1.évad 5.rész - A Sors előszele

Elisa szemszöge:

Egész nap ülök a terembe és nem látom értelmét semminek. Megbántam, hogy elárultam neki az igazat? Talán. Azonban ha a közelemben van furcsa érzés fog el. Az biztos, hogy nem szeretet, mivel gyűlölöm, de mégis megbízok benne.

 Felállok és elindítom a lejátszót. A zene megnyugtat és megvéd; bárhol és bármikor, nem okoz soha fájdalmat. Érzem, hogy nem vagyok egyedül; megfordulok és nem messze tőlem Mr. Charlsten áll. Fura, vele mindig kijöttem, és ha kellet rá számíthattam, akárcsak most is.

- Baj van kedvesem? - kérdezi.

- Nem Don, nincs semmi baj - válaszolom és leülök a díványra. Mellém ül és átölel, mintha az unokája lennék, de ez nem így van.

- Lisa, kedvesem tudod, hogy mindig számíthattál rám, ha baj volt és ez a halálommal sem változott meg.

- Tudom, csak olyan furán érzem magam mostanában.

- Tudom, kicsim, tudom. Hatalmas boszorkány vagy és ezt ne feledd el. Annyira örültem mikor először jött erre valaki már hosszú évek óta, hogy megfeledkeztem minden bajomról. Te voltál az egyetlen aki, aki hajlandó volt bejönni és nem féltél tőlem. Mikor meghaltam te akkor is jöttél, habár még kicsi voltál. Olyan jó, hogy örömet szereztél egy hozzám hasonló vénembernek - mondta és még szorosabban magához ölelt.

- Don miért érzem magam mostanában egyre furcsábban. Kattel tök könnyen elbántam egy gyakorlás alkalmával, aztán tegnap este egy srácot teleportáltam és semmi baja sem lett. Most reggel, pedig kiszedte belőlem a titkomat.

- Figyelj nagyon rám - kezdte - az hogy elmondtad neki lehet, hogy épp jó dolog. Megérti, miért vagy olyan amilyen. Cssssss...ne sírj, a szüleid nem örülnének, ha így látnának. Próbálj meg bízni benne, nem hinném, hogy rosszat akarna- mondta és ezzel el is tűnt.

- Don, kérlek ne hagy itt. - szipogtam, de nem jött válasz.

 Felálltam, kikapcsoltam a lejátszót és lementem a földszintre. Bementem a nappaliba, leültem a zongorához és játszani kezdtem.

- Zaklatott vagy Lisa? - kérdezte egy hang a hátam mögül. Megfordultam és egy kb. velem egyidős lány állt előttem.

- Ki vagy? - kérdeztem kissé ijedten.

- Nem lep meg, hogy nem emlékeszek, hisz akkor még csak 4 voltál. Daphne vagyok, a nővéred. Sajnálom azokat a dolgokat amiken keresztülmentél - mondta és leült mellém. - Én is szerettem zongorázni, mikor rosszkedvem volt. Emlékszem midig leültél mellém és együtt játszottunk. - emlékezett vissza Daph.

