1.évad 6.rész - Találkozás, titok

 Már megint abban a hülye kriptaszerű helységben vagyok. Rengeteg fura alak vesz körül, de senkinek sem látom az arcát. A kripta teteje nyitott, így látható a telihold illetve egy baljóslatú árny akinek a kezében egy atame van. Meglát, elindul felém, majd mire feleszmélnék addigra már a tőr a mellkasomba fúródik, aztán felriadok. 

 Zilálva riadok fel ismét. Már hónapok óta ugyanaz az álmom, de mindig meghalok. Azt viszont nem tudom van-e jelentősége, de ha van akkor nem szeretném tudni. Szerencsémre Katet nem ébresztettem fel, ám ettől függetlenül nem szándékoztam most sem. Beosontam a fürdőbe a ruháimmal, majd miután elvégeztem reggeli teendőim Vadásszal együtt elmegyek sétálni. Látom rajta, hogy valami nincs rendben, de nem tudok segíteni neki.

*~*~*

 Mire a Charlsten házhoz érünk, már kicsit nyugodtabb vagyok, mint hajnalban, mikor megébredtem. Felmegyünk a verandához vezető lépcsőn, majd be az előszobába és onnan fel az emeletre. Odalépek a lejátszóhoz és elindítom. Egy számomra ismeretlen dallam hangzik fel, ami lassan betölti az egész helységet. Don jelenléte nyugtalanította Vadászt, míg engem teljesen megnyugtat. Közelebb jött és feljebb tekerte a hangerőt.

- Lisa! Nem vártalak - mondja kissé kimérten és idegesen.

- Tudom és nagyon sajnálom, de segítened kell - kértem, mire bólintott. Elmeséltem neki az álmom, azt hogy találkoztam tegnap Daphneval illetve hogy mit mondott. Döbbenten hallgatott végig, majd miután végeztem homlokráncolva nézett rám, és az orrnyergét kezdte masszírozni.

- Valamit tudnod kell. Akivel tegnap találkoztál, az nem a nővéred és nem is volt Daphne nevű testvéred. Átvert, hogy a bizalmadba férkőzhessen és onnan bánthasson. Még nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzz bárkit, aki ártani akarna neked, de nemsokára az leszel - mondta gyorsan, majd mindketten egy recsegő hangra lettünk figyelmesek.

 A hang irányába fordultunk, de nem láttunk senkit. Ekkor hirtelen maga felé fordított.

- Kérlek, menj el vagy válj láthatatlanná, de ne lásson itt! - parancsolta.

- De...

- Nincs de. Bántani fog ha itt talál - mondta, majd a szemében lévő aggódás végett láthatatlanná váltam.

- Don, de rég láttalak. Hol van a lány? - kérdezte negédesen, amitől felfordult a gyomrom, de Don nem felelt. Vadász mocorogni kezdett a lábaimnál, így inkább kiteleportáltam magunk.

 Gyorsan futottunk vissza az akadémia felei közé. Már majdnem elértem a főbejáratot, amikor nekem jöttek valakik. Dühöngtek, és már szóltak is volna, de nem tették. Mindannyian felültünk és meredten néztünk farkasszemet.

- Lisa, te vagy az? - kérdezte Luna.

- Rég találkoztunk! De megnőttél! - lelkendezett Dia.

- Lányok, de jó újra látni titeket! Hogy kerültök ide? - kérdeztem őket.

- Logan hívott. De ha a kedvenced nem ereszti el a ruhám szélét egyáltalán nem megyünk be - mondta komoran Dia.

- Vadász, ne bántsd őket. Ők családtagok - szúrtam le a farkasom, aki elengedte a ruhát. - És merre jártatok eddig?

