1.évad 8.rész - Új srác próbálkozik

Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész és kapok is pár komit.

Kyle képét és jellemzését a "Szereplők" menüpontban találjátok :D

Jó olvasást és jó szórakozást hozzá :) ♥

 - Elnézést a késésért, de csak helyettesítő vagyok. A nevem Camrin Holly, de mindenkinek csak Cami - mutatkozott be a tanár, majd nem sokkal később benyitottak.

- Elnézést, de csak most kaptam meg ezt az órarendet - hallottunk meg egy lány hangját.

- Értem, gyere be és foglalj helyet - mondta Cam és belépett Lisa.

 Gyorsan körbenézett, majd leült az utolsó padba és onnan nézett előre. Néha-néha írogatott valamit, de a srácokkal nem figyeltük, hogy mit. Mi inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy mit keres itt, mintsem azzal, hogy mit csinál. D megpróbálta egy galacsinnal eltalálni, de az még a közelében sem volt. Ekkor felnézett és szúrós pillantást lövet felénk, majd D füzete lángba borult.

 Mindenki felugrott és kifele indult. csak egyvalaki maradt a helyén, mégpedig Elisa. Megpróbáltam visszamenni, de a lángok ekkor már az egész termet beborították. Vissza akartam szorítani a tüzet, de vagy nem engedte vagy nem tudta már ő sem irányítani. Ezután Kyle rohant vissza a helysége, majd kb 5 másodperc alatt kihozta a lányt. Köhögött és a szemei a füst miatt vörösek voltak, de nem mutatott semmilyen érzelmet.

- Jól vagy? - kérdezte Kyle Lisát.

- Aha, csak kicsit sok volt a vörös - mondta, majd felállt és elsétált, mint aki jól végezte dolgát. Azonban Kyle utána indult, azt már nem tudjuk, hogy beérte-e, de nem is foglalkoztunk vele.

Elisa szemszöge:

 Az a kibaszott szikra jobban berobbant, mit gondoltam volna, így sikerült leégetnem egy egész termet. Kezdem magam kissé nagyon furán érezni, de ettől függetlenül nem megyek az orvosiba. Nem sokkal később (miután otthagytam mindenkit), valaki a vállamra tette a kezét. "Bátor gyerek vagy az biztos" - gondoltam magamban, majd egy hirtelen mozdulattal hasba vágtam a könyökömmel.

 Megfordultam és szemrebbenés nélkül néztem az előttem térdelő srácot.

- Mit akarsz? És ki vagy? - kérdeztem kicsit talán ridegen.
- Kyle Harrison vagyok. Minden oké? - kérdezte a csávó.
- Persze, csak kicsit meglepett a tűz. Hogy keletkezett? - tettem a fejem, mert szabadulni akartam. Minél előbb a birtokra akartam érni, de ez a hülye nyomi megakadályozott ebben.
- Nem te tetted?
- Nem, mivel nem tudok a tűzzel játszani - jelentettem ki, mialatt az egészet szépen letagadtam. - És ha most megbocsátasz mennem kell.
- Értem, akkor szia - köszönt el és végre eltűnt.
 Gyorsan bementem a könyvtárba, kerestem egy könyvet, majd teleportáltam Don házához. A lejátszót szándékosan valami ütemes számra állítottam, így kizárhattam mindent. Miután már elolvastam a fél könyvet lementem inni. Miután visszamentem az emeleti szobába a könyvön egy rózsa volt. A lapokon vér volt és egy üzenet az egyik lapon: "Nem sokára az enyém leszel" - természetesen ez is vérrel írva. A frász kerülgetett, majd még láttam egy elsuhanó árnyat. Annyira megijesztett az üzi, hogy meg sem tudtam mozdulni.
 Nem tudom mennyi ideig állhattam ott, de egy kezet éreztem a vállamon, amitől összerezzentem. Megfordultam és Don erős mellkasának ütköztem. Éreztem, ahogy még halálában is megrémíti, ahogy reagáltam, de nem szólt semmit.
- Mi történt kedvesem? - kérdezte mosolygós hangon, de mikor felnéztem rá nem tűnt annak.
- Semmi, csak egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.
- Értem - válaszolta, majd ellépett mellettem és a könyvért nyúlt, ami a padlón volt. Mindig meglep azzal, hogy képes materializálni a kezét, amivel meg tud fogni dolgokat.
- Ez egy szép könyv. Büszkeség és balítélet? Nem gondoltam volna, hogy valaha el fogod olvasni - mondta, majd észrevette a vérfoltokat. - Ezeket te csináltad?
- Nem. Lementem inni és mire visszajöttem már ilyen volt. Én...- kezdtem bele, de éreztem, hogy a bennem lévő feszültség kitörni készül.
- Értem én - vágott közbe és ekkor egy hatalmas villám hasított ketté egy fát a kertben. Hatalmas hangja miatt összerezzentem. - Lisa kérlek nyugodj meg.
- De nem én voltam. Vagy igen? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Az erőd egyre nagyobb lesz. Hamarosan teljes erőd birtokában leszel, de addig csak apránként jelentkeznek. Kérlek légy... - kezdte, de hirtelen eltűnt és a szoba hőmérséklete is nagyon leesett.
 Egy erős lökést éreztem és olyan erővel taszított ki, hogy ha nem teleportálok a szobánkba, átesek az ablakon. Szerencsémre Kat még nem végzett, így volt időm lenyugodni. Egész délután rajzolgattam az ablakpárkányon ülve. Néha levittem Vadászt futni, de nem mertem elmenni az akadémia közeléből. Este Kattel együtt mentünk vacsorázni, majd ismét levittük Vadászt. Mivel egyre hamarabb sötétedett, így a levegőn töltött idő nagyon fontos lett számunkra. Beszélgettünk, viccelődtünk és láttam rajta, hogy tudja, hogy nem mondtam el valamit, de nem kérdezett rá, amiért hálás voltam.
 Miután visszamentünk lezuhanyoztunk és folytattuk  csevegést, majd elnyomott minket az álom.

