint elhagytuk a főépületet. Először azt hittem el akarja mondani Chrisnek a történteket, ám mikor átléptük a küszöböt megtorpant. Egy kicsit kutakodtam az elméjébe és rájöttem mi vagy inkább ki az oka a tartózkodásának. A Walker ikrek nagybátyja volt az épületben, akit ő nagyon nem szívlelt, így megfordult velem együtt. Feleslegesnek tartottam megkérdezni, hogy hova megyünk, mert hamar rájöttem. Visszasiettünk a főépületbe és egyenesen az igazgatóihoz rángatott, ahova kopogás nélkül rontott be.<br />
- Elegem van belőle, hogy állandóan a kényes kis seggét kell megvédni. Nem vagyok bébicsősz - jelentette ki, miközben engem magam elé taszítva üvöltött tovább. Nem tudtam rá huzamosabb ideig figyelni, mert látásom szegletéről az árnyak megint elkezdtek bekúszni. A környezetem imbolyogni kezdett körülöttem, majd egy éles hang hatására összeestem.<br />
Mikor újra magamhoz tértem egy egyágyas szobában találtam magam, ahol rajtam kívül senki sem volt. Felültem az ágyon és megpróbáltam a gondolataim összeszedni, de csak nem sikerült. Az ablakhoz lépdeltem, ahonnan be lehetett látni az egész területet. Az onnan beszűrődő fény tette a helyiséget ijesztővé és kényelmetlenné, mert nem voltak lápmák vagy gyertyák. Aztán újra előjött az a sikítós hang a tudatom mélyéről, mire rá kellett döbbennem, hogy én adom ki azt a hangot. A kiabálásomra Conor lépett be, akinek egyből nekiestem és fojtogatni kezdtem őt és meg sem próbált ellenállni. Hagyta, hogy azt tegyem vele, amit akarok, de képtelen voltam megölni vagy legalább megsebezni.<br />
- Tedd csak meg, nem foglak bántani és ellenkezni sem fogok.<br />
- Nem! Gyáva.....gyáva.....gyáva...vagyok. Képtelen vagyok még erre is - korholtam magam, miközben Conor felölt és magához vonva ölelt szorosan.<br />
- Nem vagy gyáva, csupán csak félénk. Ha szeretnéd itt maradok veled míg jobban nem érzed magad.<br />
- Nem kell, de köszönöm - feleltem és kimásztam az öléből.<br />
Visszasétáltam az ablakoz, majd annak hátat fordítva vártam, hogy távozzon. Nem kellett sok és megértette a célzást, így egy utolsó biccentéssel távozott magamra hagyva. Fejemet oldalra fordítva igyekszem száműzni a nem kívánatos tényezőket, amire szemem lehunyásával próbálok rásegíteni. Nem megy és ezt azonnal észreveszem, amint kinyitom a szeme. Mindent vér borított és egy ismerős hang sátáni kacaja visszhangzott a szobában. A hideg futkosott a hátamon, majd árnyak kezdtek előtünedezni a sötétből és én rettegtem. Már nem mertem sikítani sem, mert féltem, hogy meghallják és rám támadnak a szem nélküli árnyéklények.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Christian</i></b></span> - üvöltöttem elmémben és csak remélni tudtam, hogy meghallja. Imáim meghallgatásra találtak, mert alig pár perc elteltével hatalmas robaj kíséretében megérkezett Ő. Az ablakon át jött és a kivágódó ablak szerencsémre nem talált el, azonban a lényeket ez meg sem zavarta.<br />
- Mi történt Szerelmem? - kérdezte, miközben magához húzott. Nem válaszoltam csak csendben zokogni kezdtem az egyenruhája zakójába. Nem kérdez többet. kezét a hajamra simítja és egy csókot nyom bele. - Minden rendben nincs itt semmi, ami ártani tudna neked - suttogja, majd egy erős széllökést észlelek magam körül. Kibontakozom karjaiból és körülnézek, ám mostmár nem láttam az árnyakat sehol sem. Értetlenül meredtem a vámpíromra, mert csak nem bolondultam meg ha egyszer láttam azokat.<br />
- Nem vagy bolond Elisa. Biztos csak a rémálmod egy kivetített jelenete volt, amit te a valóságnak érzékeltél.<br />
- Ez nem igaz! Azok a valamik igenis élnek és annak a faszinak a hangját követik, aki bántani szokott - mondtam és a végét elsírtam. Ez az én formám. Mikor már kezdenek a dolgaim jól alakulni, akkor minden egyből gallyra megy. Fasza! - Gondoltam magamban és egy pillanatra sem emeltem fel a fejem, mert nem akartam Chris szemébe nézni. Ő sem erőltette, amiért hálát adtam neki, majd elkezdte a hajamat simogatni és közben valamit mondogatott. Elálmosodtam és szemeim önkényesen csukódtak le, holott nem akartam, hogy ez legyen.<br />
Hideg. Ez az első mai eszembe jut, mikor kinyitom a szemem. A jeges szél viharosan tépi a hajam és a lábaim kis híján lefagynak, amikor a lábam a talajhoz ér. Erőtlen vagy, mert még a mozgásra is képtelen vagyok. Tekintetemmel a csillagos eget kémlelem, majd oldalra fordítom a fejem ahol egy vörösen izzó szempárral találom magam szembe. Ismerős szemek, ám mégis olyan távolinak hatnak. Aztán elvesztem őket és egy éles fájdalom hasít a nyakamba.<br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b> Sajnálom, de meg kellett tennem. Nem akartam, hogy belepusztulj a szenvedésbe.</b></span><br />
A hang ismerős, meleg és nyugtató, amitől az agyamat borító köd elenyészik. Christian az akit láttam és ő okozza a fájdalmat.Számat szólásra nyitom , ám azon egy árva hang sem jön ki. Félek...félek tőle mindennél jobban és ezt az egy érzést hagyom kicsúszni az irányításom alól. Küzdök ellene, de mindhiába hisz' erősebb nálam. A kezemet az ég felé nyújtva könyörgök megváltásért, de csak a sötétség ragad el.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-88730165102462288822014-04-12T09:43:00.000-07:002014-04-12T09:43:11.258-07:003.évad 12.rész - Rózsát a rózsának<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog mindenkinek a rész és kommenteltek is. Bárki megteheti, hogy leírja véleményét, mert a program engedni fogja. Szóval hajrá mindenki és jó szórakozást hozzá.</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi nektek<span style="background-color: #ffe599;"><i><b> ;)</b></i></span></div>
<br />
Szombat lévé nekünk még van egy-két óránk, melyeket nem tanácsos nagyon ellógni, ám volt már rá példa, hogy én mégis megtettem. Olyankor vagy elaludtam, vagy egyszerűen hangulatom nem volt a sok buta, tehetségtelen és önző lényt végighallgatni. Sajnos ez is csak egy ideig működött, amikor a nevelőapám, Logan úgy nem döntött, hogy ő fog tanítani. Gyermeteg fejjel és mindössze 7-8 évnyi élet tapasztalattal eléggé mókásan sikerültek ezek a szombatok. Sokat tanultam és legalább nem tudtam senkit sem bántani a hatalmammal. Egyszer azt mondta nekem apa, hogy <i>"az erő mely bennem lakozik nagyobb, mint amit el tudok képzelni és ez még csak nőni fog az idő múlásával"</i>. Nem hittel el, de a jelenlegi helyzetem megkívánja magam után az ilyesfajta formalitásokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval milyen órára is mentek? - Tette fel a kérdést Dante, akiről csakúgy, mint a többi éjjelisről teljesen megfeledkeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Közöd? Amúgy, ha nagyon tudni akarod ófranciára. Bár megértem, ha nem akarsz velünk jönni, hiszen ott tudást szedhet fel az, aki fogékony rá - feleltem átnézve rajtuk, hátha leléptek, de nem ez történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha arra számítottál, hogy ennyivel meg tudsz tőlünk vagy tőlem szabadulni, tévedtél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár, pedig azt hittem leszel szíves és eltűnsz innen, mert eléggé irritál a közelséged és nem jó értelemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, de nekem ezt a feladatot adták, hogy vigyázzunk rá akár az életünk árán is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg tudom magam védeni - kiabáltam vele és nem érdekelt, hogy a folyosón lévő összes diák már ránk figyel. - Ha Christian elég erősnek gondolna vagy legalább elfogadna olyannak, amilyen vagyok tudná, hogy meg tudom magam védeni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te értsd már meg végre, hogy csak óvni szeretne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis mitől? Egy iskolában csak nem támad rá egy fej nélküli pokoli teremtmény!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit t'om én! Ha továbbra is ilyen hangon beszélsz velem még meggondolom, hogy mennyire legyek kegyes.<br />
- Te? Kegyes? Na ne röhögtess már. Te soha a büdös életben nem voltál senkihez sem kegyes, vagy igen? Várj, de mégis, mikor a legtöbb lányt az ágyadba vitted - mondtam mostmár fuldokolva a dühtől. Meg sem várva a válaszát léptem be a terembe és ültem le a leghátsó padba.<br />
Alig tíz perc elteltével jött be a tanár is, akit szinte oly rég láttam, hogy el is felejtettem, hogy néz ki. Leült elővette a naplót és egy gyors névsor olvasást tartott, melyből kiderült, hogy kik is hiányoznak. Az, hogy kinek az már teljesen más kérdés, de ezt senki nem mondta. Egész órán egy neves boszorkány és alkimista mesterről volt szó, aki nem igazán kötötte le a figyelmem. Rajzolgattam, új igézeteket írogattam le, és próbáltam ki apróban, míg rám nem szólt Mr Larston.<br />
- Szóval akkor mikor is élt Mr Flamel?<br />
- Arról a Nicolas Falmelről van szó, aki állítólag halhatatlan?<br />
- Igen, pontosan róla. Szóval akkor a válasza, Ms Dunken?<br />
- 1330-ban született az biztos, azonban halálát máig titok fedi. Van aki azt állítja 1413-ban meghalt, a néphiedelem szerint 1418-ban és vannak olyan írásos emlékek tőle, melyek jóval halála után jelentek meg ezen a néven. tehát véleményem szerint még élhet is, de nem vagyok benne túlságosan is biztos.<br />
- Helyes meglátás, Elisa annak ellenére, hogy nem is figyelsz oda a dolgokra. Azonban örülnék, ha végre méltóztatna rám is figyelni nem csak a munkájára.<br />
- Meg lesz, amint érdekes dolgot tud nekem mondani, amit még nem tudok.<br />
- Micsoda arrogancia! Felháborító!<br />
Még mondta volna a magáét, ha engem el nem ragad egy újabb ismerős látomás. Éreztem, ahogy a feketeség látóterem széléről átsugárzik teljesen a látómezőmre. Aztán jött az az ismerősnek tűnő alak, akiről még mindig nem tudok kicsoda valójában. Még soha sem láttam az arcát, vagy láttam egészben, de tudom, hogy köze van a múltamhoz. A félelem ostorként csap át rajtam és csak várom, hogy újra és újra megtörténjenek a szörnyűségek. Először csak fojtogatott a távolból, majd később közelebb jött és kisebb nagyobb kínzásokat küldött rám. A gyengébbeket hamarabb ki tudtam védeni, de ellentámadni időt sem hagyva küldte az erősebbeket, így viszonylag gyorsan kimerültem. A mostani helyzet sem volt különb az előzőknél, hiszen alighogy betettem a lábam támadt. Annyiból volt most szerencsém, hogy épp el tudtam hajolni a csapása elől és fel tudtam venni egy védekezési pozíciót, majd én is támadásba lendültem. Aprócska, tűhegyes és rettentő éles tőrökkel kezdtem dobálni, melyeket körülvetettem egy gyilkoló mágiával hátha sikerül megölnöm, de nem jött össze. A fegyvereim lepattogtak a testéhez erősített páncélról, melyeken jóízűen nevetni kezdett, majd ez a nevetés sátáni kacajba csapott át, amitől kirázott a hideg. Míg ezzel elvonta a figyelmem egy olyan ártással támadt rám, amit a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnék viszont. A fájdalmak elviselhetetlenek voltak és csak vonaglani tudtam, még csak hang sem jött ki a torkomból. Azt hittem végez velem, de nem. Játékszerként tekint rám, amit addig kínozhat, míg az be nem adja a kulcsot vagy tudom is én. Merengésemből vészjósló hangja rángatott ki.<br />
- Olyan jó nézni, ahogy próbálsz ellenállni nekem. Van az ellenállásodnak egyfajta érthetetlen szépsége, de kissé bosszantó, hogy még nem könyörögtél segítségért. El vagyok keseredve ettől - mondta mímelt szomorkás hangon, ám ki lehetett belőle érezni a kárörvendést. Lazított az átkon, hogy válaszolhassak, de előbb levegőhöz kellett juttatnom sajgó légzőrendszerem. Köhögve jutottam el arra a szinte, hogy válaszolni tudjak a kérdésére.<br />
- Nem kell segítség ahhoz, hogy megvívjam a magam csatáit. Ha rajtam múlna nem lennék itt, de sajnos ez nem így van.<br />
- Rettentően goromba tudsz lenni azokkal, akikkel játszol és ez elszomorító. Talán egy kis ráhatással...<br />
- Meg ne próbáld vagy olyat teszek, amit esetleg megbánok - mondtam, majd egy lökést éreztem a mellkasom tájékán. Levegő után kapkodva ültem fel egy ágyon (?). - Hol vagyok? - kérdeztem egyből, de válasz nem jött. Gyorsan kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé, mikor észrevettem, hogy kicsit hiányos az öltözékem. - Hogy az a jó büdös....<br />
- Mi a baj? Történt valami? - Jött be a gyengélkedőbe Dante, majd végignézett rajtam. - Azta, nem is gondoltam volna, hogy....<br />
- Elfordul és kint megvár, vagy bejön, ha szólok értve vagyok? Mennyi az idő?<br />
- Aha, de nem megyek ki csak elfordulok és délután 3 óra van - válaszolt és meg is tette. Idegesen fújtatva mentem az ágyhoz és a délelőtti ruhámat eltüntettem. Sietve vetettem le a rajtam lévő ruhákat, majd magamra idéztem egy kényelmesebb <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=118831927" target="_blank">együttest</a>, ami tükrözte a jelenlegi hangulatomat.<br />
- Jól van kész vagyok, megfordulhatsz - mondtam és elindultam az ajtó felé, mikor megszólalt.<br />
- Azta, de dögösen nézel ki cica! Ismerjük egymást?<br />
- Hogy te mekkora egy pöcs vagy, Istenem. Ha nem tűnt volna fel Lisa vagyok, csak egyenruha nélkül, te ősparaszt.<br />
- Akkor biza házszámot tévesztettem, mikor azt hittem nem nézel ki kibaszott jól. Már értem mit szeret benned Shwan vagyis Black vagyis érted, na....HA nem kéne most vele találkoznod és nem félteném az életem egy kicsit isten-bizony meghúználak.<br />
- Igen? - Léptem közvetlen elé és kíváncsian néztem rá várva a neki kissé sem kedvező választ.<br />
- Naná, hogy igen. Cica láttad már magad tükörben? - Kérdezett vissza, meri csak egy nézéssel a falnak nyomtam és fojtogatni kezdtem pont úgy mint a régi szép időkben.<br />
- Na akkor ide figyelj D! Ha még egyszer ilyet vagy ehhez hasonló megjegyzést intézel felém, nem leszek rest és elintézlek odalent úgy, hogy soha többé ne legyen gond a hormonjaiddal. Azonban ha még most sem érted elmondom jobban. Levágom a töködet és a szádba nyomom a játékszered. remélem világos? - fejeztem be és elengedtem.<br />
- Igen, hogyne. Kérlek menjünk, mert Christian rád vár és nem szeretnék mégegy ilyet megélni.<br />
- Csakugyan? Hát ne várakoztassuk meg őt - mondtam némi gúnnyal a hangomban.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qNd-mQhtIdE/U0amxwg02OI/AAAAAAAABF0/k5cYwnlN4Qs/s1600/r%C3%B3zskert.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-qNd-mQhtIdE/U0amxwg02OI/AAAAAAAABF0/k5cYwnlN4Qs/s1600/r%C3%B3zskert.jpg" height="200" width="157" /></a> Az út gyorsan, zökkenőmentesen telt és Dante a lehető legtávolságtartóbb volt velem, ami annyit takart, hogy a lehető legmesszebb sétált mellettem. Én jól szórakoztam, mert a Christől tanult indás igézetet gyakoroltam, ami lekötötte a figyelmem addig, amíg meg nem érkeztünk. Egy érdekes rózsakertben álltunk meg, ahol a tavasz elejét meghazudtolóan már nyíltak a rózsák. Egy rózsalugas vezetett egy belső hely felé, mely végén egy náddal átszőtt hátfalú pad helyezkedett el. <br />
Érzelmeimmel küszködve néztem körbe nehogy valaki meglássa, hogyha elmorzsolok a szépségétől egy-egy könnycseppet. Valami furcsa oknál fogva senkit sem láttam, ami meglepett, mert tisztán emlékszem, hogy Dante hozott ide. Értetlenül álltam egy helyben, majd elindultam a pad felé, ám alig tettem meg néhány lépést, mikor két kar fonódott a derekam köré. Ijedtemben sikítozni kezdtem kb olyan hangon, mint akit halálra ijesztettek. Sajnos nem is voltam olyan messze tőle, mert a látomásos incidens miatt késsé féltem mindentől. Aztán az a valaki a fonatot áttette a jobb oldalra és a balt kezdte apró csókokkal behinteni. Erre pulzusom kicsit normalizálódott és mosolyogva fordulta meg Christian karjaiban, majd egy csókot leheltem ajkaira. Ebből egy kisebb csókcsata alakult ki, melyben nyelveink ismerős mégis vad táncot jártak egymással küzdve a dominanciáért. Csak levegő hiányában váltunk el egymástól és a homlokát az enyémnek támasztva kapkodott levegő után. Mikor sikerült a légzésünket lelassítani megkérdeztem azt, ami egészen eddig lekötötte gondolataim egy részét.<br />
- Ezt nekem csináltad?<br />
- Igen és nagyon megijedtem, mikor megtudtam, hogy az első órán rosszul lettél. Dantét kértem meg arra, hogy ügyeljen rád, míg fel nem kelsz és hozzon ide utána. Úgy örülök, hogy nem esett bajod - mondta, mire én a fejemet mellkasába fúrtam. sós könnyek kezdték égetni a szemeim, de nem hagytam őket kicsordulni. Újra felnéztem rá és éreztem, hogy szívem összeszorul attól, hogy újra sikerült bántanom őt.<br />
- Sajnálom, ha gondot okoztam nem volt szándékos. Sajnos a látomásaimat nem én irányítom és már rég nem vagyok a magam ura. Gyűlölöm magam ezért és ezzel neked is sorozatosan fájdalmat okozok.<br />
- Nem, ez nem így van. Sokkal erősebb vagy, mint azt hinnéd és hozzá még elképesztően szép is. Ezt is ezért csináltam, hogy bebizonyítsam mennyire szeretlek. Rózsát a rózsának, mert ez a legszebb virág, ami felveheti veled a versenyt.<br />
- Aranyos vagy és meg sem érdemellek, azok után, ahogy bánok a többi hozzám hasonlóval. Kibaszottul kegyetlen tudok lenni.<br />
- Mert ez hozzád tartozik, hogy biztonságban tudd az érzéseid. Olyan ez neked, mint halnak a víz vagy száraz területnek az eső. Létfontosságú, hogy védve érezd magad másoktól, de én nem akarlak bántani. egyszerűen nem lennék képes arra, hogy ezt tegyem veled hisz nem vagy te is egy érző lélek vagy.<br />
- Köszönöm.<br />
- Mit? - kérdezte nevetve.<br />
- Mindent. Azt, hogy vagy, azt, hogy megtanítottál szeretni, félteni, és beismerni, hogyha félek. A kötés óta éreztem, hogy az idei év más lesz, mint az előzőek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Szóval köszönök mindent, amit valaha tettél értem.<br />
- Én is köszönöm, de én azt, hogy vagy nekem és adsz nekem egy feladatot. Mégpedig azt, hogy vigyázzak rád, míg világ a világ.<br />
Még álltunk ott egy darabig egymást ölelve, majd leültünk a padra vagyis inkább Chris feküdt rajtam és beszélgettünk. Elmondtam neki a látomást és azt, hogy mennyire intenzív volt, ami nem tetszett neki. A haját babrálva mesélt nekem a napjáról és arról, hogy tudja, hogy nem tetszett a védelmezős része a napnak. Igazt adtam neki, és elmondta azt amit Danténak is, hogy meg tudom magam védeni. Már kezdett sötétedni és hűlni a levegő, mire befejeztük a beszélgetést és a rózsák nézését, így távoznom kellett. Nem hagyta, hogy egyedül menjek vissza a szállásomra, így jött velem és egész végig óvott. Szegénykém még a legapróbb nesztől is összerezzent és idegesen kapkodta a fejét a zaj és a veszélyforrás helyét keresve. Láttam rajta, hogy egyre idegesebb, így úgy döntöttem, hogy segítek neki azzal, hogy mindkettőnket teleportálom egy biztonságos helyre. </div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-1315008974954128032014-04-05T07:53:00.002-07:002014-04-05T08:08:16.262-07:003.évad 11.rész - Védelem? Nekem?<div style="text-align: center;">
<i> "Az élet kihívás - fogadd el!"</i><br />
<div class="auth">
<i> (Teréz anya)</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #b4a7d6;"><b><u><i>Elisa szemszöge:</i></u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Péntek délután nagyban készültünk az estére tervezett mozizáshoz, így nem is terveztük nagyon, hogy kiöltöztünk. Az óra lassan négyet ütött, így magunkra kaptuk a "normális" ruháinkat, - ami Katnek egy <a href="http://www.polyvore.com/untitled_30/set?id=117980720" target="_blank">nadrágos összeállítás</a>, nekem pedig egy <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=117981150" target="_blank">szoknyás outfitre</a> esett a választásom - majd elindultunk a főbejárat felé. Egészen zökkenőmentesen eljutottunk a nagykapuig, amikor halk, settenkedő lépteket hallottunk a hátunk mögül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0;"><b> Szerinted ki az?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #b4a7d6;"><i><b> Nem tud, és nem is érdekel, ha tönkre akarja tenni az estének, én....</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0;"><b>Nem ölöd meg az biztos</b></span> - fejezte be a mondatomat Katerina. Nem akartam, hogy bárki kövessen minket, így gyorsan megfordultam és már támadásra emeltem a kezem, mikor megláttam Conort. Tekintete először értetlenséget sugárzott, majd leesett neki a tantusz és védekező testtartást vett fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Merkúr összes csillagára, mi a francot csinálsz itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttam, hogy szökni akartok, így gondoltam visszaviszlek titeket. Különben is ilyen ruhába mégis hova mentek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Közöd? Semmi. Szóval tipli van és hagyj minket békén - közöltem vele bunkó stílusba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De akkor is...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pofád lapos; <i>Tesloparte</i> - mondtam rá és eltűnt, mire Kat elkezdett tátogni, mint egy hal. Istenem, ha látta volna rajtam kívül valaki, biz' isten hülyének titulálja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit tettél vele? Megölted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmit és nem. Ez egy ősi teleport ige, arra az esetre, ha nem jutna eszedbe a jelenlegi verzió vagy ha nem lenne a génedbe kódolva. Szóval csak elküldtem egy kicsit tanulni a tapintatról a könyvtárba.<br />
- Te kis gonoszság....Csak tudnám mi történt veled, hogy ennyire megváltoztál.<br />
- Semmi - feleltem komoran, majd előresiettem a további faggatózást megelőzve.<br />
A település határában érve ért utol Kat, aki kissé kimerülten és értetlenül állt a kirohanásom és sietségem előtt, ám nem firtatta a miérteket. Ezer hála érte neki, hisz' hogy magyaráztam volna ki magam, miszerint az őrült ál-testvérem megfenyegetett, hogy megöli a szeretteim. Érdekesen nézett volna ki annyi szent. Gyors léptekkel haladtunk a mozi felé, miután megpillantottuk a főtéren lévő óra által mutatott időt. Az volt ezzel a baj, hogy a film 17 órakor kezdődött és nekünk volt 5 percünk megtalálni a szórakozási egységet, jegyet és kaját venni illetve beülni a terembe. Jogosan kérdezhetné tőlünk bármely mágia birtokában lévő egyén, hogy miért nem teleportáltunk, ha egyszer képesek vagyunk rá. A válasz egyszerű. A halandók elméje nem képes befogadni mindenféle információt, ami miatt feltűnést keltettünk volna.<br />
Miután megérkeztünk az említett helyre, megvettük a jegyeket és a rágcsálnivalót, majd beültünk a filmre. Ha valaki megkérdezett volna, hogy mit, isten az atyám meg nem tudtam volna mondani. Mikor az egész szenvedés, vagyis a film véget ért elindultunk "haza". Útközben Kattel elemezni kezdtük a látottakat, vagyis ő magyarázott és bólogattam és igazat adtam szinte mindenben. Már az óratoronynál jártunk, mikor valaki elkezdte rángatni a szoknyám szélét. Megfordultam, ám az illető még mindig nem hagyta abba és mellé még sírás is társult. Ritka alkalmak egyike, de megesett rajta a szívem, habár volt bennem egy kis bizalmatlanság.<br />
- Mi a baj, kicsikém?<br />
- Elveszítettem a szüleim - jött a válasz szipogással társítva, majd rám emelte könnyes tekintetét. - A néni segít megtalálni őket?<br />
- Persze csak egy pillanat. Kat kérlek indulj el az iskola felé, majd megyek én is csak segítek a gyereknek.<br />
- Oké, de én nem bízom benne. Nézd meg a szemét, hogy milyen. Az egyik halványkék, míg a másik mélyzöld.<br />
- Nem lesz gond, oké? Meg tudom magam védeni, ha kell és vigyázok magamra.<br />
- Rendben, de kérlek siess a vissza.<br />
- Meg lesz - mondtam, majd búcsúzásképp megöleltük egymást.<br />
Ezután megfogtam a kisfiú kezét és elindultuk arrafelé, amerről jött. Elég sokat gyalogoltunk és már szinte teljesen besötétedett, mikor egy ódon épülethez értünk. Megkérdeztem, hogy biztosan itt látta-e a szüleit utoljára, mire a válasz igen volt. Elkísértem az ajtóig, majd elköszöntem tőle és már indultam is a dolgomra, mikor utánam nyúlt.<br />
- Nagyon kedves tőled néni, hogy elkísértés és szeretném megköszönni - mondta és megpuszilta asz arcom.<br />
- Aranyos tőled, de.... - kezdtem volna bele, mikor éreztem, hogy forogni kezd velem a világ. Ezután elnyelt egy ismeretlen feketeség és magamra maradtam.<br />
Nem tudom meddig lehettem kiütve, de magamhoz térve egy ablaktalan helyiségben találtam magam. Lassan nyitogattam a szemeim, mire azok hozzászoktak a gyér fényhez és óvatosan körbe forgattam a fejem. Mire az agyamig is eljutottak a látottak teljesen ledöbbentem, hiszen nem számítottam arra, hogy egy öltönyös Chrisbe botlok péntek este. Kissé félénken, ám annál lendületesebben ültem, majd álltam fel, de megszédültem. Ugyan Chris elkapott, ám jelenléte kicsit felzaklatott azzal, hogy tudtam jobb lenne neki nélkülem. Meg is mondtam neki, amiből egy kisebb vita alakult ki közöttünk, majd elszóltam magam, hogy Daphne fenyegetett meg ezzel. Ezután magához ölelt és szorosan tartott, attól félve, hogy eltűnök a szeme elől.<br />
Kis idő múlva Cam jött, be és örömmel konstatálta, hogy élek még, majd megkérte Chris, hogy menjenek, mert jelenésük van. Mielőtt a szerelmem elhagyta volna a helyiséget megkért, hogy maradjak ott, amire igennel feleltem. Aztán jöttek a látomások, melyekben egy arc nélküli valami hívogatott maga felé, mint a legutóbb és ettől kb. a falat vakartam kínomban. Majd jött a kisfiú, aki bocsánatot akart kérni a történtek miatt, és egyedül hagyott. Unalmamban utána indultam és csak annyit láttam, hogy egy kis fény villan, majd semmi.<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #76a5af;"><b>~*~*~*~*~</b></span></div>
Az ajtónál szinte sírva rogytam össze, alig hogy betettem a lábam, mert nagyon is érzékenyen érintett a dolog. Egy rakás befolyásos és neves család lányit kínálták fel neki, mintegy ajándékot, ha le szeretne telepedni. Azt hitte ott maradtam hol kérte, de nem; és ez sok mindent megmutatott számomra belőle, amit jobb lenne elfelejteni. Lehet féltékenységnek nevezni ezt a dolgot, ám én nem hinném. Ez csupán egy kis mizéria, mely nagyon rosszul esett, hisz annyi gyönyörű lány jelent meg, hogy én csak eltörpülök mellettük. Sajnos Christian szerint ez badarság, mert egyik lányt sem látta szépnek, és ha választania kéne párjául valakit engem választana. Azonban nem vesz figyelembe egy jelentős tényezőt, mely kimondja, hogy a "fajok" nem keveredhetnek. Sajgó szívvel és rettenetesen rossz érzésekkel mentem haza, miután Black - még mindig nehéz elhinnem azt, ahogy szólították őt - hazamentünk, ám egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Benne a félelem, bennem pedig a keserűség és az értetlenség keveredett érdekes egyveleget adna ezzel az értékrendjeinknek.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Zb9dmxTunZg/Uz6OI99U-iI/AAAAAAAABFY/2TWhPw4Hlho/s1600/s%25C3%25BCti.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Zb9dmxTunZg/Uz6OI99U-iI/AAAAAAAABFY/2TWhPw4Hlho/s1600/s%25C3%25BCti.jpg" height="166" width="200" /></a> Az iskolába érve egészen az épületig kísért, ahonnan én kértem, hogy nem jöjjön tovább, habár tudtam, hogy Ő sem teszi meg nekem ezt a szívességet. Egy puszit adtam az arcára, majd könnyeimmel - újfent - küszködve siettem fel a szobához, ahol már Kat aggódva várt rám. Meg sem várva az ágyra zuhanásom potyogni kezdtek a nedves, sós könnyek a szemeiből, ami a szobában tartózkodóknak igencsak feltűnt. Vadász a pofijával bökdösött, amíg nem figyeltem rá míg Kat idézett nekünk egy kis édességet, melyet villámgyorsan elmajszoltunk. Közben kiveséztük Christian jellemét, a hazudozásait, és a többi ehhez hasonló dolgot. Mire mindennel végeztünk már lassan hajnalodott, így úgy döntöttünk ideje lenne eltenni magunkat mára.<br />
Reggel arra keltem, hogy valami nyalogatja az arcomat, és nem is volt nagyon kérdéses, hogy mi vagy ki lehet az. Kezemet egyből a nedves rész közelébe emeltem és megsimogattam a kutyusom fejét, ami valami érdekes módból kifolyólag pikkelyes volt. Erre egyből kipattantak a szemeim és reggeli gyorsasággal megállapítottam, hogy a kutyám immáron sárkány, mit nem tudtam hova tenni.<br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Minden rendben, herc...Lisa?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Aha, azt leszámítva, hogy harci készültségben állsz igen. Történt valami hajnaltól idáig?</b></i></span><br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Nem igazán. Ugyan voltak anomáliák, de azok sem olyan jelentősek, hogy érdekeljenek téged.</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><i> Értem és időben hogy állunk?</i></b></span><br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Kelni kéne, mert már 7 óra van és 1 óra múlva jelenésetek van ófrancián.</b></span><br />
- Köszi szólok Katnek.<br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Nem kell, ő már fent van és készül, csak te aludtál ilyen sokáig.</b></span><br />
Nekem sem kellett több azonnal készülni kezdtem és kapkodva rohangáltam a szobába mire elkészültem. Kat és Vadász ezen nagyon jól szórakoztak, ám én annál kevésbé, hisz ha megleltem valamit akkor egy másikat nem találtam. Aztán valami csoda folytán én is elkészültem és indultunk reggelizni, ahol összefutottunk Dantéval, Dimitrivel és egy ismeretlen kinézetű sráccal. Nem igazán akartunk velük foglalkozni, azonban nekik erről más volt a véleményük, így csatlakoztak hozzánk, mikor leültünk reggelizni.<br />
- Milyen csodás reggelünk va, ugyebár? - Kérdezte Dante negédes hangon, amitől bennem felment a pumpa.<br />
- Már nem - mondtam csípőből és elment az étvágyam.<br />
- Nocsak; talán nyűgösek vagyunk? Ha tegnap este nem mentél volna bálba ez nem történt volna meg.<br />
- Milyen bál? - kérdezett bele Kat is, amink nem nagyon örültem. Az igaz, hogy este sok mindent megbeszéltünk, de ez az egy dolog elhallgatva maradt, így ő csak annyit tud, hogy találkoztam Chrissel.<br />
- Semmilyen, vagyis igen aj má' majd elmondom, ha lekoptattuk a felesleget - feleltem nem sugdolózva, hogy a társaságunk is jól hallja. - Amúgy ki ez a gyerek? Még sosem láttam itt korábban - biccentettem az ismeretlen srác felé a fejemmel.<br />
- Ja, ő....Hát ő <a href="http://weheartit.com/entry/109806663/search?context_type=search&context_user=camila_helal&page=14&query=boy" target="_blank">Ron</a>, pontosabban Ronan Lake és ő is azért van itt amiért én. Mondjam vagy kitalálod? - kérdezte miközben elcsórta a reggelim egy darabját.<br />
- A kajámhoz ha még egyszer hozzá mersz érni, a következő éltbe repítelek és eskü nem fogok még csak lelkiismeret furdalást sem érezni. Ha akarnék játszani sem játszanék a hülye fejeddel soha, mert félő ez egód hamar robbanna. Tehát még egyszer megkérdem, mi a jó büdös francot akarsz?<br />
- Meg sem próbálod kitalálni? Kár, de ezért elmondom én neked. Azért vagyunk itt, hogy megvédjünk.<br />
- Védelem? Nekem? Most ugye csak szívatsz?<br />
- Nem ezt komolyabban mondom, mint azt bárki elhinné nekem. A többiek is ezért vannak itt, mert Black vagyis Shwan erre kért minket. Ha hiszed, ha nem ez nekem sem tetszik jobban, mint neked.<br />
- Azt sem tudod, mit gondolok, vagy hiszek, de egy kérésem lenne hozzátok és hozzá. Kopjatok le és nem kell védelem, mert meg tudom magam védeni. Értve vagyok?<br />
- Megértelek, de ez van ezt kell szeretni. Szóval mit csinálunk ma így ötösben csinálni?<br />
- Akarod mondani hármasban, nélkületek. Ófranciára megyünk, ahol minden bizonnyal nem leselkedik rám veszély, azt leszámítva, hogy esetleg rosszul ejtek ki egy szót - mondtam a lehető leggonoszabbul, hátha ezzel sikerül őket parkolópályára küldenem.<br />
- Na idefigyelj Dunken. Vagy elfogadod a helyzetet, vagy nem, de minket nem fogsz ilyen pitiáner dolgokkal lerázni, ahhoz túl fontos vagy.<br />
- Ó igen? Azt majd még meglátjuk Kingston. Lemerem fogadni, hogy nem bírod ki az elkövetkezendő napokat anélkül, hogy veszekednél velem a viselkedésem miatt vagy amiatt, hogy padlóra küldelek, mint egy használt rongyot..<br />
- Nem-e? Azt meglátjuk, állom a fogadást.<br />
- Legyen úgy, még annyival megspékelve, hogy minden kérdésemre válaszolnod kell.<br />
- Ám legyen, de vigyázz arra, mit kívánsz. Előfordulhat, hogy a válaszok nem fognak tetszeni.<br />
- Már semmi sem tud meglepni, szóval oké. Kat, indulunk?<br />
- Aha - felelte az említett és tányérjainkat elvittük a mosogatós ablakhoz, majd elindultunk az első óránkra.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-39338873083419728362014-03-30T10:28:00.003-07:002014-05-03T07:23:28.585-07:003.évad 10.rész - Vámpírok éjszakája 2/2<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-t0Irefao9KE/UzWuLoJzjtI/AAAAAAAABFI/U3tJ6wMGTRE/s1600/maradj.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-t0Irefao9KE/UzWuLoJzjtI/AAAAAAAABFI/U3tJ6wMGTRE/s1600/maradj.jpg" height="166" width="200" /></a><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"><span style="color: black;"><i> "Már mindenki kívül volt</i></span><i>
az épületen csak Cameron, Lukas és Kyle vártak rá az ajtóban. Érdeklődve
néztem a csapatra, akik hasonlóan néztek egymásra. Megkérdeztem, hogy
kire várunk, mire a válasz mindenkinek az volt, hogy a kocsikra. Kyle
tájékoztatott, hogy nem tud sokáig marad az estélyen, mert családi
dolgokat kell elintéznie, amit jóváhagytam. Nem sokára megérkeztek a
járművek és mi beszálltunk, majd megkezdődött Sir Walker és köztem egy
hosszadalmas beszélgetés." </i></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> - Örülök, hogy újra köreinkben üdvözölhetem, Mr Black - kezdett bele negédesen, mire a Walker testvére</span></span></span>k furán kapkodták a fejüket közöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bácsikám, ő Shwan, nem Black. Miért mondtad neki ezt? - kérdezte meg Lukas, melyre testvére is heves bólogatással reagált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom elfelejtettétek ki is ő valójában, de sebaj. Ő, akit ti Christian Shwan néven ismertek valójában Christian Blacknek neveznek. Egy ősi és hatalmas uralkodói dinasztia utolsó élő tagja, és ennyi éven át abban a hitben tartott mindenkit, hogy eltűnt vagy esetleg meghalt. Egy korábbi látogatásotok alkalmával meséltetek illetve mutattatok képet róla, és felismertem. Az apja nézett ki ugyan így az ő korában...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz Chris? - kérdezett most Cameron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, sajnálatos módon. Mielőtt hazugnak bélyegeznétek elmondom, hogy nem magam miatt tettem annak idején amit. Edward a családom egy barátja volt, így miután a szüleim meghaltak ő nevelt fel saját fiaként. Felvettem a nevét, hogy az Arthurhoz hasonló alakok ne találjanak meg és gyermeteg fejjel még ne irányíthassanak.<br />
- Sajnálatos módon ugyan olyan makacs és irányíthatatlan vagy, mint a magadfajták legtöbbje. Mond csak, mire is jó ez az egész? Miért nem hagytad még ott azt az istenverte akadémiát, mert tudtommal nem egy támadás ért benneteket ott.<br />
- Sir Walker, Arthur....Gondolom mondanom sem kell, hogy ha arra számítottál, elhagyom az iskolát, akkor nagyon tévedtél. A kötelezettségeimnek mostmár eleget tudok tenni, így a továbbra nem szándékozom a tanácsot figyelembe venni a döntésim meghozatala alkalmával - mondtam komoly hangon és tekintettel, mely a velem szemben ülő tanácstagot igen meglepett.<br />
- Ezt nem teheted. Még ha te is vagy az aki felettünk való, akkor sem dönthetsz a tanács megkérdezése nélkül. Ehhez nincs jogod!<br />
- Arthur, csak hogy tisztán lássuk a helyzetet. Amióta a tanács úgymond uralkodik, a helyzetünk változatlan és sehova sem fejlődtek a halandókkal való kapcsolatok. Shwan ezért hozta létre az iskolát, hogy ezen változtasson, mert ti semmit sem tettetek. Hány vámpír halt meg mióta tiétek a gazdaságunk? Évente 30-50...mit is számítanak, igazam van?<br />
- Tévedsz, nagyon is számítanak csak....Lényegtelen mit is válaszolok, mert semmiképpen nem jönne ki ebből jól a kormányunk.<br />
Ezután a kissé sem kínos beszélgetés után lassan ráfordultunk az Arlington birtokhoz vezető sétányra. Jelenlétem látszólag nemhogy megnyugtatta volna a koros vámpírt, inkább feszélyezte az. Már nem kell sokat kibírnom vele egy légteret szívva, ami azért tényleg jó. Az utolsó métereket tette meg az autó, mikor éles vitatkozás hangja ütötte meg a fülünket. Intettem a sofőrnek, hogy álljon meg, majd ezt követően kiszálltam a gépjárműből, aztán természetesen a kocsi továbbhajtott. Ami meglepett így elsőre, hogy a Walker testvérek is jöttek, pedig azt hittem sikerült magam ellen fordítanom őket.<br />
- Vajon mi lehet a vita tárgya? - kérdezte Cam elmélázva az eshetőségeket latolgatva.<br />
- Talán valamilyen nézeteltérésük van. Nézzük meg - mondtam komolyan és elindultunk a csoportosulás felé.<br />
Amikor a közelükbe értük olyan kijelentés foszlányokat csíptem el, hogy "Mit keres itt?", "Minden lében kanál.", "Mit ártottunk neki, hogy itt is megjelenjen?". Aztán a tömeg érkezésünkre alábbhagyott a hangos megjegyzésekkel, csak a sugdolózás maradt meg. Nagy nehezen átvágtunk a nyitott csoporton, majd a közepére érve megláttam a vita okát, kinek jelenléte nem kecsegtetett semmi jóval.<br />
- Chris te tudod, mit keres itt, a Dunken-lány? - érdeklődött Dimitri, mert furcsállta a dolgot. Gyorsan körbenéztem, majd terelve a témát megszólaltam.<br />
- Jó van vámpírok, befele. Nincs itt semmi látnivaló, meg különben is belül tágasabb és a szüleitekkel is találkoznotok kellene még kezdés előtt - adtam ki a parancsot, melynek vonakodva ugyan, de engedelmeskedtek. Miután szinte mindenki bevonult az épületbe leguggoltam az eszméletlen lány mellé - Mit kezdjek veled, hogy megfogadd mások óva intését? - majd a térde és a háta alá nyúltam, hogy felemeljem a földről.<br />
Gyors léptekkel haladtam a nekem kijelölt pihenő és "egyéb" szoba felé, mikor összefutottam Lukassal. A kezemben tartott Lisára pillant és némi aggódás fut át az arcán, majd rendezi vonásait. Tekintetét egy röpke pillanatra elszakítja a Szerelmemről és merően néz rám választ várva. Sóhajtok egyet és nemlegesen megrázom a fejem, miszerint nem tudom, hogy került Ő ide. Belépve a szobába letettem Elisa ernyedt testét az egyetlen ágy gyanánt szolgáló heverőre, majd leültem a mellette lévő fotelbe és várok.<br />
Várok, hogy felébredjen és magyarázatot adjon minden kérdésemre, ám előtte még felhívtam az igazgatót és Katet, hogy ne aggódjanak érte. Sajnos az idő mérhetetlenül lassan telt, így unalmamban megidézem a napközben olvasott regényt és folytattam ott ahol abbahagytam. Már éppen az utolsó oldalakat olvastam, mikor nyöszörgésre lettem figyelmes. A könyvet letettem a megidézett asztalra és figyeltem, ahogy aranyosan nyitogatni kezdi a szemeit, majd fejét felém fordította és vissza. Arcára először rózsás pír, később döbbenet ült ki, majd nagyon gyorsan felült.<br />
- Mit keresek itt? - kérdezte félénken, mely nem volt rá jellemző.<br />
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem is emlékszel, hogy kerültél ide vagy, hogy miért? Mitől félsz ennyire?<br />
- Én nem félek - jelentette ki határozottam, ám szemei mást mutattak. - Egy kisgyereket kísértem egy ódon épülethez, mert nem tudta merre lehetnek a szülei. Aztán adott egy puszit az arcomra, megköszönvén, hogy segítettem, ezt követően semmi. Mi történt velem Chris?<br />
- Valószínűleg egy vámpír gyerekkel találkoztál, aki még nem tudja kontrollálni az erejét. Náluk megesik, hogy elszívják az emberekben lévő energiát.<br />
- Értem - válaszolja nyugodtan, ami meglep. Nem ismerek rá, hisz egy-két hét leforgása alatt nagyon sokat változott. Már nem ugyanaz a mosolygós, vidám lány, akit a snowboardozás alkalmával megismertem. Sok minden megváltozott benne, legfőbbképp az, hogy megint falakat emel maga köré és elzárkózik mindenfajta segítségtől. - Mennem kellene, mert Katerina biztosan aggódik már, hogy merre járhatok - mondja ezzel kizökkentve a merengésemből, majd feláll azonban azzal a lendülettel veszti is el az egyensúlyát. Utána kapok és még időben elérem mielőtt hanyatt vágódna.<br />
- Ne olyan gyorsan, mert azzal nem érsz el semmit. Kérlek maradj itt - mondom, és szemei, mivel hajlandó az enyémekbe nézni elvarázsolnak. - Azt mondják a szem a lélek tükre, hogy ezen keresztül beleláthatunk az emberekbe. Nálad miért nem lehet?<br />
- Nem akarod tudni, mi van bennem. Félnél tőlem és ezt nem akarom. Nem akarok még egy személyt elveszteni, az érzéseim miatt.<br />
- Miért? Tán nem szeretsz már velem lenni?<br />
- Nem erről van szó, ezt te is nagyon jól tudod. Egyszerűen nem akarlak elveszíteni, bár tudom, hogy ez lehetetlen. A szívem mindennél jobban vágyik utánad, ám az eszem azt súgja jobb lenne, ha engednélek elmenni.<br />
- Lisa kérlek ne mond olyat, amit megbánnál. Különben is ki mondta neked ezt a sok hülyeséget?<br />
- Nem érted, hogy csak védeni akarlak - mondta szinte már kiabálva. Szemeiben az elkeseredettség és a féltés látszott, minek következtében könnyek kezdtek csillogni a két kék íriszben. - Daphne azt mondta, hogy megölt valakit, esetleg téged, mert megöltem az ő szerelmét. De én ilyet nem tettem, ugye? Sosem lennék képes bántani ártatlan embereket, és mégis ezt állítja - fejezi be mondandóját és arcár kezei közé temeti. A kettőnk lévő mind fizikai mind lelki távolságot hamar átszelem és védő karjaimba foglalom a kedvesemet.<br />
- Sosem tettél ilyet, mert nem engedi a hatalmad. Megtehetnéd, mert képes vagy rá, de a szüleid arra tanítottak, hogy ne bántsd a nálad gyengébbeket - mondtam és egy puszit nyomtam a hajába, majd államat a fejére tettem.<br />
Nem tudtam volna megmondani, mitől rázkódik jobba; a sírástól vagy a rettegéstől, melyet Daphne keltett benne. Meg nem tudnám mondani meddig is álltunk összeölelkezve a helységeben, ám idilli pillanatunkat egy kopogás zavarta meg. Bosszúsan ugyan, de kinyitottam szemeim és az ajtóra sandítottam, majd kiszóltam, hogy "Szabad". Az ajtó nyikorogva nyílt ki, majd belépett egy mosolygós Cameron, aki miután meglátta a karjaimban lévő Lisát még szélesebben vigyorgott.<br />
- Jó látni, hogy ébren vagy, Mia.<br />
- Téged is jó újfent látni, Cam. Esetleg meg tudná mondani valamelyikőtök, hogy hol is vagyunk pontosan? Roppant érdekelne - köszön vissza Lia kissé kibújva az ölelésemből, melyet egy halk morgással reagálok le.<br />
