1.évad 5.rész - A Sors előszele

Elisa szemszöge:

Egész nap ülök a terembe és nem látom értelmét semminek. Megbántam, hogy elárultam neki az igazat? Talán. Azonban ha a közelemben van furcsa érzés fog el. Az biztos, hogy nem szeretet, mivel gyűlölöm, de mégis megbízok benne.

 Felállok és elindítom a lejátszót. A zene megnyugtat és megvéd; bárhol és bármikor, nem okoz soha fájdalmat. Érzem, hogy nem vagyok egyedül; megfordulok és nem messze tőlem Mr. Charlsten áll. Fura, vele mindig kijöttem, és ha kellet rá számíthattam, akárcsak most is.

- Baj van kedvesem? - kérdezi.

- Nem Don, nincs semmi baj - válaszolom és leülök a díványra. Mellém ül és átölel, mintha az unokája lennék, de ez nem így van.

- Lisa, kedvesem tudod, hogy mindig számíthattál rám, ha baj volt és ez a halálommal sem változott meg.

- Tudom, csak olyan furán érzem magam mostanában.

- Tudom, kicsim, tudom. Hatalmas boszorkány vagy és ezt ne feledd el. Annyira örültem mikor először jött erre valaki már hosszú évek óta, hogy megfeledkeztem minden bajomról. Te voltál az egyetlen aki, aki hajlandó volt bejönni és nem féltél tőlem. Mikor meghaltam te akkor is jöttél, habár még kicsi voltál. Olyan jó, hogy örömet szereztél egy hozzám hasonló vénembernek - mondta és még szorosabban magához ölelt.

- Don miért érzem magam mostanában egyre furcsábban. Kattel tök könnyen elbántam egy gyakorlás alkalmával, aztán tegnap este egy srácot teleportáltam és semmi baja sem lett. Most reggel, pedig kiszedte belőlem a titkomat.

- Figyelj nagyon rám - kezdte - az hogy elmondtad neki lehet, hogy épp jó dolog. Megérti, miért vagy olyan amilyen. Cssssss...ne sírj, a szüleid nem örülnének, ha így látnának. Próbálj meg bízni benne, nem hinném, hogy rosszat akarna- mondta és ezzel el is tűnt.

- Don, kérlek ne hagy itt. - szipogtam, de nem jött válasz.

 Felálltam, kikapcsoltam a lejátszót és lementem a földszintre. Bementem a nappaliba, leültem a zongorához és játszani kezdtem.

- Zaklatott vagy Lisa? - kérdezte egy hang a hátam mögül. Megfordultam és egy kb. velem egyidős lány állt előttem.

- Ki vagy? - kérdeztem kissé ijedten.

- Nem lep meg, hogy nem emlékeszek, hisz akkor még csak 4 voltál. Daphne vagyok, a nővéred. Sajnálom azokat a dolgokat amiken keresztülmentél - mondta és leült mellém. - Én is szerettem zongorázni, mikor rosszkedvem volt. Emlékszem midig leültél mellém és együtt játszottunk. - emlékezett vissza Daph.