- Mindenfelé- mondta Luna - de ha nem gond szeretnénk bemenni, mivel nincs épp meleg.
- Oké - mondtam és már indultunk is befelé.
 Útközben bementünk reggelizni az ebédlőbe, majd onnan egyenesen a szobámba mentünk. Kat éppen akkor ébredt fel, mikor beléptünk, így nem vette észre az uncsitesóim. Mire kijött a fürdőből a lányok már kényelmesen heverésztek az ágyamon és a rajzaimat tanulmányozták.
- Szia Lisa! Hát ők kik? - tette fel a kérdést Kat, miközben a csajokra mutatott.
- Kat had mutassam be neked a valaha élő leghatalmasabb Időtorzítót és a leghatalmasabb Fekete Mágust, akiket a Föld valaha is a hátán hordott. Amúgy  az Időtorzító Luna és a Fekete Mágus pedig Dia. Mindketten az uncsitesóim. - adtam meg a kimerítő választ.
- Várj, ők azok, akik már elballagtak, de még előtte felrobbantották a Mágia gyakorló termet?
- Hé az merő véletlen volt. - védekezett Luna. - Lisa, nem tudod hány órája van ma Logannek?
- Ha jól látom akkor 3, de lehet, hogy négy. Minden változhat egy döntés következtében - válaszoltam.
- Akkor mi meglátogatjuk, ti pedig órára mentek.
- Ó, ne már - undorodtunk egyszerre Kattel.
 Ezután már csak arra emlékszem, hogy kilépünk az ajtón. Hát mondanom se kell, hogy mindenki tátott szájjal bámult minket, mert egy újabb egyenruhában jelentünk meg.
 Mereditht ette a sárga méreg, amikor meglátott minket a terem előtt. A talpnyalóival egyetemben újfent elállták az terem ajtaját és onnan rivalizáltunk.
- Hallottam, hogy engedély nélkül hoztál be két idegent. Mi lesz a társainkkal, ha gyilkolásba kezdenek? - kérdezett tettetett aggódással. - Nem hiszel, el hogy csak magaddal tudsz foglalkozni. Én legalább gondolok rájuk, ha te nem is.
- Drága, egyetlen Meredith. Te nem vagy képes gondolkodni, mivel ahhoz AGY szükséges, amivel te nem rendelkezel. Azonban nem gyilkosokat hoztam be, hanem volt diákokat, amit nem tilt a házirend. Úgyhogy ha lehet, ne tegyél úgy mintha gondolnál másokra, mert se nem áll jól és se nem hiszik el - mondtam mialatt végig vigyorogtam, amivel jobban felhúztam, mint gondoltam.
- Te átkozott Perszóna - kiáltott és a kezében már megjelentek az első jégcsapok, amiket egyből hozzám vágott.
- Ez hiba volt - mondtam és egy egyszerű csettintéssel már vissza is fordítottam az átkát.
 "Szegény" lány azt sem tudta mi folyik körülötte, addig amíg meg nem jelet a pasija. Azonnal leállította és megpróbált ő is nekem támadni, de gyorsabb voltam nála. Így a támadása nem ért el, de ő rosszabbul járt mivel közvetlen elé álltam és a torkának szegeztem a tőröm.
- Meg ne próbáld még egyszer, vagy nem leszek ennyire nagylelkű - sziszegtem a fogaim között, majd a Hülyék csoportosulását kikerülve beléptünk a terembe.
 Annyira lesokkolt a házban történtek, hogy elfelejtettem felhúzni a falaim, így minden gondolatot tisztán hallottam. Mire vége lett az első órának azt hittem szétmegy a fejem. Lementem az orvosiba, ahol kaptam fájdalomcsillapítót, majd visszaküldtek órára. Mire ismét a főépületbe értem, már becsengettek, így senkivel sem találkoztam. Mivel nem volt kedvem bemenni órára, így az edzőterem felé vettem az irányt. Útközben kivettem a szekrényből a felszerelésem, majd az öltözőhöz érve átöltöztem. Beléptem a terembe, megkerestem a lejátszót és elindítottam egy számot és táncolni kezdtem. Nem figyeltem semmire és senkire, csakis a zenére és arra, hogy ne lépjek rosszul.
