2014. 06. 02.

Lisa és Chris élete





 - Gyönyörű...erre nem is tudok mit mondani. Olyan, mintha ez az elmúlt 16 év el sem telt volna.
- Tudom. A szüleid kérésére egy burok veszi körül, így rajtunk kívül nem látja más, amíg be nem költözöl - mondta Christian mögém állva és egy csókot nyomott a hajamba. A többiek is csak bámulni tudták, így mi ketten bementünk és birtokba vettük a családi örökségem. 
 Ennek az emléknek már idestova 1 éve és ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott. Többek között a barátaim elköltöztek és csak látogatóba jönnek hozzánk. Én pedig azóta boldogan élem a magam kis életét azzal, akit szeretek. Mindketten visszaszoktunk már a társasági életbe, ám nekem még mindig vannak fenntartásaim a vámpírokkal kapcsolatban. Épp a könyvtár hatalmas ablaka előtt állok és a havas tájat nézem, amikor egy erős és meleg kar fonódik a derekam köré.
- Késze állsz a mai estélyre? - Kérdezi Chris és a fülem mögé tűr egy kósza tincset, ami kiszabadult a fonatból.
- Még mindig nem vagyok képes megérteni, minek megyünk mi ilyenekre? Már lassan az is megutál aki, eddig a létezésemről sem tudott. De tisztában vagy a rangoddal járó bírálatokkal is? - Kérdezek vissza miközben megfordulok karjaiban és felnézek rá. hiába a csaknem 10 centis sarok kicsi vagyok hozzá képest.
- Igen és nem érdekelnek. Ha nem tudják elfogadni a választásom, akkor nem kellene meghívniuk ezekre az értelmetlen partikra. Én mindennél jobban szeretlek és ezen még a törvények sem tudnak változtatni főleg hogy te vagy a leghatalmasabb mindenki közül. Egy rossza szavuk sem lehet a döntésemet illetően.
- De...
- Semmi de. Irány átöltözni és fél óra múlva találkozunk itt - mondta és a szobám felé kezdett lökdösni.
 Nem volt kedvem átöltözni és ezt telepatikusan Vele is közöltem, hogy elkerüljek egy esetleges címlapszorit. Sajnos a mi világunk sem különbözik sokban a halandókétól, hiszen itt is vannak olyan "emberek" akik mindent megtesznek egy kis pénzért. Volt már olyan, hogy amiatt kellett magyarázkodnom, hogy nálunk pontosabban nálam aludt egy régi barátunk. Szegénykém beszélgetés közben ütötte ki magát és nem volt szívem sem teleportálni, sem pedig lelökni az ágyról. Másnap már arról szóltak a szennylapok, hogy milyen egy kétszínű egy hercegnő vagyok, aki még mellesleg egy szajha is.
 Ezen az emléken agyalva varázsoltam elő az alkalomra megfelelő ruhát és kiegészítőket, majd a fürdőbe vonultam, hogy rendbe szedjem magam. Gyors zuhany, hajmosás és szárítkozás, végöl pedig magara véve a köpenyem léptem be a hálómba. Az ágyamhoz siettem, ahol meghúztam egy zsinórt, ami csilingelve kelt életre ezzel behívva a szobalányom. Talán pár évvel lehetett nálam idősebb, de mindenben segített és szinte sosem tekintettem igazán szolgálónak, inkább, mint egy barátnak.
- Kyra kérlek segíts felvenni a ruhát és elkészülni időben - kértem és ő minden zokszó nélkül tette, amit mondtam neki. A ruhához lépett és levette a vállfáról, majd kibontotta a fűzőjét és elém lépett vele. Beleléptem, majd elég szorosra húzta a fűzőt, hogy ne essen le a ruha, de még kapjak kényelmesen levegőt. Ezt követően felvettem a magassarkú cipőmet, és a holdas láncot, amit még karácsonyra kaptam tőle, majd Kyra megcsinálta a hajam és a sminkem. Nem vitte most sem túlzásba, mint máskor, így egy kissé füstös tekintet és egy enyhe rúzst vitt fel az arcomra némi arcpirosítóval.
- Köszönöm.
- Nem tesz semmit, Felség. Remélem jól fogják magukat érezni - mondta, amjd meghajolt és elhagyta a szobát. Még egyszer utoljára belenéztem az egész alakos tükörbe és végigmértem magam. Nem leszek most sem kitűnőbb a tömegből, habár a kisugárzásom magára vonja majd mindenki figyelmét. Aztán kopogást hallottam és egy "Tessék!" kiabálása után belépett Chris.