- Hogy kerülsz ide? És eddig mért nem láttalak? Hol vagy most, és bármikor tudunk beszélni ezek után? - árasztottam el kérdéseim özönével.
- Nyugi húgi. Eddig azért nem láttál, mert nem voltál elég erős, azonban ez kezd megváltozni, mivel nemsokára a teljes erőd birtokában leszel. Hidd el nem lesz könnyű, de neked menni fog, hisz rendkívüli boszi vagy, pont mint anya.
- Tényleg?
- Igen, de nekem mostmár mennem kell és te is jobban teszed, ha visszamész a barátaidhoz. - mondta és ezzel ő is magamra hagyott.
 Felvettem a pulcsimat és kimentem az ajtón. Éppen esni kezdett a hó, ahogy elhagytam a fedett verandát.
Olyan szép, szinte el sem hiszem.
Jaj, hagyd már abba. Olyan lányos vagy. - mondta gúnyosan - Hol voltál egész nap? Azt ígérted, hogy megtanítasz lefedni a gondolataim.
Nem az én hibám, hogy nem kerestél eddig. Amúgy ha kíváncsi vagy a Charlsten házban voltam. Te hol vagy most? 
Az edzőteremben. Mert? Te el mertél oda menni? Egyedül?
Igen, egyedül. Olyan beszari vagy. - mondtam szintén gúnyosan - Ott találkozunk 10 perc múlva .És ha lehet, hagy meg magadnak a gondolataid.
 Gyorsan visszamentem a suliba, felmentem a szobám és összeszedtem a cuccaim, majd Vadászra rátettem a póráz és leteleportáltam magunkat. Az edzőterembe érve bementem az öltözőbe, átvettem a ruhámat és Vadásszal együtt mentem vissza terembe. Chris már várt, de meglepődött mikor meglátta a farkasom.
- Ő mit keres itt? - mutatott Vadászra.
- Lehoztam, hogy mozogjon, azonban ha sértegeted megtámad mielőtt egyet pislognál - mondtam ridegen. - Akkor kezdjük.
- Oké és hol kezdjük?
- Előbb melegíts be - közöltem és elkezdtem nyújtani.
 Követte az utasítást, miután végeztem odamentem Vadászhoz és nekiadtam a kedvenc rágcsáját. Mire befejezte, addigra már lazítottam annyit magamon, hogy nem okozok neki komolyabb sérüléseket. Mellé léptem és várta mikor fejezi be.
- Befejezted? - kérdeztem, mire bólintott. - Akkor most verekedni fogsz.
- Kivel?
- Velem, de ha túl csirke vagy hozz - húztam az agyát.
- Én aztán nem - mondta felvágósan.
 Edzeni kezdtünk, de mindig kitértem a találatai elől, ami róla nem volt elmondható. Annyira nyíltan használta a gondolatait, hogy nem is kellett nagyon törnöm magam. Egy idő után kezdett idegesíteni a bánázása, így leállítottam.
- Figyelj, nem jól csinálod....
- Mégis mit? Te mindig eltalálsz, míg én soha - puffogott.
- Pont erről akartam beszélni veled. Túl nyíltan gondolkodsz, így minden lépésed látom előre. Próbáld meg elrejteni.
- Mégis hogyan?
- Képzelj el egy falat, amit csak te tudsz átlépni. Megvan?
- Aha asszem - válaszolta pár perc múlva.
- Szuper. Akkor most próbálj meg megütni - mondtam neki.
- Nem - válaszolta határozottan - nem akarlak bántani.
- Nem fogsz. Csak az ezzel a célom, hogy mennyire sikerült megértened a mentális pajzs dolgot. Különben van rajtam pajzs, így nem tudsz nagyobb kárt okozni bennem.
- Rendben, de te akartad - mondta, elhelyezkedtünk, majd lehunytam a szemem.
 Éreztem, hogy meglendíti a kezét, de az ütést már nem. Óvatosan kinyitottam a szemem és láttam, hogy ökle pont az orrom előtt állt meg.
- Miért nem ütöttél meg?
- Mondtam, hogy nem bántalak. Különben úriember nem üt hölgyet.
- Akkor megüthettél volna, mert se te nem vagy úriember és sem én vagyok hölgy. - fújtam ki idegesen a levegőt és éreztem, ahogy a tenyeremből egy apró tűzgolyó jön elő. Megijedtem, mert ilyen még nem fordult elő velem. - Ez mi volt?
- Tűzlabda. Ez az én speciális képességen - mondta nyugodtan, majd mögém lépett és megfogta a karom. - Megmutatom hogy használd.
- Oké - mondtam kissé vonakodva.
- Hunyd le a szemed - suttogta a fülembe, amitől a hideg is kirázott. - Képzeld, azt hogy a kezedben van, de nem éget meg. Oké ügyes vagy. Akkor most képzeld azt, hogy eldobod.
- Várj nem lenne jobb, ha kint lennénk a szabadban? - kérdeztem
- De, sokkal jobb lenne - suttogta még mindig a fülembe.
 Kiteleportáltam magunkat, majd eldobtam a labdát. Éreztem, ahogy megremegek a karjaiban, ami neki is feltűnt. Visszamentünk a terembe, összeszedtem a cuccaim és zuhanyozni mentem. Miután végeztem Vadásszal visszamentem a szobámba, ahol Kat már várt minket.
- Tudni akarok mindent - mondta ragyogó szemekkel. - Hova mentél reggel? Chrissel voltál eddig és mit csináltatok?
- Nyugi! Reggel a Charlsten házba voltam, majd az edzőterembe mentem Chrissel edzeni és megtanítottam elzárni mások elől a gondolatait, ő pedig megtanította a tűzzel játszani.
- Tudsz róla hogy kezdesz belezúgni a srácba?
- Kizárt, még csak nem is tetszik. Biztos azért érzed ezt, mert van az a hülye kötés. - mondtam halál nyugodtan.
- Hát csajszikám te tudod, csak aztán nehogy megbánd.
- Van kedved levinni Vadászt sétálni? - kérdeztem tématerelésképpen.
- Egyedül biztos nem, de ugye jössz te is?
- Aha csak felveszek előbb valami melegebb ruhába. Te is jobban tenné, nagyon hideg van kinn.
 Bólintott,  majd keresni kezdtük a megfelelő ruhákat. Kat egy "norvég-mintás" felsőt, farmert és egy szürke kabátot szedett össze, míg én szintén "norvég-mintás" felsőt, farmert és egy barna kabátot vettem fel. Hozzávettünk, még 2 pár kesztyűt, sapit és már indultunk is lefele.
 Beszélgettünk, reptettünk dolgokat és játszottunk Vadásszal. Elmondtam neki, hogy találkoztam a nővéremmel, aminek örült, annak viszont már kevésbé, hogy mit mondott. Szerinte ez csak a kezdet lesz és már semmin sem tudok változtatni. Remélem nem lesz igaza.

1.évad 4.rész - A buli után

Chris szemszöge:

 Hol a francban vagyok? Miért vagyok egy lánnyal egy ágyban? Olyan édesen alszik, kár lenne felkelteni.

 Megfordult és fejét a mellkasomba fúrta. Morgolódott, majd kissé kifele fordult, így megláttam az arcát.

 Miért alszik mellettem Elisa? Olyan ártatlannak néz ki. El sem hiszem, hogy ilyen angyali teremtés képes bárkit is bántani.

- Kicsit halkabban ha lehet - szólalt meg kómás hangon - Attól, hogy te nem alszol én még attól szeretnék.

- Jól van, na. Hogy kerültem ide? - kérdeztem, de visszaaludt.