- Az Arlington-villa területén, azon belül is az egyik pihenő szobában. Mi történt veled, mert ezt mindenki szeretné tudni, nem csak mi - feleli Cam, miközben gondolatban küld egy üzenetet, melyet nem vagyok hajlandó figyelembe venni. Lisa már épp válaszolna, mikor a vámpírbarátunk közbeszól - Sajnos nekünk mennünk kell, mert jelenésünk van.<br />
- Tudom, de nem akarok menni - válaszolom, mire mind a ketten rosszallóan néznek rám. - Inkább megadom magam, de lenne egy kérésem. Lisa, kérlek maradj itt, míg vissza nem jövök, rendben?<br />
- Aha - feleli szomorkásan. Egy utolsó csókot lehelek ajkaira, majd elengedem és kifelé indulok a helyiségből.<br />
Nagy lendülettel indulunk a bálterem felé, ahol - mint kiéhezett farkasok - a nemesi családok és a neves vámpírok várnak ránk. A terem aljához egy lépcsősor vezetett, mely lábánál érkezésünkre összesereglett a vámpírok népe. A legtöbben megdöbbentek, mikor bemutatkoztam, és elmagyaráztam eltűnésem okát a politikai közéletből. Szerencsére a többség megértő volt, azonban voltak olyanok is, akik ezen cselekedetem gyávaságnak tudták be.<br />
Aztán elkezdődött a nemesek tiszteletadása, ahol a korom miatt - lassan 18 leszek, ami már csak pár hét - az eladósorban lévő lányok apjától kaptam ajánlatokat. Nem igazán van ínyemre ha azzal jönnek, hogy egy a fajtám béli lányt vegyek el, hisz az én szívem másért dobog. Éppen Dimitri apja tette nekem a lányát illetően a szépet, mikor egy kis változást véltem felfedezni a levegőben. Egy pillanatra elszakítottam a tekintetem az előttem állóktól és felnéztem a galériára, amikor egy fej bukott alá. Egyből tudtam kihez is tartozik az a barna hajkorona, mely néhány másodperc múlva eltűnt a bársonyfüggöny - éppen csak félretolt esése - mögött. Még vártam egy keveset, majd mikor már a századik felajánlást kaptam elnézést kérve elhagytam a termet és az emelet felé vettem az irányt. Egy aprócska libbenés volt az egész, mikor átléptem a nehéz bársony alatt, mégis mintha tonnás súlyokat emeltem volna meg. A folyosó, amelyet mostmár nem világított meg a fáklyák halovány fénye koromsötét volt. Pár másodpercre villant csak fel egy kis fény, ami számításaim szerint a nekem kijelölt pihenőtől származott. gyorsan közelítettem meg és már nyomtam is be az ajtót, mikor az nekiütközött valakinek.<br />
- Szabad lesz? - Kérdeztem.<br />
- Persze - jött a szipogós válasz, melyet nem igazán akartam sehova sem tenni.<br />
Belépve a helyiségebe egy újfent vörösre sírt szemű Lisa látvány fogadott, aki minél messzebb akart tőlem kerülni. Tulajdonképpen ha beleolvasok a gondolataiban megtudom, hogy mi bántja, de jobbnak láttam, ha most nem ezt teszem. Inkább rákérdezek, mielőtt valamit felrobbant.<br />
- Mi a baj?<br />
- Mi a baj? Hát ennyire hülyének nézel? Miért teszed ezt velem?<br />
- Nem, nem nézlek hülyének és nem teszek veled semmit sem. Mi történt, ami miatt sík ideg vagy?<br />
- Nem is; csak te nem látod azt, amit én. Az előbb véletlenül kimentem, mert az a kisfiú benézett és meg akartam kérdezni tőle, hogy megtalálta-e a szüleit. Ehelyett egy galérián kötöttem ki ahonnan mindent beláttam, sőt többet is, mint kellett volna. Láttam, ahogy a lányos apák a lányaikat ajánlják neked házassági célzatból, te pedig csak álltál ott. Tudod mit éreztem akkor? Hát persze, hogy nem tudod. Azt éreztem, hogy felesleges vagyok és tényleg jobb lenne neked nélkülem; hisz egy hozzád hasonló bármelyik szép, iskolázott és példás magatartású lányt megkaphatja.<br />
- Tudom az istenit, tudom. De nekem akkor is és most is te kellesz, nem érdekelt egyik sem hidd el. Lehet bármilyen kinézetű, képességű vagy felépítésű és származású, nekem akkor is te vagy a legszebb - mondtam azt, ami kikívánkozott már belőlem, majd megragadtam Lisát és a heverőre löktem. Légzése és szívverés azonnal felgyorsult, mikor fejemet a mellkasára tettem. - Kérlek csak bízz bennem és figyelj az érzéseinkre - ezt követően kezeit a fejemhez emelte, majd gyengéden mégis erőteljesen magához szorított.<br />
- Bármit megtennék, hogy tudjam nem ártok vele neked - suttogta a levegőbe reményvesztetten.<br />
Ekkor azonban olyat éreztem, amit már nagyon rég nem. Vérre éheztem mégpedig az általam szeretett lányéra, így nyakához emeltem ajkaim. Először apró csókokkal hintettem be azt, minek következtében fejét hátrahajtotta, majd egy kicsit megharaptam a nyitottá vált területet, mire felszisszent. Tekintetemet és az agyamat elöntötte a vörös köd, majd nyelvemmel megérintettem a kényes részt, mire ledermedt, ám éreztem, hogy pulzusa tovább emelkedik. Számat harapásra nyitottam, mikor meghallottam a hangját, melyen tisztán éreztem a félelmet, ami simogatta érzékeim<br />
- Vedd el azt, ami kell - mondta, majd cseppek kezdtek a szeméből folyni. Szívem is belefájdult abba, hogy ha megteszem meg is ölhetem.<br />
- Soha nem tennék veled ilyet; csak kérlek maradj velem - mondtam és szemei visszaváltottak zöldbe.<br />
Ezután nem sok minden történt hiszen mindkettőnket felzaklatott a dolog. Mire éjfélt ütött az óra az összes éjjelis tanuló és Elisa is visszért az iskolába. Én azonban egy cseppet sem éreztem magam ettől a ténytől jobban, hisz ki volt az a kölyök és hol van Kyle? Ezekkel a kérdésekkel hajtottam álomra a fejemet hajnalban, mikor az első napsugarak megjelentek az égen. </div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-15811327648008374652014-03-20T11:24:00.002-07:002014-05-03T07:23:42.470-07:003.évad 9.rész - Vámpírok éjszakája 2/1<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-07KckfQpwnk/UysvjNQPDpI/AAAAAAAABEs/ZzHf-FgmTW0/s1600/sz%C3%BClinap-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-07KckfQpwnk/UysvjNQPDpI/AAAAAAAABEs/ZzHf-FgmTW0/s1600/sz%C3%BClinap-1.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Szóval ezt is megértük Kedves Olvasóim. Az első olyan dolog amit már 1 éve csinálok és nem igazán volt kihagyásom. Remélem elnyeri a tetszéseteket a mostani rész, mert ez egy dupla fejezet lenne. Az is előfordulhat, hogy a következő fejezet egy kicsivel rövidebb lesz, ha nem gond.</div>
<div style="text-align: justify;">
A résszel és a történettel kapcsolatban némi infót azért elejtek nektek. <span style="color: #8e7cc3;"><b>1.)</b></span> Ez nem az egész. <span style="color: #8e7cc3;"><b>2.)</b></span> Az események egy része még csak ezután fog jönni, úgyhogy lehet izgulni. És <span style="color: #8e7cc3;"><b>3.)</b></span> Vajon mit beszélhet Sir Walker és Christian az autóban? </div>
<div style="text-align: justify;">
És egy aktuális dolog. Ha befejezem a Lisa és Chris - történetét szeretnem mondani, hogy már nem kell sok - <span style="color: #cc0000;"><b><u><i>érdekelne-e benneteket egy olyan blog, mely szintén fantázia</i>?</u></b></span> Én szülinapi ajándékként egy részletet vagy rövid leírást hoznék nektek ebből a már írásban lévő storymból. Szóval csak hajrá hideget-meleget elfogadok tőletek.</div>
<br />
<br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b><u>Christian szemszöge:</u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután Lisa fölött a szerkezet rózsaszínbe váltott szó mi szó, megijedtem. Tudom, hogy mit jelent a szín és féltem hogy valaki hozzáért oly módon, ahogy én még soha. Aztán Cameron hozzászólása sem segített sokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez érdekes, felettébb érdekes. Biztos....Áh az lehetetlen...vagy mégsem? Lisa....<br />
- Igen; mi van? Mit hadoválsz itt össze, mi lehetetlen?<br />
- Ti ugye még..... - mutat Lisára és rám. Nekem nem esett le egyből az, ami neki igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi....nem, mert? . kérdez vissza, és már előre félek mit fog szólni vagy egyáltalán reagálni.<br />
- Akkor nem értem. A rózsaszín azt jelenti, hogy változásban vagy, ami
jelentheti azt hogy állapotos vagy vagy akár mást is. De nálad akkor a
mást és ennek még utána kell néznem - mondta, és elvette a mütyürjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután karon fogott és kirángatott a folyosóra, ahol egy hang szigetelt burkot varázsolt körénk és beszélni kezdett. Nagyjából fel tudom idézni mit mondott, melynek lényege annyi volt, hogy tényleg nem voltunk-e úgy ég együtt. A válaszom természetesen nem volt, mert tényleg nem siettem el a dolgot és elrontani sem akartam. Vele legalábbis nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És akkor mivel magyarázod a rózsaszínt, he? - zökkentett vissza a valóságba egy igenis jogos kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Esküszöm, hogy nem történt még meg közöttünk, higgy nekem. Valószínűleg van rá logikus magyarázat. Nem lehet, hogy esetleg álmában támadta meg valami vírus, vagy egy küzdelem során szerzett sérülés okozza a változást?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek mint lehetségesek, azonban eddig is én kezeltem, és egyszer sem mondta. Viszont van egy érdekes feltevésem, miszerint Lisa tényleg változásban van. Remélem tudsz követni. Szóval az lehet, hogy álmában történt valami, ami felzaklatta vagy megsértette a lelkét. A lelki sérülést is rózsaszínre állítottuk a bátyámmal, de...És itt a "de" a lényeges. Volt valami furcsa azon az éjszakán, mikor Kattel nálunk éjszakáztak?<br />
- Nem vagyis igen. Szóval volt egy sötét árny az ágynál, mikor sikítozni kezdett és eltűnt mikor védeni akartam. Szóval fogalmam sincs mi volt, vagy hogy csinált-e valamit Lisával, de féltem őt és...<br />
- És meg akarod védeni minden rá leselkedő veszélytől, de az badarság. Tehetségesebb lányt nem is ismerek nála, de vigyáz! Ha bezárod azzal neki okozod a legtöbb fájdalmat és szenvedés, na meg... - folytatta volna, hanem Elisa esett be nem messze tőlünk, nyakában Kyleval.<br />
Cameron gyorsabban reagált, mint én és leszedte róla Kyle ernyedt testét és a gyengélkedőbe vitte. Míg be nem ért vele és magukra nem zárta az ajtót tartottam a lány megviselt testét, nehogy összeessen. Értetlenül motyogott valamit, majd lábai felmondták a szolgálatot, és még időben sikerült elkapnom mielőtt összetörte volna magát.<br />
Pár pillanat múlva lekérezkedett a karjaimból és onnantól gyalog mentünk a hálójuk felé, ahol érkezésünkre Vadász felkapta a fejét. Mikor megállapította, hogy nem ellenségek, hanem barátok érkeztek fejét ismételten a mancsaira ejtette és aludt tovább. Letessékeltem Lisát az ágyra, aki egy pillanatig sem tudott nyugton megülni a fenekén. Egy nyugtató igézetet küldtem rá, így valamelyest sikerült az örökös járkálását beszüntetnem, ám ez sem tartott sokáig. Láttam rajta, hogy valami rettentően aggasztja mégsem mondja el, majd fogta magát és elment felfrissülni a fürdőbe. Mondanom sem kell, azalatt a pár perc alatt, míg távol volt tőlem, majd szétvetett az ideg, így Vadászhoz fordultam, hátha meghallgat. Egy ideig csak néztem, és ez neki is feltűnt, mert nem sokkal később rám nézett és megszólalt.<br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Mond, mi nyomja a szíved, Vámpír?</b></span><br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b>Az hogy nem tudom megvédeni. Túl sok a keresztező tényező és féltem őt, jobban mint kellene.</b></span><br />
<span style="color: #6aa84f;"> <b>Megértelek, mert én is féltem, azonban jobb ha tisztában vagy dolgokkal. Ő nem egy gyermeteg álom, mely ha felébredsz eltűnik. Biztonságban tudni mindentől, olyan lenne számára, mintha meg akarnánk fojtani.</b></span><br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b>Tudom, de akkor is.....Azt hiszi Daphne a legrosszabb, ami a nyakába szakadhat, de nagyon téved. Vannak dolgok a múltjában, amit nem akarok elmondani neki, mert még túl korai lenne.</b></span><br />
<span style="color: #6aa84f;"><b> Tudom, az Istenit, de nem teheted ezt vele</b></span> - mordult rám, és kivételes jogosan. - <span style="color: #6aa84f;"><b>Ezzel mindkettőtöknek csak ártasz. Hát jobb szeretnéd elveszteni, mint magad mellett tudni?</b></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><b> <span style="color: #6fa8dc;">Bármit megtenné, csak soha ne kellene neki hazudnom, még ha csak azt az ő érdekében teszem is </span></b><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- és mint aki végszóra érkezett, lépett be Lisa csatakos hajjal a szobába.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Minden rendben, Szerelmem? - kérdeztük egyszerre. Nem kicsit pirult</span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> el</span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">, mikor észrevette, hogy csak egy törölköző takarja törékeny testét.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Kérlek fordulj el - mondta és én nem épp szívesen, de megtettem, amit kért. Gyors mágiát alkalmazva magára megtörölközött és mire visszafordultam, már az ágyon ülve fürkészte az arcom.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Mi bánt ennyire? Olyan zaklatottnak tűnsz, mióta Kyleval megjelentetek a gyengélkedőnél. Történt valami, amit nem mondasz el?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Megfenyegetett... - kezdte, ám mondatának elején bealudt. Nem volt szívem felébreszteni, így egy apró puszit nyomva a homlokára távoztam.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Alig tettem meg az ajtótól pár lépést, mikor összefutottam Katherinával, ami egy kicsit meglepett ám nem tettem szóvá. Azonban neki más volt erről a véleménye és karon ragadott, hogy magyarázatot követeljen Lisa eltűnésére. Nem akartam, hogy ő aggódjon a boszorkányom miatt, de előbb-utóbb úgyis megtudta volna, így nem kerteltem. Töviről hegyire elmeséltem a történteket, amiket hol iszonyodva, hol pedig rémülettel teli tekintettel hallgatott végig. A végére már szinte fuldoklott az el nem eresztett könnyektől, de megígértettem vele, hogy nem árulja el Elisának, hogy mit mondtam neki. Bólintott egyet, majd beviharzott a szobájukba, én pedig visszamentem a bálra, hogy összeszedjem az éjjelisek csapatát.</span></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #76a5af;"><b>~*~*~*~</b></span></div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Két hét telt el a Lisát ért fenyegetés óta, de azóta sem érkezett több, vagy legalábbis nem mondta el nekem. A viselkedése is kissé megváltozott, mely abban nyilvánult meg, hogy távolságtartóbb, visszahúzódóbb és megfigyeléseim alapján sokkal erőteljesebb. Ha volt is alkalmam összefutni vele a folyosón az őrjáratai alatt, vagy egy teremben alkotva mindig távozott mielőtt beszélhettünk volna. A többieknek is feltűnt a változás a kapcsolatunkban, így egyik reggel kelletlenül mentem a nevelőapám elé. Kopogtam nem is egyszer, mire nagy sokára hajlandó bolt fogadni.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Örülök, hogy látlak, fiam. Már kezdtem azt hinni, hogy a Dunken-lány miatt </span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">soha többet n</span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">em fogsz meglátogatni - mondta némi gúnnyal a hangjában. </span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Nem azért nem jöttem, mert Ő feltartott, hanem mert nem értem rá. A másik épületben is vannak dolgaim, melyeket el kell intéznem. Viszont most egy kérdéssel fordulnék hozzád. Mit tudsz Daphne Montgomeryről?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Azt, hogy már legalább tíz-tizenöt éve halott, és ha jól emlékszem ti tettétek el láb alól. Te törölted Elisa emlékeiből azt a rettenetes éjszakát, vagy az anyád?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Anya óvta őt a legjobban, így miután megölte Daphne párját eltűntek. Később egy levelet kaptam a halott anyámtól, melyben leírta kinél rejtette el és miért. De gondolom ezt te is tudtad, mert ott voltál, mikor a szüleim meghaltak.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Igen, de akkor minek kérdezed?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Mert a minap kaptam egy meghívót Sir Arlingtontól az idei Vámpírok Éjszakájára. Beszéltem vele és belement, hogy néhány vadász leszármazott is részt vegyen, mintegy biztosítékot adva a békére. Ezért arra gondoltam, hogy A Downson gyerek és Mattues lennének a biztosítékok, ha te is beleegyezel.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Felőlem rendben, és mikor lenne az esemény?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Péntek éjjel az Arlington Villában lesz. Meghívót nem kell magukkal vinniük, de én ragaszkodtam hozzá, így kaptak ők is. Mivel Downsonnal nem vagyunk még csak köszönő viszonyban sem, ezért te adod át nekik a belépőket. Egy kérést még azért hozzátennék. Lisa semmi esetre sem hagyhatja el az épületet pénteken és szombaton egyaránt - mondtam és letettem az asztalra két borítékot, melyekben az említett dolgok lapultak.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Mondhatni meglep a dolog, mert tudtommal vihetsz magaddal egy embert, mint tiszta-vérű vámpír sarj.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Igen, de nem akarok. Ez az én döntésem, és ha vinnék is Ő lenne az, de nem kockáztatom az épségét.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Megértelek, de... - kezdte, ám kopogtak az ajtón.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Tessék - felelt és az ajtón túl ott állt Elisa talpig elegánsan. Csak remélni merem, hogy nem hallotta meg a beszélgetésünket. - Mit szeretnél, Kedvesem?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Két dolgot. Egy, hogy soha többet nem becézgess, mert ehhez végképp nincs jogod. Kettő pedig, hogy Kattel pénteken lemegyünk a közeli településre látogatóba. Ja, és még valami.... Nem érdekel, hogy hozzájárulsz-e vagy sem, csak gondoltam illendő lenne tájékoztatni.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Engem pedig nem érdekel az ellenkezésed, miszerint ITT maradtok az iskolában.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Te csak azt hiszed, hogy parancsolgathatsz nekem. Tudod nagyon jól, hogy ha keresztbe teszel nekem</span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> életed</span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> hátralévő része</span></span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> megkeserítem, és nem viccelek - feleli nem kis arroganciával a hangjában. Edward nem tehetett mást, mint engedett neki, mert ő sem akar magának rosszat.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Ezután még váltottunk néhány semmitmondó, sablonos mondatot egymással, majd távoztam. Kissé ráérősen indultam vissza a szállás felé, így volt egy kis időm, hogy benézzek a nappalisok óráira. Érdekesek voltak, mi tagadás, de engem, a kinti fedett pályás edzés érdekelt a leginkább. Lisa kitörő formában volt látható, amit nem értettem, hisz az elmúlt időkben sokszor a saját magam árnyéka volt. Megálltam egy pillanatra az egyik közeli fa tövében és figyeltem, hogyan küldi padlóra az ellenfelét. Kíméletlenül és kegyetlenül, könyörületet nem ismerve tette ártalmatlanná támadóját, aki az ütközetet követően gyakorlatilag a gyengélkedőbe szállt.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Eleget láttam ahhoz, hogy megértsem, miért volt esténként kedvtelen és majdhogynem élettelen. Nem akartam tovább nézni, miként vadássza le ellenfeleit, így folytattam utam a szállás felé. Megérkezve Cameron és Lukas álltak elé a szobám felé haladva. Érdeklődtek, hogy maradhatnak-e, amire természetesen nem volt a válaszom, majd jött a következő, hogy találkoznom kell a nagybátyjukkal. Sir Walker egy roppant befolyásos "ember" a fajtánkban, azonban még az ő vas akarata sem ér el mindenhova. Beleegyeztem, hogy találkozok vele az ünnepség előtt, de kikötöttem, hogy csakis akkor vagyok hajlandó beszélni vele, ha ezt az odavezető úton le tudjuk bonyolítani. A fiúk tájékoztatták a helyzet alakulásáról, és a nagybátyjuk kénytelen-kelletlen belement a dologba.</span></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><b>~*~*~*~</b></span></div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Pénteken már kora hajnalban fent voltam és a napfelkeltét vártam, mikor egy árny suhant át az épület előtti parkos részen. Túlságosan is érdekelt, hogy ki vagy mi lehetett, így magamra kaptam a kabátom és utána eredtem. Nem kellett sokáig követnem, mert a főépületnek azon az oldalán torpant meg, ahol a lányok hálói vannak. Elsőre azt mondtam volna, hogy simán pályát tévesztett, majd fejéről leemelte a csuklyáját és akkor megláttam az illető valódi kilétét. Nesztelenül fedezékbe húzódtam, nehogy észrevegye, hogy nincs egyedül.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Alig telt el egy pár perc és egy hosszú igét kezdett mormolni, mely elsőre ismeretlen volt, majd leesett mi is az. Egy kihozó igézet volt, melyet még a szüleim használta, mikor Mia szülei bent égtek a tűzben, amit az ártók okoztak. <span style="color: #6fa8dc;"><b>Az nem lehet, hogy még ma is él közülük valaki</b> </span>- mondtam magamban, de sajnos a jelen helyzet mást mutatott. Gyorsan elmormoltam egy ellentétes varázsigét a lányok szobája felé, így az az átkozott csúfosan felsült a kísérletével. Átkozódva nézett szét, hogy mi lehet a hiba a műveletében és szeme megállapodott rajtam. Szemében elsőre döbbenetet, majd dühöt és végül félelmet láttam, amit követően egy kis csukló mozdulattal kitekertem a nyakát, majd testét lángra lobbantva távoztam. Mostmár biztos voltam afelől, hogy a Szerelmem biztonságban van és nem árthatnak neki.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Visszateleportáltam az éjjelisekhez, ahol meg csak hatot ütött a hallban felállított hatalmas antik óra. Szép darab, bár én soha nem vennék ilyet magamtól az egyszer szent. Kényelmesen indultam el az ebédlőnk irányába, ahonnan nem várt hangok hallatszottak ki. Belépve mindenki elcsendesedett, aki a teremben tartózkodott és egyből az evéssel foglalkoztak, ami ma kivételesen táplálóra sikeredett. A reggeli kínos elfogyasztása után az "irodámba" mentem és magamra zárva az ajtaját leültem a rökamémra. Kezembe idéztem kedvesem egyik kedven, régen olvasott könyvét és belemerültem a sorokba. Kellemes könyvecske volt, aminek sorait és oldalait szinte faltam, oly annyira tetszett. Szórakozásomat egy halk és határozott kopogás zavarta meg, amit egy mélyről jövő morgással díjaztam.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Tessék! - szóltam ki, majd belépett <a href="http://weheartit.com/entry/92521622" target="_blank">Rien</a>, aki az ikrek szülinapi buliján Conor torkának szegezte a tőrét. - Mit szeretnél Rien?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Csak szólni szerettem volna, hogy hamarosan indulni kell Sir Arlingtonhoz, Mesterem - felelte, majd mint aki elmondta amit akart távozni készült. Azonban az ajtónál egy pillanatra habozott, így pont beleláttam a gondolataiba, amit nem kellett volna.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Mit akartál még kérdezni Rien?</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Nem fontos... - válaszolta, félig felém fordulva, ám mikor tekintetünk találkozott feladta és elmondta, amit akart. - Szóval hallottam, hogy mostanában nincs túl jóban a Dunken-lánnyal és érdekelt volna, hogy miért. Tudom, hogy nem rám tartozik, és én csak egy egyszerű testőr-vámpír gyermeke vagyok, de érdekelne mi a baj Önök között.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Nincs bajom a kíváncsisággal és nem lényeg a származás sem. Nincs baj közöttünk, csak kissé megviselte őt az elmúlt időszakban történtek.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;">- Értem. Tényleg ideje lenne, ha készülne, Mester, mert 20 perc múlva indul az ikrek kocsija - mondta és egy röpke pillanat alatt már kívül is volt az ajtón.</span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"> Ránéztem az órára és rá kellett ébrednem, hogy szinte az egész napot semmittevéssel töltöttem. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd elintéztem a fürdőszobai teendőm, és visszasiettem a szobámba. Kiszedtem egy az alkalomhoz illő <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=116815325" target="_blank">sötét öltönyt hason</a><span style="color: black;"><a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=116815325" target="_blank">ló cipővel</a>, majd miután késznek nyilvánítottam magam lementem a többiekhez. Mindenki türelmetlenül várta az indulást, ami az érkezésemmel meg is kezdődhetett volna, ám én egy perc maradásra kértem őket.</span></span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"><span style="color: black;">- Arra kérlek titeket, hogy bárhogy alakul is a ma este legyetek büszkék arra, hogy a Dark Wildba járhattok. Lehet, hogy ezt nem érzitek jelentőségteljesnek, de ez így van - fejeztem be, és intettem, hogy mehetnek.</span></span></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #6fa8dc;"><span style="color: black;"><span style="color: black;"> Már mindenki kívül volt</span> az épületen csak Cam, Luk és Kyle vártak rá az ajtóban. Érdeklődve néztem a csapatra, akik hasonlóan néztek egymásra. Megkérdeztem, hogy kire várunk, mire a válasz mindenkinek az volt, hogy a kocsikra. Kyle tájékoztatott, hogy nem tud sokáig marad az estélyen, mert családi dolgokat kell elintéznie, amit jóváhagytam. Nem sokára megérkeztek a járművek és mi beszálltunk, majd megkezdődött Sir Walker és köztem egy hosszadalmas beszélgetés.</span></span></span></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-52898307084936302192014-03-13T10:57:00.004-07:002014-03-14T05:24:46.457-07:003.évad 8.rész - Megfenyegetve<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-hMizle3Jm_k/UxyCFyyfm1I/AAAAAAAABEc/wFWU85_Dgb8/s1600/zongora-l%C3%A1ny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-hMizle3Jm_k/UxyCFyyfm1I/AAAAAAAABEc/wFWU85_Dgb8/s1600/zongora-l%C3%A1ny.jpg" /></a></div>
Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész is és megörvendeztettek néhány kommenttel. Sajnálom, hogy eddig nem hoztam a részt, de az iskola és azon kívüli programjaim kissé besűrűsödtek. Azonban mostmár kezdek kilábalni belőle, így előfordulhat, hogy rövid időn belül újra lesz rész, ha nem lesz ihlethiányom, na meg perce időhiányom. Azonban reméljük a legjobbakat, szóval....hajrá! Jó olvasást a részhez :D ♥ Ti vagytok a legjobb olvasók, akiket csak ember el tudna képzelni. ♥<br />
Ui.: Lenne egy kérdésem: mivel március 20.-án lesz 1éves a blog szeretnétek-e ezt megünnepeli valahogy? Kérlek erre írjatok is választ<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Felültem az ágyban, és magam alá húztam a lábaim, ám közben kezem le sem vettem az arcáról. Szomorúan simult bele arcával a tenyerembe, majd egy tétova könnycseppet engedett el. Nem követte több ezt az egyet, de tekintetét újra rám emelte, majd megszólalt. Hangja kínozta szívem minden szegletét, de most én nem mutattam ki érzéseim.<br />
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod, hogy csak ő tud neked válaszokkal szolgálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert tudom és kész. Nem hinném, hogy bárki szívesen ecsetelné nekem az igazságot. Látom rajtad, hogy te is elhallgatsz előlem dolgokat, és ez fáj. Bennem nem bízol vagy abban, hogy ez bármin is változtatna közöttünk?<br />
- Nem, csak....Nincs olyan, amit ne mondtam volna el neked.<br />
- Miért hazudsz a szemembe? Azt mondtad soha többet nem hazudsz nekem, ám most mégis azt teszed. Volt valami a múltban, amit titkolsz?<br />
- Igen meglehet, de van amit nem kell ismerni, hogy a jövőnk biztos legyen - mondta, majd egy apró csókot lehelt szám sarkába. Ezután felállt az ágy széléről és az ajtó felé indult, ám mielőtt kilépett volna visszanézett a válla felett. - Ha jobban érzed magad, nyugodtan menj vissza a bálra....<br />
- Várj...Kérlek ne hagyj magamra, nem akarok megint egyedül maradni - mondtam és szemembe könnyek szökkentek. Eddigi kemény tekintete és szíve megenyhült ezt tisztán láttam arcvonásaiból, majd visszalépett és leült az ágy szélére. Szemeimet gyorsan letöröltem, ám a könnyeim folyton visszatértek amiket már felesleges volt letörölnöm.<br />
- Baj van, Szerelmem?<br />
- Nem, csak én....fogalmam sincs. Nem akarok sírni, de nem tudok ellene tenni, viszont valami egyfolytában folyik a szememből. Nem merem megnézni a tükörben....Félek attól, amit látnék - mondtam neki, nem kicsit szégyellve magam. Ki nem állhatom, ha ki vagyok szolgáltatva a félénkségem miatt, így létrehoztam egy maszkot. Nagyon keveseket engedtem közel magamhoz, és nekik is nehezen mutattam meg az igazi valómat annak idején. Most is éppen egy ilyen pillanaton mentem keresztül, amikor Chris megszólalt.<br />
- Nagyon kérlek ne ijedj meg attól, amit mondani fogok - mondta és nagy levegőt véve folytatta. - A szemeidből, hogy is mondjam.....nem épen könnyek folynak, hanem vércseppek<br />
- MI? Az nem történhet meg...<br />
- Nyugodj meg minden rendben lesz. Szólok Camnek, hogy jöjjön és nézze meg, hogy mit tudunk ezzel kezdeni. Maradj itt egy perc és jövök - mondta és felállta, majd egy szempillantás alatt eltűnt.<br />
Megpróbáltam lenyugtatni őrölt módjára vágtató szívem, de nem igazán sikerült. Nem sokkal később halk léptek zaja ütötte meg fülem, majd nyitódott az ajtó és egy nem várt személy jelent meg előttem. Kyle nem sokat tétovázott, azonnal mellém lépett és érdeklődve vizsgált át, mintha keresne valamit. Miután látszólag nem találta egy nehéz sóhaj keretében lehuppant az ágy másik végére, tőlem a lehető legmesszebb. Egy ideig csendben vártam, hátha méltóztatik megszólalni, de nem tette, így én kezdeményeztem.<br />
- Mit akarsz Kyle?<br />
- Semmit, semmit csak...halottam ezt-azt miután Christian visszajött a terembe és érdekelt a dolog. Figyelj nem néztétek el ezt egy kicsit?<br />
- Nem; miért, már nem olyan?<br />
- Hát nem, lehet hogy Christian elnézte? - kérdezett vissza, mire magam elé varázsoltam egy kézitükröt.<br />
Attól a látványtól, ami elém tárult majd' kiugrott. Éreztem a nedvességet a szemeim körül, ám azok a tükörben nem látszottak. Olyan volt az egész, mint egy rossz álom, melyből nem akaródzott felébrednem, de sajnos ez a valóság volt.<br />
- Csak nem valami gond van, Lisácska? - kérdezte Kyle, ám hangja nem az övé volt. Tisztán hallottam benne Daphne őrült hangját, mely kissé torz volt Kyle alaphangja miatt.<br />
- Hogy kerülsz te ide?<br />
- Ejnye, ejnye kicsi lány.....hát nem tanítottak jó modorra? Akkor most én megmutatom mi is az - mondta és lekevert egy hatalmas pofont. Értetlenül meredtem rá, mire egy újabbat kaptam tőle, majd pár másodperc leforgása alatt nekivágott a szemközti falnak. Erőtlenül hullottam alá, de nem érdekelte tehetetlenségem, mert felrángatott és éles fogaival vicsorgott rám. - Most szenvedni fogsz és én élvezettel nézem végig - mondta, majd fogait a csuklómba merítette.<br />
A fájdalom elviselhetetlen volt már az első pillanattól kezdve, és vergődtem miatta, de nem használt semmit sem. Kyle valamicskét erősebb nálam és el tudtam volna lökni magamtól, azonban Daphne teljesen és tökéletesen uralta a testét. Az erőm kezdett a vége felé járni, mikor Cam toppant be hitetlenkedve, míg mögötte Chris forrt a dühtől. Egy szempillantás alatt leszedte rólam a Daphne-Kyle kettőst, majd lábaim felmondták a szolgálatot és elestem. Cameron azonnal felszedett onnan, visszavitt és lerakott az ágyra, majd gondosan ledöntött rá, hogy meg tudjon vizsgálni.<br />
- Tudom, hogy ez most kissé hülyén fog kijönni, de kérlek vedd le a ruhádat - kérte és feje pipacsvörösre váltott, ám kijelentésére megállt bennem az ütő. Ez Chrisnek is feltűnt, mert Kylera egy "béklyó" átkot mondott és mellénk lépett. Cam kényelmetlenül, én szégyenlősen éreztem magam, Chris pedig érdeklődve nézett hol rám, hol Camre.<br />
- Ugye nem gondoltad ténylegesen komolyan....én nem szoktam ilyet csinálni, főleg nem ennyi ember előtt - fakadtam ki kissé hisztérikusan.<br />
- Igen. Tudom, hogy ez neked is kényelmetlen, de nem te vagy az akinek egy rossz érintés vagy nézés miatt kitekerik a nyakát - mondta és a vámpírom felé biccentett.<br />
- Hé.....én nem is csinálnék ilyet. Mondjuk tényleg vigyázz arra, hogy mit csinálsz, mert egy rossz mozdulat és neked annyi - felelte a szerelmem.<br />
- Csak nem feszült vagy, Vámpír? - kérdeztem incselkedve, amit morogva reagált le. Csak legyintettem egyet és egy <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=115991385" target="_blank">kényelmes melegítő</a> összeállítást varázsoltam magamra. Mindkét fiú értetlenül meredt rám és magyarázatot követelt. - A ruha nem oldalt cipzáras volt, így jobbnak láttam átöltözni, mert ezt könnyebb levenni. Értitek, ugye?<br />
- Aha...biztos. Lányok.... - sóhajtottak, majd elfordultak, hogy le tudjak vetkőzni a vizsgálathoz.<br />
Gyorsan lehúztam a cipzárt, levettem a kardigánt, majd utána a cipőt és a nadrágot. Köhintettem egyet, mire a két jómadár visszafordult. Leültem az ágyra és vártam hátha valamelyikük megszólal, ám míg Cameron szégyenében elpirulva, addig Christian megbabonázva nézett végig rajtam. A pillantása égette a bőröm, ami látszólag őt nem érdekelt, ám engem annál inkább.<br />
- Akkor...legyünk már rajta túl, de hamar ha lehet. Kezdem magam nagyon kényelmetlenül érezni, és ezt még fokozza, hogy hárman is bámultok.<br />
- Hárman? - kérdezte Chris.<br />
- Igen! Cam, te és Kyle....Szóval essünk túl rajta, ha kérhetném - mondtam, mire Cam végre megmozdult és egy kis készüléket idézett meg, Chris pedig elfordította Kyle megszállott testét. - Az mi az? Ha tű, akkor meg ne próbálj vele a közelembe jönni mert kitekerem a nyakad.<br />
- Nem az, nyugi - mondja mosolyogva, majd folytatja - ez egy bioritmusos állapotfelmérő eszköz. Még csak prototípus, mert Lukkal egy ideje ezen dolgozunk és csak a tesztelések vannak hátra. Na már most, te lennél a tesztalany, ha nem baj.<br />
- Nem, de csak akkor ha az az izé nem ér hozzám; felőlem oké?<br />
- Rendben - mondja, majd fölém helyezte a készüléket. Nem ért hozzám, hanem lebegett felettem és egy kis idő elteltével mindenemet sejtelmes rózsaszínnel vonta körbe. - Ez érdekes, felettébb érdekes. Biztos....Áh az lehetetlen...vagy mégsem? Lisa....<br />
- Igen; mi van? Mit hadoválsz itt össze, mi lehetetlen?<br />
- Ti ugye még..... - mutat Chrisre és rám. A vámpíromnak nem esik le egyből az, ami nekem, ám ezt én sem igazán értem.<br />
- Mi....nem, mert?<br />
- Akkor nem értem. A rózsaszín azt jelenti, hogy változásban vagy, ami jelentheti azt hogy állapotos vagy vagy akár mást is. De nálad akkor a mást és ennek még utána kell néznem - mondta, és elvette a mütyürjét.<br />
Eztán karon fogta Christ és kivonultak a helyiségből engem egyedül hagyva a megszállt hülyével. Gyorsan magamra kaptam a ruháim és kifele indultam, mikor valaki hátulról elkapta a derekam. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér, majd kapcsoltam és küzdeni kezdtem fogva tartóm ellen. Fél kézzel tartott, így a másik kezével eltűrte a nyakamnál a hajam. Közelebb hajolt és a fülemhez éppen csak hozzáért, amikor félelmemben sikítani kezdtem. Valószínűleg Chris és Cam már hallótávon kívülre estek, mert Kyle kezdett egyre jobban túlságosan is jó erőre kapni. Nem jött senki sem segíteni, majd teleportáltam magam egy biztonságosnak vélt pontra az épületben, így kerültünk a tető lapos csúcsára. Elengedett és meglökött, ami nem jött éppen jól, mert az előző kis afférja óta még nem teljesen nyertem vissza az erőmet.<br />
- Én megmondtam, hogy nem úszod meg annyival - mondta Daphne.<br />
- Mégis mire jó ez?<br />
- Hát nem tudod? Meghalt miattad a szerelmem, ezért én is elveszem tőled a szeretteid. Csak egy apró csukló mozdulat és ez a bájos fiú meghal, vagy akár Christian, Cameron, Lukas, vagy Conor....választhatsz.<br />
- Nem hagyom, hogy bántsd őket. Ha kell egy ártással megöllek, de úgy hogy soha nem térhetsz vissza. Ezt akarod, Daph?<br />
- Igen, ezt. Tedd meg és közénk fogsz tartozni és hidd el ennél jobb ajánlatot nem kaphatsz.<br />
- Soha, ismétlem SOHA - üvöltöttem, és taszítottam egyet rajta, de olyan módon, hogy kilökjem őt a testből.<br />
Ezzel sikerrel jártam és Kyle élettelenül esett össze, míg Daphne szelleme kámforrá vált. Odalépdeltem az eszméletlen vámpírhoz, majd újfent teleportáltam, de mostmár Cameron közelébe. Mikor megérkeztem először döbbent, majd féltő tekintettel nézett rám mindkét fiú és leszedték rólam Kylet. Cam bevitte az orvosiba, engem meg Chris felkísért a szobámba, ahol addig maradt velem, míg ágyba nem kerültem. Még emlékszem, hogy feltett egy kérdést, azonban arra már nem mi volt, viszont a válaszomra igen.<br />
- Megfenyegetett.</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F4.bp.blogspot.com%2F-hMizle3Jm_k%2FUxyCFyyfm1I%2FAAAAAAAABEc%2FwFWU85_Dgb8%2Fs1600%2Fzongora-l%25C3%25A1ny.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://4.bp.blogspot.com/-hMizle3Jm_k/UxyCFyyfm1I/AAAAAAAABEc/wFWU85_Dgb8/s1600/zongora-l%C3%A1ny.jpg" --><!-- Blogger automated replacement: "https://4.bp.blogspot.com/-hMizle3Jm_k/UxyCFyyfm1I/AAAAAAAABEc/wFWU85_Dgb8/s1600/zongora-l%C3%A1ny.jpg" with "https://4.bp.blogspot.com/-hMizle3Jm_k/UxyCFyyfm1I/AAAAAAAABEc/wFWU85_Dgb8/s1600/zongora-l%C3%A1ny.jpg" -->BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-56031503053327558182014-02-25T04:29:00.000-08:002014-02-25T04:29:05.292-08:003.évad 7.rész - Még nem végeztünk<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-EeMqJdBI3v4/UwJW27hTZrI/AAAAAAAABEA/uChvfShw1dw/s1600/sz%25C3%25A1rnyak.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-EeMqJdBI3v4/UwJW27hTZrI/AAAAAAAABEA/uChvfShw1dw/s1600/sz%25C3%25A1rnyak.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog ez a rész is és megörvendeztettek néhány kommenttel.</div>
<div style="text-align: center;">
Az előző fejezethez kapott visszajelzések piciny szívemet oly' melegséggel itatták át, amit még sosem éreztem. Köszönet érte mindenkinek. A részről csak annyit mondanék, hogy ez szerintem egy epizód lett, nem pedig egy normál rész. Ezért szeretném, ha leírnátok a véleményeteket, hátha észrevesztek benne valami hibát. <i>Jó olvasást és szórakozást hozzá!</i><br />
<b><u><i>Puszi nektek :D</i></u></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<br /></div>
- Lisa, minden oké? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott - mondta Kat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy is mondhatom, de most kérlek hagyj magamra - válaszoltam, de megragadta a karom és maga felé fordított. Értetlenül nézett rám, de elengedett, és hátráltam tőle néhány lépést.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Baj van lányok? Lisa az előbb miért rohantál el? - ért mellénk Chris és
Cam, majd Dante, Conor és Lukas is csatlakoztak hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Történt valami? Az előbbi zongora játék borított ki, vagy csak ma ilyen
hisztis vagy - tette fel a következő kérdést Dante, mire gondolkodás
nélkül a torkának szegeztem a tőrömet. - Ezt ho...hogy csináltad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig jó ötletnek tartod, hogy engem bosszants? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - krákogta, mire a tört egy villanás alatt eltüntettem a torkától.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvesem, ez mire volt jó? Nem akart megsérteni, csak tényleg nagyon feszültnek nézel ki - mondta Chris miközben mögém lépve hátulról ölelt magához. - Kérlek, nyugodj meg.<br />
- Te nem láttad, Őt! Mindenkit bántani fog, és nem azért mondom, mert ő ezt mondta, hanem mert éreztette velem. A zene volt a kulcs, a zene, amit csak én tudtam eddig játszani.<br />
- Kiről beszélsz? Itt senki nem játszott, mármint nem láttuk ki játszott a zongorán - mondta határozottan Cam.<br />
- Hát persze, hogy nem. Az az átkozott kis perszóna képes idejönni és mindent tönkretenni.<br />
- Még mindig nem mondtad, hogy kiről beszélsz, Lisa - csattant fel idegesen Lukas, ami jogos volt tőle. Tudtam, hogy most jött el a megfelelő pillanat, hogy elmondjam nekik.<br />
- Daphne.....Ő egy gonosz lélek, és semmitől nem riad vissza, ha úgy hozza a Sors. Egyszer láttam csak egészen eddig, és Don elmondta, hogy ki ő. Azt állította, hogy a nővérem, de nem az, csak az érzéseimet próbálta manipulálni.<br />
- Ha ez igaz, amit mondasz, akkor mi miért nem láttuk? - kérdezte Chris.<br />
- Mert már halott. Meghalt akkor, mikor eljött érte a végzete és kísérteni jár csak vissza.<br />
- Tudunk neked segíteni? Bármiben szívesen segítünk, csak mond meg miben - mondta Kat és megpróbált támaszt nyújtani, de ellöktem a kezét.<br />
Kibontakoztam Christian biztonságot nyújtó öleléséből és teleportáltam, távolra a többiektől. De nem elég messzire sikerült, mint ahogy azt elterveztem. Szerettem volna egy kicsit egyedül lenni a gondolataimmal és a gondjaimmal, de ez nem jött össze. Újra megjelent Daphne, de most nem volt egyedül és ajkait is baljós mosolyra húzta. Mellette és mögötte - számomra csak könyvből - ismerős lények álltak, és úgy tűnt nem épp barátkozni jöttek. Minden erőmre szükségem volt, hogy tartani tudjam magam és ne támadjak még előttük.<br />
- Hát eljöttél, húgocskám......Oly' rég várom már ezt a pillanatot. Szemtől szemben, csak te és én....<br />
- Plusz-mínusz a szolgáid, ha már eladtad a lelked. Különben meg nem vagy a nővérem, te pokolfajzat.<br />
- Miből gondolod ezt? Nem látod, hogy mennyire hasonlítunk, mindketten ugyanolyanok vagyunk.<br />
- Nem!! Nem lehetek olyan, mint te, mert az azt jelentené, hogy.... - nem tudtam végigmondani, mert a levegő körülöttem megdermedt. Ha olyan vagyok, mint ő az a világ legrosszabb dolgát jelentené.<br />
- Igen pontosan azt. Azért vagyunk testvérek, mert mindkettőnk - ahogy fogalmaztál - eladta a lelkét. Még ha te nem is emlékszel rá, de akkor is megtetted.<br />
- Az lehetetlen....Anyáék sosem hagyták volna, hogy ez megtörténjen.<br />
- Igen, ők nem is....Viszont meghaltak és te sem vagy olyan ártatlan, mint amilyennek mutatod vagy éppenséggel beállítod magad. Egy bukott vagy és ezt te is tudod, mert öltél....nem is egyszer.<br />
- Kizárt, tény és való, hogy sebesítettem meg már embereket, de még senkit sem öltem meg. Hazudsz, hogy elérd, azt amit akarsz, de tájékoztatlak....ez nem fog összejönni.<br />