- Gyönyörű vagy, mint mindig, habár most inkább csillogsz is mellé.
- Nem hiszem, de azért köszönöm - mondta, mert még mindig neheze tudtam elfogadni mások bókjait. Közelebb lépett és kezeit a vállamra tette, és egy apró csókot nyomott oda, majd kezeit az enyémekbe csúsztatta. Nehezen, de sikerült magunkat az ajtóhoz tendálni, habár egyikünknek sem volt ínyére a ma esti program. A limuzinban ülve idegesen kaparásztam a kezem vagy gyűrögettem a ruhám és egyáltalán nem érdekelt, hogy a közelemben lévők mit éreznek vagy vesznek észre mindebből.
 Lassan, de biztosan érkeztünk meg a Hocklower kúriára, ahol rengeteg lovas kocsi és limuzin mutatta, hogy már így is rengetegen vannak odabent. Miután kiszálltunk az autóból vagy nyolc esernyős ember futott hozzák azzal a szándékkal, hogy fejünk fölé tartsák azt, míg bemegyünk az ajtón. Gyorsan közlekedtünk és a nem kívánt dolgainkat leadtuk a londiner fiúnak, majd a bálterem felé vettük az irányt. A hatalmas, zárt ajtók mögül lágy dallam és éteri beszélgetés zaja szűrődött ki, ami csak engem zavart, ahogy elnéztem. Az ajtók nehezen nyíltak meg előttünk, mire a bennlévők elcsendesedtek, majd a komornyik bejelentett minket, hogy akinek nem szúrtunk eddig szemet az is észrevegyen minket.
- Őfelsége Elisa Amelia Dunken, a Hold hercegnője és Őfelsége Christian Black, a Démonok és Vámpírok hercege - hangzott a bejelentés, mire a termen általános morajlás futott végig, majd mindenki meghajolt vagy pukedlizett. Mi is illedelmesen fejet hajtottunk és a lépcsőn a lehető legkecsesebben vonultunk le, majd könnyed társalgásba elegyedtünk a nemességgel.
- És mikorra várható az esküvő vagy a baba? - Jött egy igen érdekes kérdés, ami hallatán majdhogynem a kérdező nyakába köptem az italom.
- Én nem tudok sem esküvőről, sem pedig babáról. Ha pedig ez mégis megtörténne, Ön lesz az első akit értesítek - mondtam mosolyogva ezzel leplezve nem kis zavarom, majd kiszúrtam a tömegből egy ismerős hajzuhatagot.
 Katerina Marshall? - tettem fel a telepatikus kérdésem, mire egy kis idő elteltével megérkezett az ismerős válasz.
 Na végre, már azt hittem sosem veszel észre. El sem hiszem, hogy eljöttem erre az egészre, de el kell valamit mondanom.
 Mondjad, csupa belső fül vagyok.
 Gyere ki az erkélyre és ott tudunk beszélni nyugodtan. Különben sok mindenről kell mesélned - mondta némi éllel és komolytalansággal a hangjában.
 Még utoljára körülnéztem és örömmel konstatáltam, hogy senki sem figyel, így kiteleportáltam az erkélyre, ahol Kat várt. Amikor megérezte a jelenlétem szinte azonnal egymás nyakába borultunk, hiszen már legalább 1 éve nem is láttuk egymást. Híreket hallottam róla, miszerint összeköltözött Cameronnal és már jegyben járnak, de nem hittem a pletykáknak. Sajnos hiába próbáltunk időpontot egyeztetni egy találkára mindig közbejött valami. Hol nekem, hol neki.
- Na mi a helyzet Hercegnőm! - Mondta kedvesen és magához ölelt
- Semmi különös, bár vannak érdekes dolgok velünk. De veletek mi van? Egyikőtökről sem olvastam vagy hallottam semmit, mióta külön váltak útjaink.
- Hát Dante összebútorozott valami arisztokrata picsával, akit senki nem fogad el a vére miatt. Egyszóval könnyűvérű a kis csaj, habár D erősen irányítja. Lukas egy Elisabeth nevű bárólánnyal kavar, de még esze ágában sincs megállapodni. A többieket én sem láttam, de pletykákat hallottam, de mind alaptalan. Cammel lassan már 4 hónapja vagyunk jegyesek és az esküvőt is tervezzük már, de még várunk vele. Nem szeretné elsietni dolgot, ráadásul nem szeretne nagy felhajtást sem. Nekem viszont egy olyan kérésem lenne, hogy leszel-e a tanúm és a nyoszolyalányom?
