1.évad 13.rész - A bál és a Baj

 

 Köszönöm mindenkinek aki eddig benézett, és támogatott.

Szeretnélek tájékoztatni benneteket, hogy mivel most már nyár van, így gőzerővel vetem bele magam a munkába, vagyis hamarabb lesznek új részek.

Remélem nem haragudtatok meg rám és megmaradtatok olvasóknak. :D

Jó olvasást és

 !!!!KELLEMES NYÁRI SZÜNETET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!

  Az elkövetkező pár nap volt életem legrosszabb időszaka. Minden nap meglátogattam Katet, aki egyre jobban lett és már a ruhák túlnyomó részével is kész voltam, sőt még át is adtam azokat, de a lelkiismeretem és az érzéseim nem hagytak nyugodni.

 Már csak pár nap volt az ominózus eseményig. A Nagy Termet választottuk az bál helyszínéül, ami még félkész állapotban sem volt. Mindenhol dobozok és kiegészítők voltak. A diákok többsége elrohant a díszlet mellett, de Mrs Goodwicknak sikerült néhányukat befogni "közmunkára".

 A díszítéssel nagyjából már készen voltunk, mikor egy hatalmas robaj kíséretében szinte az összes ablak kitört. a pánik olyan hullámba söpört végig a helységben, hogy érezni lehetett inden egyes részét. Szokták mondani, hogy a félelem az nagy úr, de hogy ennyire... Már kezdett a társaság magához térni a sokkból, amikor egy alak jelent meg előttünk. Nem csinált nagy jelenetet, de a tömeget, olyan fagyos tekintettel pásztázta, hogy szinte megfagyott a vér az ereinkben.

 Aztán egyszer csak a tekintete megállapodott rajtam, majd egy kisebb szélvihart kavarva maga körül egyenesen előttem termett. Ismerősnek éreztem,de nem tudtam hova tenni ezt az érzést, így csendben figyeltem. A diákok egy emberként fordultak az irányomba, majd egy szempillantás alatt ledermedt mindenki. Az árny vészesen közel hajolt hozzám, és a fülembe suttogott.

- Nem sokára már nem leszel ilyen ártatlan, sőt az enyém leszel - mondta, mire egy tűzgolyót lőttem felé. Felnevetett és eltűnt, és minden ment tovább, mintha misem történt volna.

 A diákok továbbra is félve néztek felém, de egyikőjük sem mert közelebb jönni. Folytattam a díszítést, egészen addig, míg Mrs Goodwick meg nem állított.

- Minden rendben, Elisa? - kérdezte, és a szemében a félelem mellett az aggódást véltem felfedezni.

- Természetesen, Tanár Nő - mondtam vagy inkább hazudtam érzelemmentes hangon.

- Nem hinném, látom rajtad, hogy történt valami. Kérlek áruld el mit akart az az árnyék - kötötte az ebet a karóhoz, ami nekem nem volt ínyemre.

- Semmit, csak meg akart félemlíteni, de nem járt sikerrel. Azonban az ablakokat helyre kéne honi, mielőtt a havazás tönkre teszi a munkánkat- tanácsoltam és kikerülve a tanárnőt kimentem a teremből.

 Egyből a gyengélkedő felé vetem az irányt, mert tudtam, hogy ma engedik ki Katet. Már nagyon hiányzott, hogy tudjunk egy jót dumálni, sőt még a hülyüléseink is hiányoztak. Szerencsémre már indulásra készen várt rám és amint beléptem a nyakamba ugrott. Éreztem, hogy könnyei szaporán folynak végig a nyakamon, de nem érdekel. Nekem is egyre nehezebb lett visszatartani az érzéseim, de nagy nehezen sikerült. Majd a szobánkba kibőgöm magam - gondoltam magamba.

 Sikeresen elértük a szobánkat, aminek a látványa kissé letaglózott. Mindenhol szennyes, szétszórt papírok és temérdek anyag, ami a ruhákból megmaradt. Természetesen már az enyémmel is kész voltam, de az a szekrény legalján pihent. Kat egyből megtalálta a sajátját és álmélkodva vette a kezébe.

