1.évad 1.rész - Kezdetek

Sziasztok!
Ez egy teljesen más témájú blog, mint az előző, azonban remélem kapok komikat és tetszeni fog mindenkinek. Ezt a fejezetet amolyan bevezetőnek szánom, de azért ebben is történnek dolgok :)
Jó olvasást kívánok! :D

Egy újabb tanév a Dark Wild Akadémián. Más iskoláktól eltérően nálunk a tanítás nem szeptember 1-jén, hanem november 1-jén vagyis halottak napján kezdődik. Már kiskorom óta itt élek a nevelőapámmal, de még nem hagytam el az iskola területét soha. Azonban számomra minden év ugyanolyan volt. Évnyitó, végzősök bálja, vízkereszt, és még sorolhatnám. Ez az év is úgy kezdődött, mint a többi.
 Reggel mindenki a nagyterembe ment, ahol diákok százai várták a megnyitót.

- Kedves diákok, kollégák. Üdvözlök mindenkit a Dark Wild Akadémián. Örömömre szolgál, hogy idén is ennyien felvételt nyertek. Ebben az iskolában minden diákunk megtanulja kezelni és használni az erejét. Azonban vannak szabályok...- kezdte Mr. Shaw. Minden évben elmondja a szabályokat (mintha bárki betartaná), bemutatja a tanárokat. Elmond minden fontosat, amit érdemes tudnunk, majd ezzel fejezi be.: - Köszönöm a figyelmet és mindenki menjen az osztályába.

 Miután végzett tapsvihart kapott, majd mindenki az osztálytermekbe vonult. Kivéve engem és Katet, mivel mi inkább a folyosón csacsogtunk, hogy elüssük még az időt.

- Na ezt is túléltük - mondja mellém ugorva. - Amúgy szerintem ezek az ünnepségek egyre hosszabbak.

- Nem tudom, még nem figyeltem meg.

- Aha, mert mindig a hátsó sorban állva hallgatsz zenét.

- Jól van na! Nem neked kellet már 10. éve végighallgatnod ezt a szart.

- Tudom és sajnállak. Szerinted megint egy osztályba kerültünk? - kérdezte témát váltva.

- Több, mint valószínű, mivel megbabráltam a papírokat - mondtam mosollyal az arcomon.

 Ezután elértük a termünk ajtaját, ahol Miss Kihaénnem kisasszony állta el az utat. Mindig kitalál valamit, hogy már a legelső alkalommal megutáltassa magát az emberrel.

- Szia Meredith, régen láttalak - mondtam negédesen. - Ha lennél olyan szíves, amilyen széles elállnál az ajtóból, hogy arra lehessen használni, amire kitalálták? Ergo be- illetve kimenni rajta - mondtam még mindig vigyorogva.

- Megtenném én, de sajnos nem szóltak, hogy kedvenceket is be lehet hozni az iskola területére - utánzott hasonló hangnemben.

- Akkor nem értem téged miért engedtek be? - mondta és láttam rajta szíve szerint felrobbantana.