-Hogyne. Ez a legkevesebb amit megtehetek értetek. Úgy örülök a boldogságotoknak és baba készülőben van már? Képzeld tőlem mindenki azt kérdezgeti, hogy "esküvő mikor lesz?" "baba várható már?". Komolyan kész őröltek háza van nálunk. És képzeld van néhány új képességem is.
- Micsoda? Jó neked, nekem azóta nem jött elő, mióta befejeztem a fejlesztgetéseket - mondta szomorkásan, de tudtam, hogy igazából nem ez zavarja. A baj ott volt, hogy ő csak egy egyszerű boszorkány volt és ez ellen nem tudott mit tenni.
- Az egyik, hogy átérzek mindent. Vegyük például ha a közelemben lévő illető terhes én is érzem a baba szívének lüktetését. Aztán ott van még a látomások és a hercegnősködéssel járó hatalom, amit megtold az, hogy angyal is vagyok. Isten óvja a gyermekem, ha lesz. És tudok mások között erőt közvetíteni is.
- De miért? Azt meg hogyan.
- Várj megmutatom - mondtam és megfogtam a kezeit és elképzeltem egy hidat kettőnk képességei között. Hagytam, hogy egyes képességeim, melyeket magam fejlesztettem ki átáramoljanak belé és a tudás az övé is legyen. Isteni érzés volt megszabadulni egy kis "tehertől". - Különben ha gyermekkel áld meg a Sors nem lesz könnyű neki. Egy olyan világba születni, amit a mágia ural és naponta meg kell küzdeni a szeretetért nem szerencsés. Féltem őt.
- Ez csodálatos dolog, de biztos nem bántanák a trónörököst.
- Nem hiszek bennük, de akkor sem szeretném itt világra hozni.
 Vajon hol van az én csodálatos Hercegnőm?
 Kattel vagyok kint a teraszon, miért baj van?
 Nem de bejönnétek, már mindenki rátok vár. És szeretnék mutatni valamit.
 Rendben egy pillanat és ott vagyunk.
- Azt hiszem mennünk kell, mert kezdenek aggódni értünk a bennlévők. Biztosan hiányzol már a párodnak, hisz nem minden nap jegyzik el a boszorkányokat - mondtam és elindultam a kétszárnyú ablak felé, ahonnan éles illatok és zene hallatszott az erkélyre.
- De ígérd meg, hogy ha eljön a te időd én jutok, majd eszedbe legelőször.
- Ez sosem volt kérdés, nekem te vagy az egyetlen barátnőm, akiben megbízom - válaszoltam őszintén és egy-két lépés után már a terem közepén találtuk magunkat.
 A különböző lények sűrű, áthatolhatatlan körgyűrűbe fogták minket és vártak. Egy halk, ám annál érzelmesebb zene vette kezdetét és mint oly sokszor most is Chris termett előttem, hogy felkérjen az első táncra. Kecsesen és előkelően lépkedtünk a ritmusra, majd az egymás kezében lévő kézfejeinkkel intettünk, hogy más is beszállhat, de nem történt semmi.
- Valami gond van velük?
- Nem csak várnak a jelre - mondta, majd elengedett és féltérdre állva nézett fel rám. - Én Christian Black ezúton szeretném ennyi tanú előtt megkérni a kezed Elisa Amelia Dunken. Hozzám jönnél feleségül? - Kérdezte, mire még levegőt is elfelejtettem venni. Míg a hangom visszanyerésén munkálkodtam, addig szemében a kétségbeesés apró szikráját láttam megvillanni.
- Én...Nem is tudom mit mondjak. Vagyis mégis. Igen, ezerszer is igent mondok neked Christian - mondtam majd felhúzta a gyűrűsujjamra az eljegyzési gyűrűt. Gyönyörű darab és illett hozzám vagyis a jellememhez. A nyakába borultam, míg ő szorosan tartott, majd egy kicsit megemelt a földről és megpörgetett a levegőben.
- Háromszoros hurrá az ifjú jegyeseknek. Hip-hip HURRÁ! Hip-hip HURRÁ! Hip-hip HURRÁ! - Majd ezt követően jöttek a gratulációk, a jókívánságok és a részletek felől való érdeklődések.