- Jó, de én is mondok neked valamit....<br />
- Lisa...Ne mondj neki semmit, ő egy asztrál - halottam meg egy késsé lihegős hangot a hátam mögül.<br />
Egy pillanat alatt fordultam meg, és néztem a hang irányába. Chris és Conor egymással versenyt futva közeledtek hozzánk, miután mellém értek visszafordultam Daphne felé. Éppen időben sikerült, mert az egyik árnyék csatlósa felém indult, azzal a feltett szándékkal, hogy megöl. De vétett és a hibája lett a veszte, mert én nem voltam könyörületes kedvemben. Elkerültem a támadást, ám ő nem volt ilyen szerencsés, mert egy tized másodperc alatt döftem át a testét a kis tőrömmel. Eközben Chris és Conor is mellém ért és felvettek egyfajta védekezős állást, hogyha kell megvédenek. <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Aranyosak, de nem kellene velem foglalkozniuk</i></b></span> - gondoltam vértől izzó elmével. Csak Daphne őrült módjára csillogó szemeire fókuszáltam és kedvem lett volna megölni.<br />
- Ne tedd Lisa, kérlek! Ne csináld azt, mert azzal csak az igazát bizonyítanád - hallottam meg Conor és Chris elkeseredett hangjait.<br />
- Tedd meg! Gyerünk, csak egy kis löket és közénk fogsz tartozni - suttogta Daph.<br />
- Nem...Soha....Nem tudsz semmi olyat mondani vagy tenni ami miatt megváltoztatnád a véleményem erről.<br />
- Soha ne mondd, hogy soha. Mindenkit meg lehet győzni valamivel és ez alól te sem vagy kivétel. Talán, ha a szerelmedet veszélybe sodornád.....és az élete múlna a döntéseden....<br />
- Lisa....Nem kérném soha azt, hogy tagadd meg magad és az elveid, csakhogy engem ments.<br />
- Na ez a beszéd Shwan - mondta Conor és hangjából tisztán ki lehetett hallani az elismerést.<br />
Hármójuk szavai rádöbbentettek arra, hogy bármit is tettem a múltban az már örökre hozzám fog tartozni. Chris és Conor támogató szavai pedig visszahoztak arról a határról, ahonnan csak nagyon kevesen tudnak maguktól visszajönni. A kezemre néztem és megláttam, hogy tűzlabdák állnak az ujjaim hegyén, ami kicsit sem volt normális. Gyorsan leráztam őket onnan, majd a társaságra néztem, ahonnan mindenki csodálkozva nézett rám. Daphne szemében indulatok tömkelegét, míg a két védelmezőm szemében némi nyugalmat véltem felfedezni.<br />
- Ez a beszéd, Szerelmem -szinte nem is láttam mikor érkezett mögém, csak azt vettem észre hogy az előbbi szavakat a fülembe suttogja.<br />
- Ti átkozottak...csak egy kis lépésre voltam a célomtól, de ti mindent tönkretettetek. Ezt még nagyon megbánjátok.<br />
- Daphne miért akartad, hogy támadjak? Miért akarod, hogy közétek tartozzak?<br />
- Mert nem vagy különb nálam, te kis pokolfajzat. Nem tűnt még fel, hogy bármit teszel csak ártasz másoknak? Hát ha nem, akkor közlöm, hogy így van ez mióta megszülettél. Anyádék is inkább lemondtak rólad, minthogy felneveljenek, mert tudták, hogy egy két lábon járó időzített bomba vagy. Azok akik most megtűrnek maguk mellet még nem sejtik, hogy mi vagy és még te sem tudod pontosan - válaszolta dühtől el-elfúló hangon. Megemelte a karjait, mire 5 csatlósa támadt ránk, akiket egy egyszerű pajzsvarázslattal sikerült megállítanunk.<br />
- Lisa ez nem tart örökké.....Előbb vagy utóbb, de ki fogsz merülni és akkor nem lesz pajzsunk sem - mondta Christian, és igaza volt.<br />
- Tudom, de ha teleportálok, azzal nem oldok meg semmit. Ha viszont itt maradunk, akkor meg nektek ártok. Szóval ti teleportáltok, én meg felveszem ellene a harcot.<br />
- Nem engedem, túl veszélyes.<br />
- Chris....nem kértem engedélyt, de aranyos, hogy aggódsz értem - válaszoltam, majd egy gyors csókot leheltem ajkaira, és teleportáltam őket egy biztonságosabb helyre. Ezután leengedtem a pajzsot, de még előtte egy erős energia löketet küldtem az ellenség felé.<br />
- Aranyos kis trükk ez, de hasztalan, úgyis az enyém leszel.<br />
- Soha - és egy erős telekinézissel leszakítottam a bal karját. A szolgái megrettenve néztek felváltva ránk, és nem tudtak mit kezdeni magukkal. A vére összekente a ruhát és az arcomat, de nem foglalkoztam vele. Egyedül csak az érdekelt, hogy elpusztítsam, még ha ezzel meg is pecsételem a sorsomat.<br />
- Te átkozott kis perszóna. Ezt még nagyon megbánod, és csak hogy tudd....Még nem végeztünk - ordította és eltűnt a szemem elől.<br />
Véresen, fáradtan és zavartan teleportáltam magam Conor és Chris mellé, akik egyből az orvosiba vittek. Lefektettek az ágyra és kis rongyot, vizet és fertőtlenítőt magukhoz véve kezdték leszedni rólam a vérpacákat. Egy idő után Conor nem bírta tovább, így inkább kiment, ezzel, kettesnem hagyva Christiannel, aki továbbra is aggódva figyelt.<br />
- Minden rendben, Lisa? Mi történt miután el tettél minket láb alól? Képletesen értem.<br />
- Majdnem megöltem....Csak egy kicsivel vétettem el a célpontot, de sebaj....legközelebb biztosan nem ússza meg csak ennyivel.<br />
- Remélem tudod, hogy ezzel csak magadat sodornád veszélybe. Mégis hogy gondoltad azt, hogy majd egyedül elbánsz egy rakás elveszettel? Tudod, hogy szeretlek, de néha kételkedem abban, hogy te viszont szeretnél-e engem<br />
- Chris - kezdtem bele, és kezemet az arcára simítottam - Szeretlek, és ebben sose kételkedj, de van amit nem értenél meg velem kapcsoltban, ha elmondanám. Itt van például Daphne. Lehet, hogy nem százas, de ő az egyedül olyan személy, aki válaszolhatna néhány kérdésemre.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-65304200512267731252014-02-12T22:31:00.001-08:002014-03-06T10:19:55.956-08:003.évad 6. rész - Bármit megtennék...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-WmyWF7KSgtM/UuO9MburXFI/AAAAAAAABDM/sFk4XIpTd4U/s1600/b%25C3%25A1lterem.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-WmyWF7KSgtM/UuO9MburXFI/AAAAAAAABDM/sFk4XIpTd4U/s1600/b%25C3%25A1lterem.jpg" height="149" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog ez a rövidke rész és elmondjátok véleményeteket is.<br />
Most is siettem a résszel, de mostanában az érettségi felkészítő óráim miatt nem tudok olyan gyorsan dolgozni, mint ahogy szeretnék, ezért szeretnék elnézést kérni tőletek. <br />
Jó olvasást kívánok hozzá :D </div>
<br />
Reggel arra ébredtem, hogy <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=112624283" target="_blank">Kat</a> nagy serényen pakolgat a szekrénybe. Nem akartam vele foglalkozni, így átfordultam a másik oldalamra, ami hiba volt. Mégpedig azért, mert legurultam az meleg ágyikómról és hangos huppanással értem földet. Ezzel egyidejűleg magamra vontam Kat és Vadász figyelmét, aki aggódva "ugrottak" mellém és segítettek fölkászálódni a talajról.<br />
- Minden rendben, nem ütötted meg magad? - kérdezte Kat.<br />
- Nem semmi bajom, csak leestem, de ha nem szállsz le rólam megfulladok - válaszoltam mosolyogva, ám az ő tekintete végig komoly maradt. - Csak poén volt, de azért jó lenne ha nem ülnél rajtam.<br />
- Ilyennel ne viccel, jó? Már azt hittem komolyan mondod és persze, csak nagyon megijedtem. Tudod a tegnapi után kissé túlreagálhatom a dolgokat, vagy nem?<br />
- De és ígérem nem lesz a tegnapihoz hasonló soha többet. Azonban, ha már itt vagyunk, akkor elmegyek letusolok, elrendezem magam, aztán elmegyünk enni és indulhatunk is vásárolni. Ez így jó?<br />
- Tökéletes, csak siess, mert már nagyon mehetnékem van.<br />
Eleget téve kérésének gyorsan berohanta a fürdőbe, ahol egyből émelygés fogott el. Nem akartam megint a frászt hozni a legjobb barátnőmre, így megengedtem a mosdó csapját, aztán a WC kagyló fölé görnyedve kiadtam a gyomrom egész tartalmát. Miután végeztem, gyorsan leöltöztem és egy frissítő zuhanyt engedtem meg magamnak, majd a tisztálkodást követően kimásztam onnan. Szárazra töröltem magam, <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=112606416" target="_blank">felöltöztem</a> és elvégeztem a további reggeli teendőim és kimentem Kathez. Nem lepett meg túlságosa, hogy gyanakodva néz rám, mert tudtommal tanult egy kis empátiát az évek alatt, míg össze voltunk zárva. Bizonyára érezhette, hogy valami nem ment simán, de nem tette szóvá, amiért hálát adtam neki. Összeszedtük a kabátunkat, a táskánkat és felvettünk a csizmánkat, majd elindultunk az ebédlő felé.<br />
Leérve a helyiség ajtajába nem várt meglepetés fogadott minket. Az ilyenkor még jócskán üres ebédlő most zsúfolásig volt diákokkal. Mi is csatlakoztunk hozzájuk és a hozzánk legközelebb álló személytől kértünk útmutatást, hogy miért vannak oly' korán fent a többiek. A válasz egyszerű volt: MA van a bál és szeretnének időben elkészülni és ehhez keltek ilyen korán, holott aludhattak volna délig. Na mindegy nem az én dolgom, így gyorsan helyet foglaltam az első szabad asztalnál, amit megláttam. Katet is magammal húztam, majd megidéztem a reggelinket, amivel hamar végeztünk. Eltüntettem a mosatlant és már indultunk is a városban ruhát vásárolni.<br />
Útközben nagyon jól szórakoztunk, mert a havazás ismét rákezdett és megmaradt a ruháinkon. Mire gyalog beértünk a városba, már úgy néztünk ki, mint a hóemberek. Nem csodálom, hogy a normális mágia nélküli emberek megbámultak minket, mikor egyik pillanatról a másikra eltüntettük magunkról a rengeteg havat. Aztán jöhetett egy kis memória törlés, amit nem szívesen, de rendszeresen használok, ha a helyzet úgy hozza szükségét. Alig 2 órája bóklásztunk a városban, mikor egy kisebb nyikorgásra lettem figyelmes. Megtorpantam és a hang irányába fordultam, ám Katnek nem tűnt fel a lemaradásom. Egy ajtót nyitódott ki, aminek a cégéén egy ruha volt látható. A feliratot elsőre nem sikerült elsőre kibogarásznom, mert a festéke erősen málladozott lefele, ám nagy nehezen megoldottam a helyzetet.<br />
- Madame Carpue szalonja......Kat gyere csak - ordítottam, hogy meghalljon, de arra nem számítottam, hogy mellettem áll.<br />
- Itt vagyok, nem kell üvölteni. Mióta van ez itt? Szerintem menjünk tovább, bizonyára senki sincs itt és csak a huzat játszik az ajtóval.<br />
- Szerintem meg nem....Nézzünk be, olyan izgi ez az egész. Te hallottál már egyébként róla?<br />
- Nem és ennek biztosan meg is van az oka - mondta Kat aggódva, de én már át is léptem a küszöböt addigra, mire ezt meghallottam. - Gyere már ki onnan!<br />
- Nem, gyere be ezt látnod kell - mondtam és egy fénygömböt lőttem a mennyezet felé.<br />
A gömb apró ártalmatlan szilánkok ezreire robbant szét, s ezzel felfedve a helyiség automatikus mágia érzékelőét. A teret milliószor nagyobbnak lehetett látni, mint az kintről gondoltam, és meglepetésemre telis-tele volt káprázatos ruhakölteményekkel. Mostmár Kat is belátta, hogy igazam volt és csakis azért nem tudtunk a helyről, mert mágiával volt átitatva. Mély ámulatunkból egy idősödő hölgy rántott ki, aki szelíden mosolygott ránk, majd megszólalt.<br />
- Segíthetek valamiben, gyerekek?<br />
- Igen - mondtam azonnal, mire Kat rosszallóan nézett rám. - Szeretnénk ruhát venni a ma esti bálra, de nem sok elképzelésünk van ezt illetően.<br />
- Értem, de csak el tudjátok mondani milyenre gondoltatok.<br />
- Igen - felelte Kat - Én egy világoskék, felül teljesen köves ruhát szeretnék. Lisának pedig jól a sötétkék előnyösen kövezett ruha.<br />
- Nagyjából értem mire gondolsz......Van is két ilyen ruhám, mint amiket leírtál és ha gondolod segítek felpróbálni is.<br />
- Az remek lenne, köszönjük - mondtuk szinkronban, majd a nénike eltűnt a szemünk elől.<br />
Míg vártuk a ruhákat körbenéztünk az üzletben egy kicsit. Volt itt sminkes részleg, cipős polcok tele minden szín és méret szerint rendezett lábbelivel és egy kiegészítős pult. A legtöbb polc vagy pult mélyen benyúlt a szalon belsejébe, ahol csak pislákolt a fény, így azokat nem is igen néztük meg. Kis idő múlva visszatért a hölgy kezében a két említett ruhával. Mondanom sem kell, hogy meseszépek voltak és miután felpróbáltuk rá kellett döbbenünk, hogy jól állnak. Visszavéve az utcai ruhákat, a kasszához lépdeltünk, mikor Katnek eszébe jutott, hogy neki márpedig kell az a fehér cipő kék szalaggal. Megkértük az eladót, hogy segítsen nekünk cipőt és egyéb kiegészítőket választani a ruhákhoz, aki szívesen teljesítette a kérésünk. Már csak nyakláncunk nem volt az összeállításokhoz, mikor a néni megszólalt.<br />
- Tudják, kedveskéim itt már évek óta nem járt senki. A ruhák többségét egy fiatal tervezőtől kapom, de manapság már ő sem küldi ezeket. Bizonyára meghalt, istenem pedig milyen fiatal volt, még előtte állt az egész élet - sopánkodott és ekkor leesett a tantusz. - A néni neve Ester és pár évvel korában neki küldtem el néhány kezdetleges tervem, majd néhány hónappal ezelőttig rendszeresen küldtem a különböző ruhát vázlatait. - A ruha, ahogy Kat leírta, biztosan egy pár évvel ezelőtt rajzolt képem alapján írta le. Gyorsan meg is kérdeztem tőle.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Kat, a ruha kinézetét honnan vetted?</b></i></span><br />
<span style="color: #c27ba0;"><b> Egy nagyon régi rajzod alapján gondoltam szerencsét próbálok, hátha van ilyen. De mért kérded?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Mindjárt megtudod</b></i></span> - válaszoltam neki.<br />
- Ne tessék haragudni, de hogy hívják a tervezőt?<br />
- Már nem is emlékszem....Sosem tudtam a teljes nevét, mert nem árulta el, a munkái aljára mindig az <span style="color: #8e7cc3;"><i><span style="color: black;">E.A.D</span><span style="color: black;">.</span><b> </b></i></span>monogramot írta. Talán valami gond van vele?<br />
- Nem - mosolyodtam el, és elmondtam amit tudni kellett. - Én vagyok az a bizonyos <i>E.A.D.</i> Elisa Amelia Dunken. Én küldözgettem a terveket annyi éven át, aztán mostanában már nem megy úgy a rajzolás, mint régen.<br />
- Te jóságos ég......Láttalak már itt csak akkor még én is fiatalabb voltam és te is sokkal kisebb voltál, hát ezért nem ismertelek fel. Sosem gondoltam volna, hogy találkozunk meg egyszer míg élek. Tudjátok mit? Vigyétek a ruhákat, nektek adom, ha már Elisa megtervezte őket. Úgysem tudnék mit kezdeni a pénzzel, ha kifizetitek. Mindenem megvan, amit csak öreg fejem kívánhat, meg aztán én sem vagyok halandó.<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-2GoFlCIxgvM/UvZC0mi1jII/AAAAAAAABDs/4zxKH_UOKqM/s1600/epres-csokitorta.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-2GoFlCIxgvM/UvZC0mi1jII/AAAAAAAABDs/4zxKH_UOKqM/s1600/epres-csokitorta.jpg" height="127" width="200" /></a>- Jaj, Ester néni, kifizetjük mi a ruhákat, nem kell miattam ingyen odaadnia. Ha gondolja nem pénzben, hanem másban, de kifizetem Önt.<br />
- Kedvesem, nekem csak egy kérésem van. Látogassatok meg néha és egy kis epres-csokis torta jól esne - mondta, mire mindannyian elnevettük magunkat.<br />
- Ha csak ennyi, akkor azt meg is oldhatjuk és tessék csak üzenni, ha kell valami, rendben?<br />
- Igen és köszönök mindent. Köszönöm, hogy hoztatok egy kis örömöt öreg szívemnek azzal, hogy megtaláltátok a szalont.<br />
Mire végére ért a mondandójának, már egy asztalt idéztem meg, rajta egy finom és hatalmas epres-csokis <br />
tortával. Még megidéztem az asztalhoz három széket, majd mind a hárman leültünk sütizni. Nagyon hamar elfogyott, és közben jót beszélgettünk, így mire végeztünk elkezdett sötétedni. Gyorsan elköszöntünk Ester nénitől és teleportáltunk a hálónkba, ahol megegyeztünk a fürdőfoglalási sorrendben, hogy minél előbb végezzünk. Kat ment elsőnek, addig én szépen elrendezgettem mindkettőnk ruháját az ágyon, majd leültem az egyik forgószékre ahova Vadász is követett. Tudtam, hogy elfelejtettem levinni sétálni, de megígértem neki, ha Kattel elkészülünk, egyből lemegyek vele. Hamar végzett drága barátnőm, így én követtem és a lehető leggyorsabban végeztem el a dolgaimat. A törölközőt magam köré csavarva léptem ki a fürdőből, ahol gyorsan magamra öltöttem a <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=115491728" target="_blank">ruhát, felvettem a cipőm</a>, majd <a href="http://www.polyvore.com/prom_outfit_kat/set?id=111238772" target="_blank">Katre néztem</a>. Csodásan állt neki ez a szín, de a sminkje is meseszép lett - <span style="color: #8e7cc3;"><i><b>van hozzá érzéke az egyszer biztos</b></i></span> - gondoltam magamban.<br />
- Na gyere, te antibálozó. Megcsinálom a hajad, a sminked, majd ha lehet te is kezdj valamit az én hajammal - mondta nevetve.<br />
Alaposan és rendkívül gyorsan dolgozott, majd a munkája végeztével helyet cseréltünk a fésülködő asztalnál és megcsináltam a haját. Hamarabb kész lettem, mint azt elsőre gondoltam és végignézve magunkon rá kellett döbbennem, hogy minket leszámítva ma mindenki alul öltözött lesz. Miután mindketten késznek nyilvánítottuk magunkat Vadásszal együtt elhagytuk a szobánkat. Magunk köré varázsoltam egy melegítő burkot, majd nagyjából egy teljes óráig lófráltunk a parkban. A park helységet időközönként kissé megspékeltem némi dísszel, hogy ne legyen teljesen snassz.<br />
Mikor visszaértünk a főbejárathoz levetettük a melegítős burkot és átléptük a küszöböt, majd egyenesen a bálterem felé megyünk. Belépve a nyitott kétszárnyú ajtón az eddig üres termet betölti az iskola tanulóinak tömkelege, akik már egy ideje nem szívtak azonos légkört. A megjelenésünkre a beszélgetések alábbhagynak és minden egyes szempár ránk szegeződik, ami már alapjában is zavar. Kat biztatóan néz rám, és mindketten emelt fővel vonulunk végig a terem túlsó végében lévő társasághoz. Már csak egy fél teremhossz van hátra, mikor jeges hullámot érzékelek a közelemben, de nem foglalkozok vele. Mire a vámpír társasághoz érünk szinte teljesen átfagyok, ami Chrisnek fel is tűnik és a többiektől elnézést kérve mellém lép, majd megölel és közben a fülembe súgja, hogy menjünk ki az erkélyre.<br />
- Minden rendben, Lisa? Olyan sápadtnak nézel ki, mint aki mostanában sok vért veszített.<br />
- Persze minden oké, csak kissé fáradtabb vagyok mostanában. Az, hogy a többiek visszajöttek rengeteg energiámat felemészti. Bizonyára te is ezt látod rajtam - mondtam lehajtott fejjel, ám a végén felnéztem rá és egy apró mosolyt erőltettem magamra. <span style="color: #8e7cc3;"><i><b>Bármit megtennék, csak ne bántanálak meg minden törekvésemmel</b></i></span> - gondoltam magamban és a mosoly hamar lehervadt az arcomról.<br />
- Tudod, nekem nem tudsz hazudni. Látom rajtad, hogy van valami, ami bánt, de nem akarod elmondani. Esküszöm nem eszlek meg - mondta és magához ölelt. Illata az orromba szökött és tudtam innen már nincs menekvés. <b><i><span style="color: #8e7cc3;">El kell neki mondanom, vagy elvesztem, ha magam jön rá.</span></i></b><br />
- Van amit el kell mondanom, de szeretném, ha tennél semmit sem. Ez az én személyes döntésem volt, ám nem volt más választásom. Vagy én vagy a többiek és ezt nem hagyhattam, ezért kérlek értsd meg. Csak ennyit kérek, oké?<br />
- Igen, de kezded a frászt hozni rám. Remélem tudod, hogy bennem bízhatsz, de mond már, mert nem bírom ki és olyat teszek, ami nem biztos, hogy tetszeni fog.<br />
- Conor... - kezdtem bele, mire szorítása erősödött a derekam körül. - Mint mondtam nem volt más választásom. Hagytam, hogy igyon a véremből, mert ha nem engedek neki mészárlást rendez és nem tudtam volna megakadályozni az események alakulását. Kérlek, bármit megteszek, de nem csinálj semmit.<br />
- Hiszek neked, de ezt a tetted akkor is elítélem. Miért nem szóltál, hogy Conor veszélyes rátok nézve? Bármit megtennék, csak hogy biztonságban tudhassalak.<br />
- Köszönöm, és én is - mondtam fejemet a mellkasának döntve.<br />
Újra szorosan magához ölelt és fejét az enyémre helyezte. Az egyik kezét a derekamon tartotta, míg a másikat a hajamhoz emelte. A hullámokban lógó fürtjeimet simogatta, másik kezét felvezette az államhoz, majd felemelte a fejem, az ajkaimhoz hajolt és lassan, szenvedélyes csókot lehelt rá. Ajkaink csak levegő hiányában váltak el egymástól és a homlokát az enyémnek támasztotta. A teremből lágy <a href="http://www.youtube.com/watch?v=JlUDOFpiAEk" target="_blank">muzsika</a> hangja szivárgott ki az erkélyre, ahol álltunk. Pár szomorú akkord után Chris ellépett tőlem, meghajolt, majd a kezét nyújtotta.<br />
- Ezt most vegyen felkérésnek? - kérdeztem incselkedve, mire egy félmosolyt küldött felém.<br />
- Igen, és szeretném, ha elfogadnád.<br />
- Ezer örömmel - mondtam és elfogadtam a felém nyújtott kezet.<br />
Lassan lépett újra hozzám, ám tekintete a zenével ellentétben örömöt sugárzott. Most az egyszer leengedtem a védőpajzsom és hagytam, hogy átjárjon a dallam. Pár tétova lépést követően mindketten belejöttünk a táncba, de valami nem stimmelt. A dal, mely bentről hallatszott furcsa mód ismerősnek tűnt, olyannak amit én játszok, ha Donnál egyedül vagyok. Reméltem, hogy ez valami véletlen egybeesés és próbáltam nem erre a gondolatra figyelni. Azonban ez lehetetlennek bizonyult, mert nagyjából a felénél kiszakítottam magam Chris karjaiból és az ajtó felé vettem az irányt. A pajzsot azonnal visszavettem, ahogy átléptem a küszöböt és alaposan körbenézve kerestem a dallam forrását. Nem kellett sokat keresgélnem, mert a hang terem egyik sarkából jött, így átfurakodva a tömegen odasiettem, és amit láttam azt nem tudtam volna megfogalmazni. Ugyanaz a lány ült a zongoránál, akit még a tanév elején Donnál láttam, mikor zongoráztam. Figyeltem minden egyes mozdulatát, ami neki is feltűnt és rám nézett, ám szemei most is sötétek maradtak. Száját szólásra nyitotta, de nem jöttek ki rajta általános hangok azonban szája mozgott. Kissé úgy nézett ki, mint egy hal, ám én hallottam a többiek által nem érzékelt hangokat.<br />
- Hát itt vagy húgocskám. Már azt hittem elfelejtettél és nem is akarsz velem találkozni. Látom feltűnt néhány dolog, amit hogy is mondjam kölcsönvettem. Mondhatni örülök a viszontlátásnak, de egy nálam sokkal jobb személy szeretne veled találkozni. Remélem ki tudod várni, húgi - mondta és ahogy az utolsó mondat is elhagyta a száját eltűnt.<br />
- Nem, nem, nem, nem, és nem. Ez nem történhet meg. Ő nem létezhet, elpusztult, mikor Don kihajított magától - suttogtam magamnak hitetlenül, majd egy kezet éreztem a vállamon megpihentetni, mire a pillanat tört része alatt megfordultam.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-32303067183548189242014-01-31T04:23:00.001-08:002014-02-22T01:50:01.316-08:003.évad 5.rész - Majdnem vízbe fúlt boszi<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-TIUx9oFPm7A/UuuUwtS5FyI/AAAAAAAABDY/DeSrWwRqQNE/s1600/v%C3%A9resk%C3%A1d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-TIUx9oFPm7A/UuuUwtS5FyI/AAAAAAAABDY/DeSrWwRqQNE/s1600/v%C3%A9resk%C3%A1d.jpg" height="146" width="200" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br />
<i>Rettentően sajnálom ezt a sok késést, de sajna a iskolába ahova járok, ott a félév zárás nem jelenti azt, hogy egy ideig nyugtunk lesz. Sajnos a jegyeim sem éppen fényesek, és nekem ez a félév már nagyot számít. Úgyhogy előre is szeretnék elnézést kérni TŐLETEK, hogyha nem mindig tudom hetenként hozni a friss részt.Viszont kárpótlásul nagyon hosszúra írtam a fejezetet.</i><br />
<i>Remélem mindenkinek tetszeni fog és megleptek néhány komival :D</i><br />
<i>Nem szeretem húzni az időt, úgyhogy jó olvasást a részhez.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="color: #990000;">♥ </span>Ti vagytok a legjobb olvasók <span style="color: #990000;">♥</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b><u>Elisa szemszöge: </u></b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Chris karjaiban ébredtem, amit nem igazán értettem hogy hogyan kerültem oda. Arra még emlékeztem, hogy mellette aludtam el, de onnantól csak fel-fel villannak az emlékek. Egy lány arc nélkül, egy angyal és egy csomó gyerek, akik félnek tőlem. Aztán ott van még az a fura alak, aki ismeri vagy ismerte anyámat és mégis meg akart ölni. Nem éppen vidáman keltem, és a mellettem békésem szuszogó srácot sem akartam felkelteni, így elteleportáltam mellőle az ágy végébe. Erre mozgolódni kezdett és nem sokkal később mögöttem állt átkarolva a derekam. <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Vámpír létére rohadt gyorsan mozog, főleg hogyha aludnia kéne</i></b></span> <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>még</i></b></span> - gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hova mész? - kérdezte kómás hangon és a nyakamba puszilt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennem kell...Neked meg aludni kéne. Mit mondanának a többiek, ha egy morcos és nyűgös vezető állna eléjük? - mondtam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy nem érdekelné őket. De arra még mindig nem válaszoltál hova mész. Szeretném, ha még maradnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de nekem dolgom van és azt is tudod miféle. Ennek ellenére szeretnél itt tartani? Nem akarhatod, hogy kitudódjon az, hogy az egyik felügyelő kicsapongó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is vagy az - mondta és egy vékony csíkot húzott a nyelvével a nyakhajlatomba. Ledermedtem, mert aki ezt a legutóbb megtette kis híján megölt. - Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
Kibontakoztam az öleléséből és felé fordultam, majd megszólaltam: - Ne haragudj, de mennem kell, már így is késésben vagyok. - mondtam és már az ajtóhoz is léptem. Még vettettem rá egy utolsó pillantást, majd teleportáltam.<br />
A Kattel közös szobában landoltam, gondolván nem lenne túl feltűnő a kimaradásom, főleg ha ő még alszik. Sajnálatos módon eme tervem felsült szinte azonnali hatállyal mikor Katerina elém lépett. Tekintetében volt némi csalódottság, izgalom és rémület, de jobbára kíváncsiság vezérelte ezeket az érzelmeket. Az ágyam felé kezdett terelgetni és parancsoló arckifejezéssel leültetett, majd mellém telepedett és megszólalt.<br />
- Na akkor ki vele! Mi történt közted és Chris vagy Conor között?<br />
- Semmi, Conor nem tud viselkedni sok vámpír közt, mert veszélyeztetve érzi magát. Chris meg nem is tudom....miért talán elment tegnap este a partiról? - kérdeztem ártatlanságot színlelve.<br />
- Aha nem sokkal azután, hogy ti elmentetek. Aztán küldött Camnek egy üzit, hogy későn jön vissza, mert ki akarja szellőztetni a fejét, vagy mi. Én hajnalig volta Cammel és nem hallottuk, hogy visszajött volna, habár....<br />
- Mi habár, Kat? Mondjad már!<br />
- Egyszer valami furcsa nyöszörgést hallottunk a szobája felől, majd csend lett. Később valaki átkozódott és üvöltözött, de nem tudom kicsoda, viszont lenne egy tippem. Elmondod te, hogy hol töltötted az éjszakát vagy találjam ki én?<br />
- Jó rendben. Chrisnél éjszakáztam, de nem csináltunk semmit. Igazából nem is emlékszem mi történt pontosan, de biztos nem az, amire te gondolsz. Ott aludtam, mert sétálás közben volt némi gond és nem engedte, hogy a saját ágyamban aludjak. Aztán rémálmaim voltak és annyira emlékszem, hogy reggel felkeltem..<br />
- Értem és minden rendben van?<br />
- Aha most már, csak megint előjöttek azok a hülye rémálmok. Figyu kellene egy kis segítség a Valentin-napi bál leszervezéséhez és a ruha választáshoz, megoldható lenne?<br />
- Igen, igen, igen, igen.......Végre! Elmegyünk vásárolni, ráadásul ruhát a bálra. Szuper - lelkendezett és végig tapsikolva ugrándozott.<br />
- Kat, Kat....Hallod nyugi. Mennem kellene, mert mindjárt jönnek a többiek, és el kéne addigra készülnöm - mondtam neki és beslattyogtam a fürdőbe.<br />
Gyorsan leöltöztem és beálltam a zuhany alá, majd megengedtem a forróvizet. Csak ekkor tűnt fel, hogy eddig mennyire hideg lehettem, mert a víz szinte tűként érintette a bőrömet. Miután átmelegedtem a forró zuhatag alatt, gyorsan lemostam magamról a tegnap történtek emlékeit és kiszálltam a víz alól. Szárazra töröltem magam, felvettem a <a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=111373005" target="_blank">ruhámat</a> és megszárítottam a hajam, majd feltettem egy kis sminket és késznek nyilvánítottam magam. Kilépve a fürdőből egy izgatottan válogató Katet találtam a szobába, aki nem tudta eldönteni mit vegyen fel, így segítettem neki. Ezután teleportálam a főbejárathoz, ahol egy igencsak ideges Conor várt rám. Rám nézett és szemébe - hasonlóan Kat tekintetéhez - az övében is sok minden látszott. Megbánás, reménytelenség, idegesség és düh a késésem miatt, aminek hangot is adott, habár szerintem elég volt csak a gondolatait megnéznem, amit ő is észrevett és még ingerültebb lett.<br />
- Nem hiszem, hogy nem tudsz sehova sem időben érkezni. Le merem fogadni, most sem a szobádtól jöttél, igazam van?<br />
- Nem Conor, nincs igazad - mondtam mosolyt erőltetve az arcomra. - Itt aludtam, csak levittem este még Vadász sétálni, van ezzel valami gondod?<br />
- Ezzel nincs, csak azzal van, hogy felelőtlen vagy. Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva irányítanak az érzéseid?<br />
- Nem, mert ez nem igaz. Engem nem lehet vezetni, mert lehetetlen. Ezt neked is tudnod kéne, vagy szeretnél egy kis erőbemutatást? - kérdeztem mire félelem csillant a szemében.<br />
Nem törődök az érzéseivel, mert megsértett és ez bizony megtorlást követelt a részemről. Megemelkedtem, ahogy az erő teljes mértékben átjárt, mire a falak remegni kezdtek, az ablakok a keretekben berezonáltak és megrepedtek, majd egy erős kart éreztem meg a vállaimon. Nem túl erősen, de visszanyomott a földre, miközben megpróbált lenyugtatni. Megfordultam és egy kissé hamiskásan mosolygó Drew nézett vissza rám, de még ő sem tudta elnyomni a bennem dúló haragot Conor iránt.<br />
- Mi lenne, ha ezt a kis nézeteltérést a többiek érkezése után beszélnétek meg? - kérdezte komolyan.<br />
- Anarchia, vagy rosszabb - mondta Conor.<br />
- Egy: Mi lenne, ha maga nem szólna bele a dolgaim elintézésébe? És kettő: Conor, hozzád senki sem szól, úgyhogy kussolj, míg szépen mondom - vicsorogtam a társaságra.<br />
Néhány tizedperc leforgása alatt változtattam meg a mimikámat bunkózós nagylányéból, rendes és kedves emberévé. Drew és Conor csak álmélkodva figyelte a hangulatváltozásomat, de nem mertek ezek után hozzám szólni. Szerencsére, vagy inkább nem, de mindenki épségben visszért és a legtöbbjüknek a feje tele volt kellemes és kellemetlen gondolatok tömkelegével. Miután az utolsó nappalis is átlépte a főbejáratot a két megszeppent férfi vámpírvadásszal az oldalamon felmentem Mr Shwan irodájába.<br />
<div style="text-align: center;">
~*~*~</div>
Nagyjából 2 hét telt el a többiek érkezése óta, de mintha ezer évet lettek volna távol. Az első néhány nap még azzal telt, hogy mindenki élmény beszámolót tartott, amit, Kattel kissé szomorkása és kissé vidáman hallgattunk. Szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk, de nekünk talán sokkal jobban telt el az a két hét, míg nem voltak zavaró tényezők a közelünkben. Megvolt a félév zárás is még a Valentin napot megelőző héten, és annak az osztálynak kellett díszíteni, berendezni a báltermet, amelyik a legrosszabban teljesít. Mondanom sem kell, a miénk lett ez a nemes, mivel a divatmajmok eléggé lehúzták az átlagunkat, de ez van.<br />
A rendezvényt péntekre szerveztük, hogy akinek kell legyen ideje józanodni, vagy kifogást gyártani, ha olyat tesz amit nem is akart volna. A osztály egész héten serényen dolgozott - legfőbbképp délutánonként, - én meg állandóan álmos voltam, amit nem is akartam palástolni. Ez pontosan azt jelentette, hogy egész héten bunkó voltam mindenkivel, és állandóan elrontottam a rám bízott feladatokat. Ezt egy idő után megunták, így csütörtök délután már nem kellett a díszítéssel bajlódnom, csak annyit kértek, hogy szóljak, ha valami nem jól áll. Szívesen tettem eleget ennek a kihívásnak és kissé gonosz módon kicsesztem Meredithékkel, mikor már kezdett a nyávogásuk az idegeimre menni.<br />
- Meredith...Ott - mondtam és a terem egyik sarkában lévő drapériára mutattam, mire nagy nehezen odavánszorgott. - Igen az. Na, az nem jó, túl ferde az egész.<br />
- Lisa, ha csak ugráltatsz, akkor nagyon megbánod arra mérget vehetsz - mondta ingerülten, mire megértően bólintottam, majd hozzátette. - Így jó lesz már?<br />
- Igen, jó, de akkor, ha nem bánod akkor én megyek - mondtam és oldalazni kezdtem a kijárat felé.<br />
- Persze menj, mielőtt még felrobbantasz valamit - mondta gúnyosan, mire a képébe röppent egy morfix golyó. - Áááá.....Mi a fene ez? Pfuj...ez undorító.<br />
Magamban nevetve hagytam el a helyiséget és indultam a szobám felé. Épp egy használaton kívüli terem előtt jártam, mikor megláttam Conort. Elég viharverten nézett ki, és hozzá társult még némi sápadtság is, amit nem tudtam hova tenni. Közelebb mentem hozzá, és ekkor vált világossá számomra a "miértek" oka. Szemei kezdtek vörössé válni, bőre most már természetességgel volt fehérebb, mint az átlagé és látszott, hogy kezdenek megnőni a szemfogai is. Erősen megfogtam a karját és berángattam az üres terembe, majd magunkra zártam az ajtót.<br />
- Conor mi bajod? Mármint azon kívül, hogy gyorsabb az átváltozásod folyamata.<br />
- Kell...Innom..kell....Vért kell innom, MOST! - mondta, majd rám nézett és vérben forogtak. Mondhatnám, hogy megijedtem, de nem, mert nem ez az első ilyen este.<br />
- Te is tudod, hogy nem lehet. Ha a többiek megtudják mi vagy, akkor kitörnek az indulatok, hogy Edward igazságtalan.<br />
- Nem érdekel, nekem vért kell innom, vagy mészárlás lesz - fenyegetett, de tudtam, hogy üres szavakkal dobálózik. Innen nem tud nélkülem kimenni, márpedig én nem hagyom, hogy ilyen állapotban a többiek közé menjen.<br />
- Nem mész innen sehova....<br />
- Elisa te az életeddel játszol, remélem tudsz róla.<br />
- Nem mert nem azt teszem, de baromarc. Segíteni próbálok, ha nem tűnne fel. Van egy aprócska ajánlatom számodra. Megengedem, hogy igyál a véremből, de csak egy feltétellel....Ennek köztünk kell maradni!<br />
- Talán nem akarod, hogy a "kedves" vámpírod megtudja, hogy rajta kívül más is iszik belőled?<br />
- Nem erről van szó, hanem arról, hogy hogyan tudod magad nem lebuktatni. Chrisnek, Katnek és a többieknek nem kell erről tudni, értve vagyok? - kérdeztem meg nyugodtan, holott belül ezerrel tiltakoztam magam ellen.<br />
- Igen, köszönöm - mondta, és magához húzott egy ölelésre.<br />
Egy ideig hagytam neki, aztán kezdett nagyon hosszúra nyúlni az egész, így megpróbáltam ellökni magamtól, de nem jártam sikerrel. Kezdtem bepánikolni, amikor a fülemhez hajolt és belesuttogta:<span style="color: #45818e;"> <b><u>Sajnálom.</u></b><span style="color: black;"> Aztán belém merítette éles agyarait és ösztönösen szívni kezdte a véremet. Pár másodperc leforgása alatt nyomott neki a szemközti falnak, hogy ne nagyon kelljen tartania. Ahogy egyre több vért ivott ki belőlem úgy gyengültem én, mint ahogy viharos szelet felváltja a nyugodt légmozgás. Tudtam jól, hogy nem fogja abbahagyni, így egyik kezemet a hajába csúsztattam, hátha sikerül a hajánál fogva elhúznom onnan, de nem sikerült. Egy pillanatra válik el a nyakamtól, hogy rám nézzen és ez nekem bőven elég ahhoz, hogy a szoba másik felébe tudjam "küldeni". Lábai felmondják a szolgálatot és most az egyszer, de engedek a félelemnek, ami lelkem mélyén lapult ezidáig. </span></span><br />
A seb, amit okozott már elkezdett begyógyulni, így megpróbálom összeszedni magam. Az újonc vámpírka is visszatért normális ember mivoltába. Tekintete kissé zavart volt, egészen addig, míg meg nem látott remegve a földön a falhoz simulva. Egyből felállt onnan, ahova küldtem és öblös léptekkel közeledett felém, mire még szorosabban simultam a falhoz.<br />
- Ne, kérlek...Nem foglak bántani, esküszöm - mondta alig hallhatóan.<br />
- Ne...gyere....a közelembe - mondtam tagoltan, hátha nem értené meg egyből. - Meg akartál ölni, he?<br />
- Nem dehogy, én csak...<br />
- Te csak mi? Elvesztetted a fejed? Komolyan kezdesz egyre jobban lesüllyedni arra a szinte, ahol azok vannak, akiket meg kéne ölnöd - mondtam vádlón és felálltam, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam. - Remélem elegendő vért szívtál magadba, mert a nem hinném, hogy legközelebb leszek ily' kedves, ha érted mire célzok - fejeztem be és kiléptem az ajtón.<br />
Kissé legyengülten lépkedtem a szobám felé, ahol végre sikerült lepihennem. Ez sem tartott sokáig, mert Kat teljes erőbedobással landolt rajtam. Nyekkentem egyet, mikor sikerült lelöknöm magamról és végre vehettem egy mély levegőt. Felültem és érdeklődve néztem Katre, aki pattogott mint egy Duracel-nyuszi. Nagyon fel volt pörögve, amit nem értettem, hisz csak holnapra vártam ezt az idegességet. Szó mi szó holnap megyünk ruhát venni, mert annyi ihletem nem volt, hogy legalább az ő ruháját megcsináljam, nemhogy kettőnkét.<br />
- Na mi történt, királylány? - kérdeztem mókásan, hiszen Cam mindig így szólítja.<br />
- Ja semmi, csak már várom, hogy menjünk vásárolni. Te nem?<br />
- De, dehogynem, csak kicsit hosszú napom volt. Lehet, hogy most az egyszer te viszed Vadászt sétálni? Nem igazán érzem magam jól, és nem akarom a többiekre a frászt hozni.<br />
- Rendben, de akkor sem értek veled ebben egyet. Ugye elmondod, ha visszajöttünk? - kérdezte mire bólintottam. Válaszol csak rántott egyet a vállán és távozott a szobából Vadásszal együtt.<br />
Bevonultam a fürdőbe a pizsamámmal együtt és leöltöztem. Közben megengedtem a kárnál levő csapot és a lehető legmelegebbre állítottam a víz hőfokát és szórtam bele némi fürdősót, meg egy kis erőkiegészítő port, melyet még annak idején, mikor idekerültem készítettem először. Miután megtelt a kád a kívánt hőmérsékletű vízzel beszálltam oda. A forróság tűként hatolt át bőrömön, de ezafajta érzés kellemes volt és jól esett, így észre sem vettem, hogy elmerülök a habokban. Csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kihúz a vízből és keltegetni kezd. Mondjuk arra sem emlékszem, hogy elaludtam volna, de sebaj.<br />
- Lisa...Lisa....Ébredj fel...Kérlek csak most az egyszer ne légy makacs és tedd azt, amit kérek - kérte Kat sírástól eltorzult hangon. Nem akartam neki ellentmondani, így nyitogatni kezdtem a szemem, mire még egy erős kar fonódott körém.<br />
- Ébredezek, látod.... - <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Na nem mondod Sherlock</i></b></span> - gondoltam magamban és végre sikerült kinyitnom a szemem. Ekkor vettem észre, hogy testemet egy meleg és meglehetősen vastag takarószerű anyagba burkolták.<br />
- Hál' égnek, hogy felébredtél. Már kezdtem azt hinni, hogy meghaltál - mondta Katerina, majd újra sírni kezdett.<br />
- Én is örülök, hogy életben vagy, Szerelmem - suttogta egy bársonyos hang a fülembe és ekkor leesett a tantusz. Aki elhúzott Kat mellől és megfogott, az nem más volt, mint Christian. Mosolyt erőltetve magamra felé fordultam, hogy lássam az ő arcát is. - Tudod a frászt hoztad ránk az előbb. Életemben nem féltettelek ennyire, mint az előző fél órában.<br />
- Mi történt pontosan? - kérdeztem vissza. - Csak az rémlik, hogy elmerülök a kádban, de még feljöttem a víz felszínére. Vagy nem?<br />
- Nem....Kat húzott ki onnan, és hívott ide minket, hogy segítsünk neki visszahozni téged - magyarázta Cam. - És volt egy mélyebb vágás a csuklódon is, amit nem értek, illetve az orrodból is folyt a vér. Vagyis pontosabban terült, mert a víz alatt voltál.<br />
- Cameron ha ez mind igaz amit elmondtál, miért nem vagyok véres?<br />
- Kat...mire ideértünk kiszedett onnan, leengedte a vérfürdőt és lemosott tiszta vízzel. Amit elmondtam, azt is Kattől tudjuk, csak ő most nincs olyan állapotban, hogy elmondja neked.<br />
- Értem, akkor ha leszel szíves elengedsz, Chris?<br />
- Nem és nem. Soha többé nem engedlek el. Viszont nekünk mennünk kellene, de attól még visszaviszek a hálóba - mondta és menyasszony módjára ölbe kapott és becipelt az ágyamhoz. A törölközőt utolsó mentsvárként öleltem mezítelen testemhez. Amikor Chris lerakott az ágyra a kezem után nyúlt, hogy elvegye a törölközőmről, de nem engedtem neki. - Nem foglak bántani, csak segíteni akarok, de ha nem, hát nem. Tessék el is van intézve az egészet, úgyhogy nyugodtan elengedheted szegényt.<br />
- Nem hinném, hogy szeretnék villantani - mondtam hamiskás mosollyal az arcomon. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta a kijelentésem után, így elengedtem a a "rongydarabot". Ekkor megértettem, mire célzott, hiszen most már nem voltam mezítelen, hanem egy <span style="color: black;"><a href="http://www.polyvore.com/cgi/set?id=111985315" target="_blank">rövid ujjú kék nadrággal és egy meleg zokni, amin két pompon</a> volt. - Köszönöm, de mennetek kell és tudok magamra vigyázni.</span><br />
- Biztosan? - kérdezték a fiúk egyszerre, mire bólintottam. Mindketten elbúcsúztak tőlünk egy-egy puszival, majd elhagyták a szobát.<br />
- Mondtam, hogy nem kellene magadra hagyni téged, erre te.....Meg akartál fulladni? Mit gondoltál, he?<br />
- Kat én rettenetesen sajnálom, de tényleg jól voltam és vagyok is. Nem értem hogy történhetett meg, de az a fő, hogy bárki is akarta nem jött össze neki. Tudnia kellett volna, hogy egy boszorkányt nem lehet vízbe fojtani. A történtek miatt ne ostorozd magad, mert lehet akkor is megtörtént volna, ha itt vagy. Különben, holnap hogy akarsz ilyen hangulatban ruhát vásárolni? Ha most azonnal nem jössz helyre nem megyek veled, oké? - kérdeztem és egy gondolattal töröltem az emlék legrosszabb részeit az estéről.<br />
- Igen és hidd el bánt a dolog, de már jól vagy. És holnap elmegyünk veszünk pár gyönyörű ruhát és a többieket a sárga irigység fogja tőlünk kerülgetni - válaszolta vidáman. Bólintottam, majd mindketten nyugovóra tértünk. </div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-28559297738826733112014-01-15T04:04:00.002-08:002014-02-25T10:07:19.192-08:003.évad 4.rész - Rémálmok hálójában<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-QMbmPWkjZQ0/Us7uG7BksFI/AAAAAAAABBw/r9gDQhPpywM/s1600/szellem.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-QMbmPWkjZQ0/Us7uG7BksFI/AAAAAAAABBw/r9gDQhPpywM/s1600/szellem.jpg" height="200" width="165" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog mindenkinek az új rész és megszántok néhány kommenttel.<br />
Az
előző résznél is szomorúan vettem tudomásul, hogy nem igazán jött
komment, amiből arra következtetek, hogy nem tetszik a történet.