- Ez eszméletlen gyönyörű lett. Imádom ezt a kéket, ráadásul a tül anyaga is nagyon finom tapintású - mondta és szemei sziporkáztak.

- Reméltem hogy tetszeni fog - mondta fáradt mosollyal, majd magamhoz véve a pizsim elindultam a fürdőbe.

 Gyorsan elvégeztem a teendőim, majd angolosan távoztam onnan. Katet már az igazak álmát aludta, így nem volt szívem felkelteni és elküldeni fürdeni. Majd reggel - gondoltam magamba. Óvatosan végignyúltam az ágyon, magamra húztam a takarót és nem sokkal később mély álomba zuhantam.

 Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem és még csak kedvem sem volt bemenni a suliba. Kat már haptákba vágta magát és engem sem hagyott békén. Lerángatott az ágyról és egy pohár vízzel leöntött, majd kirohant a szobából. Idegesen és vizesen tápászkodtam fel, majd gyorsan megszárítkoztam és felvettem az egyenruhát. Mire kiértem már valamelyest lenyugodtam, így Kat is közelebb merészkedett, ám arcán ott ékeskedett egy vidám mosoly. Nem haragudtam rá és ezt meg is mondtam neki, mire vidáman ugrálva elmentünk reggelizni

 Egész nap hülyültünk és már nagyon vártuk a másnapot. Mondjuk én speciel addig, míg Chris meg nem állt előttünk az udvaron. Egy ideig a fejében próbáltam turkálni, de sajna túl jól megtanítottam elrejteni a gondolatait, így maradta a hagyományos mód az infószerzésre.

- Mit szeretnél? - kérdeztem őt, közben üzentem Katnek, hogy menjen, mindjárt megyek én is.

- Szóval...Tudod...van ez a szarság...- kezdte és nem igazán találta a szavakat.

- Milyen szarság?

- Hát tudod...a bál...És hát...- hű ez de nehéz lesz-gondolta - Eljönnél velem?

- Nem tehetem - mondtam és már meg is bánta, hogy megszólaltam.

- Miért?

- Mert csak..ha érdekel, akkor a szokott helyen 2 óra múlva - válaszoltam és gyorsan elslisszoltam mellette, mielőtt még reagálhatott volna.

- Na mit akart? - kérdezte Kat szemöldök húzogatva.

- Hogy elmegyek-e vele a bálra - mondta vállvonogatva.

- És igent mondtál neki?

- Nem...Nem mehetek vele - kis hatás szünetet tartottam, míg megemészti, majd mielőtt folytattam volna közbeszólt.

- Mert?

- Kylelal megyek. Valahogy rávett, hogy igent mondjak neki és azóta olyan rossz előérzetem van, hogy szinte fizikai fájdalmat érzek - mondtam neki, mialatt beértünk a Nagy Terembe, ahol tovább beszélgettünk, míg Mrs Goodwick be nem fogott minket is munkára.

 Este hulla fáradtan és lelkileg kimerülten mentem vissza a szobámba. Chrissel való beszélgetés nem igazán nyugtatott meg, de Ő a Kyle-os dolgot furcsán reagálta le. Ordítozott és a fejemhez vágta, hogy egy olcsó kis szajha vagyok és még nagyon megbánom a döntésemet. Sajnos hiába mondtam, hogy én nem is akartam ezt az egészet, de nem hitt nekem és továbbra is elhordott mindennek, ami már tintafestéket sem tűrt.

 Másnap teljesen kerültük egymást, sőt még a két közös órán sem oldódott a fagyos hangulat kettőnk között. Amikor kötelezően párba osztottak minket, akkor sem volt hajlandó hozzám szólalni. Délutáni órákat az igazgató törölte, mondván legyen időnk elkészülne a nagy eseményre. Kat és Camill is ámuldozva figyelte a ruhákat, amiket nekik csináltam. Miután felvették, megcsináltuk a hajukat, sminkjüket, majd megkerestem az álarcokat. Hamár álarcos bál volt készítettem a ruhákhoz tökéletesen passzoló darabokat, majd elvonultam átöltözni. Már készen voltam, amikor valaki kopogott a fürdőajtón. Résnyire nyitottam és Kat várakozó szemével találtam szembe magam.

- Kész vagy már? - kérdezte.