 Mivel kimászni nem tudtam alóla, így simogatni kezdtem a haját. Olyan nyugtató volt mellette, habár nem tudtam, hogy került mellém, vagy én mellé. Már hajnalodott, azonban a nap még nem akart felkelni, így csak az ébresztőóra jelezte, hogy ideje lenne felkelni. Mocorogni kezdett a karjaim között, ezért még közelebb húztam magamhoz. Hirtelen felriadt, és azzal a lendülettel fel is ült. Maga alá húzta a lábát és rázkódni kezdett.
- Semmi baj, itt vagyok - mondtam neki. - Ne sírj - folytattam, miközben a hátát simogattam.
- Én sosem sírok, te hülye, csak fázok - mondta ellenségesen. - Nincs nyitva egyik ablak se?
- Nem nincs - mondta - mért kérdezed?
- Akkor ez még az álmomból maradt itt - válaszolta.
 Visszahúztam az ölembe és átöleltem. Elvette az éjjeliszekrényről egy hajkefét és fésülni kezdte a haját.Egy idő után kivettem a kezéből és én folytattam, így tudtam kérdezgetni.
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem, mire kissé felém fordult
- Az este segg-részegre ittad magad és mivel nem tudtam, hogy hol a szobád, így ide hoztalak.
- Mi történt este, mert semmire nem vagy egy kicsit ha emlékszem.
- Hát nem szeretnéd tudni.
- De igen! Ha valami olyat tettem tudni akarom.
- Hát majdnem lefeküdtünk - mondta és nem nézett rám. - de megnyugtatlak, hogy nem történt meg és nem is akarom soha.
- Várj, akkor mi most...
- Nem! - csattant fel - De ha ennyire kíváncsi vagy akkor egyszerűbb, ha rákapcsolódsz az emlékeimre.
- Azt hogy kell? - kérdeztem, majd felém fordult és érdeklődve nézett rám.
- Te tényleg nem tudod, vagy csak adod a hülyét? - erre nemlegesen megráztam a fejem.
 Kinyújtotta felém a kezét, megfogtam és azonnal éreztem, ahogy a tegnap este emlékei átáramolnak belőle belém. Csak foszlányokat láttam, de azt megértettem, hogy mennyire ellene volt mind a csóknak, mind az érintésnek, mind annak hogy velem legyen akár több percet is mint amennyi szükséges. Miután mindenre megkaptam a választ, elengedtem a kezét. Lenéztem rá és ekkor észrevettem, hogy szorosan lecsukva vannak a szemei. Megérezte, hogy nézem, mert rám nézett.
- Ha lehet legközelebb ne idd magad részegre. A hülye kötés miatt ha te iszol nekem fog fájni a fejem - közölte; lekászálódott az ágyról és bement a fürdőbe.
 Míg elintézte a dolgait, addig körülnéztem a szobába. Ahhoz képest, hogy lányoké elég rendetlen. Azt viszont meg kell hagyni, hogy élni azt tudnak. Mindenhol lapok, pizzás dobozok, CD-k, DVD-k és még egy csomó olyan dolog aminek nem tudtam a nevét.
- Tudom hogy kicsit kupisak vagyunk, de nekünk így pont tökéletes - hallottam meg mögülem a hangját, mire összerezzentem.
- Honnan veszed, hogy ezt...Várj ez nem ér! - háborodtam fel mikor leesett, hogy minden gondolatom hallja.
- Nem is mindet, csak amit akarok. Ne hidd, hogy leányálom az, ha mindenkinek hallod azt ami a fejében jár - mondta szomorkásan.
- És mi volt az a kép a fazonnal a szobádban? - kérdeztem tématerelésképpen.
- Ahhoz semmi közöd - vágta rá azonnal. - Ne is akard soha tudni. - mondta, majd a szekrényhez lépett és keresni kezdett valamit.
 Csendben mögé lopakodtam, átkaroltam a derekánál fogva és visszavittem az ágyhoz, miközben sikítozott. Ledöntöttem az ágyra és felé másztam. Érdeklődve nézett rám, majd megcsókoltam és vártam a reakcióját. Nem tolt el, de vissza sem csókolt, mint ahogy azt reméltem. Óvatosan elkezdtem a nyakát is csókolgatni, de eltolt magától és kimászott alólam. Kivett egy pólót, nadrágot és egy felsőt, meg még egy fehérneműt, majd elkezdte levenni a felsőjét. Bámulni kezdtem, amit észrevett és rámszólt.
- Fordulj el vagy nagyon megbánod - parancsolta.
- És ha nem teszem mit teszel velem, - kérdeztem incselkedve.
- Soha többé nem látsz semmit - mondta magától értetődően.
 Inkább elfordultam. Gyorsan felöltözött, majd megint a haját kezdte fésülni. Mögé léptem és kivettem a kezéből a hajkefét, majd folytattam, miközben ismét rákérdeztem a faszira.
- Elmondod ki volt a csávó?
- Muszáj kérdezned?
- Csak szeretném tudni. - mondtam, erre félig felém fordult és mélyen a szemembe nézett.
- Rendben, de én szóltam. A szüleim 4 éves koromban autóbalesetben meghaltak. A részeg sofőr okozta, kirángatott a kocsinkból, majd magához vett. Mivel nem tudtak rólam, így nem is kerestek. Kb 5 voltam, amikor egy este a fazon bejött a szobámba. Totál részeg volt és nekem esett, mondván ha nyugton maradok nem fog fájni. Azután a keze illegális területre tévedt, és mivel hideg volt, így nem akartam hogy fogdosson. Leszorított az ágyra, megijedtem és eltaszítottam magamtól egyenesen ki az ablakon. Azt nem tudom mikor nyitódott ki, de akkor már mindegy volt. A gyámügy egy árvaházba vitt, majd 6 évesen Logan kihozott onnan és azóta ki sem tettem a lábam az akadémia területéről, egészen tegnap estig - mondta el szerintem csak a lényeget, de értettem.
- Sajnálom, ha ezt tudom....
- Nem tudhattad. Eddig csak Ed, az apám - Logan és Kat tudták, de mostmár te is. Viszont, ha nem tartod a szád megöllek - mondta kissé komolyan és kissé viccesre fogva.
 Ekkor benyitott Kat, aki kérdőn nézett hol rám, hol Lisára. Lisa kimászott az ölemből és kirohant a szobából egyedül hagyva Katet velem.
- Elmondta, igaz? - kérdezte.
- Mit? Mert ha az életére gondolsz igen, és hát azta - kb ennyit tudtam kinyögni.
- Igazat mondott, ha elmondod meg fog ölni. - mondta komolyan.
 Ezután szépen elosontam mellette, majd visszamentem a szobámba. Mikor beléptem Dante még aludt, így inkább összeszedtem az edzőfelszerelésem és lementem az edzőterembe.