Kyle szemszöge:
 Miután láttam az erejét, kétség sem férhetett hozz, hogy a mester ŐT kereste illetve keresi. Egész nap dübörögtek a fejemben a gondolatok. Azt hittem sosem találok rá, de mostmár megvan, nem menekülhet. ebédnél nem láttam, de biztos voltam abban, hogy nem tűnt el, így türelemmel vártam a felbukkanását.
 Nem is kellet annyit várnom, mert a délután folyamán egy farkaskutyával az oldalán sétálni ment. Később egy lánnyal és a kutyával együtt ismét láttam. Miután besötétedett megidéztem a mestert.
- Megvan a lány, Kyle?
- Igen, mester.
- És milyen? Hatalmas? Erős?
- Nem tudom, talán kicsit össze van zavarodva. Az ereje napról-napra nő, de nem tudja használni.
- Értem. Akkor a következőt kell tenned. A bizalmába férkőzöl és...-kezdte elmondani a feladataim, majd miután végzett visszakérdezett - Értve vagyok?
- Igen, mester. - válaszoltam, majd eltűnt.
 Végiggondolva talán nem szép dolog kihasználni másokat, de ez nem érdekel igazán. Nekem az a feladatom, hogy elcsábítsak és meghódítsak egy olyan lányt, aki soha nem lenne képes magától dolgokra. Rá kell vennem, hogy használja az erejét, még ha nem is tudja irányítani. Gondoltam, hogy meglátogatom éjjel, de akkor megint Chrisnél kötne ki, ahol esélyen sincs becserkészni.
 Reggel félig-meddig izgatottan keltem. Mivel ez lesz az első olyan napom, ahol rendesen láthatom, ezért mindent bele kell adnom. Miután felvettem az egyenruhát, lementem reggelizni. Nem számítottam senkire ilyen korán, de Ő mégis meglepett. Leültem vele szembe a reggelimmel és csak Lisát néztem.
- Ha nem vagy éhes, akkor ne hozd el hiába a reggelit, te idióta - mondta nyersen és ridegen.
- Ja, bocsi, csak valami elvonta a figyelmem a kajáról.
- Értem, akkor ha nem gond nem zavarlak - mondta és felállt az asztaltól. Követtem a példáját és utána indultam.
- Várj! Téged néztelek, mert olyan szép vagy - mondtam, mert tény, hogy szép, de nem az esetem.
- Ha nem, akkor ne fáraszd magad.
- Tessék? Mire mondtad? - kérdeztem vissza, mert nem értettem mire céloz.
- Arra, te hülye, hogy ha nem muszáj, ne próbálkozz be nálam, ha nem vagyok az eseted és különben se próbáld meg. Idegesítő vagy és tenyérbemászó, ráadásul még nyomulós is. És ha még egyszer bepróbálkozol azt nagyon megbánod - jelentette ki és távozott.
 "Hát ez nehezebb lesz, mint gondoltam és már csak 1 hónapom van" - gondoltam magamban, majd visszamentem az asztalhoz és befejeztem a reggelit. Visszaballagtam a szobámba és a tanítás kezdetéig az ágyon fekve gondolkodtam. 8 előtt lementem a szekrényhez és kiszedtem az első órára való cuccom, majd a srácokkal együtt beültünk a rendbe hozott Mágiaismereti terembe. A csengetést követően a tanár lépett be, majd rá 10 percre Lisa is és levágódott a leghátsó padba. Nem igazán jegyzetelt, de a tekintete elárulta, hogy nagyon nem az órára figyel. Észrevette, hogy bámulom, így egy gyilkos-pillantás küldött felém, amitől elment a kedvem, hogy nézzem.
- Csak nem bepróbálkoztál nála, haver? - kérdezte D.
- De, reggel és kijelentette, hogy ha lehetne nem szívna még egy levegőt sem velem, de sajnos el kell viselnie. Amúgy mindig ilyen arrogáns?
- Velünk illetve mindenkivel ilyen, kivéve Katet, és a robbantós ikreket.
- Azok kik?
- Luna és Diaspro Dunster. Az egyik tanár rokonai és Lia unokatesói vagy valami ilyesmi. - kaptam a választ Christől.
- Áh értem. Attól egy próbát még megér. - mondtam, mire a fiúk csak elnézően bólintottak.
 Az óra hátralévő részében nem igazán figyeltem semmire, hanem a szünetre összpontosítottam. Mikor kicsengettem a szekrényhez mentem, kivettem a kabátom és kimentem az udvarra. Lisa egy másik lánnyal volt és épp Cammel beszélgetett. Úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzájuk.