Szeretném, ha leírnátok mit szeretnétek változtatni az eseményeken
esetleg kinyilvánítanátok nemtetszéseteket.<br />
Előre is nagyon köszönöm és remélem a következő fejezetet sikerül majd olyanra megírnom, hogy mindenkinek tetsszen.<br />
Jó olvasást a fejezethez!</div>
<br /></div>
Miután magukkal ragadott az álmok világa, mintha kicseréltek volna. Egy teljesen más személyként tértem magamhoz, de nem a saját valóságomban. Itt mindent a sötét színek uraltak és sehol sem volt egy megközelítőleges támpont. Mozogni is alig bírtam és minden egyes mélyebb lélegzetvétel nehezemre esett. Megpróbáltam repülni, de a gravitáció csúnyán elbánt velem, így hasra vágódtam már az első kis emelkedés alakalmával. Ezután úgy döntöttem, hogy hagyom a csudába a lebegés bármilyen formáját és gyalog indultam el a feketeségben. Észrevettem, hogy a talaj egy kicsikét lejt, így egy újabb kísérletet tettem egy újfajta mágia bevetésével. Lánggömböket idéztem meg annak érdekében, hogy ne kelljen a sötétben tapogatózva közlekednem. Ez be is vált, mert az előttem elterülő fekete homályt felváltotta egy kis meleg derengés, így ki tudtam venni, hogy egy szobában, vagy nagyobb helyiségben vagyok. Bútorok nem voltak csak egy végeláthatatlan hosszú szőnyeg és képek a falon. Elindultam az egyik irányba és magammal vonszoltam a fényemet is. Tudtam, hogy fel kéne ébredni, de nem ment, pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy elszabaduljak ebből a pokolból. Nem mentem eleget ahhoz, hogy úgy tűnjön haladok is, mert a képek nem nagyon akartak változni. Sőt olyan volt, mintha a képek élnének és követnék minden mozdulatomat.<br />
Ezt az ötletem egyből elvettettem, mert ilyen még a mi világunkban sem léteik. Régen voltak olyan sötét mágusok, akik képesek voltak ilyen szintű mágiahasználatra, de tudásuk elveszett az idő folyamán. Nem is törődtem tovább a képekkel és elindultam egyenesen előre, mikor halk léptek kezdtek visszhangzani. Egyből megfordultam, de nem láttam senkit, így valószínűleg a saját lépteim zaja volt. Amikor újra elindultam ismét hallottam a halk léptek neszét, ám most csak egy apró alig pát milliméteres lebegést használtam, és a lábak dobogása tisztán kivehető lett. Gyorsítottam a mozgásomon és a fények többségét is levettem, hogy az illető ne lásson. Azonban ezzel azt értem el, hogy én sem láttam, így újra elővarázsoltam a gömböket. Amint magam elé emeltem egyből el is ejtettem, mert előttem egy arc nélküli nő jelent meg. Vagy 6 mértet hátráltam ijedtemben, majd a nő megszólalt.<br />
- Ne félj - mondta mély torokhangon. - Testvér vagy?<br />
- Nem, de mi vagy te? Ne gyere közelebb - mondtam, mikor elindult felém és kezeit felém nyújtotta.<br />
- Én testvér, te testvér, két rokon - mondta, mint egy nyomorék és közvetlen előttem állt meg.<br />
- Nem, nem, nem.....Te nem vagy senki, csak a képzelete szüleménye vagy.<br />
- Miért? Barát vagy?<br />
- Nem - üvöltöttem és felé lőttem egy gömbvillámot.<br />
Eltaláltam, minek következtében rendesen repült vagy 10 métert. A labda lyukat égetett a testébe, így pontosan láthattam, hogy hol találtam el. Pontosan a szíve alatti részt érte, ami látszólag meg sem kottyant neki. Tudtam, hogy a gömbvillámom egy kissé másabb mint azt a legtöbben ismerik. Az enyémnek van egy olyan tulajdonsága, hogy a találatot követően elkezdi marni az érintett tárgyat vagy élőlény szervezetét. Most is ez történt és az arctalan nő kezdett darabokra esni. Ám ekkor egy éktelen éles sikítást hallottam, és azt hittem beszakad a dobhártyám, de végül eltűnt és a hang is megszakadt.<br />
Lehunytam a szemeim, és elképzeltem magam egy vidámabb helyen. Valami olyasmi helyre ahol nem bánthat senki, süt a nap és boldogságra találok. És megtörtént a csoda, mert mikor újra kinyitottam a szemeim egy zöldellő mezőn voltam, ahol néhány gyerek játszott önfeledten,ó. Elindultam feléjük, hogy én is had szálljak be én is, de amint tettem egy lépést a gyermekek megálltak és az irányomba fordultak. Úgy néztek rám, mint valami földöntúli lényre. Szemük kikerekedett, szájuk tátva maradt, légzésük lassabb lett, ahogy egyre közelebb értem hozzájuk.<br />
- Sziasztok - köszöntem kedvesen, mire arcuk meg sem rezzent, de folytattam - Én is játszhatok veletek? - kérdeztem, mire mindannyian sírni kezdtek, amit nem értettem.<br />
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, gyermekem - hallottam meg egy harsány férfi hangot valahonnan a hátam mögül. - Félnek tőled, mert más vagy. Egy torzszülött, egy démoni lény, és azok a szárnyak....<br />
- Milyen szárnyak? - kérdeztem értetlenül, mivel tudtommal a szárnyaimat Don eltüntette. A hang irányába fordultam és egy nagyon fényes alakot láttam, akinek csak a körvonalai voltak kivehetőek.<br />
- Azok kedvesem, amik a lapockáidból nőnek ki. Tudod ez egy isteni áldás, amit nem szabadna elfelejtened, de úgy látom mégis. Miért tüntetted el őket?<br />
- Mert mindenki furán néz rám. Kirekesztenek a barátaim, és az ismerőseim. Ez különben sem áldás, hanem átok, és mindig csak ezt hallom. Mondja maga sosem akart csak egy egyszerű lény lenni? Egy mágus vagy egy mezei alakváltó?<br />
- Gyermek.....még fiatal vagy és sok mindent kell még tanulnod az élettől. Én így élem a napjaim, és mert tőlem kaptad ajándékba azokat mérhetetlenül bosszantó, hogy nem fogadod el.<br />
- Nézzétek...egy angyal! És egy fényes ember, biztos ő is angyal - suttogta az egyik fiú a többieknek.<br />
- Én nem....ezek nem is valódiak - fordultam feléjük, de csak azt vettem észre, hogy az összes gyerkőc a szárnyaimat tapogatja.<br />
- Ugye milyen aranyos a természetük? Nekik nem kell látniuk dolgokat, hogy hinni tudjanak. Te miért nem vagy ilyen?<br />
- Mert én már nem vagyok gyerek. 17 éves vagyok és gyűlölöm saját magam, mert mindenki utál.<br />
- De hát ez nem igaz! - csattant fel idegesen az illető. - Ott van neked egy olyan fiú, aki mindent megtenne azért, hogy boldognak lásson.<br />
Mire a mondata végére ért az ég teljesen elsötétült, és az idegen tovaszállt, mintha ott sem lett volna, ahol. A kölykök is eltűntek és egyedül maradtam. Jeges széllökések lettek úrrá a tájon és pillanatok alatt eltűnt a vidámság utolsó morzsája is. A hideg felkúszott a ruhám alá és azzal fenyegetett, hogy megfagyaszt. Néhány apró igézet hasztalan használata után, újra elővettem a régi módszert és egy melegebb helyre vágyódtam. Meg is lett amit akartam mert egy falakkal körbezárt helyre csöppentem. A helyiséget mindenütt láncok népesítették be, és középen egy alak lógott elzárva a környezetétől.<br />
- Látom eljöttél meglátogatni. Ez kedves tőled Elisa Amelia Dunken. Pontosan olyan vagy, mint édesanyád.<br />
- Ki maga és honnan tudja a nevem? - kérdeztem félelemtől remegő hangon.<br />
- Ó......sokkal többet tudok rólad, mint azt te gondolnád. De kérlek gyere közelebb, hogy jobban láthassalak - mondta, mire testem megfeszült. Az agyam nem akart engedelmeskedni, de a testem másképpen vélekedett.<br />
- Nem akarok közelebb menni magához. Mi maga és ami a legfontosabb, hogy ki maga? - kérdeztem, mire egy kicsit előrébb lépett a félhomályból.<br />
Testét rengeteg lánc tartotta fogva és nem egy helyen különös páncélszerű dolgok takarták. Az arcát nem láttam, de éreztem, hogy a negatív energiája teljesen átjárt. Félő volt, hogy egy egyszerű mozdulatával képes lenne megölni, ha közelebb engedem magamhoz. Hátrálni kezdtem és egyenesen beleütköztem a falba, ami őt felettébb szórakoztatott. Egy tőr jelent meg az egyik kezében, ami nem volt túl erősnek mondható, ám céljának ez is megfelelt. Az éles fegyvert egyből nekem szegezte és pár pillanat leforgása alatt felém hajította. Sikerült még idejében kikerülnöm, ám kihasználva figyelmetlenségem nekivágott a szemközti falnak. Fájdalmamban felnyögtem, de ő ezzel mit sem törődött és egyenesen szívem felé döfte a tőrt.<br />
Sikítottam és vergődtem, míg le nem fogott egy erős kar. Kinyitottam a szemem és egy rettenetesen aggódó szempár nézett vissza rám. Felültem, és szorosan Chrishez bújtam, aki védelmezően körém fonta karjait. A hátamat kezdte simogatni, mintegy megnyugtatás céljából ám nem járt sikerrel. Szemeim fájtak, így egyik kezemmel odanyúltam, hogy mitől és ekkor észrevettem, hogy patakokban folynak a könnyeim.<br />
- Csss....Minden rendben van. Itt nem bánthat senki sem, mert én megvédelek.<br />
- Te nem láttad azt amit, én. Meg akart ölni, de nem sikerült neki és megígérte, ha kiszabadul megkeres és beváltja ígéretét - mondtam. <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>De attól még te sem védhetsz meg, amit nem látsz</i></b></span> - gondoltam, mert kimondani nem mertem.<br />
- Nyugodj meg, Angyalom. Nem fog senki bántani erre mérget merek venni - mondta határozottan, mire kirázott a hideg attól a gondolattól, hogy elvesztem.<br />
- Ne...kérlek csak ezt ne ígérd! Nem akarlak leveszíteni, legalább te ne lépj ki az életemből - suttogtam alig hallhatóan, de ő mégis meghallotta. Szorosabban fogott, majd valami igézetet mormolt a fülembe és éreztem, hogy álmatlan álomba zuhanok.<br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><u>Chris szemszöge:</u></b></span><br />
Alighogy elaludt forgolódni kezdett. Eleinte nem foglalkoztam vele, mert gondoltam nem találja a kényelmes alvó pozíciót, de tévedtem. Egészen addig én is "aludtam", míg fel nem ébresztett. Nem igazán értettem a dolgot elsőre, de mikor szinte kiszorította belőlem a szuszt tudtam, hogy baj van.<br />
Eddig egyszer vagyis inkább néhányszor aludtunk együtt, de ilyen helyzet csak egyszer volt eddig. Még ismeretségünk legelején, mikor apám összekötött minket és valami megtámadta álmában. Akkor jött először hozzám vigasztalásért és már akkor tudtam, hogy mi a baja. Nem mondtam meg neki az igazat, de megígértem neki, hogy kiderítem. Sokszor a tudás az ember legnagyobb ellenfele és támasza is egyben. Felöltem az ágyon és rázogatni kezdte Lisát, hogy ébredjen fel, de nem ment. Ezután a sikertelen kísérlet után kicsiny fényt varázsoltam a szobámba. Ekkor észrevettem egy árnyaz az ágynak azon oldala felől, ahol Lia aludt. Fekete volt és mintha szárnyai is lettek volna, de az is lehet, hogy csak odaképzeltem az egészet.<br />
Azonban az árny valós volt és nem szándékozott tágítani Lisa mellől. Egy pillanatra elszakította tekintetét a mellettem békésnek nem mondható alvó lányról és rám nézett. Nem szólt semmit, csak elmosolyodott és eltűnt, mint aki jól végezte dolgát. Ezzel egyidejűleg Lisa szorítása és forgolódása is megszűnt, ám sírva kapkodott levegő után. Hihetetlen lendülettel ült fel és szorosan hozzám bújt, majd nyugtatgatni kezdtem, de nem jártam sok sikerrel.<br />
- Csak egy rossz álom volt kedvesem - simogattam a hátát, hogy lehiggadjon, de nem jött össze. - Csss....Minden rendben van. Itt nem bánthat senki sem, mert én megvédelek.<br />
- Te nem láttad azt amit, én. Meg akart ölni, de nem sikerült neki és
megígérte, ha kiszabadul megkeres és beváltja ígéretét - mondta. <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>De attól még te sem védhetsz meg, amit nem látsz</i></b></span> - tette még hozzá gondolatban.<br />
-
Nyugodj meg, Angyalom. Nem fog senki bántani erre mérget merek venni -
mondtam határozottan, mire kirázta a hideg.<br />
- Ne...kérlek csak ezt ne ígérd! Nem akarlak
leveszíteni, legalább te ne lépj ki az életemből - suttogta alig
hallhatóan, de én mégis meghallottam. Szorosabban öletem magamhoz, majd egy altató igézetet mormoltam a haja és a füle közé, mire elaludt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan visszafektettem az ágyra, ám továbbra is öleltem, mert mi tagadás nem akartam, hogy újfent ne aludjon. Pontosan tudtam, hogy a mai nap lesz mindkettőnk számára az egyik legnehezebb, mivel a nappalisok kora dél körül jönnek vissza a szünetről. Csak remélni merem, hogy sikerül minden és Őt is sikerül biztonságban tartanom, míg el nem jön a Nagy Csata ideje.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-74788224230129413512014-01-06T22:38:00.000-08:002014-01-06T22:38:19.134-08:003.évad 3.rész - Egy szoba, Chris és én<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ii7CMZ5qRkY/UsmKn3IuppI/AAAAAAAABBQ/jPc6gdnOvDI/s1600/puszi.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ii7CMZ5qRkY/UsmKn3IuppI/AAAAAAAABBQ/jPc6gdnOvDI/s320/puszi.gif" height="179" width="320" /></a></div>
Remélem tetszeni fog mindenkinek és rettenetesen röstellem a késést is. Sajnos jövő héttől iskola van, így előre nem tudom mikor tudom majd hozni a részeket, de megpróbálok sietni vele. Azonban a félévi közeledik és nekem sokat kell javítanom. Remélem megértitek és nem fogtok egyből megutálni. A részről csak annyit, hogy ez amolyan átvezető rész és lehet, hogy ennek kevesebb lesz a fejezete, de kárpótlásul mindig törekedni fogok, hogy hosszúak legyenek.</div>
<div style="text-align: center;">
Nem is húzom tovább....Jó olvasást és szórakozást kívánok minden egyes olvasómnak :D<span style="color: #990000;"> </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #990000;">♥</span>Ti vagytok a legjobbak :)<span style="color: #990000;">♥</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<i>" - K...köszönöm. Ki maga?" </i>- kérdeztem az előttem álló szikár testalkatú <a href="http://weheartit.com/entry/90420597/search?context_type=search&context_user=Cmc_together&page=13&query=chris+hemsworth" target="_blank">férfit.</a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj de bunkó vagyok. A nevem Andrew Mattues és hajdanán én tanítottam a Downson srácot. De ha pontosak akarunk lenni, akkor egy vadász vagyok és szándékosan jöttem az akadémiára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek jött ide, ha egyszer ön vadász, Mr Mattues.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert az igazgatód egy nagyon régi ismerősöm és meglátogatom, míg nincs sok gyerek. Te ki vagy? Várj kitalálom.....Te vagy itt a lányok szakaszvezetője, Cloe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga mi a jó büdös francról beszél? Én nem vagyok semminek sem a vezetője, legfőképp nem egy rakás hisztis picsának. És a nevem nem Cloe, hanem Elisa.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na azt már most látom, hogy jól kifogunk mi jönni Elisa. Ja és nyugodtan tegezz - válaszolta, és egészen eddig észre sem vette, hogy Conor is kimászott a vízből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lisa, jó lenne bemenni az épületbe, mielőtt megfagyunk. Drew, esetleg velünk tartasz? - kérdezte Conor kimérten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beleegyezően bólintottam és elindultunk a szállásunk felé. Útközben levarázsoltam magamról a nedves ruhát és helyüket egy <a href="http://weheartit.com/entry/90726223/search?context_type=search&context_user=xgrootblondjee&page=10&query=warm+clothes" target="_blank">száraz és meleg</a> ruházat vette át. Így ugyan nem fáztam, de minden egyes lépésnél éreztem, hogy egyre fáradtabb leszek. Miután elértük az épület egyik oldalbejáratát, én elköszöntem a két sráctól, majd egyenest a szobámba mentem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Belépve az ajtón egy könnyed sóhaj hagyta el a számat, majd megláttam Vadászt. A kis aranyos sík ideg volt és majdhogynem az egész helyiséget szétszedte. Gyorsan mellé léptem és leültem a földre, majd simogatni kezdtem. Látszólag ez egy kicsit megnyugtatta, ám én tudtam, hogy nem az. Megvakargattam a füle tövét és suttogni kezdtem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon sajnálom, hogy nem vittelek magammal. Tudsz még adni pár percet míg átmelegszem egy forró zuhanyt? Képzeld beleestem egy medencébe, hogy nem törjem össze magam - mondtam neki, mire félre hajtotta a buksiját. - Tudom nem kell mondani, hogy béna vagyok. Na de megyek is melegedni, maradsz vagy jössz velem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem ezt a kérdést fel sem kellett volna tennem, mert jött volna utánam, ha kérdem - ha nem. Még mielőtt besétáltam volna a fürdőbe kiszedtem egy másik <a href="http://weheartit.com/entry/92432439" target="_blank">ruhát</a>, mert ami rajtam volt már átázott a nedves bőrömtől. A fürdőhöz tartozik mostmár egy kád is, amit a legutóbbi baleset miatt kénytelenek lettünk Kattel bevarázsolni. A kádat megengedtem vízzel, tettem bele habfürdőt és leöltözve belemásztam, illetve Vadász is úgy döntött fürdik egyet velem. Buborékokat röptettem a térben, minek következtében a kutyusom állandóan mozgott, ezzel minden vizet rám és a járólapra fröcskölt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te...na, jó ebből elég. Kifele a kádból, te csatakos szőrgombóc - mondtam mosollyal az arcomon. Erre kiszállt és nem sokkal később én is követtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megszárítkoztam, felöltöztem, majd megtöröltem a vizes kiskutyát és kimentünk a helyiségből. A hálóba lépve ez éjjeli szekrényhez sétáltam, kivettem a pórázt és felraktam Vadász nyakörvére a kapcsos végét. Gyorsan összepakoltam a cuccaim és elindultunk az egyik oldalsó kijárat felé. Csendben és óvatosan közlekedtünk, míg végül kint nem álltunk a szakadó hóesésben. Sétálni kezdtünk a parkban, ahol belebotlottunk valakibe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó újra látni, Szerelmem - hallottam meg Chris mély, mégis légies hangját. - Elárulod nekem, hogy miért akartál te is azzal a hülyével menni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Chris....te nem láttad a többiek tekintetét. Mindenki utált és a negatív érzéseket nem bírom elviselni, mert olyan, mintha....<br />
- Mintha, mi? Mintha jelentéktelen lennél vagy csak kolonc mindenki nyakán? - kérdezte Christian, mire egy aprót bólintottam. - Remélem tisztában vagy vele, hogy senki sem utál. Kissé....hogy is mondja....más vagy, mint ők. Irigyek azért amilyen vagy, mert te különleges vagy, míg ők nem.<br />
- Ezt csak ezért mondod, hogy növeld az így is kicsiny önbizalmam?<br />
- Igen, de nem. Te egy csodálatos ember vagy. Vagyis nem, te egy angyal vagy, méghozzá olyan, aki elbűvölő - mondta és finoman megcsókolt, majd szorosan magához ölelt. Fejét az enyémen pihentette, de végül eme varázslatos pillanatot egy kedves mondattal törte meg. - Veletek tarthatok?<br />
- Persze, de neked most nem odaát kéne lenned?<br />
- Nem, mert elvannak nélkülem is. Különben meg nem szívesen hagylak magadra, azzal a pszichopatával - intette a fejével a kolesz felé.<br />
Bólintottam és együtt folytattuk a sétát. Beszélgettünk, és a múltjáról faggattam, mert a sajátomtól nagyon is féltem. Tartottam attól, hogy valami olyat hallok, amit esetleg nem tudnék feldolgozni és ismét elzárkózom vagy esetleg öngyilkossági hajlamom lesz. Időközben kiértünk a parkból, és az erdőben haladtunk tovább, így egy kis idő után a Birtok széléhez értünk. Szívem szerint visszaküldtem volna a vámpírt a többiekhez, hogy "egyedül" lehessek, de nem akart ilyesmiről hallani.<br />
- Nem hagynálak soha többet magadra, ha tehetném. Azonban mindkettőnknek vannak kötelezettségei, és amúgy is szeretnék beszélni Donnal.<br />
- Rendben, de figyelmeztetlek, hogy "azóta" nem jártam itt - utaltam arra, mikor majdnem megöltem magam. - Akkor sem találkoztam Donnal, és lehet inkább elment, mert megunta, hogy rám vigyázzon, ha itt vagyok - mondtam egy lemondó sóhaj kíséretében, miközben átléptük a küszöböt.<br />
A belső tér ugyan olyan elhagyott volt, mint mikor legutóbb itt jártam. Egy árva lélek sem keringett a falak között. Leszedtem a pórázt Vadász nyakáról, és útjára engedtem, ám ő nem kutya alakban, hanem sárkányként indult felfedezni a csendes házat. Néhány gyertyát és fénygömböt idéztem meg, hogy legyen némi fény is, ha már este jöttünk ide. Chris végig mellettem maradt, így nem nagyon volt lehetőségünk egyszerre több helyet is átvizsgálni. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, majd pár perc múlva meghallottuk a sárkányom üvöltését az emeltről. Azonnal odasiettünk és ekkor olyan látvány tárult elé, hogy míg élek nem felejtem el. Egy vámpír állt az emeleti hall egyik sarkában és éppen a dédnagyapám erejét csapolta meg, mikor megérkeztünk. Két dolgot tudtam egyből megállapítani: az egyik, hogy süket a faszi, mert nem hallotta Vadász üvöltését vagy a másik, hogy nem is tartózkodott közvetlenül velünk egy dimenzióban, ha már Dont támadta. Nyugalmam egy pillanat foszlott semmivé, mikor felénk fordulva és nyakánál tartva a dédit idétlen mosolyra húzódott a mocskos arca.<br />
- Ereszd el, vagy nagyon megbánod, te átkozott - mondtam szinte üvöltve. Ekkor mosolya még szélesebb lett.<br />
- És mit adsz cserébe, gyermek? Talán felajánlod magad ehelyett a halott vénember helyett.<br />
- Nem, ezt nem engedem meg neked, Lisa. Se most, se máskor. - mondta a fülembe súgva, majd a vámpírhoz intézte a további szavait - Te pedig most szépen leteszed a szellemet. Ha nem, én nyírlak ki és hidd el jobban jársz velem, minthogyha Ő - intett felém - teszi azt.<br />
- Ne fogok két kölyöknek engedelmeskedni. Én magam vagyok a vámpírok legfőbb ura, míg ti....senkik vagytok. Én vagyok Michael Vorosztoly, a valaha élt legősibb vámpírcsaládok sarja.<br />
- Ó, igen? Akkor most mondok neked valamit, amitől leesik az állad. Én Christian Shwan vagyok, az legősibb és legerősebb család egyetlen és utánozhatatlan sarja. És most meghalsz - mondta és egy halálos átkot küldött Vorosztolyra. Sikeresen kikerülte, de nem számított arra, hogy én is támadok.<br />
Az az átkozott lény, csak az utolsó utáni pillanatban vette észre, hogy támadok, így nem sikerül kinyiffantani. Viszont ami jó pont az, hogy megsérült és ezt ő ahogy elnéztem nem tolerálta. A pillanat tört része alatt fordult felém és jött nekem, amit épphogy sikerült kikerülnöm. Azonban elestem, ami neki is feltűnt és fölém hajolva furcsa módon nem engem, hanem saját magát harapta meg. Addig mélyesztette a fogait saját húsába, míg ki nem serkent a vére, majd véres alkarját a számhoz nyomta.<br />
- Nyeld le, te kis pondró. Jobban leszel tőle, aranyom - mondogatta egyfolytában, mint valami rossz mondókát.<br />
Szerencsémre Chris pillanatok alatt mellettünk termett és leszedte rólam ezt a vadállatot, akit ezek után nem kímélt. A fazont maga felé fordította, majd nemes egyszerűséggel keresztülnyúlt rajta. Pár másodperc múlva visszahúzta a kezét és vele együtt kitépte a csávó szívét is, majd a lehető legtávolabb hajította tőlünk. Ekkor viszont észrevettem, hogy még mindig vér van a számban és szó szerint alig tudtam az erkélyre teleportálni. A vérből szerencsére nem nyeltem le semmit, mégis kiadtam a gyomrom tartalmát.<br />
- Lisa, jól vagy? - kérdi miközben mellém guggolva hátrafogja a hajam. - Kissé sápadtnak tűnsz nekem.<br />
- Na nem mondod Sherlock....Nem érzem magam jól, biztos amiatt a vér miatt.<br />
- Milyen vér? Lisa kérlek ne beszélj most rébuszokban.<br />
- Az a vámpír, akit megöltél a saját vérét próbálta belém erőszakolni. Nem nyeltem le, de a gyomrom akkor is felkavarodott.<br />
- Értem, de biztos csak ez a baj? Már előbb is feltűnt, hogy fehérebb vagy, mint általában - mondta aggódva, míg tekintetemet rá nem emelem. Összeszorul a szívem, de nem akarom, hogy csapot-papot hátrahagyva rohanjon a főépületbe. Nem tudom megtenni vele, hogy elmondom Conor megint megharapott és olyat tegyen amit még megbánna.<br />
- Persze, csak mostanában fáradékonyabb vagyok. Megint egyre kevesebbet tudok aludni, de biztos a közelgő telihold a baj.<br />
- Oké, de azért örülnék, ha ma este Kat és te nálunk aludnátok. Nem szeretném, ha egy újabb elmebeteg megtámadna. Conor meg nagyfiú és biztos ellesz egyedül is a kollégiumban, mondjuk nem ez lenne az első alkalom.<br />
- Chris én nem akarok visszamenni a többiek közé. Eléggé frusztráló, hogy úgy néznek rám, mint akit jobb lenne holtan látni.<br />
- Akkor menjünk hozzátok, és Kat alszik Cammel. Nekem mindegy, de nem akarlak egyedül hagyni.<br />
- Jó, de én nem is tudom. Holnap reggel és a délelőtt folyamán jönnek vissza a nappalisok és én szeretek sokáig aludni. Már ha az éter is úgy dönt, hogy nekem is jár némi pihenés.<br />
- Rendben, viszont én akkor is elviszlek innen. De mivel nincs jobb ötletem az én szobámba megyünk, és természetesen Vadász is jön. Így jó lesz?<br />
- OK, de Chris! Hogy akarsz oda eljutni, mikor át kellene vágni az egész szállón, ahol hemzsegnek az éhes vámpírpalánták főleg úgy, hogy mindketten véresek vagyunk. Gondolom ezt nem gondoltad végig.<br />
- Igazad van nem - mondta kisfiús mosollyal a szája szegletén - Akkor teleportálunk, de mivel nekem nem megy, te fogod csinálni.<br />
- Na szépen vagyunk. Vadász gyere ide - hívogatom a sárkányom, aki nem sokkal később kutya képében meg is jelenit. Az ajtóban várt néhány pillanatot, majd a lábamhoz futott. Lehajoltam hozzá és megsimogattam a füle tövét - Na menjünk haza és hagyjuk itt ezt a csúnya, gonosz vámpírt.<br />
- Igen? Szóval képes lennél itt hagyni? - kérdezgette Chris, majd se szó se beszéd felkapott és leugrott velem együtt az erkélypárkányról.<br />
Sikeresen talppal ért talajt, de szerint vicces, ha egy kicsit előre dől, míg én azt hiszem el fog ejteni. Mondhatom rendes dolog tőle, ráadásul még ki is nevetett. Azonban mikor elindult volna velem a karjaiban, én ész nélkül kezdtem el kapálózni, hogy tegyen le. De megint csak kinevetett, ám ekkor a kutyusom átváltozott sárkány formájába és Chris kabátjának gallérját megfogva felemelte a srácot.<br />
<span style="color: #38761d;"><b> Christian...Mostmár hajlandó vagy letenni a védencem, vagy esetleg szeretnél így utazni?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Igazad van Vadász, csak megint én jövök ki rosszul az egészből. Tudod megint én leszek az aki, ha zuhanunk alul lesz.</b></i></span><br />
<span style="color: #6fa8dc;"><b>Oké, oké, oké. Leteszel és én is leteszem Lisát.</b></span><br />
Le is tett és mindketten felültünk Vadász hátára. Nyakába kapaszkodva, míg Chris belém kapaszkodott tartom magunkat. Az út nem lehetett több 10 percnél, de az időjárási körülmények miatt sokkal hosszabbnak tűnt. Mikor megérkeztünk mindketten leszálltunk a sárkányról és egyenesen felteleportáltam magunkat az emeletre. Innen viszont Chris vezetett, mert a legutóbb mikor itt jártam, akkor nem igen figyeltem meg a környezetet. Viszont most megtettem és mostmár akár csukott szemmel is el tudnék találni hozzá.<br />
A szobájába érve egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki mindkettőnk száján. Erre elnevettük magunkat, majd a pillanatot egy hatalmas ásítással zártam le. Egyből az ágyhoz tessékelt és finoman lenyomott arra, majd végignyúltam rajta. Ezek után Christian is leült az ágyra és simogatni kezdte a hátam, mire megfordultam és feltornáztam magam ülő pozícióba.<br />
- Nagyon fáradtnak látszol, angyalom - mondta szándékosan úgy becézve, ahogy nem szeretem.<br />
- Igen, de nem akarok még aludni. Ma jönnek haza a nappalisok és nekem nincs kedvem jó pofizni senkinek és senkivel. Meg aztán ki szeretnék próbálni valamit - mondtam és felé fordultam, miközben ő is felmászott az ágyra.<br />
- Mégis mit?<br />
- Ezt - mondtam majd lágyan megcsókoltam.<br />
Azonban ő többet akart, így a derekamnál fogva közelebb rántott magához. Az oldalamat kezdte cirógatni, mire egy kicsit kirázott a hideg, ami neki is feltűnt. A csókot egyre mélyítettük, majd levegőhiány miatt elváltak ajkaink. Csillogó szemeibe néztem és mosoly kúszott az arcomra, majd el is pirultam mikor kezeit a csípőmre tette.<br />
- Ez eszméletlen volt, és hidd el én még szívesen folytatnám,....<br />
- De nem akarod, ugye? Biztos valamit elrontottam, én sajnálom... - kezdtem bele, és idegesen a hajamba túrtam. Pár másodperc múlva a kezeim után nyúlt és elhúzta onnan, majd az állam alá nyúlt.<br />
- Tudod én mindennél jobban szeretném, ha megtörténne, de nem akarom hogy megbánd. Te egy csodálatos lány vagy és szeretném, ha minden a lehető legjobban történne. Veled nem akarom elszúrni a dolgokat - mondta mélyen a szemembe nézve, majd hozzátette - szerintem jobb lenne, ha most aludnánk, oké?<br />
- Rendben - mondtam és visszadőltem az ágyra, majd rövid idő alatt el is aludtam.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-13457275196640464292013-12-27T10:29:00.000-08:002013-12-29T07:56:09.723-08:003.évad 2.rész - A szülinap, és a váratlan fordulat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-TDVe_eOKMLE/UqrdNS1u5RI/AAAAAAAAA_4/qd3Xy7jbRM0/s1600/ikrek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="154" src="http://3.bp.blogspot.com/-TDVe_eOKMLE/UqrdNS1u5RI/AAAAAAAAA_4/qd3Xy7jbRM0/s200/ikrek.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem nem haragudtatok meg nekem ennyi késésért, de a Karácsony kissé behavazott.<br />
Ezúton szeretnék mindenkinek boldog, békés ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánni.<br />
Sajnos már csak rövid részeket fogok hozni, és azokat megpróbálom minél előbb hozni.<br />
Jó olvasást és szórakozást kívánok hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"- Amúgy Lisa, egész jól áll ez az áldozati szín - mondta Conor gúnyosan, majd elindultunk az éjjelisek szállására."</i><br />
Útközben azért nem tudtam magamba fojtani a gondolataim, így azokat hangosan szóvá is tettem. Nem kis meglepetésként érte Conort és Katet a merészségem, hisz eddig csak akkor voltam hajlandó kioktatni másokat, ha abból hasznom származott. Jelen helyzetben viszont csak az önbecsülésem megvédése számított.<br />
- Mégis mit akarsz ezzel mondani, Downson?<br />
- Azt drága Elisa, hogy nem az én véremre pályázik minden vérszívó, hanem a tiédre. Pontosabban csak annak erejére, de ostoba. Még sosem tűnt fel, hogy hány srác lenne képes megölni téged csak egy csepp hatalmadért?<br />
- Ostobaságot beszélsz Conor. Nem is mernek a közelembe jönni, ha meg van olyan hülye hogy megteszi, hát....Akkor megölöm, ha nem tűnt fel - mondtam nem kicsit lekezelően, de nem érdekelt.<br />
Az út további részében nem szólaltam meg, és a meleget mely körülvett minket teljesen eltűnt. Mivel Katen és rajtam is csak a pántos ruha volt egy meleg - a ruháinkhoz illő - poncsót varázsoltam magunkra. Lassan mégis biztosan haladtunk, ám bárki látott volna minket, meg nem mondta volna, hogy szülinapozni megyünk. Az ajándékokat jobbnak találtuk, ha a helyszínen idézzük meg, minthogy lefagyjon útközben a kezünk.<br />
Mire odaértünk a hó is elkezdett esni, ám a kapujukat átlépve nem kis meglepetést okoztunk. Szerény véleményem szerint nem számítottak az érkezésünkre. Azonban, ha pontosak akarunk lenni senki sem örült nekünk, és ezen érzésüket meg sem próbálták palástolni. Mi ennek ellenére egyáltalán nem foglalkozunk velük, mert egyrészt nem rajtuk múlt a hollétünk, másrészt meg meghívtak bennünket, így jogosan voltunk ott ahol. Mivel nem nagyon akartunk lemaradni a tortabontásról, így elindultunk a kert felé. Mikor kiléptünk az ajtón egyből mellénk ugrott Dimitri és Dante, s mint védvonal haladtak előttünk, míg Conor mögöttünk jött.<br />
- Na végre, hogy itt vagytok. Már kezdtem azt hinni, hogy el sem jöttök megünnepelni a mai napot - mondta örömtől telve Cameron.<br />
- Tudod jöttünk volna előbb is, ha nem lett volna Lisának fontos elintéznivalója - mosolygott Kat, majd megölelte a vámpírját.<br />
- Kat, nem magam miatt nem tudtunk korábban jönni, hanem Conor miatt. Sajnálatos módon valakinek meg kellett menteni az életét ,és az nem én voltam.<br />
- Lisa ki kell ábrándítsalak, mert épphogy téged mentettünk meg Dantéval. Csak nem sokkos állapotba kerültél a történtek miatt? - kérdezte Luk. Azonban figyelmetlenségem miatt elég közel került hozzá és a fülemhez hajolva tette fel kérdését. Leheletétől kirázott a hideg, ami Conornak is feltűnt és a zakója zsebéből elővett egy nagyobb méretű Bloody Rose-t.<br />
- Walker, ha lehetne ne akarj öngyilkos lenni. Tudtommal senki nem kérte, hogy megszólalj - mondta Conor, mire a levegőben érezhetővé vált a feszültség.<br />
- Drága barátaim, ma ünnepelni jöttetek ide, nem pedig harcolni. Szóval Downson megtennéd, hogy elteszed azt a ránk veszélyes fegyvert? - hallottam meg Chris megnyugtató hangját a kis csapatunk mögül.<br />
Mindenki a hang irányába fordult, kivéve Conort és engem. Vonakodna ugyan, de némi - saját magam által alkotott - ráhatással Conor eltette a pisztolyt. Kat egyből rám nézett és valamiféle noszogatást láttam szemeiben. Gondolom azt szeretné, hogy odamenjek, de valahogy nem tudtam megmozdulni, pedig szeretem őt. Azonban némi elmélkedés után rájöttem miért. Nem bírtam irányítani a testem, és tudtam, hogy nem természetes módon. Valaki fogva tartotta a mozdulataimat, és ez láthatóan nem csak nekem esett le, hanem a környezetemben mindenkinek.<br />
- Elisa, megkérhetnélek, hogy gyere közelebb? - kérdezte Chris, ám erős koncentrálás hatására meg tudtam törni a bűbáj és aki fogva tartott pilleként hullott a földre.<br />
Mikor mellé értem egy heverőt vagy kanapét idézett meg és leültetett maga mellé. Tudni illik, hogy szeretem őt, de még kettőnket nem igazán vállaltam volna fel a tömegek előtt. Viszont nem ért meglepetésként, hogy a jelenlévők többségének tátva maradt a szája, amikor a vámpírom megcsókolt. A levegőben egy pillanatra megváltozott az áramlása az érzéseknek. Többek közt a dühöt felváltotta a meglepettség és az értetlenség, de volt, aki inkább megölt volna. Levegőhiány miatt váltak el ajkaink, és míg ő mosolyogva nézett rám, addig én szinte lángoló fejjel néztem mindenfelé csak rá nem.<br />
- Csak nem zavarba hoztalak, Lisa? - suttogta a fülembe, mire ha ez lehetséges még vörösebb lettem.<br />
- Nem dehogy, csak nem szeretem, ha ennyien néznek -hazudtam lehajtott fejjel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már. Egy ilyen hatalmas boszorkány lámpalázas? - kérdezte kicsit elhúzódva, hogy jobban rálásson az arcomra, de nem jött neki össze. Ennek ellenére nem adta fel és kezét állam alá csúsztatva megemelte a fejem. Ekkor azonban észrevette egy a délután folyamán szerzett sérülést. - Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi különleges. Szerettem volna megkérdezni, hogy a vámpírok miért támadnak nappal, de még nem volt alkalmam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedves Elisa, megtisztelnél azzal, ha nem hasonlítanál össze minket azokkal a közönséges vérszívókkal. Mi nem hogy nem támadunk nappal, ráadásul nem is igénylünk annyi friss emberi vért mint azok - mondta Dante gúnyosan. - De ezt te is tudhatnád, mikor egy elveszettel az oldaladon járkálsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Chris, ugye most csak ijesztget? - kérdezem a fiút, de nem válaszolt, így inkább folytattam. - Különben meg nincs is a közelemben "elveszett".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos egyet kell értenem D szavaival. Conor az és a jelen helyzetben ő a legveszélyesebb rád nézve, és nem tudok ellene tenni, mivel meg van kötve a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis minek képzeled magad, Shwan? Semmivel nem vagy jobb egy vámpírnál sem, nemhogy nálam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából, de, jobb vagyok. És tudod miért, mert nekem nem kell tennem a természet adta lényem ellen, míg neked igen - mondta, mire Conor újra elővette a fegyverét és egyenesen a szívére célzott.<br />
- Ha meg mered tenni te is meghalsz, Downson - hallottam meg egy érdekes női hangot az árnyékból. Rettenetesen fehér volt a <a href="http://weheartit.com/entry/92521622/search?context_type=search&context_user=cary91&page=23&query=make+up" target="_blank">lány</a>, még nálam is fehérebb és erős sminket, illetve piercinggel és egy kést szegezett a vadász nyakához.<br />
- Tudod nekem nincs bajom a halállal, mert már számtalanszor legyőztem. Amúgy Shwan nem először sértett meg, így nem érdekelnek a következmények, ha esetleg megölöm - mondta némi büszkeséggel a hangjában, majd meghúzta a ravaszt.<br />
Még éppen idejében sikerült a két fiú közé ugranom, így a lövedék nem Christ, hanem engem talált el. Szerencsémre csak éppen súrolta a bőröm a golyó, mivel a pajzsomat nem mertem leengedni soha többet a snowboardos eset óta. Ennek ellenére hátráltam néhány lépést, mert a lendületet viszont nem tudtam felfogni, így egyenesen Christian ölében kötöttem ki. Aggódva fonta derekam köré karját, én pedig remegve néztem Conor felé. Chris az egyik tenyerét a sérülés felé helyezte és begyógyította a horzsolást.<br />
- Lisa én sajnálom, nem akartalak bántani, de.....<br />
- Semmi baj, de ha nem érezted magad biztonságban, miért nem szóltál? - kérdeztem és lefejtettem magamról a vámpír kezeit. - Ne haragudj rám - mondtam visszafordulva a szerelmem felé, majd még hozzátettem - Jobb, ha most elmegyek, mielőtt még valakit veszélybe sodrok.<br />
- És mi lesz a szülinapunkkal? - kérdezték az ünnepeltek egyszerre.<br />
- Lisa nem mehetsz még el. Még oda sem adtuk az ajándékunkat - mondta Kat és teljes mértékben egyet értettem vele.<br />
- Tudom, és ezért.... - kezdtem bele és megidéztem a tőröket. - Ezt nektek szántam, remélem tetszeni fog, de mennem kell. Conor indulunk. - mondtam és elindultam arra amerről jöttünk, de most csak ketten. Tudtam, hogy mindenki nyugodtabb lesz, ha Conor eltűnik onnan és én is.<br />