 Mire hajnalt ütött az óra már mi is hazafelé tartottunk a limuzinba, ahol az álomvilág lassan elkezdett magafelé húzni. Még éreztem, hogy Chris magához van és suttog valamit, majd azt követően minden homályos.
 A nap közepén tértem magamhoz és nem kis meglepetést okozott az a tény, hogy a párnám szuszog, ami azt jelentette, hogy nem egyedül aludtam. Ugyan volt már rá példa, de eddig mindig tudtam a dologról most azonban semmi sem rémlett. Megemeltem egy kicsit a fejem, hogy jobban szemügyre tudjam venni a még alvó szerelmem, majd tekintetek folyton-folyvást az összekulcsolt kezeinkre tévedt.
- Legalább et nem álmodtam - suttogtam magam elé, amikor megláttam a zafír-gyémánt gyűrűmet.
- Még jó, hogy nem álmodtad, habár én azért álmomban is reméltem, hogy igent mondasz nekem - mondta egy rekedtes hang alólam.
- Felébresztettelek?
- Nem már egy ideje nem aludtam, csak csukva volt a szemem. Olyan jó, hogy mostmár hivatalosan is elismernek téged és nem csak az eljegyzés miatt.
- Szerintem tévedsz. Sosem fognak elismerni, mert nem vagyok közülük való. Ezt te is nagyon jól tudod és ne tagadd. Az esküvő egy gyönyörű állomása a kapcsolatunknak, de ettől még nem fog változni a véleményük rólam. Ennek ellenére én mégis boldog vagyok, mert te itt vagy nekem.
- El sem hiszem, hogy ilyeneket mondasz - mondta miközben felült az ágyon és az ölébe húzott. Hátam a mellkasának csapódott a lendülettől, majd állát a fejem búbjára helyezte. - Mondanám, hogy hagyj nekik időt, de nem teszem. Tudom, hogy nekik ez még valamelyest új, hogy egy ennyire hatalmas és teszem hozzá káprázatos személy legyen az uralkodónőjük hiszen a szüleink halála óta nem volt senki a trónon. Ne emészd magad miattuk. Csak az számít, hogy mi boldogok legyünk.
- Rendben, de ha már itt tartunk miért is aludtál te az ágyamban? - Kérdeztem félig felé fordulva megpróbálva morcosan nézni. Nem jött össze, mert olyan aranyosan nézett, hogy a szívem is belefájdult abba, hogy szemeiben a megbánás apró jeleit láttam.
- Hát...izé....Az úgy volt, hogy miután hazajöttünk felhoztalak a lakosztályodba, mert te elaludtál hazafele jövet. Aztán mikor letettelek az ágyra nem engedtél el, így megpróbáltam lefejteni a karjaidat a nyakamról, de mint látod nem jött össze. Szóval gyorsan pizsamát varázsoltam magunkra és elaludtam veled. De azért nem haragszol érte, ugye?
- Dehogy is haragszom! Habár annak bizony ára van, hogy nem teleportáltad magad - válaszoltam és a kezembe idézte a kedvenc hajkefém és felé tartottam. - Fésüld ki a hajam, ha lennél oly' szíves.
- Érted bármit megteszek, Szerelmem.
*~*~*~*
 Már megint sík ideg vagyok, de most legalább Kat is velem van. Az elmúlt fél évben mást sem csináltunk Chrissel, mint szervezkedtünk. Az esküvő lebonyolítása rengeteg időt és energiát volt el mindkettőnktől, habár volt segítségünk. Bizonyos dolgokat elég volt a személyzetre bízni, míg másokat magunknak kellett megcsinálni. Ilyen volt például a menü vagy a ruha kiválasztása, amiben nem hagytam magam. A ruhát nem neves tervezővel varrattam, hanem magam terveztem és Ester nénivel varrattam meg, mert benne megbíztam.
 Ma  már csak az utolsó simításokat végezte a személyzet, amíg mi Christiannel a medencében próbáltunk egy kicsikét kikapcsolódni. Szívesen úsztuk, vagy lazultunk, de leginkább egymást néztük a jakuzziban ülve néma vitákat bonyolítva ezzel. Mikor már kiáztattuk magunkat kikászálódtunk a meleg vízből és indultunk készülődni.