1.évad 3.rész - A buli

 Remélem tetszik majd mindenkinek ez a rész és komiztok is.

Remélem azért jó a történet és ha nem tetszik, akkor jelzitek. Várom a véleményeket.
Jó olvasást kívánok!

Másnap egész délután mást sem csináltunk, mint válogattunk a ruhák között, mire sikerült kiválasztani a megfelelőket.

- Bámulatos, hogy ezeket mind te tervezted - ámuldozott Kat.

- Csak unatkoztam, és volt lapom, így rajzolgatni kezdtem és ezek lettek belőle - mondtam.

- De akkor is szuperül néznek ki.

- Jól áll a neked, ugye tudsz róla? - kérdeztem Katet.

- Szerintem is - mondta, és megnézte magát a tükörben - de most neked választunk rucit - mondta és elkezdte előröl a szekrényem kipakolását.

 Nagy nehezen találtunk olyan nekem is, ami tetszett. Felpróbáltam, hogy jó-e még és szerencsémre az volt. Kat nagy szemekkel nézett, amikor végignézett rajtam.

- Ez is a te munkád? - kérdezte.

- Nem, ezt nem én terveztem. Kaptam az apámtól Halloweenre ajándékba, de részben az én munkám - magyaráztam.

- Tényleg? Hát akkor is oltári.Meredith is ott lesz, ha meglátja a ruhákat szét fog robbanni szégyenében - vigyorgott.