- Lisa ezt nem fogadhatjuk le - mondta Lukas, de már messze jártam a csapattól.<br />
Eltávolodtunk a szállásuktól a lehető legrövidebb idő alatt. Nagyon dühös voltam, hogy el kellett jönnünk, és nem is magamra haragudtam. Conor volt akire rettenetesen haragudtam, mert ha nem kezd el hepciáskodni akkor nem kellett volna ilyen eszközökhöz nyúlnom. Azonban mikor a legkevésbé számítok rá, Conor megszólal és hangjától a hideg is kiráz.<br />
- Csak úgy mellékesen megjegyzem hálásnak kellene lenned - mondta Conor.<br />
- Mégis minek? Azért mert majdnem megöltél, vagy mert meg akartad magad öletni. Te nem vagy normális. Elegem van belőled, megkérem Edwardot, hogy tegyen át hozzájuk - borultam ki, és nem érdekelt mi lesz ennek a következménye.<br />
Gyorsabbra vettem a lépéseim és elindultam a főépület felé. Mivel magassarkú volta rajtam és nem akartam kitörni a nyakam egy pár centire megemelkedtem, így pontosan lebegve tudtam haladni. A kettőnk közötti távolság percről percre nagyobb lett és már kezdtem magam biztonságban érezni, mikor valaki lerántott a földre. Szerencsémre nem estem egyből hanyatt, mert elkapott az a valaki, de bosszantott a helyzetem. Egy apró szúrást intézem a bőrébe, mire elengedett, így szembe tudtam a támadómmal fordulni. A meglepettség nem kicsit jellemezte az érzéseim és az ki is ült az arcomra. Aki letaszított a lebegésből nem más volt, mint a Downson gyerek. Fejét lehajtva tartotta, így semmit nem láttam arcából<br />
- Mit akarsz még Downson?<br />
- Csak....egy....kis...vért - bukott ki belőle és tekintetét a nyakamra szegezte.<br />
Pillantása égette a bőrömet és szemei vörösen izzani kezdtek és szemével fogva tartott. Egyre közelebb jött, míg végül hozzám nem simult. Jéghideg kezeit felvezette csupasz karomon, majd megállt a nyakamnál és félrebillentette a fejem, hogy jobban hozzáférjen. A félelem olyan hirtelen áramlott végig rajtam, mit még soha. Ez azonban Conor elborult elméjének nem tűnt fel, mert ajkait a nyakamhoz tette, majd szétnyitotta azokat és nyelvével egy nedves csíkot húzott az érinteni kívánt felületen. Ereimben a vér is megdermedt, mikor éles metszőfogait a bőrömbe merítette. Nyelése visszhangoztak a fülemben és csak egy dolgot voltam képes ismételgetni.<br />
- Conor ....... Kérlek ...... ez fáj .... Eressz el, kérlek - mondogattam, de nem használt semmit, majd lábaim felmondták a szolgálatot.<br />
Mindketten zuhanni kezdtünk és csak a lélekjelenlétemen múlt, hogy még idejében sikerült egy elég mély medencét varázsolnom, hogy a becsapódás ne legyen halálos. A becsapódást követően az erőm is kezdett elhagyni, majd egy jelentéktelen mosolyt erőltettem magamra, minek következtében Conor szemei újfent barnára változtak vissza. Tekintetéből egyből kitűnt az aggodalom és egyenesen a felszínre úszott velem.<br />
- Lisa jól vagy? Én annyira sajnálom....<br />
- Fiam, fiam. Nem tanultad meg a leckét annak idején, mint látom, de sebaj - mondta egy rekedtes férfi hang a hátam mögött. Fejemet az irányába fordítottam, és értetlenkedve cikázott a két illető közt a tekintetem. - Ja, de udvariatlan vagyok. Gyere te ázott kis boszi, segítek kimászni onnan, de Conor figyelmeztetlek egy rossz lépés és átlövöm a koponyád. Világos, fiam? - kérdezte, majd kihúzott a hideg vízből.<br />
- K..köszönöm. Ki maga?</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-5412559939289413612013-12-17T05:03:00.002-08:002013-12-23T09:22:29.968-08:003.évad 1.rész - Haláli kirucccanás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-CLApbl6evpw/Uq_1Xv65M-I/AAAAAAAABAE/XpNTWGcmOCw/s1600/v%C3%A1mp%C3%ADr%C3%A1ldozat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/-CLApbl6evpw/Uq_1Xv65M-I/AAAAAAAABAE/XpNTWGcmOCw/s200/v%C3%A1mp%C3%ADr%C3%A1ldozat.jpg" width="155" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész és megszántok néhány kommenttel.<br />
Jó olvasást kívánok hozzá :D </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából 5 nap telt el a vallomásaink óta. Szerencsénkre a többieknek nem, vagy ha mégis feltűnt volna valami nem tették szóvá. Az igazgatóval azóta a pillanat óta nem vagyok hajlandó beszélni, amikor kijelentette, hogy ha tehetné önként adna át a vámpíroknak. Chris szerint túl nagy a büszkeség, holott ilyenről szó sincs. Egyszerűen csak nem akarom látni a csalfa ábrázatát és a megvető pillantását, ami arról árulkodna, hogy hibázott, mikor nem adott át a "hatóságnak". Még Chris sem tudott erre rávenni, sőt mi több Kattel visszaköltöztünk a szállásunkra. Bár egyikünknek sem volt könnyű az elválás a srácoktól, mégis így láttam helyesnek, mert Chris állandó féltése kezdett az idegeimre menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Conorral néha összefutottunk a folyosón, ám nem nagyon volt hajlandó eljönni velünk sehova. Szinte mindig elmentünk valahova Kattel, hogy ne unatkozzunk. Meglátogattuk a dédim szellemét, felkerestük a régi ispotályt, amit egy ősi térképen találtunk és gyakran kijártunk boardozni. Nekem már nagyon jól megy, azonban ez Katről nem mondható el. A nap végére hullafáradtan kullogtunk vissza a szobánkba, majd egy gyors zuhany után <a href="http://weheartit.com/entry/86520656/search?context_type=search&context_user=Barbi199769&page=6&query=princess+tiana" target="_blank">beájultunk</a> az ágyakba.<br />
Másnap reggel éktelen ricsajra ébredtem. Meglepetésemre nem Kat vagy Vadász volt a hangforrás, hanem egy az ajtónkon túli személy. Megdörzsöltem a szemem, kimásztam a meleg ágyikómból és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és egy hozzám képest üde és friss Conor állt az egyik sarokban. Épp valami páncélt próbált összerakni, ám megesett a szívem rajta és így a kora reggelt egy egyszerű varázslattal kezdtem. Mikor a mágia helyretette a dísz minden elemét értetlenül nézett szét, majd meglátott és egyből megvilágosodott.<br />
- Conor. Legközelebb ha lehet ne csap ekkora zajt. Attól, hogy te nem vagy álmos, attól én még igen.<br />
- Ne haragudj, nem volt szándékos. Mióta vagytok ismét az épületbe?<br />
- Kb. 2-3 napja, ha jól emlékszem. Nem mondhatod, hogy észre se vetted, a változásokat - mondtam neki, mire valaki megérintette a vállam.<br />
- Lisa.....Kivel vagy ilyen korán nagyon jóban?<br />
- Jó reggelt Katerina. Jó látni, hogy még életben vagy - mondta Conor, minek következtében Kat szeméből egyből kiment az álom.<br />
- Conor ezt mégis mire véljem?<br />
- Tudod, hogy milyenek a vámpírok. Vérszívó szörnyetegek egytől egyig. Ez alól Cameron, vagy Christian sem kivétel. Jobban tennétek, ha nem kezdenétek ki velük.<br />
- Te csak ne adj tanácsokat nekünk. Különben is, hol voltál amikor kellettél volna? - akadékoskodott Kat.<br />
- Volt némi elintéznivalóm. Szeretnétek bemenni ma a városba? Úgyis arrafelé van dolgom, és ha gondoljátok...<br />
- Mi aztán nem.... - kezdett bele legjobb barátnőm, mire visszarántottam a szobába. Mielőtt becsuktam volna az ajtót egy kis türelmet kértem Conortól.<br />
- Te meg vagy húzatva? Itt a remek alkalom, hogy elmenjünk a városba és tudjunk ajándékot venni az ikreknek. Tudod, hogy meghívtak minket és még nem vettünk nekik semmit.<br />
- Ijjj...igazad van, csak annyira felidegesített. Megyek és bocsánatot kérek tőle.<br />
- Mi? Nem ezt mi sosem tesszük meg, értve vagyok? Elfogadjuk a meghívás és az orra alá dörgöljük, hogy "különben nem mehetnénk le". Mondjuk nem mintha nem akartam volna kiszökni, de....<br />
- Jó, jó értem én, csak akkor is. Nem szép dolog átverni másokat, még akkor sem, ha nem kedveljük az illetőt. - mondta és azzal a lendülettel ki is nyitotta az ajtót. - Megyünk, de kell még minimum fél óra, hogy elkészüljünk. Tudsz még annyit várni?<br />
- Igen, de siessetek, mert már 10 óra van.<br />
- Oké - mondtam a szobából és Katrin bezárta az ajtót.<br />
Gyorsabban, mint ahogy azt emberi szem képes lenne követni rohangáltunk a szobánkban. Hol egy pulcsit nem találtunk, hol a csizmákat, és az egyéb cuccokat. Majdnem kevés lett az a fél óra is, hogy elkészüljünk, de végül épp 1 másodperccel haladtuk meg a kijelölt időnket. Szerencsénkre Conor leült a szemközti fal tövébe és elmélyülten gondolkodott valamin. Odaugráltunk mellé és megkocogtattuk a vállát, mire felpattant ültéből.<br />
- Akkor mehetünk?<br />
- Aha - mondtuk egyszerre, majd mindannyian elindultunk a főbejárat felé.<br />
Útközben nem igazán szóltunk egymáshoz, de mégis jól éreztük magunkat. Állandóan megdobáltuk Conort hóval, mire folyton csak morgott. Egy idő után megunta és ő is beszállt a játékba, de nagyon rendes volt, mert mindent amit kapott tőlünk visszaadott. Nagyjából délre be is értünk a városba, ahol a boltok többsége épp bezárt ebédidő miatt. Így, mivel Kattel nem reggeliztünk megcéloztuk az első <a href="http://weheartit.com/entry/88673975/search?context_type=search&context_user=accordingtosabrina&page=13&query=restaurant" target="_blank">étkezdét</a>, amit találtunk. Egy hangulatos, és kicsit régimódi kajálda volt ez. A mennyezetről kristálycsillár lógott, a falakat bársonytapéta borította és arany stukkókkal díszítették. Nem kicsit éreztük csicsásnak az egészet, de azért kellemesen meleg volt bent. Leültünk egy asztalhoz, hogy kitaláljuk mit eszünk, mikor egy 15 körüli lány lépett mellénk.<br />
- Mit hozhatok? - kérdezte mosolyogva, majd végignézett a társaságunkon. - Ti a Dark Wildba jártok?<br />
- Igen, mert? - kérdeztem vissza, mert érdekes energiahullámot érzékeltem az irányából.<br />
- Ja, nem úgy értettem. Biztos nagyon tehetségesek lehettek, ha felvettek oda titeket. Na szóval, mit is hozhatok?<br />
- Én egy Hawaii csirkét kérek salival - mondta Kat és küldött felém egy üzenetet. - <span style="color: #c27ba0;"><b>Meg tudnám fojtani a saját energiájában. Nagyon hiperaktív a csaj.</b></span><br />
<span style="color: #674ea7;"><i><b> Tudom, de nem lehet. Habár egy apró ráhatással kaphatnánk másikat. Csináljam?</b></i></span><br />
- Én egy steaket kérek, véresen és egy üveg vörös bort.<br />
<span style="color: #c27ba0;"><b> Nem, nem kell, bár csábító ajánlat.</b></span><br />
- Sajnálom fiatalkorúaknak nem szolgálunk fel alkoholt - mondta a pincérlány. Segélykérően rám nézett, de inkább segítettem Conornak, mint a csajszinak.<br />
- Nekem egy csokitorta lesz és egy kis paradicsomsaláta. Ja és a bort ne felejtse el.<br />
- De..... - kezdte és a kicsike varázslat máris működésbe lépett. - Rendben, hozom csak egy kis türelmet kérek tőletek.<br />
Miután elment a rendeléseinkkel, két igencsak kíváncsi szempár szegeződött rám. Tudtam, hogy mit akarnak, de eszem ágában sem volt beismerni, hogy a lány miattam változott meg egy kicsikét.<br />
- Ugye te voltál, Lisa? Most remélem tisztában vagy vele, hogy az állása forog kockán, ha mindez kiderül - háborgott Conor.<br />
- Remélem tudod, hogy jössz nekem eggyel. Ha nincs ez a kis ráhatás nem kapsz bort. Inkább köszönnéd meg, mintsem lecseszel.<br />
- Conor sajnálom, de Elisával értek egyet. Tudom, hogy nem szép dolog másokkal játszani, de az a lány igenis megérdemelte. Úgy nézett ránk, mint valami mutánsokra.<br />
- Katerina el kell, hogy keserítselek. Bizonyos értelemben, ti azok vagytok, én viszont nem.<br />
- Conor...MÉG nem vagy olyan, de te is tudod, hogy a dolgok változnak.<br />
- Elisa, csak úgy közlöm veled, hogy egy kiskanál vízben bele tudnálak fojtani. Azonban egy boszorkányt nem lehet ilyen egyszerűen eltenni láb alól, főleg ha nem is teljesen boszorkány.<br />
- De, igen is az vagyok. Egy teljes értékű és hatalmas boszorkány vagyok, ha kell be is bizonyítom - mondtam és éreztem, ahogy a levegő körülöttünk megfagy és szikrázni kezd. Conor arcán valami rémületféle suhant át.<br />
- Nem kell, nem kötök még egyszer bele ebbe a dologba. Mostmár értem miért fél tőled mindeki, habár eddig csak hírből ismertem ezt az oldalad.<br />
- Conor, hírből ismerhetted Lisát, e mivel egy suliba járunk láthattad is. Szóval vagy csak nem figyelted, vagy nem tudtad ki is Ő pontosan. Meg aztán Elit elég nehéz nem észrevenni - szállt be a beszélgetésbe Kat is. Látszott rajta, hogy még mondana valamit, de a pincérlány félbeszakított.<br />
- Akkor egy steak, Hawaii csirke salátával és a paradicsom saláta illetve a torta - mondta és egymás után tette elénk a rendelt kajákat. - Sajnálom, de nincs vörös borunk.<br />
- Akkor valami vörös innivalót, aminek fémes íze van. Például erdei gyümölcslevet, ribizliteát vagy vért.<br />
- Vért?<br />
- Csak viccel, ugye Conor - néztem rá szúrósan.<br />
- Hát persze. Egy erdei lé megteszi.<br />
- Azonnal hozom - mondta és elviharzott enyhén vöröses fejjel. Nem kellett ahhoz a félvámpírra néznem, hogy tudjam szíve szerint kiszívná minden csepp erejét.<br />
- Na jó ebből elég legyen - csattant fel az eddig csendes Kat. - Azonnal mondja el valaki mi folyik itt, vagyis köztetek.<br />
- Semmi,...csak Conor egy vámpír.<br />
- Mi a büdös franc? Te most csak húzatsz, ugye?<br />
- Nem én. Conort megharapta egy erős vámpír, ami miatt néha emberi vérre van szüksége. Gondolom, ez mostanában lesz esedékes.<br />
- Elisa Dunken, hogy is mondjam....Jó tény és való igazad van, de nem mindenben. Kat engem egy olyan vámpír harapott meg, aki a maga nemében uralkodónak számított. Abban viszont téved a te drágalátos barátnőd, hogy szükségem van emberi vérre.<br />
- Conor, Conor.....Komolyan azt hiszed, hogy ezt mindketten bevesszük? - kérdezte Kat és egy "hülyének néz ez minket" pillantást küldött felém. Bizonytalanul ingattam a fejem, mondván nem tudom, de a kis társaságunkat ismét meglátogatta a kiszolgáló személyzet.<br />
- Tessék a gyümölcslé. Fogyasszák egészséggel az ételt.<br />
Mondatát követően távozott, mi pedig örömmel megettük az ebédnek beillő reggelinket. Miután végeztünk távozni akartunk, ám fizetésképpen otthagytunk egy kis üvegcsét. Persze lehet mondani, milyen suhancok vagyunk, de nem. Éppenséggel egy kis üvegnyi mágiát hagytunk a csajszinak fizetésképpen. Lehet nem fogja egyből érteni, de idővel remélem rájön.<br />
Mivel az ikreknek a héten lesz a szülinapja, és mivel nem vettünk semmit egyenlőre ajándéktúrára indultunk. Nem kellett sok és én megtaláltam mindkettejüknek a megfelelő ajándékot. Szerintem jó ötlet egy erős, és könnyű tőrt ajándékozni, habár ezzel az elképzelésemmel Kat nem értett egyet. Viszont ő nem talált megfelelőt még a 10 üzlet után sem, így feladta, mondván, majd készít valamit nekik. Ráhagytam, mert már kezdett alkonyodni, és szerettem volna sötétedés előtt visszaérni az akadémia falai közé.<br />
Sajnos egy idő után Conor levált tőlünk, mivel nem bírt velünk vásárolni, így közölte, hogy a suli előtt találkozunk. Már majdnem elértük a kapukat, amikor fémes ízt éreztem a levegőben, ami látszólag Katnek nem tűnt fel. Lépteit sietősre fogta, én viszont nem, mert nem láttam Conor sziluettjét kirajzolódni, ahogy egyre közelebb lépdeltünk. Értetlenül nézett vissza rám, és nem kellett sok és kibukott belőle az a kérdés, amitől a legjobban félt.<br />
- Mi történt? Mit érzel?<br />
- Semmi baj, de megkeresem Conort. Nincs a környéken és az épületben sem érzem a jelenlétét.<br />
- Veled megyek. Jól jövet még plusz egy fő, ha bajban van.<br />
- Katerina. Nagyra értékelem, de nem jöhetsz velem. Nem akarom, hogy bajod essen és különben is téged vár Cameron az emeleten.<br />
Ne is kellett többet mondanom, mert tudta, hogy ilyen érvvel nem játszom. Miután átlépte az iskola kapuját teleportáltam az egyik sikátorba, ahol éreztem hogy zűr van. Mire megérkeztem semmi jelét nem találtam dulakodásnak, vagy vérnek vagy valami hasonlónak. Gondolataimba merülve indultam kifele a széles sikátorból, mikor megéreztem valaki figyelő tekintetét magamon. Megfordultam, de nem láttam senkit magam mögött, így visszafordultam eredeti irányomba, majd elindultam a vége felé. Szinte minden egyes mozdulatomat árgus szemmel figyelte az illető, de mivel nem láttam senkit kezdtem megkérdőjelezni épelméjűségemet. Már kb. a felénél járhattam, mikor halk puffanással landolt valaki mellettem. Hátranéztem a vállam felett, és megláttam egy kifejlett férfit amint épp feltápászkodik a földről.<br />
Nem törődtem vele és tovább indultam, ám ez nagy hiba volt. Alig tettem meg néhány lépést, amikor valaki a karomnál fogva visszarántott és egyenes a mellkasának szögezett. Mivel a hátam csapódott neki az illetőnek, nem tudtam egyből beazonosítani a támadómat, de volt róla elképzelésem. Magas volt és széles vállú, pont olyan mint az a fazon, akit láttam. Fejét a fülemhez hajtotta és forró lehelete égette a hallójárataimat.<br />
- Nem kell félned, kedvesem, nem fog fájni. Csak egy kis harapás és onnantól nem lesz gondod az élettel - mondta, majd lejjebb hajolt, hogy elhúzza a kabátot a nyakamról. - Milyen hamvas bőröd van és mily' kellemes illatod, szinte könyörög, hogy az enyém legyen.<br />
- Na azt lesheted, rémpofa - mondtam és egy gyors mozdulattal kiszabadítottam magam a szorításából.<br />
Azonban ehhez a művelethez elég erős és energiaigényes mágiára volt szükségem, ráadásul meg is sebeztem. Fájdalmában hátrált néhány lépést, így volt némi időm a csuklómon lévő fegyverhez nyúlni. A karkötőn lógó fekete szív most vérvörösen izzott, ami arra engedett következtetni, hogy harcra készen áll. Az az átkozott bestia egy idő után abbahagyta a jajveszékelést és nekem támadt, amit sikerült kivédenem. Az azt követőket is, ám egy meggondolatlan mozdulat miatt elestem és egyenes arccal a földön landoltam.<br />
- Na most megvagy, te kis átkozott. Miért sajnálod azt a pár csepp vért, amit kértem, ráadásul oly' szépen - mondta negédesen, amitől felfordult a gyomrom. - De milyen rendes is vagy, mostmár önként is nekem adod a véred. Igazán nem tudom, hogy háláljam meg.<br />
- Soha - fordultam meg, de bár ne tettem volna. Mikor egyenesen felnéztem rá szemei gúzsba kötöttek és mozdulni sem tudtam.<br />
Aztán egy váratlan mozdulattal letépte rólam a kabátom, így szabad rálátása lett a nyakamra. Száját megnyalta, majd felemelt magához, hogy fogait a bőrömbe mártsa, de ekkor valaki kettévágta. Míg ő porrá zúzódott szét, én addig rongybabaként hullottam a talajra. Mikor látásom kitisztult nem várt embereket, vagy inkább vámpírokat láttam magam előtt. Lukas, Dante és Conor álltak egymás mellett, de hármuk közül, csak egy volt hajlandó segíteni felállni. Miután újra a talpamon álltam értetlenül néztem mindhárom jómadárra.<br />
- Valaki volna olyan szíves elmagyarázná ezt nekem - mondtam és közben mutogattam a levegőben.<br />
- Szívesen elmondanám, de van erre egy alkalmasabb személy is, mint moi (moa) személyem - mondta Luk, és közölte, hogy jó lenne, ha készülnék az estére.<br />
Idegesen haza teleportáltam, majd elmondtam mindent Katnek, aki közölte, hogy ez egy haláli kiruccanás volt a számomra. Gyorsan átöltöztünk, megvacsoráztunk és lementünk a hátsóbejárathoz, ahol Conor állt őrt. Érdeklődve néztünk rám, majd megszólalt.<br />
- Csak nem azt gondoltad, Lisa, hogy a ma történtek után hagyom, hogy egyedül menj a fajtájuk közelébe. Ha mégis, akkor tévedtél, de nagyot.<br />
- Conor...Nem egyedül mentem volna, mint látod. Kat is jön velem, és te is jöhetsz, ha akarsz.<br />
- Megyek, de csak azért mert nem bízom bennük. Különben is ilyen ruhákban bármi megtörténhet - mondta és kissé lenézően mért végig bennünket. Igazság szerint nem öltöztünk ki nagyon, mert Kat egy egyszerű <a href="http://weheartit.com/entry/91422113/search?context_type=search&context_user=Marie_Flower&page=5&query=%23dress" target="_blank">pántos ruhát </a>választott, míg én egy fehér kivágottabb görög-stílusú <a href="http://weheartit.com/entry/91241152/search?context_type=search&context_user=daisy_king&page=10&query=dresses+for+prom" target="_blank">ruhát</a> vettem fel.<br />
- Amúgy Lisa, egész jól áll ez az áldozati szín - mondta gúnyosan, majd elindultunk az éjjelisek szállására.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-81687083243296386402013-12-10T10:01:00.002-08:002013-12-10T10:01:59.740-08:002.évad 15.rész - Az igazságnak ára van<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FXHWa-LvXpU/UqK7h4zxJ5I/AAAAAAAAA_Y/RhKyLekV8Js/s1600/alvas-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://4.bp.blogspot.com/-FXHWa-LvXpU/UqK7h4zxJ5I/AAAAAAAAA_Y/RhKyLekV8Js/s200/alvas-1.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog mindenki a rész és örülni fogtok neki. Jó hosszúra sikeredett és nagyon remélem jó is lett. Ígéretemhez hívem ebben a részben sok lesz a Lisa-Chris jelenet és mert megszavaztátok lesz 3. évad is.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást és szórakozást a részhez.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #cc0000;">♥</span> <i>Puszi nektek</i> <span style="color: #cc0000;">♥</span></div>
<div style="text-align: center;">
(Ha nem baj ajánlanék hozzá egy számot: <a href="http://www.youtube.com/watch?v=Kx5I7qmFSAY" target="_blank">Nightcore</a>)<br />
<br />
<br /></div>
<span style="color: #8e7cc3;"><b><u><i> Elisa szemszöge:</i></u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> "<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">-</span></span><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Jobb lenne, ha visszamennénk.</span></span></i><br />
<i><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem akarok visszamenni. Senkinek sem kellek és különben is csak a gond van velem - mondtam és éreztem, hogy könnyeim újra áztatni kezdik a felsőjét."</span></span></i><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Kicsit simogatni kezdte a hátát, hátha megnyugszom tőle, azonban egyszerűen nem ment. Képtelen voltam megnyugodni, mikor a saját testvérem akart megölni. Ekkor egy kellemes bizsergést érzetem a fejemnél, majd minden kezdett elhomályosulni. Pár pillanat múlva már csak a semmiben lebegtem és minden fájdalom megszűnt létezni.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Megnyugtató volt a sötétben lebegni, ám mindenféle gondolat cikázott a fejemben. Vajon miért vannak szárnyai? Miért aggódik értem, ha állandóan idegesítem? Miért nem tudom gyűlölni, mint a találkozásunk legelején. Tudtam, hogy a karácsonyi események óta, mikor kimondtam, hogy szeretem minden megváltozott. Ezeknek az oka mind én voltam. Logan halála után minden érzelmet megpróbáltam kitörölni magamból, de nem ment. Hiányzott a közelsége, de félek neki megmondani az igazat. Félek, mert már tudom, hogy akit igazán megszeretek azok előbb-utóbb meghalnak.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Míg az gondolataim tengerén hánykódtam, a légkör mely átölelt átalakult. Az eddigi csontfagyasztó hideget felváltotta egy kellemes melegség. Bizonyos pontokon összpontosult és a sebeim amiket magamon ejtettem lassan gyógyulni kezdtek. Szerettem volna mondani, hogy ne csinálják, ám nemhogy a beszédre, de még arra sem volt erőm, hogy kinyissam a szemem. Aztán a meleg elmúlt és apró hangfoszlányok ütötték meg a fülem. Ezek a hangok nagyon messziről érkeztek tudatom határára ahhoz, hogy ki tudjak bármit is venni belőle.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Pár pillanat vagy perc alatt újra meleg levegő ölelte körül a testem. Mozogtunk, ezt tisztán éreztem és egyre magasabbra értünk. Egy néhány köszönés és óvatos érintés után nyikorgást hallottam, majd valami puhára tett le. Újra megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem akart úgy csinálni, ahogy én akartam. Beletörődve a sorsomba nem próbáltam meg mozogni. Chris óvatosan betakart egy meleg paplannal, majd leült az ágy szélére, ám nem sokkal később fel is állt onnan. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam és azt hittem mentem meggyulladok, ám nemsokára egy vizes dolog ért a homlokomhoz. Nem sokkal később pedig az ágy besüllyedt mellettem. Bebújta a takaró alá és átölet a derekam, mire ösztönösen közelebb húzódtam hozzá. Egy puszit nyomott az arcomra, ami egy mosolyt eredményezett tőlem. Pár perc múlva elaludtam és most már nem is akartam felkelni.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Álmomban egyszer sem próbáltak meg megölni, aminek kifejezetten örültem. Furcsa módon nem a múltam körüli álmok kínozta, hanem kellemes, szeretetteljes álmok lepték el az elmém. Voltak furcsák is, mint például, hogy Chris és én egy pár vagyunk, vagy a családom körében ünneplünk valamit. Örültem mindennek, ami körülvett és boldogságot okozott, de mint minden jó ennek is vége lett. Az álom alkotta sűrű felhőréteg kezdett szerteoszlani és rá kellett hogy jöjjek egy fájdalmas dologra. Ébredezek.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Mikor elértem a tudatosság határát, egy felettébb meglepő dolgot tapasztaltam. Fejem ütemesen és egyenletesen süllyedt, s emelkedett. Szemeimet kinyitottam, ám rögtön vissza is csuktam. A fény rettenetesen bántotta a szemem. Nyöszörögni kezdtem, mire az alattam lévő illető mocorogni kezdett. <span style="color: #8e7cc3;"><b><i>Szerencsére nem ébredt fel</i></b></span> - mondtam magamnak. Óvatosan nyitogatni kezdtem a szemeim és pár pillanat múlva már minden gond nélkül nyitva tudtam hagyni.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mi a fene.... - kezdtem bele, de nem fejeztem be. Chris édesdeden aludt és én a mellkasán szuszogtam. - Hogy kerültem ide? - kérdeztem magamtól.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Még időm se volt válaszolni magamnak, mert egy erős kar szorosabban fonódott a derekam köré. Egy picit feljebb emelkedtem és tiszta rálátásom nyílt arra, hogy karjait a derekam köré fonta. Mocorogni kezdtem, mire kinyitotta a szemeit és csodálkozva figyelt rám.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mióta vagy fent? - kérdezte élénken.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mit keresek én itt? - válaszoltam kérdéssel a kérdésre. Nem válaszolt egyből, hanem apró köröket kezdett rajzolni a bőrömre. Bizsergés futott végig a testemen attól a ponttól indulva, ahol hozzám ért.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- </span></span><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Azért vagy itt, hogy felépülj rendesen. </span></span><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">Ugye tudod, hogy majdnem meghaltál? Miért teszel mindig azért, hogy elveszítselek?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Chris...én...Te is tudod, hogy senkinek sem kellek. Egy kolonc vagyok mindenki nyakán. Még az apád is inkább látna holtan, mint hogy elviseljen. Nem kell úgy tennie senkinek, mintha törődnének velem.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Remélem tisztában vagy vele, hogy badarságokat beszélsz. Miért nehéz elfogadnod, hogy van valaki akinek fontos vagy? - kérdezte érdeklődve.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mert senki sem szeret. Nézd csak meg, a szüleim is elhagytak, csak mert rossz csillagzat alatt születtem. Csak áruld el, mi okom lenne hinni neked? - mondtam, miközben felöltem az ágyban és magam alá húztam a lábam.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> A kezét nem vette el a derekamról egy ideig, majd hallottam, ahogy hanyatt vágódik az ágyon. Nagyot sóhajtott mielőtt állát a vállamra nem tette és újra át nem ölelt. Szívemet melengette ez a cselekedete, ám nem tudta felejtetni velem, hogy mi történt a birtokon.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Szeretném, ha felépülnél és utána szívesen elmondok mindent amire kíváncsi vagy - mondta és belepuszilt a nyakamba, amitől leugrottam az ágyról. Egyenesen a szemébe nézve hátráltam, mert olyan érzést váltott ki belőlem, mint még soha. - Mit tettem, hogy ezt csináltad?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Semmit...csak... - kezdtem mondani, ám nem tudtam hogy befejezni. Végig néztem magamon, majd rajta is és nem épp szép gondolatok kezdtek hatalmukba keríteni. - Miért van rajtam a pólód? És rajtad miért nincs felső?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem kell egyből rosszra gondolni, meg aztán nem vagyok olyan - mondta sértődötten. - Csupa vér volt a ruhád és nem hagyhattam rajtad. Esküszöm, hogy nem láttam semmi olyat, ami miatt ki szeretnél nyírni. Azért hülye én sem vagyok, angyalom.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem is vagyok angyal - mondtam, erre ő elvigyorodott és közeledni kezdett. Mozgása hasonlított egy ragadozóéra, habár mindig elfelejtem, hogy Chris voltaképp az is. Egy vámpír. Veszélyes és én mégis szeretem ŐT bármi történjen is. Míg közeledett volt alkalmam megfigyelni kidolgozott felsőtestét, ami teljesen elvonta a figyelmem. Nem vettem egyből észre, hogy elém ért csak akkor mikor már késő volt. Felnéztem és egy kajánul csillogó szempár nézett velem farkasszemet.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Tetszik, mi? - kérdezte mosolyogva.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Én nem is.... - mondtam rögtön, mire teljes mértékben vörös lett a fejem.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Tudom én, hogy tetszett a látvány. Ezért igazán nem kell színt váltani - mondta, erre én szégyenemben lehajtottam a fejem. Tudom, hogy nem szégyen az ha tetszik valaki az embernek, de ilyen nyíltan azért mégsem kellett volna tudatnom vele. - Végülis jobb így, mintha mindent elfojtasz magadban, Lisa.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ezt nem hiszem el. Neked már semmi sem szent? Hogy mertél a fejemben olvasni?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mondja ezt az, akinek nyitott könyv a fejem és a gondolataim. Kis szívem, miért nem nézel rám, ha hozzám beszélsz? - mondta és az állam alá nyúlt, hogy megemelje a fejemet. Habár azt megemelte, mégsem néztem a szemébe. - Na. így már jobb egy cseppet, csak az kéne, hogy a szemembe is nézz.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Miért? - kérdeztem és ekkor elkövettem egy hatalmas baklövést.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Belenéztem a szemeibe és egyből magával ragadott. Nem válaszolt, hanem lecsapott az ajkaimra és óvatosan becézgetni kezdte. Csókja maga volt egy ki nem mondott valóság. Először a meglepettségtől nem csókoltam vissza, ám mikor el akart húzódni megtettem a következő lépést. Most én kezdeményeztem és ez nála váltott kis az enyémhez hasonló reakciót. Amikor el akartam válni tőle, szorosan <a href="http://weheartit.com/entry/89542884" target="_blank">magához vont</a> és elmélyítette a csókunkat. Káprázatos érzés volt, mégsem tudtam magam teljesen beleélni, mivel ott volt köztünk valami megmagyarázhatatlan. A kellemes érzés lassacskán alább maradt és levegőért kapkodva elváltak ajkaink.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mondanám, hogy sajnálom, de nem teszem - mondta Chris enyhén kipirult arccal, majd még hozzátette - nem fogok bocsánatot kérni valami olyanért amit a szívem diktál.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Most nem egészen értelek. A csók.....nekem.....</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Kérlek mond, hogy nem hagysz el újra. Azt nem élném túl, ha újfent elveszítenélek és nem csak pár napra, hanem örökre.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Chris, én nem is tudom. Hogy érted, hogy "nem veszíthetsz el újra"? Te is tudod, hogy nem szeretem a titkolózásokat. Főleg nem akkor, ha érintett vagyok benne.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Tudom és sajnálom, de van amit nem kell tudnod ahhoz, hogy boldog legyél. A múlt egy sötét árnyék, mely vészesen szorosan köréd fonódott. Nem látod át rendesen a helyzeted.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Miből gondolod? Állandóan csak hazugság vesz körül, még jó, hogy néha naiv vagyok. Chris...én bíztam benned, de becsaptál és ezt nem tudom megbocsájtani. Szeretnéd tudni, hogy mit gondolok erről az egészről?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Hallgatlak - mondta és egy fél lépést hátrált, hogy jobban rálásson az arcomra. - Bizonyára nagyon érdekfeszítő lesz a mondandód.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Remélem tudod, hogy egy hatalmas nagy pöcs vagy. Egy arrogáns, beképzel és egomániás lény vagy. Mindig eléred, hogy megutáltasd maga az emberekkel és ehhez csak gratulálni tudok. Tiszta szívből remélem boldog vagy - mondta, ám a végét ismételten lehajtott fejjel mondtam. Éreztem, ahogy szemeimet égetni kezdik az el nem hullajtott könnyek, de nem hagytam őket kicsordulni.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ezt szépen mondtad. Ha szerinted ilyen vagyok akkor mond ki, hogy mit érzel irántam.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Gyűlöllek. Gyűlöllek, mert hazug vagy. Gyűlölni akarlak, de nem megy.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem értelek tisztán. Meg különben is, ha hozzám beszél legalább mondhatnád a szemembe is a bajaidat.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Így sem lenne semmi értelme, mert akkor sem látnád, mit érzek pontosan - suttogtam magam elé. Pár pillanat múlva két kezet éreztem az arcomon. Óvatosan egyre feljebb emelték a fejem, míg végül szembe találtam magam Vele.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Most az egyszer légy velem őszinte, az Istenért. Mond ki. Mond ki ami a szívedet nyomja.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Igazán hallani akarod? Hát tessék....Nem tudlak gyűlölni, mert nem megy. Nem változtam meg, mint ahogy azt te gondolod, mégis a közeledben sokkal gyengébbek látszom. És tudod miért? - kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét - Ezt nem hiszem el. Mindennek TE vagy az oka. Egész eddig képes voltam a közelemben élők életét megkeseríteni, ha úgy tartotta kedvem. Most meg szinte állandóan lelkizni kell velem, mert félő, hogy egy kósza gondolat miatt képes lennék kinyírni magam. Érted?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem igazán, bár szerintem csak kerülgeted a témát. Miért nem tudod kerek-perec kimondani?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mit? Hogy mióta megláttalak beléd estem. Hidd el nem csak neked kell sok mindent feláldoznod, ha biztonságba akarod tudni a barátaid. Chris...</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Lisa...ugye most nem hallucinálok. Tudod már egyszer kimondtad, hogy szeretsz, de akkor azt hittem csak elhajlás van a térben, de most.....Megleptél.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Tudod mit? Felejtsd el, hogy mondtam is bármit. Megkeresem Katrint és visszamegyünk a szállásunkra. A világért sem akarok tovább zavarni - mondtam és már az ajtó felé indultam, mikor két erős kar fonódott a derekam köré.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ugye ezek után nem akarsz itt hagyni egyedül. Nem lehetsz ennyire szívtelen. Tudod mennyit vártam arra, hogy kimond ezt?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mit is?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Tudod te azt. Kérlek csak mond ki még egyszer! - kérte, mire megfordultam ölelésében. Mélyen a szemébe néztem és láttam benne az árnyalatnyi remény apró fényét. Gondolkodtam egy picit, de végül megtettem amit kért.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Szeretlek, de lüke - mondtam mosolyogva.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ha tudnád, hogy én mióta vagyok beléd zúgva, meg lennél lepődve.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Igaz is. Azt ígérted, hogy válaszolsz a kérdéseimre, ha jól emlékszem. Akkor most elmondasz mindet amit tudni akarok, ugye?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Jaj, te lány. Bár nem áll szándékomban válaszolni, de ha reggeliztünk beszélhetünk róla. Azonban nekem így is tökéletes vagy, sőt ellenállhatatlan.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Visszakapom a ruhám, vagy ebben menjek enni?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Te sem gondoltad komolyan, hogy hagyom, hogy egy száll pulóverben mászkálj az épületben? A véres ruhákat meg végképp nem adom vissza. Még a végén rád támadna az összes vámpír. Kizárt....az én ruháim nagyok rád, Kat nem hozott váltást, úgyhogy kénytelen vagy magadnak elővarázsolni egyet.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- De nem megy. Ilyen távolságból képtelen vagyok megtalálni a megfelelő ruha összeállítást. Inkább visszamegyek az akadémiára vagy teleportálok.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem engedem, hogy gyalog menj. Jobban örülnék, ha teleportálnál és én is megyek veled, mert nem bízok a Downson gyerekben. Különben meg ha kell segítek ruhát választani.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem kell, meg tudom egyedül is oldani. Inkább azt mond meg miért félsz elengedni?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mert csak és kész. Amúgy meg már mondtam, hogy nem engedlek el, mert akkor nem jössz vissza. Megyek és kész. Vita lezárva.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- De a többiek...