- Igen - mondtam és kiléptem a szobába, ahol két csodálkozó szempárral találkoztam.

- Gyönyörű ruha. Te tervezted?

- Igen és ehhez nem kell magassarkút felvennem - mosolyogtam, majd mielőtt kopogtattak volna kinyitottam az ajtót.

- Kyle, mi járatban erre?

- Érted jöttem, ha elfelejtetted volna. Mi ez a ruha?
- Ebben megyek a bálra; tán probléma?
- Igen! - mondta közönyösen és a háta mögül elő is vett egy dobozt. - Ezt vedd fel!
 Kinyitottam és egy számomra teljesen letisztult ruha volt benne. Ráadásul nem is az én stílusomhoz illőt választott. Pfuj!!!!!
- Ez szép és jó, csak...nekem nem tetszik - mondtam ki kerek-perec, amit nehezen viselt.
 Ekkor vettem észre, hogy Kat és Camill kicsit feszélyezve érzik magukat a vitánkban, így intettem neki, hogy menjenek előre. Nem kellet kétszer mondanom azonnal kimentek, egyedül hagyva Vele.
- Kérlek ezt vedd fel - kérlelt, de hangja elárulta. Nem kérni akart, hanem parancsolni ami nem tetszett.
- Nem - adtam a választ és elindultam az ajtó felé, de a karomnál fogva visszarántott.
 Vészesen közel húzott magához, majd mélyen a szemembe nézett. Éreztem, ahogy megpróbál a tudatomra hatni, ám nem jött neki össze. Én is megpróbáltam turkálni a fejében, de semmit sem találtam. Az egész elméje egy hatalmas sötétség, ami számomra áthatolhatatlan volt. Nem figyeltem, így észre se vettem, hogy ajkait az enyémre nyomta. Ismét az a különös érzés kerített hatalmába, mint legutóbb, mikor a könyvtárban voltunk. Nem voltam ura önmagamnak, sem pedig a cselekedeteimnek.
 A csókkal elérte, hogy abba ruhába menjek az ünnepségre, amit Ő választott. Igaz kaptam egy hozzá illő álarcot, de még így is nagy feltűnést keltettünk. Mikor beléptünk a terembe minden szempár ránk szegeződött, pedig a díszítés szebb volt nálunk.

Chris szemszöge:
 Gondoltam rá, hogy elhívom Lisát a bálra, de féltem. Nem tőle, hanem a válaszától illetve a reakciójától. Cam az elején még bátorított ugyan, majd egyik napról a másikra felhagyott ezzel. A bált megelőző napra sikerült annyi önbizalmat gyűjtenem hozzá, hogy oda mertem elé állni és megkérdezni.

- Mit szeretnél? - kérdezte tőlem, miközben Kat félresétált, hogy tudjunk négyszemközt beszélni.

- Szóval...Tudod...van ez a szarság...- kezdtem, ám nem igazán találtam a megfelelő szavakat.

- Milyen szarság?

- Hát tudod...a bál...És hát...- hű ez de nehéz lesz-gondoltam - Eljönnél velem?

- Nem tehetem - mondta, én meg döbbenten meredtem rá. Nagy nehezen felocsúdtam a döbbenetből és rákérdeztem.

- Miért?