- Mért? - kérdeztem értetlenül.
- Mért? Mért? Mért? Azért mert bámulatosak és egyediek - magyarázta vidáman, majd a szekrényéhez lépett. Valamit keresett, mert kissé dühös lett, mivel nem találta elsőre, majd elmondott egy kereső igét és egyből meglett amit akart. - Na ez tök jól illik a ruhámhoz, azonban ez a tiedhez passzol - nyújtotta felém a magassarkú cipőt.
- Szerinted tudok majd benne menni?
- Aha - mondta, majd a tükrös asztalhoz lépett - na most megcsináljuk a hajad!
- Oké, de legyen csak simán leengedve - kértem, mire bólintott.
 Megcsinálta, ami végül egy kissé hullámos, néhány helyen feltűzdelt hajkorona lett. Ezután én csináltam az övét, ami néhány fonott tincs és pár gyöngy kreációját viselte. Miután kigyönyörködtük magunkat, ékszert keresett. Megtalálta azt a láncot amit még az öreg Charlstentől kaptam.
- Hát ez elképesztő! Kitől kaptad? - kérdezte.
- Az öreg Charlstentől, még mielőtt meghalt volna.
- Gyönyörű - lelkendezett miközben felrakta a nyakamba. Eközben én is kerestem neki egyet, majd miután megtaláltam felrakta neki.
 Este 8-ra sikerült is elkészülnünk, így elindultunk a buli helyszínére. Mivel én nem tudtam, hogy hol van, ezért Katet követtem, aki egy régi pavilonhoz vitt. Onnan egy átjárón keresztül jutottunk el egy erdei tisztáshoz, ahol ég nem jártam. Kat magabiztosan ment és húzott magával, míg elénk nem állt Cameron.
- Rég láttalak Walker! - mondta Kat és megölelte a srácot.
- Úgyszint Marshall. Ki a kis barátnőd? Olyan íncsiklandó - mondta és közben megnyalta a száját.
- Ne bántsd öcsi - lépett mögém valaki. - Nem szép dolog a frászt hozni szegényre.
 A ruha aljához nyúltam; hirtelen elővettem egy tőrt és megfordultam. Szinte sokkot kaptam a látványtól.
- Te? És akkor Ő? - mutattam a hátam mögé Camnek.
- Ő a tesóm, Luk. Ikrek vagyunk. De nem fogunk bántani Lisa - mondta nyájasan.
- Vámpírok vagytok és ha jól érzem Luk 3-4 órája, te pedig nem rég ettél - mondtam nekik.
- Ja, de meg kell hagyni tényleg íncsiklandó vagy - villantotta ki éles szemfogait, majd elmosolyodott. - Nyugi nem lesz bajod, megígérem. Azonban elég gyorsan leesett mik vagyunk
- Aha, mert mindketten bűzlötök a vér szagától.
 Vitatkoztunk, beszélgettünk egy ideig, míg nem felbukkant Miss Kihaénnem.
- Lányok, nagyon jól néztek ki. Ki tervezte a ruhátok? - kérdezte negédesen
Elmondhatom neki? Szeretném látni az arcát mikor megtudja, hogy a te tervezésed alapján készült a  ruha.
Oké, arra én is kíváncsi vagyok.
-  Lisa tervezte - mondta ki kertelés nélkül Kat. Meredith olyan gyorsan váltott arckifejezést, mint még soha.
- Igen? hát akkor tré - mondta gúnyosan.
- Tényleg? Akkor ezek szerint a tiedet is ilyenek találod, mivel azt is én terveztem - mondtam mosolyogva.
- Hát....én.... - nem tudott mit mondani, így inkább fújtatva elvonult.
 Kattel lepacsiztunk és visszafordultunk a fiúkhoz. Furcsán néztek ránk, majd Luk törte meg a köztünk lévő csendet.
- Most komolyan te tervezted, vagy csak hülyíted? - kérdezte értetlenül
- Aha, én terveztem, többek közt az egyenruhát is és még számos ruhát ami neves tervezők sajátjukként eladnak. Bár speciel az övét nem, de jó volt húzni az "agyát" - mondtam vigyorogva.
- Szuper - mondta lelkesen Cam, majd hozzátette - gyertek táncolni!
- Oké - egyezett bele barátnőm egyből és elvonszolt a táncoló tömegbe.
 Táncoltunk a zene ritmusára, majd egy kezet éreztem a vállamon. Maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.
- Beszélhetnénk? - kérdezte Chris.
- Persze, mond.
- Négyszemközt - mondta ködös tekintettel.
 Szerintem kicsit már becsiccsentett, de azért követtem. Elsétáltunk a közeli tóhoz, majd leültünk egy padra. Nem szóltam semmit és megpróbáltam nem turkálni a gondolatai között, több-kevesebb sikerrel.
- Valami baj van, Chris? - kérdeztem.
- Igen, mégpedig te! - nézett rám és szemei szikráztak.
- Mit tettem?
- Csak azt, hogy vagy.
- Az a bajod, hogy létezek? Bocsi, ne nálam reklamálj ezért - csattantam fel; felálltam és már indultam is vissza a többiekhez, de visszahúzott.
- Más vagy. Nem baj, de annyira kiakasztóan gyönyörű, hogy az már fáj - mondta és száját az enyémnek nyomta.
 Fájt mindenem, ahogy hozzám ért, és hiába próbáltam eltolni nem ment. Ajkai csak a levegőhiány miatt váltak el az enyémtől, de nekem az bőven lég idő volt, hogy meg tudjak szólalni.
- Eressz el, vagy megbánod! - fenyegettem meg, de kinevetett és a nyakamat kezdte szívogatni. - Állj le, kérlek.  - mondtam neki, ám nem hallgatott rám.
 Ekkor erőt vettem magamon, és eltaszítottam a közelemből. Meglepte, de nem foglalkozott vele sokáig, mert gyorsan visszajött. Úgy döntöttem, hogy jobban jár ha kiütöm, mielőtt olyat tenne amit mindketten megbánnánk. Erősen tartott, ami most nekem kedvezett, mert így könnyebb volt teleportálni. Mivel nem tudtam hol a szobája, így a miénken landoltam. Küldtem egy üzit Katnek, hogy mi a helyzet és hogy oldja meg a szállást éjszakára, mert sajnos el kell látnom egy hülyét. Beleegyezett és megnyugtatott, hogy Cam vigyáz rá.
 Közben Christ lefektettem az ágyamra, kimentem vizes borogatásért és vízért, majd visszamentem a szobámba. Ezidő alatt levette a pólóját és végignyúlt az ágyamon. Leültem az ágy szélére és a fejére tettem a borogatást. Nyöszörgött az érintésem alatt, majd felém fordult. Felület az ágyon, odaadtam neki a vizespoharat. Megitta a vizet, visszaadta és kivittem a fürdőbe. Visszamentem hozzá, nehogy felgyújtsa a szobát.
- Menj, zuhanyozz le - parancsoltam rá.
- Nem jössz velem? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.
- Nem - mondtam mosolyogva - Mégis mit képzelsz magadról?
- Hát, azt gondoltam, hogy mivel felhoztál a szobádba...akarsz is valamit tőle. - mondta egyre perverzebb mosollyal
- Álmodj hapsikám. - közöltem vele, és betoltam a fürdőbe.
 Megnyitottam a vizet, hogy gyorsabb legyen, majd kijöttem. Hamar végzett, miután kijött bementem. Lezuhanyoztam, felvettem a topból és a rövidgatyából álló pizsim; majd visszamentem. Ismét végignyúlt az ágyamon és élénken figyelt miközben Kat ágyát igazgattam. Mögém lépett, átkarolt, mire grimaszoltam egyet, habár nem látta. Maga felé fordított és megcsókolt. Eltoltam magamtól és egy jól irányzott mozdulattal visszalöktem az ágyra. Ezután megfogott a csípőmnél fogva és lerántott maga mellé. Rámfordult és a nyakamat kezdte szívogatni, amit nem díjaztam és ellöktem magamtól.
- Mit akarsz tőlem te balfasz? - kérdeztem ingerülten.
- Téged - mondta és ismét átölelt.
 Ráküldtem egy alvó igézetet és bezuhant az ágyba, magával rántva engem is. Megpróbáltam kiszabadulni, de túl erősen és szorosan tartott, így rövid idő múlva feladtam

1évad 2.rész - A kötés

 - Hol jártál eddig? Már majdnem sötét van, és akkor hogy jöttél vissza? - árasztott el kérdésekkel.

- Nyugi semmi bajom, csak meglőttem egy srácot. - mondtam halál nyugodtan.

- Mégis miért? - kérdezte, majd hozzátette - Legalább cuki volt?

- Már indultunk vissza, amikor a frászt hozta rám, és véletlenül meglőttem. És nem figyeltem, hogy cuki sem - mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a dolgot.

 Elmentem zuhanyozni, felvettem a pizsim és már aludtam volna, ha Kat nem kezd el telepatálni

Kit lőttél meg?