Na, nem is vagy olyan kemény - szólalt meg egy hang a fejemben. - Ez annyira visszataszítóan csajos, fúj. Hogy vagy képes ezt végigcsinálni. Ha ezt megtudják...
El ne merd mondani senkinek, vagy nagyon de nagyon megbánod.
És mégis mit akarsz tenni? Rám uszítod a kutyád? Hát tudd nem félek tőled! - mondta gúnyosan.
Különben nem órán kéne lenned? Vagy csak  nem bírsz meglenni nélkülem?
De órán KÉNE lennem, ahogy neked is. Vagy talán tévedek?
Aha, azonban én már vizsgáztam az idei tanagyagból. De ha jól tudom te nem. Mit keresel különben itt?
Téged. Amúgy nagyon ügyes vagy, és ezt nem piszkálódásnak szántam.
Köszönöm. Lehetne, hogy előbújsz a rejtek helyedről és normálisan beszélgetünk? - mondtam és ezzel bontottam is a kapcsolatot, így kénytelen volt elém állni.  
- Ne nevess ki! - szúrtam le miközben mellém ért.
- De miért? Olyan cuki voltál, hogy az már fáj - mondta vigyorogva, majd kicsit komolyabbra hangnemre váltott - Miért nem akarod, hogy megtudja bárki?
- Azért, mert rengeteg munkámba került, hogy olyannak lássanak, mint most és nem akarom ezt elveszíteni. Különben meg kinevetnének. A kemény lány, aki balettozik; ez olyan vicces - mondtam, közben pedig a cipőmet fixíroztam.
- Nem vicces, hanem cuki meg olyan "nemte" stílus.
- Honnan veszed, hogy milyen a stílusom?
- Mert, amikor először találkoztunk, akkor is előbb lőttél és csak utána gondolkodtál. Aztán a kötést követően, volt mikor kedves voltál és volt olyan is amikor tökre bunkó. De lehet, hogy miattam?
Soha nem lesz a tiéd. Mindig is félős voltál és ezt most sem fogod megváltoztatni - hallottam meg egy hangot a fejemben, amitől a hideg is kirázott.
-Valami gond van, Lisa? 
- Nem tudom miről beszélsz, de nekem mennem kell - ráztam le és útközben visszavarázsoltam magamra az egyenruhám.
 A délután folyamán ki se mozdultam a szobámból. Nem tudom miért, de talán Chrisnek igaza lehet, amit nem tartok valószínűnek. Kb 4 körül Kat is megérkezett, beszélgettünk, zenét hallgattunk. Este felé Luna átjött a szobánkba és közölte, hogy családi vacsira megyek velük és Logannel, amit szívem szerint kihagytam volna. Azonban Katet ez annyira felvillanyozta, hogy a szekrényben kezdett keresni valami megfelelő ruhát. Mire megtalálta az egész helység úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna a közepén.
- Na, ez jó lesz?  - kérdezte kíváncsian.
- Szerintem ez sokkal jobb - jelentettem ki és ezzel egyenesen be is vonultam a fürdőbe.
 Miután végeztem az átöltözéssel, kerestem egy csizmát, majd mikor már a lábamon volt elköszöntem Kattől és elindulta  az apámhoz. Mire odaértem rendesen rám sötétedett, de nem tudott érdekelni. Egészen addig nem zavart a sötétség, amíg valaki meg nem fogta a karom és húzott egy lejárat felé. Az elején még megpróbáltam kiszedni valamit a gondolataiból, de nem mentem sokra, sőt szinte semmire, így inkább feladtam. Egy idő után éreztem, hogy a fejem és a szemem is kezd elnehezülni, majd miután lecsukódtak a szemeim onnantól se kép se hang, hogy mi történt velem