1.évad 7.rész - Álmok és az új srác

 

 Bocsánat a késésért, de amilyen gyorsan csak tudtam hoztam az új részt. Remélem nem haragszotok rám, de lehet mostantól csak hetente egy max 2 rész lesz.

Előre is bocsi és jó olvasást hozzá.

Egy sötét szobában tértem magamhoz. Megpróbáltam felkelni, de meg sem tudtam mozdulni, sőt meg az erőm sem működött. Valami elvette minden csepp energiám és erőm, így nem tudtam semmit sem tenni. Ekkor hangok szűrődtek be valahonnan, majd nem sokkal később megjelent egy sötét árny. Az arcát nem láttam a sötétbe, de tisztán éreztem, hogy elégedetten bámul, miközben végigfuttatja rajtam a szemét.

 Ezután közeledni kezdett és éreztem, ahogy a szaga teljesen beterítette a szobát, vagy mit. Mikor elém ért éreztem, hogy az erejével felállít és a falhoz nyom. Közelebb lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett, majd megszólalt.

- Elragadó látvány - mondta - Kedvem lenne beleharapni abba a finom bőrödbe - folytatta, mialatt az ujjait végighúzta a nyakamon. Nem tudtam megszólalni, de a félelem csekély jelét véltem felfedezni magamban. Ezt ő is észrevette és széles mosolyra húzta a száját. - Annyira édes a félelmed, hogy már szinte részegítő. Olyan jó lenne hallani a hangod, amikor megérzed a fogak helyét - mondta, ezzel egy időben levette a némaság átkot és belemélyesztette a fogait a nyakamba.

- Eressz el! Ne... - kezdtem tiltakozni, de erősebbnek bizonyult. Ahol a fogai felsértették a bőröm, megszűnt az átok, így sikerült valamennyire elszívnom az erejét.

 Sikerült annyit elszívnom tőle, hogy teljesen elgyengült, míg én ezzel sikeresen megtörtem a varázslatot. Kiszabadultam a fogása alól, egy gyors varázslattal egy nyírfa karóval leszúrtam. Összeesett, de nem érdekel, elteleportáltam maga Loganhez.

 Mikor megjelentem mindenki ledöbbent. Nem értettem semmit, főleg, hogy ennyire megleptem a jelenlétemmel őket. Először Luna és Dia jött oda hozzám.

- Minden rendben? Kat azt mondta, hogy elindultál. Ennek már vagy 2 órája. Hol jártál? - kezdte aggódva Luna.

- Csak volt egy kis probléma, de már itt vagyok és ez a lényeg. Vagy nem?

- De! - mondta megkönnyebbülten apa - Már azt hittem valami bajod esett.

- Nem nincs bajom. Miért hívtatok ide?

- Szeretném tudatni veled, hogy nem megengedett, hogy csak úgy minden szó nélkül elhagyod az akadémia területét. - mondta szigorúan Ed, majd megláttam a mögötte álló Christ.

Te tisztára idióta vagy. Mégis minek ütöd bele az orrod olyanba, amihez semmi közöd?

Bocsi, hogy szóltam, de az én felelősségem vigyázni az olyan kis hülye libákra, mint amilyen te is vagy. Különben is minek jársz ki éjjel a szobádból?

Közöd? Semmi. Akkor meg?

- Abbahagynátok? - kérdezte Kat idegesen - Még a végén felgyújtjátok a szobát.

- Ne üssétek az orrotokat a dolgainkba! - mondtuk egyszerre, mire a szemeink villámokat szórtak.

 Megfordultam és elindultam az ajtó felé, de megtorpantam. Visszafordulta a többiek felé és az arcukról süt a meglepettség.

- Kat, jössz vagy maradsz? - kérdeztem a barátnőm.

- Jövök! - mondta és már mellettem is termett.