</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Megyek. Tudnak ők magukra vigyázni és Kat miatt meg nem kell aggódnod. Még biztosan alszik és ha minden igaz akkor egy ideig nem is fog felébredni. Ne nézz már rám ilyen dühösen. Nem csináltunk vele semmit, csak kimerült.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Oké, de egy feltétellel jöhetsz velem. Nem rendezel jelenet, ha találkozunk Conorral, nem akarod, hogy beszéljek apáddal és végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb. Nem jössz be a szobámba, míg öltözök, világos?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mit a nap, Angyalom. Azonban Conorral és apámmal szemben nem ígérhetek semmi biztosat.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mert? Ja és nem vagyok angyal, értve vagyok?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Igen, Angy...Vagyis Lisa - mondta mosolyogva, majd teleportáltunk.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Mondanom sem kell, nem a szobámban értünk szilárd talajt. Sajnos a főbejárat előtt landoltunk és nem sok hiányzott, hogy az ajtót eltaláljuk. Mivel nagyon hideg volt a járólap, és mezítláb vagyok kénytelen vagyok lebegni. Chris mellettem csak nevet, mert szerinte vicces, hogy nem viselem jól a hideget. Habár valamilyen szinten igaza van, mert azért 2 napig voltam a jeges hidegségbe burkolva és nem voltam melegen felöltözve. Lassan belebegtem a szobánkba és egyenesen a fürdőbe mentem, ahol némi meglepetés fogadott. Drága, egyetlen kutyusom csupán csak fél fürdőszobát amortizálta le. Gyorsan rendbe szedtem, és míg a varázslat dolgozott visszamentem a hálóba. Elsőre a szekrényhez mentem, hogy kivegyek törölközőt és egy kényelmes ruhát, mikor megszólalt valaki - pontosabban Chris - a hátam mögött. </span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Gyors voltál - mondta elismerően, mire majdnem beleestem a szekrénybe.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- A frászt hoztad rám. Nem...mert Vadász szétszedte a fürdőt és különben is kellett valami <a href="http://weheartit.com/entry/90277502" target="_blank">ruha</a>. Te miért vagy a szobámba?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Csak nem azt gondoltad, hogy kint fogok rád várni a folyosón?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- De valahogy úgy gondoltam. Na mindegy, maradj, de ha a szekrényem közelébe vagy a fürdőajtó közelébe mész, kicsinállak.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Értelek, de jó lenne ha végre elkészülnél. Kezdek nagyon éhes lenni.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Oké, sietek - válaszoltam és bevágódtam a fürdőbe.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Gyorsan megnyitottam a zuhanycsapot, hogy feljöjjön a meleg víz és leöltöztem. Pár pillanat múlva bemásztam a forróvíz alá és engedtem, hogy teljesen átmelegedjek. Ezalatt volt idő gondolkodni, és elvégezni a tisztálkodási dolgaim. Miután végeztem kimásztam a zuhanyból, felöltöztem és visszamentem a hálóba, ahol senki nem volt.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Chris....Hol a fenében vagy? - kérdeztem a nagy semmitől, mire valaki megérintette a vállam. Illata egyből megcsapta az orrom és ismerős férfias jegyem valamelyest megnyugtattak, mielőtt felképeltem volna.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mi a baj, Angyalkám? - kérdezte Chris a fülembe suttogva, mitől kirázott a hideg. - Csak nem megijesztettelek?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- De, te barom. Hol voltál?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mondtam, hogy éhes vagyok. Elmentem kajáért és hoztam neked is, ha nem baj. Remélem szereted a kakaót és a croassant - mondta, válaszol csak bólintottam</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Megreggeliztünk, majd faggatni kezdtem. Kivételesen minden kérdésre választ kaptam, csak párat kerül, de azt rendesen. Végül megunta a kérdezz-felelek játékot és erélyesen megszólaltam.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mi lenne, ha nem csinálnád ezt? Miért nem válaszol a kérdéseimre?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- De válaszolok, csak jól kell őket feltenni.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Oké, akkor még egyszer megkérdem. Mi vagy te valójában és mit keresek a múltadban?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Rendben, habár megint rossz a kérdés. Vámpír vagyok és vannak adottságaim, mint neked. Ne nézz már így, tudod milyen frusztráló? Na mindegy! Adottság alatt azt értem, hogy szárnyak. Pontosabban angyalszárnyak, amik neked is vannak. Ezeket a szüleinktől örökölhetjük, vagy kaphatjuk ajándékba az angyaloktól. Eddig tiszta sor?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Igen, habár nekem nincsenek szárnyaim.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Vannak, voltak és lesznek is bármit teszel ellenük. Ez olyan mint a lebegés, a mágia vagy az érzéseid. Benned van, a részeddé vált az évek alatt. Lehet, hogy ez most elég hülyén hangzik, de nem tudom másképp elmondani. Amikor még kicsi voltál, egy nagyhatalmú lény....Asszem Mordredh levadászta a "fajtánkat". Először a te családodat ölte meg. A szüleink ősidők óta barátok voltak, így kétség sem fért hozzá, hogy a felnevelünk. Azonban néhány évvel később az enyémeket is megölette, ám mielőtt anyám is meghalt volna, elrejtett. A képességeid egy részét</span></span><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> illetve az emlékeidet</span></span><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> blokkolta, míg a többit meghagyta érintetlenül - mondta és mondta, míg végül elszakadt nálam az a bizonyos cérna. Könnyes szemeimet megtöröltem és egy párnába fúrtam a fejem.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Miért nem mondta el nekem ezt senki? Mit tettem én, hogy ezt érdemlem?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Lisa, kérlek higgy nekem. Ártatlan vagy és Logan is tudott mindenről, de nem akarta hogy meggyűlöld. A szüleid nem csak az enyémekkel voltak jóban, hanem Logannel és Eddel is. Mindannyian megesküdtek, hogy titokban tartják, míg elég nagy leszel, hogy megértsd a miérteket.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Az egész eddigi életem hazugság volt. Mond meg az az ember akkor régen, akit megöltem, Ő ki volt?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Egy démon, de már meghalt. Önvédelem volt és időbe telt míg megtaláltunk.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Az igazságnak ára van. Mindenki azért halt meg körülöttem, hogy ez ki ne derüljön?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem, de tudnod kell valamit. Én mindig is melletted álltam, még ha te nem is tudtál rólam. Kérlek ezért ne utálj meg nagyon - könyörgött, mire gy apró mosoly költözött a szám sarkába.</span></span><br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-AMyrh23kxVI/UqdVwfBWwsI/AAAAAAAAA_o/hj1Et3b7Ab0/s1600/esk%25C3%25BC.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="117" src="http://4.bp.blogspot.com/-AMyrh23kxVI/UqdVwfBWwsI/AAAAAAAAA_o/hj1Et3b7Ab0/s200/esk%25C3%25BC.jpg" width="200" /></a><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem foglak utálni, mert nem menne. Szeretlek és merem remélni, hogy ezek után nem fogsz többet titkolózni előttem. Ígérd meg! - követeltem mosolyogva, ás felé nyújtottam a kisujjam. - Kisujj eskü?</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Te egy angyal vagy az angyalok között. Esküszöm, hogy nem lesz több titkom előtted,........Szerelmem. Szeretlek mindennél jobban.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Én is - mondtam, amire egy szenvedélyes csókot kaptam.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"></span></span></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-52423095668936357012013-11-28T07:13:00.000-08:002013-11-30T06:24:39.042-08:002.évad 14.rész - Nem veszíthetlek el újra!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-vidJN2D83Oc/UosGSZJgTHI/AAAAAAAAA-4/HZu1baYFREc/s1600/s%25C3%25ADr%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://1.bp.blogspot.com/-vidJN2D83Oc/UosGSZJgTHI/AAAAAAAAA-4/HZu1baYFREc/s200/s%25C3%25ADr%25C3%25A1s.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog a rész és pár visszajelzést is kapok, majd tőletek.<br />
Ezúton szeretném jelezni, hogy még egy fejezet és befejezem az évadot<br />
Szerintem jó lett a rész és talán mostmár Lisa és Chris kapcsolata is alakulni fog, de ezt a részt rátok bízom, ki hogy értékeli.<br />
♥Jó olvasást és szórakozást hozzá :D ♥<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
"Csak remélni tudtam, hogy időben odaértek."</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor elértem a bejárathoz különös érzés fogott el. Olyan volt, mintha valaki óva intett volna attól, hogy egyáltalán bemenjek a házba. Nem törődtem vele és benyitottam, majd bementem és egyenesen az emelet irányába fordultam. Ahogy elértem az utolsó lépcsőfokot megláttam, hogy több helyen is fekete füst csomók vannak. Volt nem egy elképzelésem, hogy mik lehetnek, de egy aggodalmas hang egy pillanatra megállított.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><b>Christian, te vagy az?</b></span> - kérdezte Vadász félénken.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><b> Igen. Jöttem ahogy tudtam, de mi történt és hol vagytok?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d;"><b> Az erkélyen, de Lisa....hogy is mondjam....Nem teljesen itt van. Kérlek siess, vagy leesik.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #3d85c6;">Azonnal megyek</span></b> - mondtam és elindultam a balkon felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire kiértem véleményem szerint legalább 10 fokot hűlt a levegő. Láttam Vadászt, de Lisát sehol sem találtam. Éreztem, hogy a közelben van, ám nem láttam, így a sárkány felé fordultam. A pikkelyes hüllőt láncok tartották fogva és szinte meg sem tudott mozdulni.<br />
<b><span style="color: #3d85c6;"> Mit csináltak veled?</span></b><br />
<span style="color: #38761d;"><b>Velem még semmit, csak lefogtak, hogy ne tudjam védeni a gyermeket. Ott van fent és nem kell NEKIK sok és megölik.</b></span><br />
<b><span style="color: #3d85c6;">Mégis mivel? Olyan magasan nem árthatnak neki</span></b> - mondtam és fura hangfoszlányokra lettem figyelmes. - <span style="color: #3d85c6;"><b>Mik ezek a hangok?</b></span><br />
<b><span style="color: #38761d;">Ők vagyis a füstszerű árnyak azok, akik megölik a Dunken-lányt. Erősek, de Lisa labilis lelki állapota miatt képesek áthatolni a védelmi falain és manipulálhatják őt.</span></b><br />
<span style="color: #3d85c6;"><b>Értem és hogy szedjem le? Én nem tudok repülni, mint Ő.</b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b> Legalább most tennéd félre a büszkeségedet! Tudom, hogy te is hasonló vagy mint Elisa. Vannak szárnyid, de sosem merted használni. Most szükség van rá.</b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b><span style="color: #3d85c6;"> Rendben, de nem tudhatja meg. Legalábbis még nem és nem tőled. Majd elmondom, ha nem lesz más választásom, oké?</span></b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Válaszul csak egy bólintást kaptam, semmi többet. Lazítottam a kabátomon, majd egy gyors áteresztő varázslatot bocsátottam rá és megidéztem a szárnyaim. Hát mondanom sem kell az enyém nem fehér, mint azt várná bárki is. Míg Lisáé vörös, addig az enyém fekete. Kettőnk közül ő volt az, aki átokként tekintett erre az adományra. Elrugaszkodtam a földtől és egy szárnycsapás alatt előtte lebegtem. Szemei lehunyva voltak, de állandóan mozogtak. Megpróbáltam közelebb menni hozzá, ám egy árny elém vágott. Inkább látszott füstszerűnek, mintsem testes alaknak.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ne merj közelebb jönni - mondta.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem te mondod meg mit tehetek és mit nem. Egy testetlen árny vagy, aki meg akar ölni egy boszorkányt.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ez a boszorkányivadék már régen halott. Testileg és lelkileg még él, de érzelmileg már nem. Különben meg már amúgy sem szabadna élnie és ezzel csak szívességet tennék mindenkinek - mondta, majd egy kicsit összébb szedte magát és materializálódott. Gonoszul vigyorgott és intett egyet Lisa irányába.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem teheted ezt vele. Ő még ártatlan és nem tud semmiről.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Engem és a társaimat ez nem érdekel. Meg kellett volna halnia azon az éjszakán amikor a hozzá hasonlók többségének. Azért látom te is megúsztad a mészárlást.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mert jobb vagyok nálatok és nem tudtok nekem ártani, de jobban tennétek, ha Őt sem bántanátok.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Mi nem is fogjuk, mert megteszi helyette egy aprócska igézet - mondta majd eltűnt. </span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Ekkor vettem észre, hogy Lisa már legalább fél méterrel lejjebb van, mint mikor mellé értem. Aztán nem kellett sok és zuhanni kezdett, én utána, és még időben sikerült elkapnom. Rúgkapált és csapkodott a szorításomban, de nem engedtem el. Kinyitotta a szemeit és olyan kékséggel találtam szembe magam, mint még soha. Az éj kékjénél is mélyebb volt a színe és könnytől fátyolos.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Chris....Mit keresel itt? - kérdezte alig hallhatóan.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Segíteni jöttem....Gondoltam szükség lehet rá - mondtam még mindig a karjaimban tartva. Ekkor valami meleg és nedves dolgot éreztem a kezeim közt. Lenéztem és láttam, hogy a testén több vágás is van és egyik sem akart begyógyulni.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Tegyél le. Tegyél le most azonnal! - mondta és egyre idegesebb lett, látva azt, hogy nem fogok eleget tenni a parancsainak.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Kiugrott a kezeim közül és előttem állt meg, majd ütni kezdte a mellkasomat. Síri csend honolt kettőnk, majd ütlegelései egyre inkább abbamaradtak. Apró kezeit a mellkasomra tette, ezzel nyertem egy minimális időt, hogy levegyem a kabátom és a hátára terítsem. Nem szólt semmit csak felvette, majd egy erős csapódás kíséretében a felsőtestemhez simult. Nem sokkal később valami nedveset éreztem a felsőmön és egy halk motyogás is társult hozzá.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Miért nem tudsz békén hagyni? Miért kell minden sebemet felszakítanod? - suttogta, mégis tisztábban hallottam mint eddig bármikor.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ne haragudj rám. Nem akartalak ennyire felzaklatni, bele se merek gondolni mi történt volna ha nem érek ide időben - mondtam és átöleltem törékeny kis testét. Ő is ugyan így tett, de nem sokáig maradt keze a hátamon. Teste megmerevedett és megpróbált elhúzódni, de nem engedtem el.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Azonnal tűnj el a közelemből. Mi vagy te valójában? - kérdezte és rám emelte a tekintetét, melyben némi félelem látszódott. Nem válaszoltam, helyette a fejét gyengéden visszanyomtam a pólómra.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Chris...kérlek... - mondta, ám ismét csak néma maradtam és egyik kezemet a fejére tettem.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Lisa...Minden rendben veled? Olyan hideg vagy mint a levegő, mely körülvesz minket - mondtam némi gondolkodás után. - Jobb lenne, ha visszamennénk.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Nem akarok. Senkinek sem kellek és különben is csak a gond van velem - mondta és újra áztatni kezdte a felsőm.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Kicsit simogatni kezdtem a hátát, hátha megnyugszik, azonban miután nem történt meg egy altató varázslatot küldtem rá. Elkaptam mielőtt elgyengültek volna a lábai és felrepültem Vadászhoz. A láncok már eltűntek és épp a nyakát nyújtogatta, mikor landoltam. Figyelme egyből ránk szegeződött és kíváncsian várta a mondandómat.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> <b><span style="color: #3d85c6;">Igazad volt. Hasznát veszem néha a szárnyaknak is, de nem használom őket soha többet. Látnod kellett volna, hogy nézett rám azok után, hogy megérintette őket. Fél tőlem és ezt nem akarom</span></b> - mondtam.</span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> </span><b>Miért óvod őt ennyire odaadóan?</b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> <b><span style="color: #3d85c6;">Hosszú lenne elmagyarázni. Legyen elég most ennyi és vigyük melegebb helyre mielőtt teljesen megfagy. Mikor kezdte magát vagdosni?</span></b></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> <b><span style="color: #38761d;">Még délelőtt, és lassan este lesz, úgyhogy elég régóta. Kb. Egy órája hagyta abba, mikor a füstös árnyak megjelentek. De igazad van menjünk biztonságosabb helyre.</span></b><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> <b><span style="color: #38761d;">Szálljatok fel, így talán gyorsabb lesz.</span></b></span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Felültettem a lányt a hüllő hátára, majd én is felmásztam rá. A sárkány óvatosan emelkedett a magasba, ám utána szélsebesen ment a szállásom irányába. Nem telt el sok idő és megérkeztünk, leszálltam és közben üzentem Cameronnak, hogy jöjjön elénk. Miután mindketten a havas talajon voltuk, az ajtó kinyílt és egy nagyon ideges Kat és Cam lépett ki rajta. Mindkettő egyenesen felénk jött, és mikor meglátták Elisa szétszabdalt bőrét egyből gyógyítani kezdték osztott erővel. Mikor kész voltak egy számomra is nagyon fontos kérdést hallottam a bejárat irányából.</span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Hol fog lábadozni? - kérdezte Lukas.</span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Őszinte leszek veletek nem tudom - mondtam és elindultam a főbejárat felé. - Arra gondoltam, hogy nem hagyom egyedül, így nálam fog felépülni. Gondolom ez nektek nem fog gondot okozni. Ja és Kat, remélem nem akartál még visszamenni a főépületbe?</span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Hát nem is tudom...Arra gondoltam, ha Mia meglesz, akkor visszamegyünk, és nem zavarunk tovább.</span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Ez hülyeség. Nem zavarnátok, meg aztán milyen dolog, hogy hárman a főépületben laktok - mondta Cam.</span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;">- Meg mostmár nem engedem el Lisát míg ő nem akar maj távozni - mondtam és éreztem hogy valami szívfacsaró érzés költözik a lelkembe. - Szeretném, ha itt maradnátok legalább, míg a többiek vissza nem jönnek a síelésből. A többit holnap megbeszéljük, oké? Szeretném, ha végre meleg helyen lenne - mondta, miközben felértünk az emeletre.</span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> A szobám ajtajáig kísértek, amjd mindenki elköszönt és egyedül léptem be oda a boszimmal a karomban. Óvatosan, vigyázva minden mozdulattal leraktam az ágyamra, amit időközben alváshoz előkészítettem. Miután vízszintesbe került lehámoztam róla a kabátom és betakartam egy jó vastag takaróval, nehogy megfázzon. A takaró takarásában rávarázsoltam egy régebbi pólómat, hogy ne azokban a véres cuccokban aludjon. Nem tudtam mit kéne ilyenkor csinálni, de egyben biztos voltam. Nem hagyhatom, hogy bántsák őt, mégha ezzel keresztbe is teszek magamnak. </span></span></span></span></span></span><br />
<span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"><span style="color: #38761d;"><span style="color: black;"> Átöltöztem és is egy kényelmesebb ruhába, bevizeztem egy kéztörlőt, majd befeküdtem mellé az ágyba. Homlokára tettem a nedves törlőt és adtam egy puszit az arcára. Erre a cselekedetemre egy aprócska mosoly jelet meg az arcán, ami engem is mosolyra késztetett. Magamra húztam a takarót és átöleltem a derekát, mire közelebb húzódott hozzám. békésem aludt és így olyan volt mint egy igazi angyal. Tisztában voltam vele, hogy ha reggel fel kel muszáj lesz beszélnünk és kénytelen leszek kitálalni neki. Nem veszíthetem el újra.</span></span> </span></span></span><b><br /></b></span></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-89542366404542589122013-11-24T07:17:00.001-08:002013-11-24T22:47:45.382-08:002.évad 13.rész - Versenyfutás az idővel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-3xUWXw_N-mw/UpLxj_rkylI/AAAAAAAAA_I/JOVp4ewFQc0/s1600/mag%25C3%25A1nyosan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="165" src="http://2.bp.blogspot.com/-3xUWXw_N-mw/UpLxj_rkylI/AAAAAAAAA_I/JOVp4ewFQc0/s200/mag%25C3%25A1nyosan.jpg" width="200" /></a></div>
Remélem tetszeni fog. Kérdésem lenne, hogy Chris és Lisa sorsa együtt folytatódjon a következő résztől, vagy még ne. Mindenkinek várom a visszajelzését.<br />
Szeretném, ha az oldalt kitett kérdést is véleményeznétek, illetve a Chris-Lisa kérést.<br />
Előre is köszönöm</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást :D ♥</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi: Ildi<br />
Ui.: Gondoltam hozok egy kis zenét a fejezethez, ami szerintem illik hozzá. Nekem tetszik, és remélem nektek is fog :D (<a href="http://www.youtube.com/watch?v=hlsbTcPxZPc" target="_blank">zene</a>) <br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A villám nem messze a háztól csapott le. A hangja inkább hasonlított egy hangrobbanásra, mintsem egy rendes dörgésre. Reszkettem és nem csak a hidegtől, hanem lassan a kimerültségtől is. Azért annyira nem voltam kikészülve, hogy a jéghideg földön aludjak, így megidéztem egy pokrócot. Kissé idegenkedve, de végignyúltam a "fekhelyemen" és fejemet álomra hajtotta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár pillanat alatt elragadott a megnyugtató sötétség, ám ez nem tartott sokáig. Egy röpke másodperc alatt beszippantott egy sokkal sötétebb és sűrűbb valami. A szememet nem tudtam elsőre kinyitni, így az érzékeimre kellett hallgatnom. Éreztem valami meleget és neveset magam mellett. Kinyújtottam a karomat, hogy elérjem azt a valamit, ám mikor elértem szemeim kipattantak. Félve fordultam az érintett dolog irányába és a lélegzetem is elakadt mikor megláttam. Egy gyermek volt, talán pár évvel fiatalabb, mint én és halott. Szemeiben kilátástalanságot, félelmet és reményt véltem felfedezni. nem szokásom végignézni a halottakon, de most mégis megtettem. A lány egy egyszerű fehér hálóruhát viselt, arca sápadtabb volt, mint a Hold fénye és karjait furcsa jelek borították, amiket nem ismertem vagy ha mégis akkor nem emlékszem rájuk. Már épp el akartam húzódni tőle, mikor észrevettem, hogy rajtam is hasonló ruházat van és nem egy 16-17 éves lány alkatával rendelkezem. Óvatosan megidéztem egy asztrálént, így szembesültem azzal a ténnyel, hogy kb 3-4 évesnek nézek ki és nem sokba különbözök attól a lánytól, aki meghalt. Lelkemben azonnal páni félelem költözött egy szinte belülről mart, majd valaki megragadta a karom, mire felsikoltottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cssss.....Ne kiabálj vagy visszajön és megöl - suttogta, ám hangja földöntúlian csengett. - Légy nagyon óvatos és nem lesz semmi baj. Hugicám, kérlek ígért meg, hogy sosem felejted el, hogy ki is vagy valójába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom miről beszélsz. Nem tudom ki vagy és mit keresek itt. Én már majdnem 17 vagyok és ez csak egy rossz álom. Te tudod ki vagy mi vagyok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod, de elfelejtetted, mint látom. Kérlek vigyázz magadra és ne felejtsd. A szárny egy ajándék, nem egy átok. Keresd meg a családunk történetét és minden világosabb lesz - mondta, majd szerintem mostmár véglegesen kilehelte a lelkét. Kezei elernyedtek, majd lecsúsztak a karomról, azonban itt még nem ért véget az álom. Egy kis részem éreztem, hogy az előbbi lány valahogy a múltammal áll
kapcsolatban és hiába mondta, hogy hugicám nem tudtam ki ő nekem. Inkább
csak sejtettem, hogy egy testvér, akit elfelejtettem, de azt nem tudom
miért. Azonban, ha hazudott is nekem, akkor honnan tudott a szárnyamról, amit Don megpróbált eltüntetni, habár nem időtállóan.<br />
Az idő és a kor megváltozott és egy újabb idegen helyen találtam magam. A félelem már elmúlt, ám nem maradéktalanul. A hely egyszerű és barátságos volt egészen addig, míg meg nem jelent egy őrült kinézetű férfi. Csendben maradtam és behúzódtam az árnyékba, hogy meg ne lásson és az eddigi élmenyeimből kiindulva elképzelhetőnek is tartottam az ellenkezőjét. Nem vett észre egyből, ezért furcsa hangokat kezdett magából amik mintha csak hívogattak volna.<br />
- Gyere elő, kicsi lány. Nem bántalak, ha te sem engem - mondja mézes-mázos hangon. Kedvem lenne felképelni, de nem teszek semmit. - Nem kell félned kis boszorkány - folytatja és ezzel eléri, hogy ha nem is 100%-os magabiztossággal, de kilépek elé.<br />
- Ki vagy és mit akarsz tőlem?<br />
- Én semmit....csak azt a drága és édes véredet - mondja, ám szavai vége eltorzul és felém veti magát.<br />
Nem tudtam megmozdulni, így leterít, mire az az átkozott jut eszembe, aki meg akart erőszakolni. Küzdök ellene és el is érem amit akarok, mert egy jól irányzott rúgással a szoba, másik végébe taszítom, míg én gyorsan felállok. Azonban ekkor észreveszem, hogy a helyiségnek csak egyetlen egy ki - és bejárata van és az a vérszívó szörnyeteg épp a kellős közepén terült el. Nagyon elkalandozhattam, mert a következő pillanatban már előttem áll és idétlenül vigyorogva újra megszólal.<br />
- Nem gondoltam volna, hogy egy 4-5 éves kis pokolfajzatba ennyi erő szorul. Kedves akartam lenni, és nem kegyetlen, de nem hagysz más választást - mondta és a hajamnál fogva feljebb emelt. Nem értettem miért mondta, hogy 4-5 éves vagyok, majd egy röpke pillanatra végigértem maga. - Meg kellett volna halnod, akkor mikor a szüleidnek, de nekem így is jó.<br />
- Nem......Maga nem fogja megölni, mert egy gyenge kis senki, mint a többi magához hasonló - mondta egy kellemes női hang a vámpír mögül - Eressze el a kislány és talán, ismétlem talán meghagyom azt a szánalmas kis életét.<br />
- Pont magam mondja. Ön sem különb tőlem, ugyanolyan mindkettőnk vére - mondta nevetve a fogva tartóm. Visszafordul felém és kezeit a nyakam köré fonta és fojtogatni kezdett.<br />
- Nem vagyunk egyformák. Ha nem tűnt volna fel én messze nem úgy nézek ki, mint te - folytatta a nő.<br />
Az arcát nem láttam, de éreztem minden egyes gondolatát. Megbánás, szeretet és féltés volt az ami belőle áradt felém és tudtam ő segíteni fog. A levegő fogytán volt a tüdőmbe, a szorítás egyre erősödött, még küzdöttem egy darabig, majd feladtam. Nem sokra rá elnyelt a sötétség, majd a támadóm kezei elengedték a torkom és a friss oxigént kapkodva szívtam magamba. Érzékeltem mi történik körülöttem, de nem érdekelt egészen addig, míg valaki meg nem állt felettem.<br />
- Sajnálom, de ennek nem lett volna szabad megtörténnie, Lisa. Kérlek ne haragudj rám - mondta, majd kezei közé fogta az arcom, és suttogni kezdett, míg el nem elaludtam. <br />
Mikor magamhoz tértem fáj mindenen és rettenetesen fáztam. A rettegés már teljesen elmúlt és csak az üresség maradt utána. Nem éreztem semmit a magányon és a kimerültségen kívül. A nap már fent volt, így nem kellett a vaksötétben tapogatóznom, hogy megtaláljam amit keresek. Lebotorkáltam a földszintre és a konyha felé vettem az irányt. Útközben magamra varázsoltam egy valamivel <a href="http://weheartit.com/entry/84532971/search?context_type=search&context_user=martina_pogany&page=2&query=hoodie+outfit" target="_blank">melegebb ruhát</a>. A konyhába érve idéztem némi élelmet, de nem ettem belőle túlságosan sokat. Miután végeztem visszamentem az emeletre és kiléptem az erkélyre.<br />
A tájat csend övezte, ami gyógyírként hatott sajgó lelkemre. Szinte teljesen elnyelt a csend és a magány, amit hál' égnek senki illetve semmi nem zavart meg. Magányomban éreztem, hogy senkinek sem hiányoznék, így megidéztem egy apró, ám annál élesebb tőrt. A kezeimben forgattam a kis "játékszert" és egy jól irányzott mozdulattal végighúztam a combomon. Tudtam, hogy hamar be fognak gyógyulni, de rájöttem arra, ha blokkolom ezt a képességem normál emberi idő alatt jönnék csak rendbe. Az első még fájt, de a soron következők már nem. A fájdalom, amit még éreztem azt nem a sebhelyek miatt éreztem. Tudtam, hogy ha meghalnék senkinek sem hiányoznék, mert egy lázadó, szófogadatlan és kiszámíthatatlan "pokoli lény" voltam. Ezt mondta rám a Szervezet embere is, aki soha nem is ismert legalábbis szerintem.<br />
<span style="color: #38761d;"> <b>Lisa, kérlek ne tedd!</b></span> - hallottam meg egy elég távoli hangot. Figyelni kezdtem és a fejemben vízhangzó mondatot felváltotta néhány pillanat múlva valaminek az erőteljes szárnycsapása. - <span style="color: #38761d;"><b>Nagyon kérlek várj meg</b></span>.<br />
Ekkor felnéztem az égre és egy szélsebesen közeledő szárnyas alakot láttam. Nem kellett sokat gondolkoznom ki vagy mi lehet az, mert nagyon jól tudtam mi közeleg. Egy sárkány szállt le a terasz alatt és pár másodperc elteltével előttem termett. Szárnyaival és egész testével védelmezőül telepedett körém.<br />
<span style="color: #38761d;"><b>Miért akarsz meghalni?</b></span> - kérdezte és éreztem a hangján, hogy nem sok kell neki és eltörik az a bizonyos mécses. - <span style="color: #38761d;"><b>Talán nem szeretsz már, és azért akarsz itt hagyni?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Nem erről szó sincs, csak....én....Feleslegesnek érzem magam. Ha meghalnék mindenkinek jobb lenne. Te is boldogabb lehetnél egy rendes boszi mellett, aki nem olyan, mint én </b></i></span>- mondtam keserűen.<br />
<span style="color: #38761d;"><b>Hiszen ez nem igaz. Nálad jobb boszorkány nincs a Földön és ha nem lennél én sem lennék. Mi történt ami miatt azt hiszed a halálod mindenkinek örömet hozna?</b></span><br />
<i><b><span style="color: #8e7cc3;">Tudod volt egy álmom, ahol egy hozzám hasonló lány meghalt és azt mondta, hogy a húga vagyok. Te is tudod, hogy senkim sincs már rajtad kívül, aki megértene. A szüleim meghaltak, Logan szintén és félek bárkit is közel engedni magamhoz, mert félek attól, hogy elveszítem.</span></b></i><br />
<span style="color: #38761d;"><b> És Kattel mi van? Ő nem is létezik számodra?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> De, de mostanában vele sem sokat beszélek. Próbálok mindenkinek egy vidám-ént mutatni, de nem mindig jön össze. Mond te ismerted az igazi szüleim?</b></i></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b>I</b><b>gen.....rendes és szerető emberek voltak.</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><i> Hazudtak nekem. Mindenki csak hazudozik körülöttem, még az is akit közelebb engedtem magamhoz.</i></b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b> Kiről beszélsz?</b></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><i> Chrisről. Megbíztam benne és beavattam az életem egy kis részébe, mire kiderül róla, hogy egy vámpír. Azonban, mikor kezdenék újra bízni benne akkor rájövök, hogy valamit eltitkol előlem a múltammal kapcsolatban</i></b><span style="color: black;"> - </span></span>mondtam és a tőrt ismét a combomhoz emeltem. Egy újabb vágás egy újabb vércsepp, amit elhagyok, de nem érdekel.<br />
<b><span style="color: #38761d;"> Miért teszed?</span></b><br />
- Mert jobban érzem tőle magam. Senkinek sem hiányzom, mindenki gyűlöl és megvet - ordítottam és megvágtam a csuklóm, amiből ömleni kezdett a vér. Sós cseppek lepték el a szemem, és miután elegen lettek lecsorogtak az arcomon. Nem sokkal később a környék körvonalai elmosódtak a szemeim előtt, majd egy új alakult ki a régi helyén.<br />
- Lisa.....LISA.....Hol vagy testvérkém? - mondta egy idegen hang. Nem sokkal később egy fiatal lány állt meg előttem. - Gyere játszani.<br />
- Nem is tudom, el fogok esni és tiszta kosz leszek - mondtam neki. - Különben meg anyáék haragudni fognak, mert kiszöktem.<br />
- Nem fognak. Beszéltem velük és megengedték, hogy kigyere. Különben meg vigyázni fogok rád.<br />
- Rendben - mondtam és elindultam utána. Pár lépés után egy könnyed szökkenéssel elrugaszkodtam a talajtól és onnantól repülve követtem a nővérem.<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><u><br /></u></b></span>
<span style="color: #3d85c6;"><b><u>Chris szemszöge:</u></b></span><br />
Miután Lisa visszatérte a látomásból furcsán kezdett el viselkedni. Először nem hagyta, hogy Cam segítsen neki, majd egy sárkányt kezdett el babusgatni, majd rátámadt Dantéra. Tudtam, hogy nehezen viseli el, ha kritizálják, vagy szekálják, de ezt nem gondoltam volna róla. Kis híján megölte és rám sem akart hallgatni. Rendes lány Ő a maga sajátos módján, de ez akkor is túlzás volt, főleg úgy hogy engem is megfenyegetett.<br />
Fejét lehajtotta és vitába szállt velem, ám én az álla alá nyúltam, hogy kényszerítsem arra, hogy a szemembe nézzen. Nem akart és ezt a pillanat tört része alatt megértettem, kor tekintetünk találkozott. Szomorú volt és elveszett, de nem akarta, hogy sírni lássam, így elfordult és felteleportálta magát Vadász hátára. Elrepült és azóta még látni sem látta. Aztán két nap elteltével látogatót kaptunk.<br />
Délelőtt Kat jött át és Cammel beszélt vagy inkább vitatkozott. Nem tudom min kaptak össze, de nem is érdekelt egészen addig, míg Lisa nevét nem említették. Tudtam jól, hogy nem szép dolog hallgatózni, de megtettem. Féltettem őt és nem akartam újra elveszíteni, azt már nem bírtam volna elviselni.<br />
- Cam, te is tudod, hogy nem hagyhatom magára - mondta Kat indulatosan - Félő, hogy kár tesz magába.<br />
- Katrin nem lehet őt sem semmibe venni. Tudod, hogy kell egy kis idő míg feldolgozza a történteket. Dante mélyen a lelkébe gyalogolt, de nem volt önmaga. Ne félj, kicsim nem csak te félted őt.<br />
- Tudom, de akkor is - mondta a lány, majd nagyot sóhajtott - Jó rendben, de most visszamegyek és megnézem mit csinál.<br />
- Rendben és este átmegyünk, oké?<br />
- Aha - válaszolta a boszi, elbúcsúzott a vámpírjától, majd távozott. <br />
Gyorsan elálltam az ajtótól és visszamentem a szobámba. Egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valami nincs rendben Elisával. A délelőtt további részében olvasni próbáltam, hogy lekössem magam, de nem jártam sikerrel. Délután Cameron szólt, hogy átugranak Lukassal megbeszélni valamit a lányokkal, majd vadászni mennek. Különösebben nem izgattam magam egészen addig, amíg egy vitatkozás nem szűrődött fel a földszintről. Felálltam az ágyról és az ajtóhoz ballagtam, majd kilépve azon egy nagyon is ideges hang ütötte meg a fülemet. Elsétáltam a lépcsőig, de a megtorpantam az utolsó lépés előtt, így takarásban maradtam.<br />
- Katerina mi szél hozott szerény hajlékunkba? - kérdezte Kyle.<br />
- Kyle.....Kérlek volnál oly' kedves és eltűnnél, mondjuk most azonnal. Nem kérem többször.<br />
- Na, de kérlek. Egy ilyen kedves lány, hogy képes ennyire...hogy is mondjam....kegyetlen lenni.<br />
- Na ide figyelj, de barom! Beszélnem kell Cameronnal vagy Chrissel. MOST! - mondta, ám inkább hatott hisztérikus kitörésnek, mintsem kedves kérésnek.<br />
- Sajnálom, de Cameron még nem jött vissza és Chris a szobájában pihen. Remélem megérted, hogy nem szándékozom zavarni - mondta higgadtan.<br />
- Kyle, szerintem te nem értesz meg engem. Életbevágóan fontos, hogy beszéljek valamelyikkel. Felfogtad ezt?<br />
- Igen, de akkor is - mondta, majd egy hatalmas csattanás, és egy káromkodás hallatszott fel az emeletre. Néhány pillanat múlva ajtócsapódás és egy érdekes mondatot kaptam el.<br />
- Szia Kicsim. Mi szél hozott erre, és miért vagy ideges? - szólalt meg Cam.<br />
- Lisa...szóval...eltűnt - mondta ki kerek-perec.<br />
- Mi történt? És hogy? Honnan veszed, hogy nyoma veszett?<br />
- Érzem és kész, különben meg nem ért vissza a megbeszélt időre. Történt valami, de Conor sem tudja pontosan mi.<br />
- Hogy érted, hogy Conor sem tudja? - kérdezte és kiléptem a rejtekhelyemről.<br />
- Kérlek ne itt beszéljük meg - mondta felém fordulva.<br />
- Rendben - intettem, hogy jöjjön utána, amit meg is tett.<br />
Feljött ő is és a többiek is az emeletre, majd mindannyian bevonultunk az "irodámba". Látszott Katen, hogy nem kell sok és kiborul, de még tartotta magát. Szemmel láthatóan Camet is nyugtalanította a dolog, ugyanúgy mint engem, így intettem neki, hogy próbálja meg megnyugtatni a bosziját. Barátom habozott egy kicsikét, majd mégis megtette, amit kértem. Miután sikerült Katet "normális" állapotba hozni megszólaltam.<br />
- Mi történt?<br />
- Nem tudom pontosan. Úgy volt hogy elmegyünk bulizni, és minden jól is ment egészen addig, míg nem ment el szólni az igazgatónak. Azt mondta, hogy közli vele a szándékunk, hogy ne boruljon ki, de miután nem ért vissza 8-ig kezdtem aggódni érte - mondta.<br />
- Értem én, de miből gondolod, hogy valami történt vele. Lehet hogy csak meggondolta magát.<br />