 Az első utam a konyhába vezetett, ahol magamhoz vettem némi vitaminban gazdag gyümölcsöt, amit a lépcsőn felfele menet elmajszoltam. A lakosztályomba lépve Katerina mosolygós arca fogadott karjában a legifjabb Walker csemetével. Gyönyörű kislány lett, akárcsak az anyja, akivel most nekem háttal az ablak mellett álltak.
- Sziasztok - köszöntem kedvesen, mire Mysa mosolyogva kezdet rugózni édesanyja karjaiban.
- Neked is szia Elisa. Látod, hogy örül neked a kis csöppség? Megértem, hiszen miért is ne lenne oda a keresztanyjáért.
- Egy tünemény ez a gyerek, de tényleg. Jó neked, hogy nem kell féltened őt a sorozatos támadásoktól. De örülök, hogy el tudtatok jönni a nagy napra. Viszont nekem rohannom kell, mert még el kell készülnöm és mint látod sehogy sem állok vele.
- Segítünk, mert erre valók a barátok.
- Behívok Kyrát, hogy figyeljen egy kicsit Mysára míg segítesz felvenni a ruhát és megcsinálod a sminkem, ha szépen kérlek.
- Persze - mondta és már meg is rántottam az ágynál lévő zsinórt, majd nem sokkal később Kyra lépett be.
- Kérlek figyel a kislányra, míg elkészülök. Számítok rád, remélem nem rontasz el semmit, mert ha igen neked annyi.
 Ezután Kattel az öltözőrészlegbe vonultunk, ahol elővettem a menyasszonyi ruhámat, a hozzá tartozó kellékeket és kiegészítőket. Fátylat szándékosan nem csináltattam hozzá, mert tudtam úgyis útban lenne és annak úgy mi értelme lenne. Miután letusoltam, szárazra töröltem magam és a hajamat is megszárítottam Kat segítségével felvettem a ruhám. Mindenhol passzolt és sehol sem mutatott vagy takart többet, mint amire szükség volt. Ezt követte a hajam, amit egyszerűen hullámokba rendezett, majd a tincsek zömét kontyba tűzte és nem sokkal a végét követően kisminkelt.
- Voilà kész is vagy Lisa. Gyönyörű lettél egy igazi vérbeli királynő is megirigyelné a szépséged.
- Na szépen vagyunk. Már le is minősítesz, mondhatom nem szép dolog - mondtam tettetett durcázással, majd vigyorogva fordultam felé. - Köszönöm, hogy vagy nekem Katerina. Sokat jelentesz nekem, mint fogadott testvér.
- Ezért vagyunk, mi mindig a legjobbak és ezt majd Mysa is megtapasztalja, ha lesz egy hozzád hasonló LB-je idővel.
- Felség, Mrs Walker indulnunk kéne a kápolnába, mert már idő van. Félek el fognak késni.
- Drága Kyra egy hercegnő vagy királynő sosem késik, csak mindenki más érkezik túlságosan korán.
 Bólintott, majd gyorsan átöltöztettük Mysát, tisztába tettük, és Katnek is segítettem átöltözni, majd mind a négyen elindultunk lefele. Lépteink visszhangot vertek az üres folyosókon, míg a kápolnához nem értünk. A hatalmas kétszárnyú ajtó be volt csukva, így senki sem láthatta mikor érkeztünk. Nem sokkal az érkezésünket követően megszólalt a bevonulós zene, majd kinyíltak az ajtók és elindultunk a kísérőimmel. A teremben rengeteg ismerős is ismeretlen arc fogadott, de csak egy arcra voltam hajlandó koncentrálni.
 Chris fenségesen nézett ki a neki készült királyi öltözékében, amit a koronája csak jobban kiemelt. Nem csoda hát, hogy a teremben lévő összes facér nő és fiatal lányka tekintete égette a hátam, miközben mellé lépkedtem. Fátyol hiányában nem kellett már az elejét csúsztatni, így egyből belevághattunk a ceremónia közepébe.
- Tisztelt arisztokraták, barátok hozzátartozók. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi lehessünk ahogy az előttünk megjelent két Királyi sarj összeköti életét. Az Úr - kezdte mondani a szokásos papi szöveget a pap, ám elég csúnyán nézhettem rá, mert kijavította magát. - Akarom mondani a Mágia teremtett rengeted fajt, melyek közül kiválasztott néhány igazán hatalmas és törekvő Dinasztiát, hogy gyermekeik tovább vigyék hagyományaikat. Nem is húznám tovább az időt, hanem térjünk rá a lényegre. Christian Black, a Démonok és Vámpírok Hercege akarod-e az itt jelenlévő Elisa Amelia Dunken, a Hold Hercegnőt hites feleségedül?