 Elköszönt mindenkitől, míg én biztosítottam a családom, hogy mindig vigyázni fogok magamra. "Mintha nem így lenne?" - tettem fel magamban az ironikus kérdést. Miután visszaértünk a szobánkba, elmentem zuhanyozni, majd aludni.
 Éjjel ismét a rémálmomban jártam, majd  a végén meghaltam. Mikor felriadtam azt hittem rosszul látok. Ugyanaz az alak állt az ágyam végében, akit leszúrtam. Olyan hirtelen húzódtam a hátra, hogy váratlanul ért a háttámla. Éreztem, hogy reszketek, ami neki is feltűnt. Széles vigyora elárulta azt, hogy élvezi a helyzetet. Nem jött közelebb, de nem is tudott, mert a szoba tele volt amulettekkel. Majd amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt. Katet nem akartam felkelteni, így az egyetlen emberhez fordultam, aki talán segíthetett.
Chris! Ébren vagy? - küldtem telepatikusan egy üzenetet, amire nagy nehezen, de érkezett válasz.

Most már! - hallottam meg morcos és dühös hangját a fejembe. - Mit akarsz...hajnali 3-kor?
Találkozhatnánk?
 Minek?
 Lehetne, hogy nem kiabálsz? - kérdeztem kicsit kétségbeesetten.
Jó, gyere át hozzám. Akkor nemsokára. - mondta, majd még megadta a szobája számát és amilyen gyorsan csak tudtam teleportáltam hozzá.
- Mi olyan fontos, hogy nem várhatott? - kérdezte dühösen, majd miután meglátott kissé meglepődött. - Mi történt?
- Csak...megijedtem valakitől - vallottam be.
- Mégis kitől?
- Nem tudom, csak az alakját láttam és... - kezdtem bele, de valami eltört bennem és legördült egy kósza könnycsepp, amit gyorsan letöröltem.