- Hölgyeim szeretnék bemenni - szólt közbe Mr. Larston, vagyis az ofő.
 Meredith elállt az ajtóból így a tanár, Kat és én is be tudtunk menni. Nem figyeltem se a tanárra se az osztályra, mivel Kattel beszélgettem. Nem is értem, hogy voltunk eddig meg egymás nélkül, de nem is nagyon érdekel. Számomra ő volt a tesóm. Mindent megbeszéltünk, ha nem hangosan, akkor telepátián keresztül. Mire az óra véget ért már kiveséztük az "ajtós" incidenst.
 Ezután belevetettük magunkat a suli forgatagába, majd a csöngetést követően átvonultunk a gyakorló terembe. Szerencsére ilyenkor még senki nem használja, így tökéletes hely a képességeink fejlesztésére. Kat szeret tárgyakat mozgatni, majd egy apró szikrával felrobbantani. Ezzel szemben én nem igazán érzem hol vannak a határaim. Tudok repülni, uralni mások akaratát(habár nem szoktam használni csak apán), gyógyítok és bármit meg tudok tenni amit csak szeretnék. Miután kellően elfáradtunk, elballagtunk az étkezőig. Megebédeltünk, majd felmentünk a szobánkba. Mivel ketten lakunk benne, így két ágy, egy hatalmas szekrény, asztalok és egy fürdő tartozik a szobához (más szobáknál külön van a folyosó végén). Ezt nevezik mázlinak. Mivel apám itt dolgozik, így tarthatok házi kedvencet, ami nekem egy alaszkai huskyt kaptam.
- De cuki, mikor kaptad? - kérdezte Kat ölébe véve Vadászt.
- Még a nyáron. Vadász gyere ide - hívtam magamhoz, mire otthagyva barátnőmet az ölembe ugrott. - Jól van, jól van - nevettem, mert elkezdte nyalogatni az arcom.
- Te most komolyan Vadásznak nevezted el?
- Igen, szerintem illik hozzá - mondtam és ezzel lezártnak is tekintettem a témát.
 Összeszedtem az alap felszerelésem, vagyis számszeríj, 2 kard, tőr, és az elmaradhatatlan Bloody Roset (pisztoly). Vadászra tettem a pórázt és már mentünk is ki az épületből.
 Gyakorlásképp kimentünk a "Charlsten" birtokra, játszani és egy kicsit edzeni. Ellőttem néhány vaktöltényt, pár felállított bábut szétvertem, majd játszottam a farkasommal. Visszatettem a pisztolyt a tokjába és kézbe vettem a számszeríjam. Feltettem a felsőm kapucniját és már indultunk volna vissza, amikor mozgásra lettem figyelmes a hátam mögött. Gyorsan megfordultam, és automatikusan lőttem. Hatalmas üvöltést hallottam, majd megjelent a "célpont" is.
- Te? Mégis hogy kerültél ide? - kérdeztem a srácot.
- Én is kérdezhetném ugyanezt. Különben mit keres nálad éles fegyver? - kérdezte, ám láttam rajta, hogy nehezére esik talpon maradni.
- Ülj le oda! - mutattam egy kidőlt farönkre. Odamentem hozzá és segítettem neki leülni, majd kikerestem a fertőtlenítőt és egy kis vattát a táskámból. Letettem a táskára azokat, és felé fordultam, de nem néztem rá.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte félve, eközben már a nyílért nyúltam, ami a combjából állt ki.
- Fogd már be és ne visíts, amikor kihúzom.
- Várj... - kezdte volna, de már húztam ki a nyilat, amit ő egy hatalmas üvöltéssel díjazott. - Bakker nem tudtad volna finomabban kihúzni - magyarázta és ekkor lenézett a lábára - Úristen ebből ömlik a vér.
- Jobb' szeretted volna, ha megforgatom benned és csak azután húzom ki? - kérdeztem, miközben letettem, majd fertőtlenítőt öntöttem a vattára. Elkezdtem letörölni a vért és ezután kitisztítani a sebet, azonban ellökte a kezem.
- Abba hagynád?
- Mit? Azt hogy segítek?
- Nem, azt, hogy nem válaszolsz a neked feltett kérdésekre?
- Nem tudom miről beszélsz - tértem ki a válaszadás elől, majd ismét a sebhez nyomtam a vattát és újfent tisztítani kezdtem.
- Ááá....ez fáj...nem tudnád óvatosabban?
- Maradj már nyugton! - sziszegtem a fogaim közt.
- Chris! - hallottam meg, majd pár másodperccel később megláttam egy srácot a tisztás túloldalán. Nem vett észre. Megtorpant, majd megszólalt - Megzavartam valamit? - kérdezte kissé perverz hangon, amivel azt érte el, hogy visszalöktem az erdőbe.
- Ez mire volt jó?
- Megzavart. Mindjárt végzek. Vadász, gyere ide - hívtam magamhoz a farkasom.
- Ugye nem fogod rám uszítani!?
- Figyelj rám te hülye - mondta idegesen és belenéztem a szemébe. - Nem fog bántani, ha nem adsz rá neki okot - magyaráztam, majd a kezemet a sebre tettem és koncentrálni kezdtem.
- Mégis mi a francot csinálsz?
- Fogd be és ne nézz ide! Vadász tereld el a figyelmét! - parancsoltam mindkettőre.
 Ezután ismét koncentrálni kezdtem. A kezem alatt érezhetően melegebb lett a bőre és mire végeztem már csak egy heg emlékeztette a történtekre. Mikor nem figyelt letettem mellé egy tubus krémet, majd magamhoz hívtam Vadászt és távolabb léptem tőle. Ekkor megjelentek a barátai és csodálkozva néztek.Vadász a lábam el ült és elteleportáltam magunk, vissza a szobába, ahol Kat már tiszta ideg volt.