- Igen.
- És te Elisa Amelia Dunken, a Hold Hercegnője, hozzá kívánsz-e menni az itt jelenlévő Christian Black a Démonok és Vámpírok Hercegéhez?
- Igen.
- Akkor a rá ruházott hatalmamnál fogva ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket - mondta és intett, hogy tegyük meg első hivatalos csókunkat.
- Éljen soká a királyi család - kántálta valaki a tömegből, mi pedig mosollyal az arcunkon fordultunk feléjük.
 Ezt követően jött egy állófogadás és estefele, ahogy a legtöbb vendég hazafele indult kezdtünk el mi is ünnepelni. Csak a legszűkebb baráti kör és néhány fontosabb személy maradt velünk egy igazit bulizni. Az egész hajnalig tartott, amikor mindenki elindult ténylegesen haza. Chrissel felmentünk a szobánkba, amit az alkalomnak megfelelően egyszerű, de nagyszerű díszítéssel láttak el. A kontrasztok megtették a hatásuk, mert szemeimet apró hívatlan könnyek kezdték ködösíteni. Ezeket gyorsan letöröltem és férjem felé fordultam némi segítségkérés szándékában.
- Megkérhetlek, hogy segítesz kikötni a ruha fűzőjét?
- Igen, de az utána lévőkért nem vállalok felelősséget - mondta és egy egyszerű mozdulattal kioldotta a masnit.
 Ezután egy forró és szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra, majd szó szerint ledöntött a lábamról. A ruhát egy egyszerű eltüntető igézettel levarázsolt rólam. Míg én már fehérneműben feküdtem alatta, roppant zavaró volt, hogy rajta még mindig sok volt a ruha. Ezt hamar megoldottam, mert szó mi szó leégettem róla a ruháját, hogy a szekrény egyik fogasán újjá varázsoljam, mint ahogy a főnix madár is újjáéled hamvaiból. Mikor már mindketten csak egy szál alsóneműben voltunk kezdődött az igaz harc az élvezetért. Minden egyes csókját kiélveztem, miközben kezével felfedezőútra indult testemen. Ezalatt én hajába túrva húztam őt még közelebb magamhoz és vártam a csodát, hogy megtörténjen.
 Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem fel, de annyi energiám sem volt, hogy az éjjeliszekrényen lévő fiókhoz nyúljak. Mellettem halkan szuszogott az én férjecském, akinek csak a derekát takarta a takaró, így tökéletes rálátást nyújtva a kidolgozott felsőtestére. Megpróbáltam felülni, de nem ment, majd végignéztem magunkon és meg kellett állapítanom, hogy azért nem ment, mert plüssmaciként ölelt magához. Addig-addig fészkelődtem a karjaiban, míg fel nem ébresztettem szegényt.
- Nagyon sajnálom, csak...
- Neked is jó reggelt, Szerelmem. Szóval miért is kellett az alvókámnak mozgolódnia, mert nem értem. Ezzel csak azt érted el, hogy mostmár nem eresztelek el.
- Szerettem volna a mosdóba kimenni, mert kezdem azt érezni, hogy a tegnapi vacsi kikívánkozik belőlem.
- Elkísérlek!
- Nem, nem kell. Egyedül is kitalálok addig.
- Nem vitatkozol velem, mert úgy nézel ki, mint egy szellem. Falfehér vagy és ne mond nekem, hogy ne vigyázzak rád, oké?
- Rendben, de szükségem lesz néhány dologra - egyeztem bele, mert ha nem teszem tényleg oda teszem ki a vacsimat.
 Mint kiderült aznap reggel semmi bajom sem volt, csak valami nem tetszhetett a gyomromnak, plusz a hajnali szórakozásunk megtette a hatását. Alighogy beléptem a mosdóba, a WC-hez rohanva adtam ki mindent magamból és ez így megy már legalább 2 hónapja. Látom Chris arcán, hogy szeretne rákérdezni a rosszulléteim okára, de még magam sem tudom a válaszokat.