Őszintén?

Igen!

Halvány lila gőzöm sincs.

Hallottad, hogy idén másmilyen lesz az egyenruhánk?

Igen tudom, én terveztem unaloműzés gyanánt.

Az tök jó, én azt hittem vagyis mindenki azt hiszi, hogy valami neves tervező készítette. És oda meg vissza vannak tőle és én is. Nagyon jók lettek.

Nem hinném, hogy örülnének annak, ha kiderülne ki tervezte igazából. Amúgy nem hordaná senki, de vicces volt megcsinálni! De azért mostmár aludni kéne.

 Kat egyetértett és már el is aludtunk. Álmomban ismét a tisztáson voltam a sráccal, azonban ebben az esetben a végén megtudta ki vagyok. Mikor reggel magamhoz tértem, örömmel vettem tudomásul, hogy Kat még békésen alszik. Elvégeztem reggeli teendőim, majd hirtelen ötlettől vezérelve ráugrottam az ágyára. Olyan gyorsan felkelt, mint még soha. Jót röhögtem rajta.

- Ez nem volt vicces! - mondta morcosan. - Épp a szőke herceggel találkoztam.

- Nem érdekes, mert ha nem sietsz még a reggelivel sem fogsz találkozni - mondtam vigyorogva.

 Gyorsan kipattant az ágyból, segített felvenni az egyenruhát, majd én is segítettem neki. Lerohantunk ez ebédlőbe, megreggeliztünk és mér indultunk is ófrancia órára. Mrs. Elektra már bent volt, amikor beléptünk az ajtón. Nem vett észre minket, mivel nagyon elfoglalta, hogy Meredithszt feleltesse a tavalyi anyagból. A banya nem tudott semmit, csak annyit tudott kinyögni, hogy a szájfény milyen szépen csillog a napfénybe.
Ez bukta. Hülye liba, nem a szájfényt kellet volna bámulni tavaly órán.
Ja, nem értem a fajtáját.
Fogadunk, hogy még ezen az órán bejön valaki, aki megzavarja az órát és nekem ki kell mennem? 
Rendben, áll az alku! Mi a fogadás tárgya?
2 napig nem hagyod el a suli területét, ha nyerek.
Oké! Akkor kezdjük! Szerintem büntetést fogsz kapni, ha kihívnak. Ebből is legyen fogadás?
Oké, ma a fogadás ára? 
Akkor legyen, hogy kiviszlek valamikor a suli területéről 
 Kopogtak. Benyitott egy srác és a tanárhoz ment, megbeszélt velem valamit  majd az osztály felé fordult.
- Miss Dunken! Az igazgató úr hívatja - mondta, mialatt lepacsiztunk Kattel.
 Felálltam és szinte ugrándozva mentem a srác után. Az ajtóból még visszanéztem a többiekre, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Ugrálva mentem mellette, és közben telepatáltam a legjobb barátnőmmel.
- Mitől vagy ennyire feldobva? Most mész az igazgatóiba és mégis tiszta vidám vagy - lepődött meg.

- Fogadtunk és nyeretem. Amúgy minden évet az igazgatónál kezdek - magyaráztam, de nagyon furán nézett. - Ki vagy? - kérdeztem.

- Ja, bocsi! Cameron Walker - nyújtott felém kezet, amit elfogadtam és kezet ráztunk. - Miért mész Mr. Shaw irodájába?

- Nem tudom és ez így tökre izgi - mondtam lelkesen.

 Beszélgettünk, hülyültünk míg az iroda elé nem értünk. Benyitottunk, majd mikor Camill meglátott elismerően odaszólt nekünk.

- Jó újra látni kedvesem - mondta vidáman.

- Én is örülök Camill. Nem tudod most miért kellet idejönnöm?

- Nem, de már mehetsz be hozzá. Már tiszta ideg és vár.

- Oké! Köszi - válaszoltam és beléptem az "oroszlán barlangjába."

 A szoba kifejezetten ízlésesen volt berendezve. Sokat változott tavaly óta - gondolkodtam el rajta. Valakivel épp beszélgetett így nem vett észre. Mikor befejezték - még mindig nem láttam a másik gyereket - felém fordult és komoran nézett rám. A szemében dühöt láttam és nem volt éppen jó hangulatban.

- Miért hívattál Edward? - tértem egyből a lényegre.

- Hogy képzelted, hogy meglősz bárkit is? És miért van nálad éles fegyver? Hogy gondoltad, hogy nem szólsz róla NEKEM, azt hittem megbízol bennem Elisa - árasztott el vádló kérdésekkel.

- 1: Nem lőttem meg senkit, 2: Nincs fegyverem és 3: Nem vagyunk puszipajtik - válaszolgattam, miközben letelepedtem az egyik fotelbe.

- Igen? és mivel magyarázod ezt? - mutatta fel a krémet, amit otthagytam a srácnak.

- Nem tudom miről beszélsz! El sem hagytam az iskolát tegnap - mondtam.

- Óh...Tényleg? Akkor, hogy találkozhattam veled este? - kérdezte a fiú.

- A francba! - mondtam ki kissé hangosan, amit reméltem nem hallottak meg.

- Tehát beismered - állapította meg Ed - Akkor szeretném mondani, hogy olyan büntetést kapsz, amit megemlegetsz.