Elisa szemszöge
 Az első órát követő szünetben Kattel és Cammel beszélgettem. Már épp valami fontosat mondtam volna, amikor megláttam ŐT.
- Nézzétek, Mr Nyomulós jön felénk - mondtam ironikusan, miközben fejemmel Kyle felé böktem
- Ja, hogy Ő? - kérdezett vissza Cam. - Szerintem rendes srác.
- Én még nem is láttam - mondta szomorkásan Kat.
 Ezidőalatt mellénk ért Kyle, így elhallgattunk. Figyelmesen végignézett a társaságunkon, majd a tekintete megállapodott rajtam.
- Mit akarsz? - kérdezte hűvösen.
- Beszélhetnénk? - kérdezett vissza.
- Nem tanítottak meg arra, hogy kérdésre kérdéssel nem válaszolunk?
- De és bocsánat, de beszélhetnénk?
- Felőlem mondhatod.
- Négyszemközt - mondta sokat sejtető nézéssel.
 Odébb mentünk, így nyugodtan beszélhetett. Annyira azért nem érdeket, hogy mit mond, így nem figyeltem rá, ami neki is feltűnt.
- Figyelsz rám? - kérdezte.
- Am,....Mi van? Mit mondtál? - kérdeztem vissza.
- Azt kérdeztem, hogy eljönnél velem a karácsonyi bálra?
- Ööö.....NEM. Indokoljam is meg vagy elég ennyi?
- Kérlek legalább, azt áruld el miért.
- Oké. 1: Tenyérbemászó vagy, 2: Nyomulós, 3: Nem is ismerlek, 4: Te mondtad, hogy nem vagyok az eseted. És végül nem is ismersz.
- Értem. Akkor majd máskor - mondta és elindult vissza az épületbe, de utánaszóltam.
- Szerintem ne is próbálkozz nálam.
 Részemről ennyi volt, de túl könnyen feladta. Az emlékeiben viszont mindig megkapta, amit akart, így óvatosnak kellett lennem. A szünet végén mi is bementünk és Kattel beültem ófrancia órára. A nap végén pedig felmentem Dont meglátogatni, de mivel nem találtam, így visszamentem a suliba.
 Számomra ez a nap nagyon furcsára sikeredett. Először Kyleval beszéltem reggeli közben, majd végig bámult órán és közben én másra sem tudtam gondolni, mint hogy az erőm nő és ez ellen semmit sem tehetek. Aztán Kyle elhívott a karácsonyi bálra és végül szétuntam a fejem a tanórákon. Kat néha-néha  rám nézett, majd megunta a szótlanságom és faggatni kezdett.
- Láttad Kyle, hogy nézett rád?
- Mikor? - kérdeztem vissza Katet.
- Hát ma, mikor beszéltetek. Olyan cuki és tetszel neki. - lelkendezett.
- Szerintem idegesítő és ráadásul nem is vagyok az esete. Plusz szerintem te tetszel neki, csak nem mer lépni.
- De akkor is olyan cuki, jó-jó abbahagyom, mielőtt romba döntöd a szobát.
- De nem is akartam - ellenkeztem.
- Talán nem is, de a körülötted lévő vibrálás másról árulkodott. - mondta és lefeküdt aludni, majd én is elaludtam.
 Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, ráadásul szinte semmit sem aludtam. Álmomban ismételten a kriptában jártam és a vége ugyanaz lett mint a többinek. Kómásan ugyan, de kimásztam az ágyból, felvettem az egyenruhám, majd felkeltettem Katet