1évad 2.rész - A kötés

 - Hol jártál eddig? Már majdnem sötét van, és akkor hogy jöttél vissza? - árasztott el kérdésekkel.

- Nyugi semmi bajom, csak meglőttem egy srácot. - mondtam halál nyugodtan.

- Mégis miért? - kérdezte, majd hozzátette - Legalább cuki volt?

- Már indultunk vissza, amikor a frászt hozta rám, és véletlenül meglőttem. És nem figyeltem, hogy cuki sem - mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a dolgot.

 Elmentem zuhanyozni, felvettem a pizsim és már aludtam volna, ha Kat nem kezd el telepatálni

Kit lőttél meg?

Őszintén?

Igen!

Halvány lila gőzöm sincs.

Hallottad, hogy idén másmilyen lesz az egyenruhánk?

Igen tudom, én terveztem unaloműzés gyanánt.

Az tök jó, én azt hittem vagyis mindenki azt hiszi, hogy valami neves tervező készítette. És oda meg vissza vannak tőle és én is. Nagyon jók lettek.

Nem hinném, hogy örülnének annak, ha kiderülne ki tervezte igazából. Amúgy nem hordaná senki, de vicces volt megcsinálni! De azért mostmár aludni kéne.

 Kat egyetértett és már el is aludtunk. Álmomban ismét a tisztáson voltam a sráccal, azonban ebben az esetben a végén megtudta ki vagyok. Mikor reggel magamhoz tértem, örömmel vettem tudomásul, hogy Kat még békésen alszik. Elvégeztem reggeli teendőim, majd hirtelen ötlettől vezérelve ráugrottam az ágyára. Olyan gyorsan felkelt, mint még soha. Jót röhögtem rajta.

- Ez nem volt vicces! - mondta morcosan. - Épp a szőke herceggel találkoztam.

- Nem érdekes, mert ha nem sietsz még a reggelivel sem fogsz találkozni - mondtam vigyorogva.

 Gyorsan kipattant az ágyból, segített felvenni az egyenruhát, majd én is segítettem neki. Lerohantunk ez ebédlőbe, megreggeliztünk és mér indultunk is ófrancia órára. Mrs. Elektra már bent volt, amikor beléptünk az ajtón. Nem vett észre minket, mivel nagyon elfoglalta, hogy Meredithszt feleltesse a tavalyi anyagból. A banya nem tudott semmit, csak annyit tudott kinyögni, hogy a szájfény milyen szépen csillog a napfénybe.
Ez bukta. Hülye liba, nem a szájfényt kellet volna bámulni tavaly órán.
Ja, nem értem a fajtáját.
Fogadunk, hogy még ezen az órán bejön valaki, aki megzavarja az órát és nekem ki kell mennem? 
Rendben, áll az alku! Mi a fogadás tárgya?
2 napig nem hagyod el a suli területét, ha nyerek.
Oké! Akkor kezdjük! Szerintem büntetést fogsz kapni, ha kihívnak. Ebből is legyen fogadás?
Oké, ma a fogadás ára? 
Akkor legyen, hogy kiviszlek valamikor a suli területéről 
 Kopogtak. Benyitott egy srác és a tanárhoz ment, megbeszélt velem valamit  majd az osztály felé fordult.
- Miss Dunken! Az igazgató úr hívatja - mondta, mialatt lepacsiztunk Kattel.
 Felálltam és szinte ugrándozva mentem a srác után. Az ajtóból még visszanéztem a többiekre, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Ugrálva mentem mellette, és közben telepatáltam a legjobb barátnőmmel.
- Mitől vagy ennyire feldobva? Most mész az igazgatóiba és mégis tiszta vidám vagy - lepődött meg.

- Fogadtunk és nyeretem. Amúgy minden évet az igazgatónál kezdek - magyaráztam, de nagyon furán nézett. - Ki vagy? - kérdeztem.

- Ja, bocsi! Cameron Walker - nyújtott felém kezet, amit elfogadtam és kezet ráztunk. - Miért mész Mr. Shaw irodájába?

- Nem tudom és ez így tökre izgi - mondtam lelkesen.

 Beszélgettünk, hülyültünk míg az iroda elé nem értünk. Benyitottunk, majd mikor Camill meglátott elismerően odaszólt nekünk.

- Jó újra látni kedvesem - mondta vidáman.