- Igen? mégis mit? Nem engeded, hogy beüljek az órákra? Hű de félek tőled - mondtam gúnyosan.
- Nem! - mondta ördögi vigyor kíséretében - Mivel mindketten megszegtétek a szabályokat, ezért egymáshoz kötlek titeket.
- Apa ne már!!! Pont vele? - kérdezte ingerülten, miközben rám mutatott
- Chris te is kimentél, így találkoztatok és ha nem szólsz akkor nem is történt volna meg ez az egész - magyarázta Ed.
- Ácsi, te Ed fia vagy? - kérdeztem Christ, aki bólintott. Ellenségesen kezeltük egymást és látni lehetett a köztünk vibráló feszültséget.
- Szeretném folytatni, ha nincs ellenetekre - törte meg az igazgató a villámos szemezést - Ez csak a büntetés egyik fele. Az hogy össze lesztek kötve az egy dolog. Azonban mindenen osztoztok - magyarázta, de sem ő és sem én nem értettük mire céloz.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Chris.
- Azt, hogy osztoztok egymás képességein, míg a büntetés tart - mondta, majd még hozzátette - A másik tudta nélkül semmit nem tudtok majd csinálni. És most gyertek közelebb - parancsolta, mire mindketten odamentünk hozzá - Fogjatok kezet és nem engedhetitek el amíg nem szólok.
 Miután végzett a kötés megtételével, elengedhettem a kezét. Utunkra engedett. Kiléptünk a nyüzsgő folyosóra. Bosszúsan néztünk össze és ellentétes irányba indultunk. Megkerestem Katet és elmeséltem neki mindent. Mivel ő nyerte ezt a fogadást, így amikor alkalma nyílik rá ki fog vinni innen. Megegyeztünk, hogy ebéd után nem megyünk órára, hanem gyakorlunk a "Charlsten" birtokon.
 Ebéd után felmentünk gyakorolni a birtokra.
- Nem egyenlő küzdelem az, ahol az ellenfél erősebb - panaszkodott Kat.
- Ki mondta, hogy a fair play szabályai szerint játszunk? - kérdeztem incselkedve.
- Jól van na! Hallottad, hogy Dante és a haverjai bulit rendeznek holnap?
- Nem. Várj ezzel azt akarod mondani, hogy elmegyünk rá?
- Igen és mivel holnap lesz előtte meg nincs tanítás, vagyis nem megyünk be, így lesz időm kicsinosítani - mondta lelkesen.
Már várom, hogy újra lássalak! - szólalt meg Chris a fejemben gúnyosan.
- Csak azért is elmegyünk, hogy megmutassuk az új ruhákat amiket terveztem - mondta vidáman.

1.évad 1.rész - Kezdetek

Sziasztok!
Ez egy teljesen más témájú blog, mint az előző, azonban remélem kapok komikat és tetszeni fog mindenkinek. Ezt a fejezetet amolyan bevezetőnek szánom, de azért ebben is történnek dolgok :)
Jó olvasást kívánok! :D

Egy újabb tanév a Dark Wild Akadémián. Más iskoláktól eltérően nálunk a tanítás nem szeptember 1-jén, hanem november 1-jén vagyis halottak napján kezdődik. Már kiskorom óta itt élek a nevelőapámmal, de még nem hagytam el az iskola területét soha. Azonban számomra minden év ugyanolyan volt. Évnyitó, végzősök bálja, vízkereszt, és még sorolhatnám. Ez az év is úgy kezdődött, mint a többi.
 Reggel mindenki a nagyterembe ment, ahol diákok százai várták a megnyitót.

- Kedves diákok, kollégák. Üdvözlök mindenkit a Dark Wild Akadémián. Örömömre szolgál, hogy idén is ennyien felvételt nyertek. Ebben az iskolában minden diákunk megtanulja kezelni és használni az erejét. Azonban vannak szabályok...- kezdte Mr. Shaw. Minden évben elmondja a szabályokat (mintha bárki betartaná), bemutatja a tanárokat. Elmond minden fontosat, amit érdemes tudnunk, majd ezzel fejezi be.: - Köszönöm a figyelmet és mindenki menjen az osztályába.

 Miután végzett tapsvihart kapott, majd mindenki az osztálytermekbe vonult. Kivéve engem és Katet, mivel mi inkább a folyosón csacsogtunk, hogy elüssük még az időt.

- Na ezt is túléltük - mondja mellém ugorva. - Amúgy szerintem ezek az ünnepségek egyre hosszabbak.

- Nem tudom, még nem figyeltem meg.

- Aha, mert mindig a hátsó sorban állva hallgatsz zenét.

- Jól van na! Nem neked kellet már 10. éve végighallgatnod ezt a szart.

- Tudom és sajnállak. Szerinted megint egy osztályba kerültünk? - kérdezte témát váltva.

- Több, mint valószínű, mivel megbabráltam a papírokat - mondtam mosollyal az arcomon.

 Ezután elértük a termünk ajtaját, ahol Miss Kihaénnem kisasszony állta el az utat. Mindig kitalál valamit, hogy már a legelső alkalommal megutáltassa magát az emberrel.

- Szia Meredith, régen láttalak - mondtam negédesen. - Ha lennél olyan szíves, amilyen széles elállnál az ajtóból, hogy arra lehessen használni, amire kitalálták? Ergo be- illetve kimenni rajta - mondtam még mindig vigyorogva.

- Megtenném én, de sajnos nem szóltak, hogy kedvenceket is be lehet hozni az iskola területére - utánzott hasonló hangnemben.

- Akkor nem értem téged miért engedtek be? - mondta és láttam rajta szíve szerint felrobbantana.