 Kattel mára megbeszéltünk egy találkozót a házunk hátsó kertjébe, ahol Mysa nyugodtan tud játszani, már ha ő is jön. Szóltam a konyhán, hogy készítsenek édes és sós harapnivalókat, és főzzenek egy jó erős, valamint édes jázminteát és vigyék ki a kertbe. Minden zokszó nélkül tették, amit kértem, így elindultam a szobámba, hogy valami kényelmes, mégis elegánsan könnyed ruhát vegyek magamra. A szobába lépve egyből a szekrényhez mentem, ahol kiválasztottam egy halvány barackszínű ruhát, egy kényelmes cipőt, amjd a fürdőbe vonultam. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítkoztam és megcsináltam a hajam, majd visszasiettem a gardróbszobába, ahol magamra öltöttem a ruhát és a cipőt, majd megcsináltam a hajam és feltettem egy átlagos diadémot. A sminkeléssel nem foglalkoztam, mert a bőröm úgysem viseli el a kozmetikumokat, így a tükörbe nézve megállapítottam, hogy kész vagyok.
 Kisétáltam a hátsó - virágokkal és fákkal teli - kertbe és a kis virágos tavat kezdtem nézni. Egy újabb rosszullétet sikerült magamban tartanom, de már kezdett ebből elegem lenni. Hónapok óta nem is eszek szinte semmit, mégis bizonyos időközönként elkap a hányinger esetleg a szédülés vagy az émelygés. Az egyik fának támaszkodtam, mikor meghallottam, hogy valaki közeleg. Megfordulni sem volt időm, mert az a valaki a karjait a derekam köré fonta.
- Szia! Minden rendben, Szerelmem? - Kérdezi Chris és belepuszil a nyakamba.
- Igen, persze csak egy kicsit szédülök ennyi az egész. Semmi nagy dolog és hamarosan Katerináék is megérkeznek, hogy egy csajos napot töltsünk együtt. Szóval.....
- Értem én.....Már látni sem akarsz, de azért egy sütit kölcsönvennék tesztelés gyanánt.
- Hé arról nem volt szó, hogy a nyáladzásotokat kell néznem - hallottam meg egy mosolygós hangot a hátam mögül. Kibontakoztam Christian öleléséből és Kathez fordultam, hogy üdvözölni tudjam.
- Örülök, hogy látlak benneteket. Már vártalak, és látod nem csak a levegőbe beszélek - mondtam és a megterített asztal felé intettem a kezemmel
- Én meg már itt se vagyok lányok. További jó szórakozást - mondta a Hercegem és távozott.
- Na is mi volt olyan sürgős, hogy hamar kellett találkoznunk?
- Elmondom, csak érjen ki a hallótávból. Szerintem tedd le a nagylányt a földre, had játsszon egy kicsit.
- Oké, de már nagyon kíváncsivá tettél - felelte és Mysát a földre rakva ültünk le a székekbe.
- Szóval arról szerettem volna érdeklődni, hogy mikor te teherbe estél voltak fura érzéseid?
- Az émelygésre, hányingerre vagy a szédülésre gondolsz? Igen voltak, de majdhogynem a várandósság félidejében kezdődtek nálam. Amúgy ez egyénenként változhat, például mikor Meredith volt terhes nála nem is jelentkeztek ilyesfajta "tünetek". Várj azt akarod mondani, hogy te is állapotos vagy?
- Nem tudom, nekem ez még nagyon új lenne meg fel sem vagyok még készülve rá. Félek, hogy nem lennék jó anyja a gyereknek, vagy folyamatos támadásoknak lenne kitéve.
- Mond csak Lisa, volt mostanában rossz közérzeted, vagy hányingered esetleg szédelgésed?
- Igen, bár az én közérzetem nem igazán szokott jó lenni. De ezt leszámítva kezdem magam úgy érezni, mint aki nem ura saját magának. Reggelente rettenetes fejfájással ébredek és éjjelente nem is alszok valami sokat.
- Az alváshiánynak más is lehet az oka - mondta perverz teintettel, amiért én nagyon csúnyán néztem rá - Jól van na, csak egy ötlet volt. De ha tényleg terhes vagy akkor szólnod kell róla a Hercegnek is, mert ha mástól tudja meg nagyon ki fog borulni.
- Igazad lehet, így szólni fogok neki, de most veletek vagyok és itt is maradok.
 A nap hátralévő készét beszélgetéssel és játékkal töltöttük. Mysa egy igazán leleményes kislány, aki előszeretettel vette le a diadémomat, hogy aztán a saját kis fejére tegye. Ezt megunva gondoltam egyet és a fejére idéztem egy pillangós hajba valót, aminek már-már jobban örült, mint egy tiarának. Kat mosolyogva figyelte gyermeke vidám arcát, ahogy arról beszélt, hogyha egyszer nekem is lesz babám, akkor milyen jót fognak játszani. Hiába volt még csak alig múlt 4 éves, mégis lassacskán olyan bölcs volt, mint édesanyja.
