1.évad 4.rész - A buli után

Chris szemszöge:

 Hol a francban vagyok? Miért vagyok egy lánnyal egy ágyban? Olyan édesen alszik, kár lenne felkelteni.

 Megfordult és fejét a mellkasomba fúrta. Morgolódott, majd kissé kifele fordult, így megláttam az arcát.

 Miért alszik mellettem Elisa? Olyan ártatlannak néz ki. El sem hiszem, hogy ilyen angyali teremtés képes bárkit is bántani.

- Kicsit halkabban ha lehet - szólalt meg kómás hangon - Attól, hogy te nem alszol én még attól szeretnék.

- Jól van, na. Hogy kerültem ide? - kérdeztem, de visszaaludt.

 Mivel kimászni nem tudtam alóla, így simogatni kezdtem a haját. Olyan nyugtató volt mellette, habár nem tudtam, hogy került mellém, vagy én mellé. Már hajnalodott, azonban a nap még nem akart felkelni, így csak az ébresztőóra jelezte, hogy ideje lenne felkelni. Mocorogni kezdett a karjaim között, ezért még közelebb húztam magamhoz. Hirtelen felriadt, és azzal a lendülettel fel is ült. Maga alá húzta a lábát és rázkódni kezdett.
- Semmi baj, itt vagyok - mondtam neki. - Ne sírj - folytattam, miközben a hátát simogattam.
- Én sosem sírok, te hülye, csak fázok - mondta ellenségesen. - Nincs nyitva egyik ablak se?
- Nem nincs - mondta - mért kérdezed?
- Akkor ez még az álmomból maradt itt - válaszolta.
 Visszahúztam az ölembe és átöleltem. Elvette az éjjeliszekrényről egy hajkefét és fésülni kezdte a haját.Egy idő után kivettem a kezéből és én folytattam, így tudtam kérdezgetni.
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem, mire kissé felém fordult
- Az este segg-részegre ittad magad és mivel nem tudtam, hogy hol a szobád, így ide hoztalak.
- Mi történt este, mert semmire nem vagy egy kicsit ha emlékszem.
- Hát nem szeretnéd tudni.
- De igen! Ha valami olyat tettem tudni akarom.
- Hát majdnem lefeküdtünk - mondta és nem nézett rám. - de megnyugtatlak, hogy nem történt meg és nem is akarom soha.
- Várj, akkor mi most...
- Nem! - csattant fel - De ha ennyire kíváncsi vagy akkor egyszerűbb, ha rákapcsolódsz az emlékeimre.
- Azt hogy kell? - kérdeztem, majd felém fordult és érdeklődve nézett rám.
- Te tényleg nem tudod, vagy csak adod a hülyét? - erre nemlegesen megráztam a fejem.
 Kinyújtotta felém a kezét, megfogtam és azonnal éreztem, ahogy a tegnap este emlékei átáramolnak belőle belém. Csak foszlányokat láttam, de azt megértettem, hogy mennyire ellene volt mind a csóknak, mind az érintésnek, mind annak hogy velem legyen akár több percet is mint amennyi szükséges. Miután mindenre megkaptam a választ, elengedtem a kezét. Lenéztem rá és ekkor észrevettem, hogy szorosan lecsukva vannak a szemei. Megérezte, hogy nézem, mert rám nézett.
- Ha lehet legközelebb ne idd magad részegre. A hülye kötés miatt ha te iszol nekem fog fájni a fejem - közölte; lekászálódott az ágyról és bement a fürdőbe.
 Míg elintézte a dolgait, addig körülnéztem a szobába. Ahhoz képest, hogy lányoké elég rendetlen. Azt viszont meg kell hagyni, hogy élni azt tudnak. Mindenhol lapok, pizzás dobozok, CD-k, DVD-k és még egy csomó olyan dolog aminek nem tudtam a nevét.
- Tudom hogy kicsit kupisak vagyunk, de nekünk így pont tökéletes - hallottam meg mögülem a hangját, mire összerezzentem.
- Honnan veszed, hogy ezt...Várj ez nem ér! - háborodtam fel mikor leesett, hogy minden gondolatom hallja.
- Nem is mindet, csak amit akarok. Ne hidd, hogy leányálom az, ha mindenkinek hallod azt ami a fejében jár - mondta szomorkásan.
- És mi volt az a kép a fazonnal a szobádban? - kérdeztem tématerelésképpen.
- Ahhoz semmi közöd - vágta rá azonnal. - Ne is akard soha tudni. - mondta, majd a szekrényhez lépett és keresni kezdett valamit.
 Csendben mögé lopakodtam, átkaroltam a derekánál fogva és visszavittem az ágyhoz, miközben sikítozott. Ledöntöttem az ágyra és felé másztam. Érdeklődve nézett rám, majd megcsókoltam és vártam a reakcióját. Nem tolt el, de vissza sem csókolt, mint ahogy azt reméltem. Óvatosan elkezdtem a nyakát is csókolgatni, de eltolt magától és kimászott alólam. Kivett egy pólót, nadrágot és egy felsőt, meg még egy fehérneműt, majd elkezdte levenni a felsőjét. Bámulni kezdtem, amit észrevett és rámszólt.
- Fordulj el vagy nagyon megbánod - parancsolta.
- És ha nem teszem mit teszel velem, - kérdeztem incselkedve.
- Soha többé nem látsz semmit - mondta magától értetődően.
 Inkább elfordultam. Gyorsan felöltözött, majd megint a haját kezdte fésülni. Mögé léptem és kivettem a kezéből a hajkefét, majd folytattam, miközben ismét rákérdeztem a faszira.
- Elmondod ki volt a csávó?
- Muszáj kérdezned?
- Csak szeretném tudni. - mondtam, erre félig felém fordult és mélyen a szemembe nézett.
- Rendben, de én szóltam. A szüleim 4 éves koromban autóbalesetben meghaltak. A részeg sofőr okozta, kirángatott a kocsinkból, majd magához vett. Mivel nem tudtak rólam, így nem is kerestek. Kb 5 voltam, amikor egy este a fazon bejött a szobámba. Totál részeg volt és nekem esett, mondván ha nyugton maradok nem fog fájni. Azután a keze illegális területre tévedt, és mivel hideg volt, így nem akartam hogy fogdosson. Leszorított az ágyra, megijedtem és eltaszítottam magamtól egyenesen ki az ablakon. Azt nem tudom mikor nyitódott ki, de akkor már mindegy volt. A gyámügy egy árvaházba vitt, majd 6 évesen Logan kihozott onnan és azóta ki sem tettem a lábam az akadémia területéről, egészen tegnap estig - mondta el szerintem csak a lényeget, de értettem.
- Sajnálom, ha ezt tudom....
- Nem tudhattad. Eddig csak Ed, az apám - Logan és Kat tudták, de mostmár te is. Viszont, ha nem tartod a szád megöllek - mondta kissé komolyan és kissé viccesre fogva.
 Ekkor benyitott Kat, aki kérdőn nézett hol rám, hol Lisára. Lisa kimászott az ölemből és kirohant a szobából egyedül hagyva Katet velem.
- Elmondta, igaz? - kérdezte.
- Mit? Mert ha az életére gondolsz igen, és hát azta - kb ennyit tudtam kinyögni.
- Igazat mondott, ha elmondod meg fog ölni. - mondta komolyan.
 Ezután szépen elosontam mellette, majd visszamentem a szobámba. Mikor beléptem Dante még aludt, így inkább összeszedtem az edzőfelszerelésem és lementem az edzőterembe.