- Nem, nem erről van szó. Mikor nem jött vissza 1 óra elteltével sem elindultam megkeresni, de mivel nem találtam megkerestem Conort - folytatta, mire a "Conor" szó hallatán csúnyán néztünk rá. - Tudom, de csak ő volt akit megtaláltam az épületben. Megkérdeztem, hogy látta-e Lisát és mikor azt mondta igen reménykedtem, hogy azt is tudja, hogy hol van. De nem tudta. Elmondta, hogy találkozott vele és valami megviselte. Volt elképzelésem a hollétéről és elindultam oda.<br />
- És mit csináltál kint ilyen későn. Esküszöm ugyanolyan felelőtlen vagy, mint Elisa. Mi lett volna, ha megtámadnak azok a vámpírok akik vadászni vannak kint?<br />
- Jaj már Chris. Te is tudod, hogy a mestertől tanultam és meg tudom magam védeni. Különben meg a Charlsten birtokhoz közel eső erdőt egy hangulatburok veszi körül. Sajnos olyan erős lett, hogy nem tudok rajta átmenni és minden varázslatot visszaver.<br />
- Mi az a hangulatburok? - kérdezte Luk, de Kat helyett én válaszoltam.<br />
- Az egy olyan védelmi pajzs, ami az alkotója hangulatát tükrözi. Ritka és eddig nem ismertem olyat, aki képes lett volna megcsinálni.<br />
- Chris... - kezdte Cam. - Te is tudod, hogy Lisa ereje hatalmas és nem tudhatjuk mire képes és mire nem. Van egy olyan érzésem, hogy alábecsülöd őt.<br />
- Nem, de reméltem, hogy erre azért nem képes. Milyen volt a burok, Katerina?<br />
- Nehéz lenne szavakba önteni, inkább megmutatom - mondta és egy kisebb burkot hozott létre a szoba közepén. - Ez egy tükörburok. Pontos mása annak a védelmi pajzsnak ami az erődnél van. Csak akkor érzitek amit én, ha beleléptek.<br />
- Leszek én az aki kipróbálja - mondta Kyle, mire mindenki bólintott.<br />
Belépett a héjba, majd nem sokkal később összerándult és elterült a padlón. Tudtam, hogy segíteni kéne, de most ő volt az aki vállalta az áldozat szerepét. Láttam a srác arcán a fájdalmat, a szenvedés és az elkeseredettséget és csak remélni tudtam, hogy nem mind az Ő érzése. Azonban Kat egy idő után leengedte a pajzsot és segített felállni Kylenak.<br />
- Ez rettenetes volt. Kibaszott hideg és rengeteg érzés van ott. Te hogy bírtad ki?<br />
- Maradjunk annyiban, hogy egy ideig elviseltem és kész. Tudom, hogy veszélyben van és nem tudok neki segíteni, mert nem enged magához közel senkit. Segítetek nekem? - kérdezte kétségbeesetten.<br />
- Igen, de nem most, oké? Pihenned kell és amúgy is éjszaka van - mondta, ám ekkor egy hatalmas villám hasította ketté az eget. - Mi volt ez? Hülye válaszok kíméljenek.<br />
- Nem tudom - suttogta Kat.<br />
- Cameron, Lukas Katrin itt marad éjszakára, készítsétek elő neki a vendégszobát.<br />
- Rendben, főnök - mondták egyszerre.<br />
Miután elmentek a fiúk a lány felé fordultam. Szólásra nyitottam a szám, de azon nem jöttek ki szavak. Nagyon megviselte a barátnője eltűnése és engem is nyugtalansággal töltött el, hogy nem tudok rajta segíteni. A Walker-fivérek kb. 10 perc múlva jöttek vissza és kísérték a szállására a boszorkányt. Elrendeztem mindet a helyiségben, majd átmentem a szobámba aludni. Azonban mikor átlépem a "birodalmam" küszöbét az alvás utáni igényem egyből elszáll és helyét valami más veszi át. Bűntudat, vagy féltés vagy lelkiismeret furdalás? leülök az ágyam szélére és csak bámulok kifelé az ablakon. Havazik és villámlik egyszerre és a levegő tele van bánattal.<br />
Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem pihentem, így reggel kissé nyűgösen álltam fel az ágyamról. Nem voltam éhes, mégis lementem az étkezőbe és csinálta egy jó erős feketét. Megittam, a poharat elöblítettem és visszasétáltam a hálómba. Útközben egy hozzám hasonlóan megviselt lánnyal találkoztam, de köszönés nélkül elment mellettem. Szerettem volna megkérdezni, hogy hogy van, de nem láttam értelmét. Mielőtt az ajtóm elé értem volna egy szellem jelent meg előttem. Egy nagyon ismerős lélek, aki már egyszer segített nekem.<br />
- Don...örülök, hogy újra látlak. Mi szél hozott erre?<br />
- Lisa...Bajban....Van.....Segítség....Kell...Neki - mondta, majd eltűnt. Azonnal Kat keresésére indultam, mert ő jobb volt nálam a szellemidézésben. Az ebédlőnk egyik asztalánál ült és kakaót kavargatott. Odasiettem mellé és kész tények elé állítottam.<br />
- Kat...Don nem rég megjelent és azt mondta Lisa bajban van. Mit csináljak? Én nem tudok szellemet idézni, mert azokon az órákon, hogy is mondjam...szóval...<br />
- Chris segítek, mert én tudok, ha már te nem figyeltél - mondta és kántálni kezdett. Nem sokkal később újra feltűnt Don alakja.<br />
- Mond el mi történt Lisával? - kérdezte Kat.<br />
- A sárkány már ott van, de árt magának. Megvágja magát, hogy arra a fájdalomra összpontosítson és nem hagyja hogy a szervezete meggyógyítsa. Nem rég egy sötét füst kezdte körbelengni. Ártó lelkek vannak benne, és a dédunokám veszélyben van, Meg fogják ölni, tudom - mondta, majd ismét kámforrá vált.<br />
- Chris azonnal indulnod kell. Te tudsz neki segíteni, mert gondolom szeret és te is őt. De légy óvatos és siess. Most már versenyt futunk az idővel, hogy meg a halála előtt meg tudjuk menteni - adta ki a parancsot a Marshall-lány.<br />
Nekem se kellett több. Gyorsan visszamentem a szobámba, letusoltam, <a href="http://weheartit.com/entry/56373267/search?context_type=search&context_user=kugati&page=13&query=navy+blue+outfit" target="_blank">felöltöztem</a> nagyon melegen és teleportáltam a birtokra. Nem sikerült teljesen az ajtónál landolni, így gyalogolnom kellett, de nem bántam. Csak remélni tudtam, hogy időben odaértek.<br />
<br />
Ui.: Chris reggeli ruhájánál a nadrág és a kabát kék. <span style="color: #990000;">♥</span></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-27275230980477043022013-11-16T10:25:00.002-08:002013-11-30T07:28:35.304-08:002.évad 12.rész - Miért hagy mindenki magamra?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-g7HSO-8XvA4/Uoe4hRlWPjI/AAAAAAAAA-k/s20IxstCQKM/s1600/vill%C3%A1m.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://3.bp.blogspot.com/-g7HSO-8XvA4/Uoe4hRlWPjI/AAAAAAAAA-k/s20IxstCQKM/s200/vill%C3%A1m.gif" width="142" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #990000;"><span style="background-color: #f3f3f3;"><i><b>Rettenetesen sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a részt. Ihlet hiányban szenvedtem és habár meg is volt az eleje mégsem mertem feltenni, mivel hiányzott a vége.</b></i></span></span><br />
<span style="color: #990000;"><b><span style="background-color: #f3f3f3;"><i>Nagyon remélem nem orroltatok meg rám és a még meglévő olvasóimnak köszönöm a támogatást. Nem is húzom tovább :D Jó olvasást hozzá </i></span></b></span></div>
<br />
<i>"Neked van egy sárkányod? - kérdezte visítozó hangon Luk."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyis igen - válaszoltam a többieknek háttal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most igen vagy nem? - kérdezte Cameron és éreztem rajta, hogy nem bízik meg Vadászban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ezt így nehéz lenne elmagyarázni. Szóval Vadász....hogy is mondjam....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ég szerelmére, ne szarakodj már annyit. Mond mi köze van a kutyádnak mindehhez? - faggatózott D.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még be sem fejeztem, de megtehetném, ha hagynád. Szóval Vadász és ez a sárkány egy és ugyanazon lény. Ő egy alakváltó és nem kell tőle félnetek, mert nem bánt senkit. Tudom, hogy ez eléggé furán hangzik, de így van - mondtam egy szuszra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><b>Érzem, hogy félnek tőlem. Jobb lenne, ha visszaváltoznék az eredeti alakomba. Azonban ha visszaváltozok, akkor megszűnik a kettőnk közti telepátia. Remélem akkor a srácok is elfogadnak, bár Katerina részéről nem látok erre veszélyt.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><span style="color: #8e7cc3;"> Értelek, de akkor is.....Sajnálom, hogy így alakult ez az egész.</span></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"> <b>Én is, de ne aggódj emiatt. Lehet hogy csak egy kis időre van szükségük. Na, de ideje lenne alakot váltanom, ha nem akarsz továbbra is a többiek értetlenségének célpontja lenni.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b> Rendben, de ugye megígéred, hogy itt maradsz.</b></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><b> Persze.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A telepatikus beszélgetés után a többiek felé hátráltam egy pár lépést, majd a sárkányomat egy különös fényburok ölelte körül. Egy idő után annyira bántotta a szemem a fény, hogy eltakartam azt. Pár másodperc elteltével a fény megszűnt és a lábamnál egy édes kis alaszkai husky állt. Óvatosan megfordultam, hogy még véletlenül se vegyék támadásnak a mozdulatomat, azonban nem várt látvány fogadott. Míg Chris, Kat és az ikrek tekintete kíváncsiságot tükrözött, addig Dante szemei tőrként fúródtak mind a tekintetembe, mind a bőröm alá. Ám amikor megszólalt szavai vádként értek el hozzám, habár nem lehetett tőlem mindössze 20 méterre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis ki vagy te, és mit tettél az igazi Elisával? - vádolt meg egy értelmetlen dologgal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted? Elisa vagyok te balfasz, ha nem vetted volna észre - mondtam neki nem kicsit idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazudsz, ebben biztos vagyok. Az igazi Elisa nem viselkedik így.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hazudnék, ha szabad tudnom? Különben meg honnan hogyan szoktam viselkedni? Úgy viselkedem, ahogy nekem tetszik, és ha ezt te nem tudod megemészteni el lehet húzni az jó büdös francba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért hazudnál, hogy a bizalmunkba férkőzve kicsinálj minket. Egy átkozott pokolfajzat vagy. Nem több, mint egy gyilkos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel a mondatával együtt egy jeges villámcsapást is küldött felém. Ilyen esetekben áldom magam, hogy a személyes pajzsomat soha sem engedem le, így képes voltam megállítani a támadást. A pajzs elnyelte a villámot, de vissza nem dobta. Azonban a lábamnál eddig viszonylag nyugodtan ülő Vadász egy szempillantás alatt változott vissza védelmező szárnyas hüllővé. Mivel Dante nem számított védekezésre, így nyertem pár pillanatot, amíg sikerült végiggondolnom mindent és Vadászt is kicsit megnyugtatni. Ez a kis kizökkenés sem tántorította ki a támadás okozta élvezetéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az igazi Dunken lány már rég visszatámadott volna. - mondta két újabb csapás között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az esetleg nem jutott el a csökött agyadig, hogy nem fogok támadni, mert megváltoztam? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, mert ő soha nem változik meg - mondta tébolyult arckifejezéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dante! Fejezd ezt be. Nem látod, hogy alaptalan a vádad? Lisa tényleg változott - mondta Chris és szemében elszántságot vettem észre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell egy démonnak a pártját fogni - mondta immár a többieknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem se kellett több, míg nem figyelt egy kisebb tűzlabdát hajítottam felé. Szándékaim szerint csak ráijesztettem volna, de minden másképpen sült el. A tűzlabdát Chris elnyomta mielőtt elérte volna D-t. Figyelmeztetően rám nézett, de nem érdekelt, mivel Dante vérig sértett és ez bosszúért kiáltott. Összeszedtem minden erőmet, majd éreztem, ahogy ereimben végigszáguld az energia. Minden érzékem pattanásik feszült, végül egyenesen Dante felé néztem. Nekem háttal állt ugyan, de ez nem akadályozta a hatalmam hatását rajta.<br />
Miután sikerült magam felé fordítanom az egyik képességemmel, meglepődötten nézett rám. Nem számított ellentámadásra és ez nem kicsit esett rosszul. Egy újabb erőmet vetettem be ellene, mikor kínoktól vergődve összeesett a havon. Lehet, hogy nem jó dolog, de élveztem ahogy láttam magam előtt magatehetetlenül és szenvedve. Az agyamat teljesen elöntötte valami megmagyarázhatatlan gyilkolási vágy. Testem mellett eddig a pillanatig bénultan lógó kezeim a magasba emelkedtek és ezzel egyidejűleg a sértegető vámpír is.<br />
Látásom csak rá fókuszált és az egyik kezeimmel nagyjából 20-25 méter távolságból fojtogatni kezdtem, miközben a kínzást nem hagytam abba. Mindenki dermedten állt körülöttem és a szárnyas hüllőm sem mert hozzám szólni. Tudtam, hogy a következő tettemmel talán túl messzire megyek, de nem érdekelt. A másik kezem izzani kezdett és pár pillanat múlva apró, ám mégis tűzforró lánggömböket lőttem ki vele. Sajnos a labdák nem érték el D testét, amit nem értettem, hisz senki nem állt az útjukba. Nagy nehezen elszakítottam a tekintetem az áldozatomról, hogy egy röpke pillanatra felmérjem a helyzetet.<br />
Chris ne messze állt tőlem és el-elnyelte a tűzlabdákat. Dühösen néztem rá és nem csak ezért a tettéért. Egy energiahullámot küldtem felé és meg se várva, hogy mi lesz visszafordultam D felé. A srác tekintete kétségbeesést sugárzott némi rettegéssel fűszerezve. Ekkor belőlem csak egy kiszakadt néhány szó, ami eddig a szívemet nyomta.<br />
- Mostmár hiszel nekem? - kérdeztem, mire alig észlelhetően bólintott. - Te akartad, hogy támadjak, hát tessék megkaptad - mondtam szinte vicsorogva.<br />
- Lisa kérlek ereszd el! Nyugodj meg és minden rendben lesz - mondta egy kellemes hang közvetlenül előlem.<br />
Pillantásomat elszakítottam a kínlódó vámpírivadékról és ránéztem Chrisre. Szemeiben különös fény játszott, ami kissé földön túlinak hatott. Megfogta a kezeim, hogy több lövedéket már ne tudjak elhajítani, vagy kínozni másokat. Érintése nyomán testem ellazult és leengedtem a karjaim, és fejemet lehajtottam, nehogy a szemébe kelljen néznem. A személyes pajzsom - álarcom - a pillanat tört része alatt szakadt le rólam, ezzel megmutatva az érzéseim. Elengedte az egyik kezem és kézfejét az állam alá tette, majd megemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, amit nem akartam. Szemeimet lesütöttem, mert nem szerettem volna, ha a szemeimet égető könnycseppeket meglátja.<br />
- Áruld el, miért tetted? Nem gondolta ő ezt komolyan - mondta és továbbra is megpróbált szemkontaktust kialakítani velem.<br />
- Megértett.....és nem vagyok démon! Ezt mostmár <i>ő</i> is nagyon jól tudja, és nem mer még egyszer ilyet mondani - mondtam és ránéztem. Tekintetében a bűntudat és az értetlenség uralkodott.<br />
- Ez nem ok arra, hogy megölj bárkit is, Lisa. Tudom, hogy nem tetted meg, mert megállítottalak, de szívesen megölted volna, ugye?<br />
- Igen és ezzel neked mi a bajod? Nem neked ártottam, ha jól tudom - mondtam és kezének szorítása erősebb lett az enyémen - Eressz el vagy nagyon megbánod, Christian.<br />
- Most csak ugratsz, ugye? Komolyan képes lennél azok után ami kettőnk közt történt kicsinálni?<br />
- Nem...vagyis igen....argh - mondtam, majd egy erős rántással kiszabadítottam a kezem és képen töröltem.<br />
Hitetlenkedve nézett a már fátyolos tekintetembe. Lehunytam a szemeim, hogy visszatartsam a könnyem, ám azok nem maradtak a helyükön. Egy apró csepp utat találta magának és megszökött a szemhéjam alól, majd újra kinyitottam a szemeim. Arca megrándult, de nem tudtam mitől. Mielőtt a könnycseppemet a több is követte volna, megfordultam és felteleportáltam Vadász hátára. Nem kellett sokat várnom, és a sárkányom felemelkedett, majd visszavitt az iskola biztonságot adó falai közé.<br />
<br />
Már két nap is letelt, hogy szinte ki sem mozdultam a szobából. Persze enni és mozogni azért lementem, de kb. ennyi volt amit nem bezárva töltöttem. Nem mintha valaki meggátolt volna abban, hogy kimozduljak csak egyszerűen így éreztem magam jól. Természetesen Kat mindet megtett annak érdekében, hogy szóra bírjon, de nem adtam meg magam egykönnyen. Megpróbált közös programot csinálni a fiúkkal, és felőlem ő mehetett volna, de nem akart egyedül hagyni.<br />
Harmadik nap már megunta a szótlanságom, így fogta magát és kiment. Tudtam nagyon jól, hogy hova megy, és szívesen mentem volna utána, ám a gondolta, hogy találkozzak Chrissel vagy D-vel nem vonzott. Miután elég távolinak éreztem a jelenlétét kiléptem a szobából. Lementem az edzőterembe, magammal vittem a cuccaim illetve Vadászt biztosításképpen. Gyorsan átöltöztem egy <a href="http://weheartit.com/entry/70758497/search?context_type=search&context_user=sophie_775&page=3&query=ballet+clothes" target="_blank">kényelmes ruhába</a>, majd előszedtem a zene lejátszóm és kerestem néhány lassú, <a href="http://www.youtube.com/watch?v=C9haTFoGcvk" target="_blank">szomorú</a> számot. Elindítottam és az első akkordokkal együtt én is megtaláltam saját magam. Egy kisebb forgás, egy plié, egy fondu, relevé majd egy ugrás és hasonló lépések addig amíg a szám véget nem ér. Pár perc pihenő, majd egy számot indítok el és folytattam.<br />
Egy forgás és egy ugrás után nem jól éreztem a talaja és a bokám kifordult. A fájdalomtól nem tudtam lábra állni, de nem érdekelt. Erőt vettem magamon, feltápászkodtam és folytattam. Megérdemeltem a fájdalmat és szándékosan nem gyógyítottam meg magam. A sírás határán voltam amikor a kibicsaklott bokámra érkeztem, tudtam nagyon jól, hogy senki sincs rajtam kívül a teremben, így útjára engedtem egy elfojtott könnycseppet. A szemeimet szorosan lecsuktam és immár a fájó érzéssel együtt átadtam magam egy teljesen más <a href="http://www.youtube.com/watch?v=1FAvWYv613I" target="_blank">dalnak</a>. Csukot szemeim előtt megjelent Chris mosolygós arca, a csókunk érzései és minden vele kapcsolatos emlékem. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy féltem tőle, mégis szívembe mart a hiánya és tudtam valamit eltitkol előlem.<br />
Mikor véget ért a szám a lelkemben dúló háborútól nem tudtam tovább talpon maradni. Vadász mellém futott és tekintetében ugyanolyon szomorúságot láttam, mint ami engem emésztett belülről. Fejét az ölembe tette simogatást várva és némi tétovázás után elkezdtem a füle mögött vakarni. Édes kis morgás hagyja el a pofáját és hozzá még vakkant is. Aranyos kis pillanatunkat egy aggódó mégis ismerős női hang zavarja meg, mire felkapom a fejem és megfordulok ültömben.<br />
- Már azt hittem eltűntél - mondja Kat és egy apró sóhaj hagyja el a száját.<br />
- Nem tűnök el megint, de ezt már megígértem..<br />
- Tudom, csak mikor visszamentem a hálónkba nem találtalak ott és megijedtem. Amúgy már aggódni sem lehet érted?<br />
- De, de nem lényeges. Mit szeretnél kérdezni?<br />
- Én semmit - mondja, de nem tud átverni. - Ennyire látszik? Na jó, de ne mond el senkinek. Mi van közted és Chris között? - kérdezi mire elkomorodom.<br />
- Semmi....én...nem tudom.<br />
- Mi történt, míg a hóban fetrengtetek?<br />
- Megcsókolt és...jaj Kat én nem is tudom. Biztosan csak az akkori minutum hozta így. De....de bennem ez olyan fura érzést váltott ki. Te éreztél valaha úgy, mintha ezernyi apró valami lenne a testedben?<br />
- Mármint a pillangókra gondolsz?<br />
- Nem tudom, ez olyan volt mintha a szívem egyszerre dobbant volna az övével. Azonban én nem tudom, vagyis nem értem őt. Hazudik nekem és hazudott mindig is.<br />
- Ezt most nem értem, kifejtenéd?<br />
- Azt eddig is tudtam, hogy valami nincs velem rendben, de azt hittem ez egy gyerekkori sokktól van így. Emlékszel mikor elmeséltem, hogy 5 évesen mi történt velem? Na az ezzel a baj, hogy nincsenek korábbról emlékeim. Rengetegszer van úgy, hogy néhány álom olyan, mintha emlék lenne, de nem tudom. A domboldalon...mikor elestem.... Kat én nem akartam, de csak úgy megtörtént és azt hittem ott maradok - mondtam.<br />
- Mi történt az Istenért? Ne ködösíts csak mond meg végre, mert így ne tudok segíteni.<br />
- Beleláttam Chris emlékeibe - mondtam ki, mire Kat csodálkozva nézett rám. - Ne nézz így rám. Tudom, hogy szörnyű és nem is akartam, de minden olyan szép volt, mármint az emléke előtt. Te is nagyon jól tudod, hogy nem engedem le a pajzsom, mert nem akarok belelátni másokba, de ez csak egyszerűen magával ragadott. A látomásban volt egy kislány, aki én voltam és Ő volt még ott, mint kisfiú és szerintem az anyukája, de nem vagyok benne biztos. Annyira nem akarok a közelében lenni, mint amennyire hiányzik a jelenléte.<br />
- Tudod mit? - kérdezte, ám én nemlegesen megráztam a fejem. - Tartunk egy pasi-felejtős-estét és elmegyünk a hegy lábánál lévő faluba bulizni, OK?<br />
- Nem is tudom. Neked ott van Cam és ez olyan hülyén hangzik. Különben is miért akarnád elfelejteni Cameront?<br />
- Én nem is....de legjobb barátnőhöz méltóan egy estére azzá válok. Szingli leszek és elmegyünk bulizni. Na gyere és menjünk készülődni, mert már 5 óra van és lekésőbb 8-kor indulni akarok.<br />
- Rendben, de nem öltöztethetsz plázapicsának.<br />
- Oké - mondta.<br />
Feltápászkodtam a földről és elmentem átöltözni. Visszavettem e reggeli ruhámat, a táncosat összecsomagoltam és elindultam Kat után. A szobánkhoz érve egy kis suskus ütötte meg a fülem. Nem voltam olyan hangulatban, hogy kihallgassak bárkit, így szimplán benyitottam. Nem meglepetésként ért, hogy ott voltak az ikrek. Cameron Katet próbálta rávenni valamire, míg Lukas az ágyamon elterülve nézett ki a fejéből. Érkezésemre mindannyian felnéztek és csodálkozva néztek rám, ám Luk szemei egy idő után a bokámra tévedt.<br />
- Mit csináltál már megint?<br />
- Semmit - mondtam morcosan és tömören.<br />
- De ezt akkor is helyre kell hozni, mielőtt késő lenne.<br />
- Luk, nem kell úgy tennem, mintha érdekelne az amit mondasz. Mielőtt még megkérdeznéd, igen fáj, nem nem kell meggyógyítani és igen szeretek szenvedni, mert megérdemlem - mondtam szomorúan, mire mind a hárman mellém léptek és megöleltek.<br />
- Ja, te lány. Hát miért mondasz ilyet? Senki sem érdemli meg, hogy szenvedjen. Na csüccs le az ágyra és hadd nézzem - mondta Cam. Bólintottam és az ágyamhoz botorkáltam. Mellé térdelt és a fájós lábamat maga elé vette, kezét ráhelyezte és feltett egy kérdést. - Ugye eljöttök a szülinapunkra?<br />
- Persze. Ki nem hagynám azt, hogy mindketten egyszerre öregedtek meg és én ezt még az orrotok alá is tolhatom - válaszoltam mosolyogva, és közben a fájdalom is elmúlt a lábfejemnél. - Köszönöm, de most jó lenne, ha elmennétek, mert dolgunk van Kattel.<br />
A srácok sejtelmesen összenéztek, majd távoztak. Megbeszéltünk Kattel, hogy míg ő ruhát válogat, addig én megfürdök. Gyorsan megengedtem a meleg vizet, levarázsoltam a ruháimat, majd beálltam a nedvesség alá. A forró víz gyógyírként hatott fájó porcikáimra, majd miután végeztem kiléptem a gőz alól. Megtörölköztem és visszamentem a szobába, ahol Kat már izgatottan várt. Értetlenkedve néztem rá, mert tudtommal egy ruha kiválasztásától nem szokás kicsattanni az örömtől. Arckifejezésem láttán, pár lépést odébb ment és elém tárult az a <a href="http://weheartit.com/entry/85339849" target="_blank">ruha</a>, amit még én terveztem, és aminek terveit elhagytam.<br />
- Ezt meg hol találtad?<br />
- Egy dobozban, amit nem nyitottál ki. Remélem nem baj, hogy ezt választottam neked. <a href="http://weheartit.com/entry/85996589/search?context_type=search&context_user=natia_akobia&page=9&query=boots+heels" target="_blank">Cipőben</a> pedig szerintem ez hozzá a legjobb, mármint ha figyelembe vesszük, milyen az időjárás kint.<br />
- Nem tudom elhinni. Ha apa még élne és láthatná a ruhát.....még az ő kedvéért terveztem, hogy el tudjunk menni vacsizni ketten. Hiányzik.<br />
- Elhiszem, tudom milyen elveszteni valakit. Azonban ezt még a nyáron vettem magamnak - mondta és magára varázsolt egy kellemes <a href="http://weheartit.com/entry/85339424" target="_blank">színű ruhát</a> - és ezt egy kiárusításon <a href="http://weheartit.com/entry/86390400/search?context_type=search&context_user=juliama932&query=high+shoes" target="_blank">vettem</a>, még régebben.<br />
- Nagyon jól néz ki. Lehet, hogy nem megy a ruhához, de legalább nem fogsz fázni és egyedi leszel- mondtam és felvettem a ruhát, amit kiválasztott.<br />
Megcsinálta a hajam és a sminkem, habár azt inkább hanyagolhattunk volna, de szerinte jól állt. Még kerestünk néhány ékszert, majd felvettem az elmaradhatatlan karkötők is és késznek nyilvánítottam magam. Gondoltam jó lesz, ha szólok az igazgatónak, hogy ne készüljön ki, amiért lelépünk szórakozni.. Sokszor lógtam már ki, így tudtam mennyire ki tud akadni egy-egy ilyenen. Az igazgatói iroda előtt egy picit megálltam és vettem egy mély levegőt. A kilincsre tettem a kezem és lenyomtam azt, ám csak résnyire tudtam nyitni azt, mert halk ám annál indulatosabb hangokat hallottam a túloldaláról.<br />
- Ennek a lánynak semmi keresnivalója az akadémián - mondta egy ismerős hang. - Edward te is tudod, hogy az az átokfajzat mit tett.<br />
- Michael eddig sem okozott gondolt a lány, most sem tett semmit.<br />
- Jól elrejtettétek Logannel, habár ő mostanra már halott - mondta egy idegen hang - Meg kellett volna akkor ölni, amikor még gyenge volt és gyámoltalan. A szervezet tud a hatalmának növekedéséről. Mondd Ed tudsz a Dunken-lány szárnyairól?<br />
- Nem, de ha tudnék is az sem tartozna rátok. Különben meg, miért most jöttetek?<br />
- Mr Chole szólt nekünk, hogy a lányát nem egyszer terrorizálta a Dunken ivadék - mondta Michael.<br />
<span style="color: #674ea7;"><b><i> <span style="color: #8e7cc3;">Mr Chole....Mr Chole....Áh megvan; Meredith apja. Az az átkozott kis csitri képes volt rám küldeni a Szervezetet.</span></i></b></span> <b><i><span style="color: #8e7cc3;">Hogy volt mersze ehhez?</span></i></b><br />
- Én nem tudok ilyenről. Elisa sosem bántotta Mereditht. Habár voltak összetűzéseik, de akkor sem ártott neki. Az a lány csak feleslegesen keveri a bajt.<br />
- Engem ez nem érdekel. Add át nekünk a lányt, vagy bezáratjuk az iskolát.<br />
- Larion, drága barátom....Elisa , hogy is mondjam....Ha át is adnám nektek, akkor sem mennétek vele semmire. Ti is nagyon jól tudjátok, hogy nem szabhat gátat a hatalmának semmi sem.<br />
- Akkor is ki kell hallgatnunk, mert megölt egy vámpírt. Remélem tisztában vagy vele, hogy kiről van szó.<br />
- Scottról, és nem Elisa ölte meg, hanem saját maga rohant a vesztébe. Tudta nagyon jól, hogy mi fog történni akkor este és mégis ellene tett. Azonban, ha ennyire el akarjátok vonni, hát tessék.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b>Most komolyan el fognak vinni?</b></i></span> - kérdeztem magamtól. Azonban nem ez volt ami rosszul esett, hanem az, ahogy rólam beszélte. Átokfajzat, ivadék, mintha valami rosszat tettem volna azzal, hogy világra jöttem. Óvatosan visszahúztam az ajtót és a fejemet nekitámasztottam az ajtó melletti falnak. Csak néztem lefelé és láttam, ahogyan apró sötét pöttyök, hullanak a földre. Az arcomhoz nyúltam és rá kellett döbbennem, hogy a könnyeim szaporán folynak kifelé a szememből. Letöröltem a régieket, ám helyüket újabbak foglalták el.<br />
Megfordultam és megsemmisülve ballagtam a kijárat felé. Szívem szerint elfutottam volna, ám a menekülés soha nem old meg semmit. Mielőtt elértem volna a főbejáratot összetalálkoztam Conorral. Nem akartam felnézni, mert tudtam, hogy nem vagyok sem olyan állapotban, sem pedig olyan szinten fizikailag, hogy elbánjak vele. Ám mikor elléptem volna mellette, megfogta akarom és visszahúzott maga elé és az államnál fogva kényszerített, hogy nézzek a szemébe.<br />
- Mi történt?<br />
- Semmi és hagyj békén - mondtam nyersen, de mielőtt bármit tehetett volna, ellöktem magamtól és futni kezdtem.<br />
Nem tudtam pontosan hova futok, csak a lábaim vittek magukkal. Amikor beértem az erdőbe egy rettenetes sikítás után leszakadt az ég. Villámlott és mivel túl hideg volt az esőnek, hó hullott az egész területre. Egyenesen továbbmentem a Charlsten birtokra, miután egy erős burkot húztam védőhálónak a környék felé. Az épülethez érve egy kellemetlen érzés kerít hatalmába. Egy csepp a félelem nélkül lépem át a küszöböt és elkiáltom magam, a dédnagyapámat keresve.<br />
- DON......Kérlek gyere elő. Szükségem van rád - mondom, ám válasz nem jön. Azonban valami teljesen más jelenik meg előttem.<br />
Egy szellemi felirat: ÖRÖKKÉ MAGÁNYOS MARADSZ! - jelent meg előttem. Szívem összeszorult, mert tartottam attól, hogy Don küldte és soha többé nem fog velem szóba állni. Felsiettem az emeletre és még párszor megpróbáltam megidézni, de semmi életjelet nem adott. Végül lekuporodtam a földre és térdeimet magam alá húzva utat engedtem a könnyeimnek. A nyitott és törött nyílászárókon keresztül egy rettenetesen hideg fuvallat áramlott a házba. A jeges fuvallat miatt összerezzentem és ekkor tudatosult benne, hogy eléggé lengén vagyok öltözve.<br />
- Nem baj, úgy sem hiányoznék senkinek, ha megfagynék. Megérdemlem - suttogtam magam elé és még véletlenül sem varázsoltam magamra egy plédet. Közben a könnyeim megállíthatatlanul folytak, míg végül egy elgyötört halk kiáltás ki nem szakadt belőlem. - Miért hagy mindenki magamra? - mondtam és egy hatalmas villám hasította ketté az eget, ezzel is tükrözve a kiáltásom és a csend közötti kontrasztot.</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-39333623837487708672013-10-31T05:23:00.002-07:002013-10-31T05:23:11.784-07:002.évad 11.rész - Mit keresek Chris emlékében?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-pbWnWEmPK9I/UnEHXuFfPbI/AAAAAAAAA4U/EK34AkxIvZA/s1600/cs%C3%B3k-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="http://3.bp.blogspot.com/-pbWnWEmPK9I/UnEHXuFfPbI/AAAAAAAAA4U/EK34AkxIvZA/s320/cs%C3%B3k-1.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem elnyeri majd a tetszéseteket és néhány kommenttel megtiszteltek.<br />
Merek bizakodni abban, hogy a kis meglepetésem jól sül el.<br />
<span style="color: #cc0000;">♥</span> Jó olvasást és szórakozást kívánok hozzá. <span style="color: #cc0000;">♥</span><br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #6fa8dc;"><u>Chris szemszöge:</u></span><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom belém estél - mondtam huncut mosollyal a szám sarkában.<br />
- Szeretnéd - mondta félmosollyal.<br />
- Tudom, hogy belém vagy esve, de nem gondolod, hogy ez kicsit túlzás? - kérdeztem még mindig vigyorogva.<br />
- Igazad van. Beléd estem, de rendesen - mondta egy kis hatás szünetet
tartva. Mikor ezt kimondta az arckifejezésem egyből megváltozott. Nem gondoltam volna hogy valaha is kimondja, hogy bejövök neki. - Persze, hogy beléd estem, hisz
nem akartam magamat összetörni - mondtam, majd elnevette magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
A mellkasomnak támaszkodva mosolyog rám, miután abbahagyta az angyali nevetését. Szeme csillogtak, bár nem tudtam mitől. Még el tudtam volna így lenni egy darabig, de a pillantat múlását nem tudtam figyelmen kívül hagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gondolod, hogy ideje lenne felkelni a földről? - kérdeztem a szemébe nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De lehet - válaszolta, majd egy hatalmas hógolyót nyomott a fejembe. Mindenem tiszta havas lett, ami bosszúért kiáltott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nagyon megbánod Lia - mondtam ördögi vigyorral a képemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megragadtam a derekánál és magam alá fordítottam, ami meglepte. Míg nem figyelt, gyúrtam pár hólabdát és a nyakához közelítettem. Térdeit felhúzta, hogy ne tudjak olyan könnyen a közelébe férkőzni, ám csúfosan felsült ezzel a kísérlettel. Nem vette észre, hogy úgy fordultunk hogy a lábai között "landoltam", így semmi esélye sem volt ellenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most jön a jól megérdemelt büntetésed - mondtam kuncogva, mire vonaglani kezdett alattam. Szabadulni próbált sekély sikerrel, mert egyik kezemmel lefogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek... - kezdett el kérlelni, de nem hatott meg. Aztán hangnemet váltott és úgy folytatta miközben felhúzott szemöldökkel méregetett - Nem mered, nyuszi vagy. Egy nagy veszélyes vámpírnyuszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nyuszi, na majd meglátod - válaszoltam neki és a nyakába raktam a jeges golyókat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ááááááá.......te nem vagy százas - mondta, miközben a felsőtestét az enyémnek nyomta. - Ez rohadt hideg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja tényleg. Szerinted a tied kellemesebb volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, de viccesebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolod? - kérdeztem, ám vonásain valamiféle árnyat láttam átsuhanni. - Baj van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, csak nem érzem magam jól. Olyan fura érzésem van, mintha már....mintha már.... - akadt meg és szemeiben könny gyűlt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondod mi az amit már...éreztél?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszolt és tudtam nem fogja elmondani. Sokkal titokzatosabb most, mint év elején. Változott mind jó és rossz értelemben egyaránt. Most, hogy alattam fekszik látom rajta, ha megtenném nem ellenkezne. Szemei ragyognak az el nem hullajtott könnyektől, arca kipirult és tisztában voltam vele, hogy most belelátott a fejembe. Közelebb hajolok hozzá, de mielőtt ajkaink összeérnének megállok és várom hátha elfordul, hogy mégsem szeretné. De nem tesz semmit, végig engem néz, majd szemeit lehunyja, mire megcsókolom. Minden érzékem eltompul, csak a megérzéseimre hallgatok. Ennek ellenére belül reszketek, mint a nyárfalevél és tartok attól, hogy nem jól csinálok valamit. Még sosem éreztem ehhez hasonlót senkivel szemben sem. Számomra Elisa egy nagyon különleges személy és ha csak meglátom szívem repesni kezd a boldogságtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csókunk lágy mégis vad; óvatos mégis érzéki. Apró kezeit nyakam köré fonja ezzel még jobban ösztönözve. Lágyan becézgettük egymás ajkát egészen addig, míg többet nem akartam. Finoman megnyaltam az ajkát bejutásban reménykedve, amit ugyan félve, de megad. Nyelveink dominanciáért küzdenek, amit én nyerek, majd levegőhiány miatt elválunk egymástól. Egymás szemébe nézve szuszogunk, majd Lisa szemei ködössé válnak és nem sokra rá üvegessé is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #8e7cc3;"><i><u>Elisa szemszöge:</u></i></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor nem válaszoltam az utolsó kérdésére véletlenül beleláttam a fejébe. <b><span style="color: #6fa8dc;"><i>Változott, és ez nagyon tetszik.Egyszerűen gyönyörűen néz ki azzal a sok hópihével a hajában</i><i>.....Úgy megcsókolnám, de félek, hogy visszautasít.</i></span></b> Láttam rajta, hogy tudja, hallottam a gondolatait és félénken közelíteni kezdett felém. Mielőtt azonban ajkaink összeérnének megtorpan, hátha elfordítom a fejem, de nem tettem. Mindketten akartuk és egyikünk sem tett az ellen, hogy meg ne történjen.<br />
Mikor végre ajkaink találkoznak....hát az valami fenomenális érzés volt.Még sohasem éreztem ilyet és ez megrémített. Nem vagyok egy félénk típusú lány, de ez a helyzet ezt váltotta ki belőlem. Csókja édes volt és mindketten élveztük. Azonban engem nem csak a vágyak, hanem a múltja is magával ragadott. Amikor ajkaink elváltak már nem igazán voltam önmagam. Teljesen eltompult minden érzékem, ám mielőtt totálisan elnyelt volna a látomás még láttam Chris kipirult arcát. Aztán minden megváltozott körülöttem.<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>Egy olyan szobában voltam ahol nem voltak ablakok. Az egész helyiséget félhomály borította, mégis ki tudtam venni két dolgot is. Az egyik, hogy nem vagyok egyedül - mivel rajtam kívül egy kisfiú is volt a szobában -, a másik pedig, hogy ha én látom ő is lát-e engem. Tisztában voltam vele, hogy az utóbbi teljességgel kizárt dolog. Ha érzékelne is akkor sem tudná megállapítani, hogy hol vagyok, nemhogy azt, hogy ki. A gondolataim a szélnél is sebesebben szálltak, és úgy éreztem ha szeretnék, akkor el tudnék repülni. Fejemet egy kicsit oldalra fordítottam, hogy lássam mitől érzek így, majd megláttam a szárnyaimat. A múltkori álomban is megvoltak már és majdnem megöltek miatta, ám akkor kisebb voltam. Ezek után végignéztem magamon, és meg kellett állapítanom, hogy ismét kislány vagyok. A szárnyaim miatt nem mertem tovább menni, mert féltem, hogy megismétlődhet az előző álom. Körülnéztem, és a szoba egyből kihalt és tiszta véres lett. A hányinger kerülgetett, így jobbnak láttam ha leülök, majd magam alá húztam a lábam. Fejemet ráhajtottam, ringatni kezdtem magam, és egy valamit suttogtam magam elé.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>- Ez nem valóság. Ez egy rossz álom.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i> Ezt mondogattam magamnak, nem sok sikerrel. A lelkem mélyén már nem tudtam mit higgyek és mit nem. Csak szorongani tudtam, majd halk léptek zaja ütötte meg a fülem. Nem mertem felnézni, mert ha a sejtésem beigazolódik akkor jobban teszem, ha meg sem mozdulok. Nem kellett sokat várnom és a helyiség megtelt egyvalakinek a hangos zilálásával. Csak egy kicsit mozdítottam a meg a fejem, de az illető egyből észrevett, habár ez azért fura volt.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>- Most meghalsz, te átkozott ördögfajzat - mondta és egy hatalmas tört vett elő a háta mögül. Gyorsan letapogattam a helységet, hátha nem nekem szánta, de tévedtem. Rajtunk kívül senki sem volt a közelben. Feltápászkodtak és hátrálni kezdtem. - Nem menekülhetsz előlem, te kis dög. Megbánod meg azt is, hogy a világra jöttél.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>- Ez nem valós....nem láthat - suttogtam magamnak, de meghallotta és kiröhögött. Szemei vérben forogtak és a kést a levegőbe emelte.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>- Most nem menekülhetsz. Ezúttal meg fogsz halni.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>- Neeeeeeeem - sikítottam és egy fényes valamit dobtam felé, mielőtt elért volna az ő fegyvere.</i></span><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i>- Átkozott perszóna - üvöltötte, mire hátráltam még pár lépést. Egy hullában megbotlottam és hátraestem; mi sem kellett több az őrölt ipsének nekem rontott, ám mielőtt elért volna megszakadt az emlékáradat.</i></span><br />