 Teltek-múltak a hónapok és beköszöntött a tél. A pocakom már elég nagy volt, így napjában többször is le kellett ülnöm vagy dőlnöm pihenni, mert a lábaim nem bírták. A képességeimre is kihatott ez az állapot. Rengetegszer fordult elő, hogy a semmiből idézgettem meg dolgokat, vagy teleportáltam váratlanul a világon bárhova. Mikor elmondtam Christiannek, hogy mi is történik velem nagyon megörült, majd néhány pillanat leforgásra alatt teljesen kétségbeesett. Nem tudta mi lesz velem vagy hogy hogy fogom bírni az egészet. Szerencsénkre minden simán ment egészen a szülés napjáig, amikor is egymást érték a rosszindulatú illetve fenyegető üzenetek. Ezeket a terhesség alatt is kaptam, de az utóbbi időben egyre többet és mindegyik egyhangúan arra engedett következtetni, hogy bántani fogják a gyermekem. Ezt nem engedhettem meg, így arra az elhatározásra jutottunk - ugyan fájó szívvel, de most csak a kicsi volt a legfontosabb -, hogy rábízzuk őt az angyalira. Carolinera és Jamesre. Megkértem őket, hogy vigyázzanak rá, mikor mi már nem lehetünk mellette és, hogy amint tudják vegyék őt magukhoz és tartsák távol ettől a világtól. Igent mondtak, de kikötötték, hogy 1 éves kora előtt nem tudják megtenni.
 Aztán eljött a szülés pillanata. Chris az ajtónk előtt állt és várt, míg Kyra, Kat és Caroline bent voltak velem a szobába. Biztattak és segítettek egy egy iszonyatos fájdalom során, hogy ne veszítsem el az eszméletem. Sokat jelentett nekem, majd megindult a szülés és ugyan apróbb nehézségek árán, de világra hoztam első gyermekem.
- Kislány lett, Felség. Gyönyörű kislány - mondta Kyra és a már bepólyált,
varázslattal megmosdatott csöppséget a karomba adta.
- Megyek szólok Chrisnek, hogy mostmár bejöhet - mondta Kat gyereksírással övezve. Ahogy kilépett az ajtón, rögtön berontott azon Chris és egyből hozzánk sietett.
- Édes Istenem. Hál' égnek mindketten épségben és egészségben vagytok. Nézzétek!.....Olyan szép, mint az anyukája. És már most látom, hogy mit örökölt tőled Lisa.
- Szerintem is egy angyal és nem tudok betelni a látványával. Én miért nem látom, hogy mit örökölt tőlem?
- Mert abban egyformák vagytok és mert még nem láttad őt úgy ahogy én. Különben tőled a jég varázsát és a szemeid ragyogását örökölte - mondta szelíd mosollyal az arcán. Szemeiben az örömkönnyek látszottak, de nem engedte őket legördülni. - Várj megfogom egy kicsit, hogy fel tudj ülni egy kicsit.
- Rendbe, de óvatosan. Nagyon törékeny még szegénykém - válaszoltam és feljebb csúsztam az ágyon, majd karomat nyújtottam a gyermekemért. Nem adta egyből oda, hanem egy kicsit odébb tessékelt, hogy ő is le tudjon ülni mellém. - Remélem jól döntöttünk, Hercegem és nem fog ránk haragudni, hogyha egyszer visszajön ide.
- Én is, de meg fogja érteni az egészet ebben biztos vagyok. Mi legyen a neve?
-  Legyen Alicia. Alicia Black.....

2 megjegyzés:

  1. Szia! Egyszerűen imádom ezt a részt! Ez szerintem egy méltó befejezés volt, és nagyon tetszett ! Sajnos az előző részhez nem volt időm írni, de azt is elolvastam, és nagyon tetszett <3 Köszönöm ezt a csodás történetet, és, hogy minden hetemet felodobtad egy újabb résszel :) További sok sikert a blogolásban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár ezt már nem a befejezéshez szántam, örülök, hogy tetszett. Mivel a végén maradt 3 pont, így remélem örültök majd, hogy ennek a történetnek lesz folytatása Más néven és más szereplőkkel :D
      És köszönöm a kedves szavakat

      Törlés