- Hölgyeim szeretnék bemenni - szólt közbe Mr. Larston, vagyis az ofő.
 Meredith elállt az ajtóból így a tanár, Kat és én is be tudtunk menni. Nem figyeltem se a tanárra se az osztályra, mivel Kattel beszélgettem. Nem is értem, hogy voltunk eddig meg egymás nélkül, de nem is nagyon érdekel. Számomra ő volt a tesóm. Mindent megbeszéltünk, ha nem hangosan, akkor telepátián keresztül. Mire az óra véget ért már kiveséztük az "ajtós" incidenst.
 Ezután belevetettük magunkat a suli forgatagába, majd a csöngetést követően átvonultunk a gyakorló terembe. Szerencsére ilyenkor még senki nem használja, így tökéletes hely a képességeink fejlesztésére. Kat szeret tárgyakat mozgatni, majd egy apró szikrával felrobbantani. Ezzel szemben én nem igazán érzem hol vannak a határaim. Tudok repülni, uralni mások akaratát(habár nem szoktam használni csak apán), gyógyítok és bármit meg tudok tenni amit csak szeretnék. Miután kellően elfáradtunk, elballagtunk az étkezőig. Megebédeltünk, majd felmentünk a szobánkba. Mivel ketten lakunk benne, így két ágy, egy hatalmas szekrény, asztalok és egy fürdő tartozik a szobához (más szobáknál külön van a folyosó végén). Ezt nevezik mázlinak. Mivel apám itt dolgozik, így tarthatok házi kedvencet, ami nekem egy alaszkai huskyt kaptam.
- De cuki, mikor kaptad? - kérdezte Kat ölébe véve Vadászt.
- Még a nyáron. Vadász gyere ide - hívtam magamhoz, mire otthagyva barátnőmet az ölembe ugrott. - Jól van, jól van - nevettem, mert elkezdte nyalogatni az arcom.
- Te most komolyan Vadásznak nevezted el?
- Igen, szerintem illik hozzá - mondtam és ezzel lezártnak is tekintettem a témát.
 Összeszedtem az alap felszerelésem, vagyis számszeríj, 2 kard, tőr, és az elmaradhatatlan Bloody Roset (pisztoly). Vadászra tettem a pórázt és már mentünk is ki az épületből.
 Gyakorlásképp kimentünk a "Charlsten" birtokra, játszani és egy kicsit edzeni. Ellőttem néhány vaktöltényt, pár felállított bábut szétvertem, majd játszottam a farkasommal. Visszatettem a pisztolyt a tokjába és kézbe vettem a számszeríjam. Feltettem a felsőm kapucniját és már indultunk volna vissza, amikor mozgásra lettem figyelmes a hátam mögött. Gyorsan megfordultam, és automatikusan lőttem. Hatalmas üvöltést hallottam, majd megjelent a "célpont" is.
- Te? Mégis hogy kerültél ide? - kérdeztem a srácot.
- Én is kérdezhetném ugyanezt. Különben mit keres nálad éles fegyver? - kérdezte, ám láttam rajta, hogy nehezére esik talpon maradni.
- Ülj le oda! - mutattam egy kidőlt farönkre. Odamentem hozzá és segítettem neki leülni, majd kikerestem a fertőtlenítőt és egy kis vattát a táskámból. Letettem a táskára azokat, és felé fordultam, de nem néztem rá.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte félve, eközben már a nyílért nyúltam, ami a combjából állt ki.
- Fogd már be és ne visíts, amikor kihúzom.
- Várj... - kezdte volna, de már húztam ki a nyilat, amit ő egy hatalmas üvöltéssel díjazott. - Bakker nem tudtad volna finomabban kihúzni - magyarázta és ekkor lenézett a lábára - Úristen ebből ömlik a vér.
- Jobb' szeretted volna, ha megforgatom benned és csak azután húzom ki? - kérdeztem, miközben letettem, majd fertőtlenítőt öntöttem a vattára. Elkezdtem letörölni a vért és ezután kitisztítani a sebet, azonban ellökte a kezem.
- Abba hagynád?
- Mit? Azt hogy segítek?
- Nem, azt, hogy nem válaszolsz a neked feltett kérdésekre?
- Nem tudom miről beszélsz - tértem ki a válaszadás elől, majd ismét a sebhez nyomtam a vattát és újfent tisztítani kezdtem.
- Ááá....ez fáj...nem tudnád óvatosabban?
- Maradj már nyugton! - sziszegtem a fogaim közt.
- Chris! - hallottam meg, majd pár másodperccel később megláttam egy srácot a tisztás túloldalán. Nem vett észre. Megtorpant, majd megszólalt - Megzavartam valamit? - kérdezte kissé perverz hangon, amivel azt érte el, hogy visszalöktem az erdőbe.
- Ez mire volt jó?
- Megzavart. Mindjárt végzek. Vadász, gyere ide - hívtam magamhoz a farkasom.
- Ugye nem fogod rám uszítani!?
- Figyelj rám te hülye - mondta idegesen és belenéztem a szemébe. - Nem fog bántani, ha nem adsz rá neki okot - magyaráztam, majd a kezemet a sebre tettem és koncentrálni kezdtem.
- Mégis mi a francot csinálsz?
- Fogd be és ne nézz ide! Vadász tereld el a figyelmét! - parancsoltam mindkettőre.
 Ezután ismét koncentrálni kezdtem. A kezem alatt érezhetően melegebb lett a bőre és mire végeztem már csak egy heg emlékeztette a történtekre. Mikor nem figyelt letettem mellé egy tubus krémet, majd magamhoz hívtam Vadászt és távolabb léptem tőle. Ekkor megjelentek a barátai és csodálkozva néztek.Vadász a lábam el ült és elteleportáltam magunk, vissza a szobába, ahol Kat már tiszta ideg volt.