A nagy ürességben találtam magam és valahonnan nagyon távolról hangokat hallottam. Pár másodperc elteltével kisebb rázogatás is társult a hangokhoz.Aztán illatok, érzések és a szemeimet megpróbáltam kinyitni. Az erős fény bántotta a retinám, így inkább nem erőltettem a nyitva tartását. Nem sokkal később valaki elállta a fény útját, így a fájdalom is csökkenni kezdett. Egy kicsit megmozgattam a pilláim, mire a körém gyűlt tömeg beszélni kezdett.<br />
- Ébredezik - hallottam meg egy fiú hangját.<br />
- Hál' égnek már azt hittem elveszítjük.<br />
- Nem tudnám elviselni, ha bajod esne, Lisa - mondta elgyötörten egy kellemes hang.<br />
Nagyon közelről és nagyon halkan mondta, és valószínűleg ő volt aki eltakarta az ártó fényt. Lassan, de biztosan újra kinyitottam a szemem és óvatosan körbe néztem. Kellet egy pár pillanat mire sikerült újra kitisztítanom a látásomat, de megérte. Az aki a fölém hajolt és védett Chris volt, mellette szorosan Cameron és Kat. Tőlük egy kicsit távolabb voltak a többiek és szemük elárulta őket is. Aggódtak. Értem.<br />
- Srácok mi történt? Mármint miért ilyen feszült mindeni?<br />
- Nem tudod? - kérdezte Chris elképedve, mire nemlegesen bólintottam - Szórakoztunk - <span style="color: #6fa8dc;"><b><i>Megcsókoltalak</i></b></span> - hallottam a gondolatát -, majd teljesen üveges lett a tekinteted. Aztán mozgolódni kezdtél, mire idejöttek a srácok és eléggé a frászt hoztad ránk. Ráadásul valami olyat is mondtál, hogy ez nem valóság, csak egy rossz álom. Emlékszel?<br />
- Ha lehetne inkább elfelejteném, de igen ezekre emlékszem. Mármint az utolsó mondatomra és az azt megelőző látomásra is. Fiúk, miért van itt ilyen hideg?<br />
- Jaj ne haragudj. Annyira megijesztettél minket, pici lány, hogy elfelejtettünk felszedni a földről - mondta Cam némi mosollyal a hangjában, bár a szeme nem mosolygott - Na, de gyere. Segítünk felállni.<br />
- Oki - válaszoltam, és elfogadtam a felém nyújtott segítő kezeket. Azonban mikor rá akartam állni, éles fájdalom nyilallt a bokámba - Cam, Chris állj.....nem fog menni. Elestem és kibicsaklott a bokám.<br />
- Mikor? Akkor amikor elestünk ketten?<br />
- Nem, akkor amikor megbotlottam az emlékzuhatagban egy hullában.<br />
- Most komolyan.....<br />
- Komolyan.<br />
- Mi legyen? Felvegyelek Lisa? - kérdezte Chris, mire kissé elpirultam, de nemlegesen megráztam a fejem és válaszoltam.<br />
- Nem, dehogy csak menjetek egy kicsikét hátrébb és ne nézzetek ide - kértem mindenkit, ami sok értetlen arckifejezés váltott ki - Nem lesz semmi, csak meggyógyítom és az nem megy ha ennyien figyeltek.<br />
Mikor elfordultak, megfogtam a bokám és egy fényes gömbbel voltam körbe. Elsőre ismét a bokámba nyilallt a fájdalom, de néhány eltelt másodperc múlva megszűnt. Miután elmúlt minden kínzó érzés, kellemes bizsergést éreztem a helyén, ami után már minden porcikám ellazult. Mire végeztem a havazás is alább hagyott, óvatosan felálltam, majd a többiek mögé sétáltam és a frászt hoztam rájuk.<br />
- Minek kell neked mindig ijesztgetned? Jól esik? - kérdezték az ikrek, ám én csak mosolyogni tudtam.<br />
- Nem tehetek róla, olyan vicces látni titeket...ilyen hülye fejekkel.<br />
- Na ja, mert nem te vagy az áldozat - durcizott be Kat, mire bűnbánóan néztem rá. Szegénykémnek esélye sem volt tovább haragudni rám. - Nem nézz így, mert akkor nem tudok haragudni. Na jól van, megbocsátok.<br />
- Köszi, köszi, köszi.....egy tünemény vagy - mondtam neki és csajosan ölelgettük egymást.<br />
- Srácok, mi lenne ha inkább....FEDEZÉKBE HÚZÓDNÁNK - kiabálta Dante az ég egy bizonyos pontjára nézve. Mindannyian arra fordultunk és érdeklődve néztük.<br />
Egy árny suhant át a felhőtlen égbolton, majd nem sokkal később egy hatalmas sárkány landolt nem messze tőlünk. A többiek fedezékbe vonultak, de én nem, mert tudtam ki ez a sárkány. Minden félelem nélkül elindultam fel, mire a többiek óbégatni kezdtek. Lassan, de biztosan haladtam Vadász fel, és mikor elé értem fejéj <a href="http://weheartit.com/entry/69583789" target="_blank">lehajtotta</a>, hogy meg tudjam érinteni. Szorosan magamhoz öleltem, hogy tudja nagyon örülök neki, hogy itt van.<br />
<b><span style="color: #6aa84f;"> <i>Lisa, éreztem, hogy valami baj történt. Mi az?</i></span></b><br />
<i><b><span style="color: #8e7cc3;">Semmi különleges, csak beleláttam Chris múltjába. Szerinted mit kereshettem az emlékei között? Nem is emlékszem rá, és ami a legrosszabb, megint meg akartak ölni.</span></b></i><br />
<b> <span style="color: #6aa84f;">Csssss....nem lesz semmi baj. minden rendben. Chris...hát ő Chris, nem is biztos, hogy őt láttad.</span></b><br />
<span style="color: #8e7cc3;"><i><b>De igen. Történt egy s más és véletlenül elmerültem a múltjában. Félek, hogy Ő tud valamit a múltamból és nem mondja el.</b></i></span> - Mondtam Vadásznak, ám mielőtt folytathattam volna Luk érdekes visítós hangja ütötte meg a fülem.<br />
- Neked van egy sárkányod?</div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-51771317975723193792013-10-28T10:38:00.003-07:002013-10-28T10:38:31.446-07:002.évad 10.rész - Belém estél, de rendesen<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-vaCK_t9Uk8A/Um40W-mLLGI/AAAAAAAAA3Y/Pu1OfmvFybQ/s1600/h%C3%B3csata-01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://2.bp.blogspot.com/-vaCK_t9Uk8A/Um40W-mLLGI/AAAAAAAAA3Y/Pu1OfmvFybQ/s200/h%C3%B3csata-01.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog nektek a következő rész.</div>
<div style="text-align: center;">
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de őszelni (ősz nyaralás - by.:Én) voltam a családommal.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást és szórakozást kívánok a részhez :D</div>
<br />
<span style="color: #8e7cc3;"><b><i><u>Elisa szemszöge:</u></i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre ezt is megéltem, hogy a két legjobb barátomat összehoztam. Kat és Cameron nagyon cuki együtt. Miután lementem az étkezőbe megkajáltam és egy kisebb csomagot raktam magunknak össze különböző sütikből. Tudtam, hogy Cam fent lesz a szobánkban, és reméltem nagyon romantikusan bevallja a "húgomnak", hogy szereti. Egy idő után gondoltam felmegyek és megnézem őket, de arra nem számítottam, hogy mit fogok látni. Óvatosan nyomtam le a kilincset, és a látványon mosolyognom kellett. Vigyorogva néztem hol Katre, hol Camre, majd az előbbi kezébe nyomtam a sütit és távoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még a délután folyamán bemenetem Edwardhoz, hogy tájékoztassam a dolgok állásáról. Nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadta, hogy Katrina itt marad velünk, de nem volt kedve vitatkozni, így rám hagyta a dolgot. Sajnos Camillal nem találkoztam, ám nem nagyon bántam. Útközben láttam egy sietős és rettentően boldog Cammel, aki észre se vett, amit a szerelemnek tudtam be. Mire visszaértem a szobánkhoz, már elkezdett sötétedni. Tudtam, hogy ma este mát nem jönnek az éjjelisek de szerintem ezt Conor nem tudhatta és nekem pedig nem állt szándékomban szólni neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan benyitottam, besiettem és egy csettintéssel bezártam az ajtónak. Lehuppantam az ágyamra és érdeklődve néztem Katre. Ilyenkor a kíváncsiság a legfőbb ellensége mindenkinek. Szerencsémre nem kellett sokat várnom, mert hamar visszatért a pink fellegek közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit vigyorogsz, Lisa? - kérdezte, ám a kérdése végére teljesen elvörösödött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát nem is tudom. Olyan arik vagytok Cammel, de mesélj el mindent - kértem, bár azért néhány dologgal én is tisztában voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, mikor azt mondtad, hogy maradjak nyugodtan nem tudtam mire érted. Különben honnan tudtad, hogy Cam átjön?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát....beszéltem vele. Emlékszem, amikor azt mondtam fontos elintéznivalóm van? Na akkor kértem meg, a most-vagy-soha elv alapján mondja el mit érez irántad. Igazság szerint volt némi hátsó szándékom ezzel, mert nem akartam egyedül maradni lány - mondtam szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem maradtál volna egyke lány. Ott vannak az estis csajok, velük tudtál volna beszélni. Várj.....te komolyan felhasználtad Őt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen és bocsika - néztem rá bociszemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó megbocsájtok, de csak egy feltétellel. Minél előbb összejössz Chrissel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- MIVAN? Nem, nem és nem. Nem is tetszem neki, meg aztán semmi esélyen a pasiknál. Teee....nagyon elkanyarodtál a témától. Mit mondott Cam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát szerelmet vallott, virágot adott és csókolóztunk. Kb. Ennyi volt, meg később beszélgettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyi? Nem volt semmi romantika?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, miért? Te tudsz valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan kicsinálom ezt a vámpírt. Tudod egy vámpír nem szokott kertelni és kerek perec megmondja mit érez, de reméltem ez csak valami rossz vicc. Hogy lehetett Cam ennyire...ennyire....na ILYEN.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-xzxsIy6CXQs/UmVJHZ3c75I/AAAAAAAAA3I/Q31CPvJFbAY/s1600/forro-csoki.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://3.bp.blogspot.com/-xzxsIy6CXQs/UmVJHZ3c75I/AAAAAAAAA3I/Q31CPvJFbAY/s200/forro-csoki.jpg" width="200" /></a>- Értelek, de szerinted mit csináltál volna a helyében? Lisa néha olyan kicsinyes tudsz lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de nézd mit csináltam - mutattam felé a pár perce elővarázsolt forrócsokikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te egy angyal vagy - válaszolta és egy jóízűt kortyolt a bögréjéből. A kijelentés hallatán én viszont majdnem kiköptem az édes nedűt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod, hogy az lennék? - kezdtem el puhatolózni, mert ha jól emlékszem csak egyszer látta a szárnyakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom. Látom, hogy keménynek mutatod magad, de belül nem is vagy olyan. Miért félsz megmutatni másoknak a valódi éned?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem akarom. Kat már hajnali 2 van és én hulla vagyok. Szerintem aludni kéne - tanácsoltam és bebújtam a takaróm alá.<br />
Sajnos nekem nem olyan könnyen jött álom a szememre, mint Katnek. Egy ideig csak forgolódtam, majd engem is elnyelt az álmok birodalma. Azonban az elmémet egy sűrű, áthatolhatatlan fekete cucc lepte el. Nem láttam semmit, és ráadásul süllyedtem is az ismeretlen közegben. Szorosan lehunytam a szemem, hogy valahogy ki tudjak kerül, de nem nagyon sikerült.<br />
Mikor újra kinyitottam a szemem egy teljesen kihalt épületben álltam. Egy ideig csak álltam ott és próbáltam felidézni magamban a "járás" mozdulatait, amikor a hátam mögül rettenetes ricsajra lettem figyelmes. Lábaimat még mindig nem tudtam megmozdítani, így a repülés mellett döntöttem. Elrugaszkodtam, de szinte azonnal hasra is estem a lebegés helyett. Ekkor vettem észre, hogy nem teljesen vagyok magam. Sokkal kisebb, gyengébb voltam és nem a tudtam irányítani sem a mozdulataim, sem az erőmet. Ezután a felismerés után újabb hangzavart hallottam immár sokkal közelebbről, mire hátranéztem. Nem tudom, hogy látott-e az illető vagy nem, de pontosan meg tudta mondani, hogy a kezében tartott hatalmas szablya nem véletlenül lett véres. Fölém tornyosulva állt meg, a fegyverét a magasba emelte és lesújtani készült, amikor valaki megelőzte. A csávó mellkasán keresztülmenő egy kéz ment keresztül, ami az áldozata szívét tartotta. Mielőtt megláthattam volna a "megmentőm" arcát felriadtam.<br />
Felültem az ágyon és a lábaimat magam alá húztam. Ringatni kezdtem magam, majd egy nagyot ugrottam, amikor egy valaki az orrát a kézfejemhez nyomtam. Felnéztem és könnyfátylamon át láttam, hogy Vadásza az orrával bökdös. Kicsikét odébb csusszantam, hogy fel tudjon mászni, majd miután felugrott fejét az ölembe hajtotta és simogatásra várva nézett rám. Mosolyogva simogatni kezdtem a puha hasát, mire édes kis hangokat adott ki. Nem kellett sok idő és lenyugodtam, majd sárkányomat kicsit odébb tolva visszafeküdtem aludni.<br />
Másnap reggel hatalmas dörrenésre ébredtem. Olyan hirtelen ültem fel, hogy megszédültem, majd miután kitisztult a látásom körbenézek. A fürdő felé pillantok, de ott semmi nem történt, így átnéztem a másik ágyra. Majdnem elröhögtem magam, amikor megláttam Katet a földön elterülve.Jó barátnőhöz méltóan nem óvatosan keltettem ezek után, hanem szó szerint a fülébe ordítottam. Szegény lány a rémületen kívül értetlenséggel az arcán nézett, hol rám, hol pedig az ágyára. Hatalmas pislogások közepette feltette a még számomra is érthetetlen kérdést.<br />
- Hogy a búsba kerültem onnan - mutatott az ágyra - ide?<br />
- Te....ha én azt tudnám. Arra ébredtem, hogy valami hatalmas csattanással landolt.<br />
- Jó és miért kellett kiabálnod?<br />
- Mert ha te így keltettél, akkor kapd is vissza - mondtam mosolyogva, mire hozzám vágta a párnáját.<br />
Ebből hatalmas párnacsat lett, amit a gyomrunk korgása szakított meg. Elröhögtük magunkat, majd letettük a "fegyvereinket", felöltöztünk és lementünk reggelizni. Szerencsére a többi diák hajnalban elutazott, így csak ketten maradtunk nappalis lányok. Ki is használtunk, ami kb. abból állt, hogy kaját reptettünk és a reggeli végeztével a maradékkal kaja csatáztunk. Miután kifáradtunk rendet tettünk, majd a szobánkba mentünk, hogy átöltözzünk.<br />
- Mi a mai program? - kérdezte Kat.<br />
- Van már elég hó ahhoz, ha el akarunk menni snowboardozni.<br />
- Te tudsz?<br />
- Nem, de majd csinálunk egy ráolvasást a deszkákra. Akkor remélhetőleg nem tanyálunk el és nyírjuk ki magunkat - válaszoltam mosolyogva.<br />
- Ha te mondod, akkor oké.<br />
Mindketten a szekrényünkhöz ballagtunk és az ágyra dobálva a ruháinkat válogatni kezdtünk. Ezután egymásra néztünk és elismerően bólintottunk, mivel szinte egész jól választottunk. Kat egy <a href="http://weheartit.com/entry/83157315" target="_blank">fehér-norvég mintás</a> és egy <a href="http://weheartit.com/entry/83655604/search?context_type=search&context_user=Ioanna88&page=2&query=Ugg" target="_blank">kényelmes csizma</a> összeállítás mellett döntött; míg én egy - a kényelmet figyelembe vevő <a href="http://weheartit.com/entry/83234483" target="_blank">összeállítást</a> választottam. Ehhez még egy <a href="http://weheartit.com/entry/83737522/search?context_type=search&context_user=natalie_carolines_baileys&page=3&query=boots" target="_blank">cuki és meleg</a> csizmát húztam fel, ami nagyon jól illett szerintem a ruhámhoz. Már épp indultunk volna lefele, amikor eszünkbe jutott, hogy nincs nálunk kabát, így visszamentünk és gyorsan kikerestük a megfelelő kabátokat. Egy <a href="https://www.google.hu/search?q=t%C3%A9li+sz%C3%B6vetkab%C3%A1t&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=MBRuUuuQK4zV4ASa-oHADw&ved=0CAcQ_AUoAQ&biw=1280&bih=931#facrc=_&imgdii=_&imgrc=GyIfUpcDf3ztDM%3A%3BhUACG_wZkD3qfM%3Bhttp%253A%252F%252Fp2.teszvesz.hu%252Fphotos%252Fd0%252Fc8%252F5db6_2_big.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fdivat-ruha.teszvesz.hu%252Fnoi_ruhazat%252Fnoi_kabat_melleny%252Fnoi_telikabat%252Findex_c3663.html%253Fcsp982%253D102%2526obd%253D1%3B1126%3B1680" target="_blank">halvány szürke</a> illetve egy <a href="https://www.google.hu/search?q=t%C3%A9li+sz%C3%B6vetkab%C3%A1t&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=MBRuUuuQK4zV4ASa-oHADw&ved=0CAcQ_AUoAQ&biw=1280&bih=931#facrc=_&imgdii=ZyDz29uRTHsCEM%3A%3BM3wsdDqTjNaoTM%3BZyDz29uRTHsCEM%3A&imgrc=ZyDz29uRTHsCEM%3A%3BoztP1lPv4uRc5M%3Bhttp%253A%252F%252Fshopping.hu%252Fassets%252Fuploads%252Fproduct%252F8%252F2%252F5b17778af828c836bb6a5beff43f7754_800.png%3Bhttp%253A%252F%252Fmydelirium.blog.hu%252Fpage%252F2%3B537%3B800" target="_blank">sötétebb szürke</a> szövet felöltő mellett döntöttünk, majd immáron "véglegesen" távoztunk az épületből.<br />
Nem mentünk még távol az akadémia falaitól, mikor Katrina feltett egy érdekes kérdést.<br />
- Hova is megyünk pontosan?<br />
- A Charlsten birtok mögött van egy hatalmas domb. Na oda megyünk.<br />
- És az kb mennyi idő be telik míg megérkezünk? Hívhatom a srácokat?<br />
- Hát....kb 20-40 perc gyalog, de ha gondolod teleportálhatunk. Minek kellenek a srácok?<br />
- Gondoltam hátha ők tudnak és taníthatnának minket.<br />
- Én...öhm....nem igazán vagyok oda ezért az öltelért. De figyelj, megoldjuk és ez amolyan csajos nap lenne.<br />
- Oki...így tényleg nem kellenek. Tudod mit? Inkább teleportáljunk, mert nincs kedvem gyalogolni.<br />
- Lusta vagy, de én is egy kicsit - válaszoltam, mire mindketten elnevettük magunkat.<br />
Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd egyszerre teleportáltunk a birtokra. Onnan már csak néhány méter volt az egész, de a látványért legalább kimenni oda. Egyszerűen meseszép volt a <a href="http://weheartit.com/entry/58084087/search?context_type=search&context_user=svanchika&page=31&query=snowboards" target="_blank">kilátás</a> az egész hegyoldalra és itt nem voltak legalább turisták sehol sem. Egyrészt, mert a domb területileg a sulihoz tartozott; másrészt nem volt kiépített pálya a környéken, így az évek alatt kialakított természetes útvonal lett a diákok kedvenc szórakozóhelye a havas időkben.<br />
Mikor kigyönyörködtük magunkat a tájban, megidéztük a deszkákat és kötéseket. Katnek egy <a href="https://www.google.hu/search?hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1280&bih=931&q=snowboardok&oq=snowboardok&gs_l=img.3..0i24.1127.7496.0.8945.11.8.0.3.3.0.267.1299.0j7j1.8.0....0...1ac.1.29.img..0.11.1340.ksFjGD3p55w#facrc=_&imgdii=_&imgrc=YdNNXwtqghKk9M%3A%3BRpr7r1whw9kjzM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.snowboardshop.hu%252Fgfx%252Fboards%252F312_nezet.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.snowboardshop.hu%252Fboards.php%253Fid%253D312%3B200%3B504" target="_blank">fekete alapú piros</a> deszkát és egy hozzá színben is passzoló <a href="https://www.google.hu/search?hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1280&bih=931&q=snowboardok&oq=snowboardok&gs_l=img.3..0i24.1127.7496.0.8945.11.8.0.3.3.0.267.1299.0j7j1.8.0....0...1ac.1.29.img..0.11.1340.ksFjGD3p55w#facrc=_&imgdii=_&imgrc=OwAUTwJcwxfvBM%3A%3BYuqty7IardzR5M%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.skateworld.hu%252Fmedia%252FImage%252Ftermekek%252Fsnowboard%252FSnowboard_kotes%252FFerfi%252F1314%252Fsmh.K2_Hurrithane_red_1314.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.skateworld.hu%252Fhu%252FS%2525C3%2525AD%252B-%252BSnowboard%252Belad%2525C3%2525A1s%252FSnowboard%252Bk%2525C3%2525B6t%2525C3%2525A9s%252FFeln%2525C5%252591tt%252BF%2525C3%2525A9rfi%252Fcat-4-55-297%3B220%3B220" target="_blank">kötést</a> sikerült manifesztálnia, míg nekem <a href="https://www.google.hu/search?hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1280&bih=931&q=snowboardok&oq=snowboardok&gs_l=img.3..0i24.1127.7496.0.8945.11.8.0.3.3.0.267.1299.0j7j1.8.0....0...1ac.1.29.img..0.11.1340.ksFjGD3p55w#facrc=_&imgdii=_&imgrc=21gED3g1dYTT5M%3A%3BOzg6uPWjj4V6pM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.skateworld.hu%252Fmedia%252FImage%252Ftermekek%252Fsnowboard%252FSnowboard_deszka%252FK2_noi%252F1213%252FK2_Brightlite_1213.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.skateworld.hu%252Fhu%252FS%2525C3%2525AD%252B-%252BSnowboard%252Belad%2525C3%2525A1s%252FSnowboard%252Bdeszka%252FFeln%2525C5%252591tt%252BN%2525C5%252591i%252FK2%252BBright%252BLite%252Bsnowboard%252B12-13%252Fpr-4-52-199-3429%3B400%3B400" target="_blank">fekete alapú pink</a> deszka és egy fekete <a href="https://www.google.hu/search?hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1280&bih=931&q=snowboardok&oq=snowboardok&gs_l=img.3..0i24.1127.7496.0.8945.11.8.0.3.3.0.267.1299.0j7j1.8.0....0...1ac.1.29.img..0.11.1340.ksFjGD3p55w#facrc=_&imgdii=_&imgrc=1Glw2H7IcJqr4M%3A%3BEFNxyCmsBZZMoM%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.sport17.hu%252Fimages%252Fsuper%252Fkotes.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fwww.sport17.hu%252Fmorrow_snowboard_kotesek.html%253Fcategory_id%253D0%3B400%3B400" target="_blank">kötést </a>sikerült megalkotnom. Nagy nehezen ráálltunk, ám előtte még megcsináltuk a ráolvasást, aztán nekiláttunk a dolognak. <br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-t6ALfFb2zAs/Um6g5ZZYsJI/AAAAAAAAA3o/1w1QDvh0EC8/s1600/snowboard.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="166" src="http://2.bp.blogspot.com/-t6ALfFb2zAs/Um6g5ZZYsJI/AAAAAAAAA3o/1w1QDvh0EC8/s200/snowboard.jpg" width="200" /></a> Mondanom se kell az elején többet estünk, mint amennyit állva voltunk, de összességében nem esett komolyabb bajunk. Ha nem én, akkor Kat tanyált amin rengeteget röhögtünk. Szerény véleményem szerint az is hallott minket aki nem akart. Épp egy kis pihenőt tartottunk, amikor valaki illetve valakik a fejünk mellett húztak el.<br />
- Az anyukádba menj vissza, te állat - mondtam dühösen, mert kis híján levitték a fejünket.<br />
- Ezt nem hiszem el, még bocsánatot sem kértek ezek a seggfejek - kelt ki Kat is magából.<br />
Nem sok idő telt el az incidenstől számítva és deszkás srácok visszaértek. Igazából nem érdekelt minket ki voltak, de egyből kiosztottuk őket, amit mellénk értek. Aztán egyik pillanatról a másikra levették a védő szemüvegüket és ekkor mindketten egy pillanatra abbahagytuk a srácok ostorozását.<br />
- Sajnálom kicsim - mondta Cam Katnek bűnbánó szemekkel.<br />
- Megbocsájtok Cam, de csak most az egyszer. Értetted Cameron, csak most az egyszer. Na ne nézz így, nem is haragszom...annyira - mondta mosolyogva, majd megcsókolta a vámpírját.<br />
- Mit kerestek itt, ha szabad kérdeznem?<br />
- Gondoltuk kijövünk és megnézzük mennyit estek - válaszolta Luk.<br />
- Hahaha....nem vagy vicces. Amúgy nem is estünk annyit, mint gondolod.<br />
- Aha, persze.... a szállásunkig hallatszott, ahogy zúztátok a tájat. Azonban ahogy én látom rátok férne némi segítség. Nem gondolod, Lisa? Kat?<br />
- De szerintem sem árt, ha olyanoktól kérünk segítséget akik gyakorlottabbak, mint mi. Ugye Lisa? - kérdezte Katrin.<br />
- Jól van na, de nehogy azt hidd Lukas, hogy bénák vagyunk, különben nagyon megbánod.<br />
- Nem én. A világ semmi kincséért nem vinném ellened vásárra a bőröm. Amúgy nem én foglak oktatni az is biztos. Erre én egyébként sem lennék alkalmas, majd D megtanít snowboardozni.<br />
- Tudod mit? Inkább nem kell segíteni, majd megoldom, mert Dantéban nem bízok.<br />
- Jó akkor segítek én, de nem vállalok felelősséget - adta be a derekát Luk.<br />
Felálltam, újra felvettem a deszkát és ráálltam. Először az egyensúlyomat tesztelte, miután azt nem elég biztatónak találta segíteni kezdett. Először a derekamra tette a kezét, amit egy vicsorral díjaztam, de nem törődött vele. Megmutatta a helyes testtartást, rengeteg könnyebb és néhány nehezebb mozdulatot, majd elengedett.<br />
Az elején még minden simán ment és sikerült megcsinálnom mindent amit Lukas mondott, de aztán... Aztán minden megváltozott. Az egyik csúszásnál egy sokkal nehezebb mozdulatot akartam csinálni, ám nem úgy sült el, ahogy számítottam. Éppen ugrottam, mikoris nem előre, hanem felfele vettem az irányt és a levegőben pörögtem, szaltóztam, körülöttem mindenhol fölkavarva ezzel a havat. Hirtelen a deszka eltűnt a lábaim alól, majd félve leereszkedtem és a hópihék is visszahullottak a talajra. Félve néztem fel, mert nem akartam látni a többiek megvető vagy éppen örültnek tituláló tekintetét.<br />
- Ezt hogy csináltad? - kérdezte Cam.<br />
- Mikor tanultad ezt, mert ilyet még én sem tudok - folytatta Luk.<br />
- Én...nem tudom. Egyszer csak megtörtént é......sajnálom. Jobb lenne ha elmennék. <br />
- Ne, kérlek inkább maradj. Nincs ezzel semmi baj, különben meg bámulatos volt - mondta félmosollyal az arcán Chris. Láttam rajta, hogy még mondani akart valamit, de mégsem tette.<br />
- Sziasztok - köszöntem el, mert kezdtem kellemetlenül érezni magam.<br />
Hátat fordítottam a csapatnak és elindultam a dombon lefelé. Alig tettem meg vagy 20 lépést, amikor egy erős lökést éreztem. A pillanat hevében az első kapaszkodó után nyúltam, amit magam alá rántottam. A becsapódást követően a közelünkben lévő össze porhó a levegőben kavargott, így festve varázslatosra az egész esetet. Észre se vettem, de valaki a hajamat kezdte birizgálni, mire kissé megemelkedtem és az illető felé fordítottam a fejem. Az a valaki nem más volt, mint Chris, akinek az arca csak pár centire volt az enyémtől.<br />
- Látom belém estél - mondta huncut mosollyal a szája sarkában.<br />
- Szeretnéd - mondtam félmosollyal.<br />
- Tudom, hogy belém vagy esve, de nem gondolod, hogy ez kicsit túlzás? - kérdezte még mindig vigyorogva.<br />
- Igazad van. Beléd estem, de rendesen - mondtam egy kis hatás szünetet tartva. Ezalatt az idő alatt láthattam, ahogy arcvonásai egyik pillanatról a másikra hogyan változnak. - Persze, hogy beléd estem, hisz nem akartam magamat összetörni - mondtam, majd elnevettem magam.<br />
<br /></div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2242430662013250329.post-48093845111113193052013-10-16T10:00:00.002-07:002013-10-16T10:00:39.853-07:002.évad 9.rész - Vallomás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-m6j3jzSdgio/Ul0nWqS6NJI/AAAAAAAAA24/_w_7tgp_PXA/s1600/kat%C3%A9k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/-m6j3jzSdgio/Ul0nWqS6NJI/AAAAAAAAA24/_w_7tgp_PXA/s200/kat%C3%A9k.jpg" width="195" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog nektek ez a rövidke rész.</div>
<div style="text-align: center;">
Tudom, hogy most nem épp a legjobb lett, és viszonylag sokat is kellett rá várni. Nagyon szeretném, ha ennek ellenére kaphatnék néhány komit és pipát.</div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm a díjat Beut Lorának.</div>
<div style="text-align: center;">
A részről annyit, hogy kizárólag Kat szemszögéből írtam. Jó olvasást hozzá :D ♥</div>
<br />
<span style="color: #c27ba0;"><b><u><i>Kat szemszöge:</i></u></b></span><br />
<div style="text-align: justify;">
- Síelni megyünk, síelni megyünk, síelni megyünk - kántáltam ma már vagy ezredszerre. Tegnap tudtam meg, hogy 2 teljes hétig az Alpokba megyünk "telelni". - Lisa én úgy örülök ennek az egésznek. 2 Teljes hétig lazítás és senki nem parancsolhat nekünk. Ez annyira szupi - lelkendeztem, majd a hátam mögött álló Lisára néztem. - Mi a baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem megyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért? Síelhetnénk együtt, hógolyózhatnánk és esténként kibeszélnénk a pasikat, miközben forrócsokit iszunk. Olyan jó volna, meg aztán ha te nem jössz akkor kivel fogok én beszélni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha mennék sem síelnék, hanem snowboardoznék. Különben meg nem azért nem megyek, mert nem akarok, hanem mert nem mehetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki nem engedi? Bár ha jól látom inkább jönnél te is, de nem teszed.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ed vagyis Mr Shwan nem engedi......Kat és félek........Félek elmenni innen, mert érzem, hogy valami nincs rendben. Nem igazán örülnék neki, ha te is elmennél. Nem szeretném ha bajod esne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fog, na meg aztán mi baj lenne. Komolyan Lisa kicsit túlaggódod magad. Első félévben nem voltál ilyen, mi történt azután, hogy elszöktél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rám fogtak egy gyilkosságot, amit el sem követtem. Megtámadtak és védekezésből felgyújtottam egy épületet. Szörnyű volt és ez mind Chris hibája.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Chris hibája? - kérdeztem értetlenkedve. Nem is miatta ment el, hanem Logan halála miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő tanította meg a tűzzel való támadást. Megijedtem és megtörtént, ezért nem akarok vagyis félek elmenni innen. Itt biztonságban vagyok csak nem tudom meddig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem, de nem baj, ha mégis mennék? Kár lenne kihagyni és rajtad kívül nem tart itt senki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó legyen, de ne mond később, "hogy jó te megmondtad" , ha baj lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oki, de segítesz pakolni? Nem igazán tudom melyik ruhámat vigyem - kértem és bevetettem a boci szemeket is, de mindhiába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi, de fontos dolgot kell elintéznem - mondta, és azzal a fürdőbe ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elképzelésem sem volt róla, mi olyan fontos, de nem firtattam. Az elmúlt pár év ideje bőven elég volt ahhoz, hogy ne kérdezzek rá a dolgaira, mert azokra mindig fura válaszokat kaptam. Inkább folytattam a pakolást, miközben sikerült megtalálnom az egyik kedvenc felsőmet, amit év eleje óta nem leltem. Szépen összehajtottam - újra- és beraktam a bőröndömbe. Éppen kész lettem, mikor barátnőm visszajött, habár elképzelésem sem volt mi tartott ilyen sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagyok, ha gondolod lemehetnénk beszerezni valami kajaszerűt. Viszont ha nincs kedved maradj nyugodtan, csak mond meg mit hozzak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennék én, de érzem rajtad, hogy inkább maradjak. Tudom, hogy nem kajáért mész el, de ha esetleg arra jársz, hoznál nekem valami csokis sütit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - válaszolta sejtelmesen, majd kilépett a szobából.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csomagjaimat egy kupacba tettem és rendbe szedtem a szobánkat. Már épp végeztem, amikor kopogtak az ajtón, ami nem kicsit meglepett. Nem értettem miért kopog Elisa, ha ki tudja nyitni az ajtót. Egy újabb kopogás és mégegy, mire idegesen az ajtóhoz caplattam. Kinyitottam és egyből visszafordultam az ágyam felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere be és csukd be az ajtót. Nem értem Lisa..... kezdtem bele, aztán felnéztem és leakadt szavam. Nem Lisa jött vissza, hanem egy megilletődött Cam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, nem akartalak zavarni....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem zavarsz Cameron. Lisa éppen elment kajáért egyedül vagyok, ha vele szeretnél beszélni, akkor várnod kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éppenséggel nem hozzá jöttem. Veled szeretnéd beszélni vagyis inkább mondani szeretnék valamit. Katrina én már egy ideje el akartam mondani....hogy is mondjam el....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cam, kérlek, mond el mi bánt. Tudok segíteni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kat én beléd szerettem és nem szeretném, ha elmennél. Nézd - mondta és előhúzott a háta mögül egy csokor színes virágot. Lesokkolt - ezt neked hoztam. Remélem tetszik és....Kat kérlek reagálj valamit!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én....én...ezt nem hiszem el....Cam....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én megértem, ha te nem így érzel. Sajnálom, ha ezzel felzaklattalak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cam megtennéd, hogy végighallgatsz? Köszönöm. Cameron azért dadogtam, mert nem hiszem el. Te - az akadémia és a számomra leghelyesebb fiú - azt mondta nekem, hogy szeret. Szerinted mégis hogy kellett volna reagálnom?...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jogos, de akkor most....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cameron Walker az Isten szerelméért; nem fejeztem be. Én is....hogy is mondjam...beléd szerettem. Már Lisa eltűnése előtt is tetszettél, csak nem mertem mondani. Cam..... - kezdtem bele, de ajkait az enyémre nyomta. Lassan és mégis szenvedélyesen csókolt. Csak levegőhiány miatt váltak el ajkaink, ám homlokát az enyémnek döntötte, ezzel nem eresztve a közeléből.<br />
- Sajnálom Katrina, nem akartam.<br />
- Nem kell szabadkoznod. Pontosan tudom, és éreztem hogy akartad, csak félsz.<br />
- Kezdesz úgy beszélni, mint Lisa. Pontosan tudod, mit mondj és mikor, jó az időzítésed.<br />
- Köszönöm, de tudod a Mestertől tanulok - válaszolta, mire mindketten elnevettük magunkat.<br />
Még beszélgettünk egy ideig, majd Lisa nyitott ránk. Mosolyogva nézett hol rám, hol Camre, majd a kezembe nyomta a sütit és távozott. Értetlenkedve néztem a piruló Camre, hátha valamit megtudok, de nem jöttem rá, így inkább rákérdeztem.<br />
- Mitől jöttél ennyire zavarba?<br />
- Tudod, Lisa mondta, hogy próbálja meg. Mármint én már el akartam mondani, csak féltem. Elisa mondta, hogy mondjam el neked mit érzek, mert így csak szenvedek.<br />
- Te komolyan Elisától kértél tanácsot? Ennyire féltél? Ráadásul TŐLEM?<br />
- Az egyik este kimentem sétálni, majd megláttam Lisát. Mögé léptem, mire a nyakon öntött vízzel. Aztán elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok beléd és segített szinte mindenbe.<br />
- Komolyan nyakon öntött? - kérdeztem két nevetőgörcs között.<br />
- Igen, de ne nevess ki. Szörnyen hideg volt, de rendes volt, mert megszárított.<br />
- Tudom, hogy rendi. Amúgy én azt vettem észre, hogy olyanok vagytok néha mint két testvér.<br />
- Igen és az egészben tudod mi a legviccesebb? - kérdezte somolyogva, mire nemlegesen megráztam a fejem - Az, hogy Chris azt hitte beleszerettem Lisába. Komolyan nem is tetszik, csak elvagyunk egymással mintha tesók lennénk. Féltékeny volt rám.<br />
- Szerintem Christian jobban félti Lisát, mint gondolná. Sőt szerintem nagyon szereti, de nem mer lépni. Lisa meg....hát ő meg Lisa. Egy nagyon kedves lány, de most rettenetesen félénk és óvatos lett. Valami történt a szökését követőn és a múltjában is, csak nem mondja el.<br />
- Gondolod?<br />
- Igen. Néha éjjel arra ébredek, hogy sikítozik és érhetetlen nyelven beszél, na meg persze sírni. Féltem, de ha nem árul el semmit nem tudok segíteni. Szerinted?<br />
- Igazad van, de most ne beszéljünk róla. Olyan rég akarok megtenni valamit, mint még semmi mást ezelőtt - mondta és mielőtt rákérdezhettem volna újra megcsókolt.<br />
Szenvedélyes csókcsatánkat ő nyerte, miközben végigdöntött az ágyamon. Fölém tornyosulva vált el ajkaimtól, majd a szemebe nézett. Csak most vettem észre, hogy a "sársüti" színű szemei enyhén vérben forognak. Tudtam, hogy éhes, mégsem mertem megtenni azt amire vágyott. Száját kinyitotta, így tökéletesen látta, hogy agyarai mekkorára nőttek. Aprót löktem rajta, mire feleszmél, és legurult rólam.<br />
- Sajnálom, én csak....<br />
- Cam, nincs ezzel semmi baj, de én félek ettől - mondtam miközben a szemfogaihoz értem.<br />
- Értem és bocsánat, de nem tudtam kontrollálni. Ígérem nem lesz többé ilyen és nem kell tőlem félned - mondta ragyogó mosollyal az arcán.<br />
Még beszélgettünk egy darabig, majd megkért, hogy maradjak. Vonakodva, de belementem, hogy síelés helyett az akadémián maradok. Mindketten biztosra vettük, hogy megoldjuk a "havas" problémánkat Liával. És azt biztosra vettem, hogy az Ő ötlete volt az is, hogy Cam az indulás előtt valljon nekem szerelmet. Okos lány, remek időzítéssel.<br />
Estefelé Cam elköszönt, és helyét Lia váltotta fel, aki mindet tudni akart. Elmeséltem neki töviről-hegyire mindet, bár szerintem a felét ő is pontosan tudta. Közben megettük a sütiket és még forrócsokit is ittunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ilyen LB-k nem minden fán terem, mint mi. </div>
BosziLányhttp://www.blogger.com/profile/10391666990403372805noreply@blogger.com5