- Hogy kerülsz ide? És eddig mért nem láttalak? Hol vagy most, és bármikor tudunk beszélni ezek után? - árasztottam el kérdéseim özönével.
- Nyugi húgi. Eddig azért nem láttál, mert nem voltál elég erős, azonban ez kezd megváltozni, mivel nemsokára a teljes erőd birtokában leszel. Hidd el nem lesz könnyű, de neked menni fog, hisz rendkívüli boszi vagy, pont mint anya.
- Tényleg?
- Igen, de nekem mostmár mennem kell és te is jobban teszed, ha visszamész a barátaidhoz. - mondta és ezzel ő is magamra hagyott.
 Felvettem a pulcsimat és kimentem az ajtón. Éppen esni kezdett a hó, ahogy elhagytam a fedett verandát.
Olyan szép, szinte el sem hiszem.
Jaj, hagyd már abba. Olyan lányos vagy. - mondta gúnyosan - Hol voltál egész nap? Azt ígérted, hogy megtanítasz lefedni a gondolataim.
Nem az én hibám, hogy nem kerestél eddig. Amúgy ha kíváncsi vagy a Charlsten házban voltam. Te hol vagy most? 
Az edzőteremben. Mert? Te el mertél oda menni? Egyedül?
Igen, egyedül. Olyan beszari vagy. - mondtam szintén gúnyosan - Ott találkozunk 10 perc múlva .És ha lehet, hagy meg magadnak a gondolataid.
 Gyorsan visszamentem a suliba, felmentem a szobám és összeszedtem a cuccaim, majd Vadászra rátettem a póráz és leteleportáltam magunkat. Az edzőterembe érve bementem az öltözőbe, átvettem a ruhámat és Vadásszal együtt mentem vissza terembe. Chris már várt, de meglepődött mikor meglátta a farkasom.
- Ő mit keres itt? - mutatott Vadászra.
- Lehoztam, hogy mozogjon, azonban ha sértegeted megtámad mielőtt egyet pislognál - mondtam ridegen. - Akkor kezdjük.
- Oké és hol kezdjük?
- Előbb melegíts be - közöltem és elkezdtem nyújtani.
 Követte az utasítást, miután végeztem odamentem Vadászhoz és nekiadtam a kedvenc rágcsáját. Mire befejezte, addigra már lazítottam annyit magamon, hogy nem okozok neki komolyabb sérüléseket. Mellé léptem és várta mikor fejezi be.
- Befejezted? - kérdeztem, mire bólintott. - Akkor most verekedni fogsz.
- Kivel?
- Velem, de ha túl csirke vagy hozz - húztam az agyát.
- Én aztán nem - mondta felvágósan.
 Edzeni kezdtünk, de mindig kitértem a találatai elől, ami róla nem volt elmondható. Annyira nyíltan használta a gondolatait, hogy nem is kellett nagyon törnöm magam. Egy idő után kezdett idegesíteni a bánázása, így leállítottam.
- Figyelj, nem jól csinálod....
- Mégis mit? Te mindig eltalálsz, míg én soha - puffogott.
- Pont erről akartam beszélni veled. Túl nyíltan gondolkodsz, így minden lépésed látom előre. Próbáld meg elrejteni.
- Mégis hogyan?
- Képzelj el egy falat, amit csak te tudsz átlépni. Megvan?
- Aha asszem - válaszolta pár perc múlva.
- Szuper. Akkor most próbálj meg megütni - mondtam neki.
- Nem - válaszolta határozottan - nem akarlak bántani.
- Nem fogsz. Csak az ezzel a célom, hogy mennyire sikerült megértened a mentális pajzs dolgot. Különben van rajtam pajzs, így nem tudsz nagyobb kárt okozni bennem.
- Rendben, de te akartad - mondta, elhelyezkedtünk, majd lehunytam a szemem.
 Éreztem, hogy meglendíti a kezét, de az ütést már nem. Óvatosan kinyitottam a szemem és láttam, hogy ökle pont az orrom előtt állt meg.
- Miért nem ütöttél meg?
- Mondtam, hogy nem bántalak. Különben úriember nem üt hölgyet.
- Akkor megüthettél volna, mert se te nem vagy úriember és sem én vagyok hölgy. - fújtam ki idegesen a levegőt és éreztem, ahogy a tenyeremből egy apró tűzgolyó jön elő. Megijedtem, mert ilyen még nem fordult elő velem. - Ez mi volt?
- Tűzlabda. Ez az én speciális képességen - mondta nyugodtan, majd mögém lépett és megfogta a karom. - Megmutatom hogy használd.
- Oké - mondtam kissé vonakodva.
- Hunyd le a szemed - suttogta a fülembe, amitől a hideg is kirázott. - Képzeld, azt hogy a kezedben van, de nem éget meg. Oké ügyes vagy. Akkor most képzeld azt, hogy eldobod.
- Várj nem lenne jobb, ha kint lennénk a szabadban? - kérdeztem
- De, sokkal jobb lenne - suttogta még mindig a fülembe.
 Kiteleportáltam magunkat, majd eldobtam a labdát. Éreztem, ahogy megremegek a karjaiban, ami neki is feltűnt. Visszamentünk a terembe, összeszedtem a cuccaim és zuhanyozni mentem. Miután végeztem Vadásszal visszamentem a szobámba, ahol Kat már várt minket.
- Tudni akarok mindent - mondta ragyogó szemekkel. - Hova mentél reggel? Chrissel voltál eddig és mit csináltatok?
- Nyugi! Reggel a Charlsten házba voltam, majd az edzőterembe mentem Chrissel edzeni és megtanítottam elzárni mások elől a gondolatait, ő pedig megtanította a tűzzel játszani.
- Tudsz róla hogy kezdesz belezúgni a srácba?
- Kizárt, még csak nem is tetszik. Biztos azért érzed ezt, mert van az a hülye kötés. - mondtam halál nyugodtan.
- Hát csajszikám te tudod, csak aztán nehogy megbánd.
- Van kedved levinni Vadászt sétálni? - kérdeztem tématerelésképpen.
- Egyedül biztos nem, de ugye jössz te is?
- Aha csak felveszek előbb valami melegebb ruhába. Te is jobban tenné, nagyon hideg van kinn.
 Bólintott,  majd keresni kezdtük a megfelelő ruhákat. Kat egy "norvég-mintás" felsőt, farmert és egy szürke kabátot szedett össze, míg én szintén "norvég-mintás" felsőt, farmert és egy barna kabátot vettem fel. Hozzávettünk, még 2 pár kesztyűt, sapit és már indultunk is lefele.
 Beszélgettünk, reptettünk dolgokat és játszottunk Vadásszal. Elmondtam neki, hogy találkoztam a nővéremmel, aminek örült, annak viszont már kevésbé, hogy mit mondott. Szerinte ez csak a kezdet lesz és már semmin sem tudok változtatni. Remélem nem lesz igaza.