- Én is örülök Camill. Nem tudod most miért kellet idejönnöm?

- Nem, de már mehetsz be hozzá. Már tiszta ideg és vár.

- Oké! Köszi - válaszoltam és beléptem az "oroszlán barlangjába."

 A szoba kifejezetten ízlésesen volt berendezve. Sokat változott tavaly óta - gondolkodtam el rajta. Valakivel épp beszélgetett így nem vett észre. Mikor befejezték - még mindig nem láttam a másik gyereket - felém fordult és komoran nézett rám. A szemében dühöt láttam és nem volt éppen jó hangulatban.

- Miért hívattál Edward? - tértem egyből a lényegre.

- Hogy képzelted, hogy meglősz bárkit is? És miért van nálad éles fegyver? Hogy gondoltad, hogy nem szólsz róla NEKEM, azt hittem megbízol bennem Elisa - árasztott el vádló kérdésekkel.

- 1: Nem lőttem meg senkit, 2: Nincs fegyverem és 3: Nem vagyunk puszipajtik - válaszolgattam, miközben letelepedtem az egyik fotelbe.

- Igen? és mivel magyarázod ezt? - mutatta fel a krémet, amit otthagytam a srácnak.

- Nem tudom miről beszélsz! El sem hagytam az iskolát tegnap - mondtam.

- Óh...Tényleg? Akkor, hogy találkozhattam veled este? - kérdezte a fiú.

- A francba! - mondtam ki kissé hangosan, amit reméltem nem hallottak meg.

- Tehát beismered - állapította meg Ed - Akkor szeretném mondani, hogy olyan büntetést kapsz, amit megemlegetsz.

- Igen? mégis mit? Nem engeded, hogy beüljek az órákra? Hű de félek tőled - mondtam gúnyosan.
- Nem! - mondta ördögi vigyor kíséretében - Mivel mindketten megszegtétek a szabályokat, ezért egymáshoz kötlek titeket.
- Apa ne már!!! Pont vele? - kérdezte ingerülten, miközben rám mutatott
- Chris te is kimentél, így találkoztatok és ha nem szólsz akkor nem is történt volna meg ez az egész - magyarázta Ed.
- Ácsi, te Ed fia vagy? - kérdeztem Christ, aki bólintott. Ellenségesen kezeltük egymást és látni lehetett a köztünk vibráló feszültséget.
- Szeretném folytatni, ha nincs ellenetekre - törte meg az igazgató a villámos szemezést - Ez csak a büntetés egyik fele. Az hogy össze lesztek kötve az egy dolog. Azonban mindenen osztoztok - magyarázta, de sem ő és sem én nem értettük mire céloz.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Chris.
- Azt, hogy osztoztok egymás képességein, míg a büntetés tart - mondta, majd még hozzátette - A másik tudta nélkül semmit nem tudtok majd csinálni. És most gyertek közelebb - parancsolta, mire mindketten odamentünk hozzá - Fogjatok kezet és nem engedhetitek el amíg nem szólok.
 Miután végzett a kötés megtételével, elengedhettem a kezét. Utunkra engedett. Kiléptünk a nyüzsgő folyosóra. Bosszúsan néztünk össze és ellentétes irányba indultunk. Megkerestem Katet és elmeséltem neki mindent. Mivel ő nyerte ezt a fogadást, így amikor alkalma nyílik rá ki fog vinni innen. Megegyeztünk, hogy ebéd után nem megyünk órára, hanem gyakorlunk a "Charlsten" birtokon.
 Ebéd után felmentünk gyakorolni a birtokra.
- Nem egyenlő küzdelem az, ahol az ellenfél erősebb - panaszkodott Kat.
- Ki mondta, hogy a fair play szabályai szerint játszunk? - kérdeztem incselkedve.
- Jól van na! Hallottad, hogy Dante és a haverjai bulit rendeznek holnap?
- Nem. Várj ezzel azt akarod mondani, hogy elmegyünk rá?
- Igen és mivel holnap lesz előtte meg nincs tanítás, vagyis nem megyünk be, így lesz időm kicsinosítani - mondta lelkesen.
Már várom, hogy újra lássalak! - szólalt meg Chris a fejemben gúnyosan.
- Csak azért is elmegyünk, hogy megmutassuk az új ruhákat amiket terveztem - mondta vidáman.