Chris szemszöge:
 Mikor bejelentkezett hajnalban, nem gondoltam, hogy baja lehet. Azonban amikor megjelent a szobámba addigra már ideg kerülgetett.
- Mi olyan fontos, hogy nem várhatott? - kérdeztem dühösen, majd miután megláttam kissé meglepődtem. - Mi történt?
- Csak...megijedtem valakitől - mondta.
- Mégis kitől?
- Nem tudom, csak az alakját láttam és... - kezdett bele, de valami eltört benne és legördült egy kósza könnycsepp, amit gyorsan letörölt.
 Közelebb léptem hozzá és csak ekkor vettel észre, hogy valami nincs rendben. A nyakán két apró vörös pont volt. Mikor hozzáértem egy látomás kerített hatalmába. Egy sötét helyre kerültem, majd valakinek a metszőfogai a vékony bőrömbe vájtak. Ezt követően ismét a szobába voltam. Szorosan magamhoz öleltem és éreztem, hogy megremeg, mintha félne valamitől vagy valakitől.
- Mitől félsz és miért remegsz?
- Nem félek, csak megijedtem. És fázok, azért reszketek.
- Nem csodálom, ha rajtam is egy rövid gatya és egy top lenne én is fáznék. - mondtam miközben még mindig a didergő lányt öleltem.
 Egy kicsit eltoltam magamtól, majd a szekrényemhez léptem és kerestem egy vastagabb pulóvert. Miután megtaláltam a megfelelőt odaadtam neki. Felvette, de még mindig rázkódott.
- Gyere, üljünk le. - mondtam és az ágy szélére leültünk.
 Nem beszélgettünk, de valamit állandóan motyogott. Úgy tűnt nem figyel, így óvatosan lefektettem az ágyra, majd átöleltem a derekát és simogatni kezdtem a haját. Ekkor elkezdett zokogni, majd közel húzódott hozzám, hogy elsőre meglepett. Nagy nehezem sikerült megnyugodnia és egy idő után el is aludt.
 Megnyugtató, ahogy mellettem szuszog. Néha összerándul és nyöszörög, majd ismét megnyugszik. Nem értem miért olyan amilyen, de egyszer kiderítem. Valószínűleg én is elaludtam, mert mikor újra felébredtem már hajnali 6 volt. Ő még aranyosan szuszogott, csak néha suttogott valamit, amit nem értettem. Nem akartam megmozdulni, így maradtam ott ahol vagyok. Hirtelen megfordult, így már nem láttam az arcát, de még mindig hallottam a nyöszörgését. Nem sokkal később felriadt és hatalmas lendülettel felült.
- Hol vagyok? - kérdezte álmosan.
- A szobámba. Nem emlékszel, hogy átjöttél az éjjel? - kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét.
- Miért vagyok itt?
- Valakitől megijedtél és átjöttél, mert nem akartad felkeltei Katet.
- Értem - mondta és körülnézett a szobámban. - Egyedül laksz itt?
- Nem, Danteval. Biztos megint valamelyik lány szobájában...- kezdtem bele, de elhallgattatott.
- Nem érdekelnek a részletek - mondta mosolyogva.
 Felültem, majd az ölembe húztam és megcsókoltam. Ami meglepett az az volt, hogy nem tolt el, sőt még viszonozta is. Furcsa volt ez azután, hogy a múltkor állandóan kiütött.
- Khm...Látom elvoltál Chris - hallottam meg Dante hangját, mire szétrebbentünk. Egy pillanatig még láttam Lisa döbbent arcát, majd eltűnt.
- Ki volt ez a kis vadóc? Kedvem lenne megkóstolni. - mondta miközben megnyalta a száját.
- Nem mindegy. Az én dolgom - mondtam, ezzel befejezettnek tekintettem a beszélgetést.
Majd találkozunk, ha addig nem öllek meg - hallottam meg Elisa hangját, majd eltűnt még mielőtt válaszolni tudtam volna. "Hát ezt jól megcsináltad."- gondoltam magamban.
 Ezek után az igazgatóiba kellett mennem valami új srác miatt. Felvettem az egyenruhát és már mentem is. A titkárságon Camillel beszélgettem, míg vártam a soromra. Ezután beléptem és a helységben lévők felém fordultam, majd az apám felállt és közelebb intett magukhoz.
- Kyle bemutatom neked Chistian Shwant, a fiamat. Chris, ő itt Kyle Harrison. Mostantól ide fog járni és azt akarom, hogy vezesd körbe és mutasd meg neki mi az akadémia rendje. Értve vagyok?
- Igen, igazgató úr. - mondtam apámnak, majd Kylehoz fordulva folytattam. - Először keresünk neked egy egyenruhát, aztán megmutatom mit hol találsz. Oké?
- Aha és köszi - mondta, majd elköszöntünk és távoztunk.
 Először a ruhatárba mentünk, ahol kerestem neki egy egyenruhát. Mire nagy nehezen találtunk a méretében már lement az első két óra. Felvette, majd körbevezettem az akadémián. A következő óra asztrológia volt, így beültünk és végighallgattuk. Szünetben bemutattam a srácoknak, akik egyből befogadták. Ebédszünetben mindenki az udvaron volt (beleértve minket is, miközben a csajokat stíröltük és pontoztuk 1-10-ig).
- Az ki? - kérdezte Kyle Lisáék felé mutatva.
- A suli egyetlen olyan lánya, aki előbb lelő és csak aztán kérdez bármit. - mondtam flegmán.
- Amúgy nagyon ritkán jár be órára és sohasem kapják el. Amúgy mit meg nem adnék ha láthatnám egyszer a gyenge pontját, de egyszer sem láttam még egyedül. - méltatlankodott Lance.
- Egy kis játszadozásra is jó lenne - vigyorgott kajánul Dante.
- Neve is van az amazonnak? - kérdezte Kyle.
- Aha. Elisa Amelia Dunken, sok sikert, ha bepróbálkozol nála - mondták felváltva az ikrek, majd visszamentünk az árkádok alá.
 Mikor becsengettek és beültünk mindannyian mágiaismeret órára. Nem sokkal később egy ismeretlen arc tűnt fel a terem ajtajában.