- Mert csak..ha érdekel, akkor a szokott helyen 2 óra múlva - válaszolta és mielőtt még reagálhatott volna gyorsan elslisszolt mellettem.
 Nem kellett kétszer mondania azonnal tudtam hova menjek. Az edzőterem ilyenkor mindig üres. Kerestem egy eldugottabb helyet a teremben és leültem várni. Várni arra, hogy megmagyarázza, miért nem hajlandó eljönni velem a bálra. Miért olyan nehéz elfogadnia, hogy Szeretem Őt? - gondolkodtam el ezen, miközben az idő szélsebesen vágtatott. A megbeszélt időpontra csak épp hogy beesett, így csak halkan mellésétáltam és magam felé fordítottam. Frászt kapott az érintéstől, de most nem érdekelt mi van vele.
- Ki vele! Miért nem jössz velem a bálra?
- Nem tehetem - mondta - Már semmin sem tudok változtatni.
- Mégis mi a francról beszélsz Lisa?
- Kylelal megyek...mert megcsókolt és.....
- Te utolsó kis cafka, tudod mi vagy te? Egy olcsó kis ribanc vagy, sőt inkább szajha....- és mondtam tovább a magamét, ami már tintafestéket sem tűrt.
 Miután végeztünk elment, én pedig tovább dühönghettem. A szobámba nem akartam menni, így felkerestem az ikreket. Szerencsémre csak Camet találtam a szobájukban, így Lukot nem kellett kicseleznem. Elmondtam neki a Lisás dolgot, ám semmit sem szólt. Megelégeltem a várakozást és a szobámba mentem.
 Reggel nyúzottan és idegesen ébredtem. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőim, majd lementem reggelizni. Megpróbáltam egész álló nap kerülni, de nem sikerült több okból kifolyólag sem. Egy: Vannak közös óráink. Kettő: A tanár a páros feladatnál mellé osztott be, így nem  igazán tudtam kerülni, habár nem szóltam hozzá. Három: Kyle viselkedése kezd az idegeimre menni. Azt hiszi, ha Lisával megy akkor nagyon bátor, de nem. Valami van ebben a srácban, amitől a hideg futkos a hátamon.
 Szerencsére apám eltörölte a délutáni órákat, hogy legyen idejük elkészülni a lányoknak. Mivel Lisa nemet mondott nekem a meghívásra, így meghívtam Tamit. Meredith egyik barátnője pont kapóra jött a "tegyük féltékennyé Lisát" akciómba. Este mikor megláttam Tamit nem igazán akarózott elmennem a bálra. Nem amiatt, hogy csúnya vagy ilyesmi, hanem mert rettentően rossz előérzetem volt az estét illetően. 
 Mikor beléptünk, már javában tartott az esemény. Szinte mindenki itt volt kivéve Kyleékat. Olyan 10 körülre ők is beestek. Ugyan álarcot viseltek, de mindenki tudta kik ők és ámulattal néztek feléjük. Azonban valami nem volt rendben. Lisa szemei enyhén üvegesek voltak, mintha nem ő irányítaná a mozdulatait. Mikor észrevettek minket felénk indultak. Mire mellénk értek felhúztam egy elég erős mentális pajzsot, amit még Lisa tanított.

Elisa szemszöge:
 Mikor mindenki minket nézett, szerettem volna eltűnni, de nem tudtam irányítani a cselekedeteim. Kyle élvezte, hogy bábuként tud mozgatni. Odavezetett Chrisékhez és beszélgetni kezdett velük. Megpróbáltam a többiek elméjébe hatolva segítséget kérni, de nem ment. Vagy ennyire béna vagyok, vagy most Ő irányít. Próbáltam Chris fejébe is bemászni, de egy erős mentális pajzsot épített ki magának. Éreztem, hogy fogy az időm, így egy próbát tettem.
 Chris!!!...Kérlek segíts... - kérleltem, de nem jött válasz. - Ha hallod, kérlek válaszolj!...Nekem már mindegy csak kérlek ne hagyd hogy igazam legyen. - Nem kellet sok és Chris végre hozzám szólt.
 Lisa!...Mi az hogy ne legyen igazad? 
 Kylelal...szerintem valami bűzlik körülötte. Van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig maradunk már itt.
 Miért? Te akartál vele jönni.
 Nem, én egyáltalán nem akartam vele jönni. Megbűvölt és nem tudok ellene mit tenni.
 De saját akarat is benne van, különben nem hatott volna a bűvölet.
 Ja nem, ha nem vámpír és előtte nem harap meg egy hozzá hasonló vérszívó barom.
 Akkor most mi legyen? Mi volt az álmod?
 Mi...Te honnan tudsz erről? Mindegy is. Nem tudom mi legyen. Teli hold csak holnap lesz, de éjfélkor vagyok a legsebezhetőbb. Mármint most.
 Ezt hogy érted? Holnap telihold, és? Miért lennél sebezhető?
 Már egy ideje nem vagyok ura a saját erőmnek. Utána olvastam és volt már ilyen eset, csak annak nem lett jó vége. Egy velem egykorú lány meghalt és...
- Lisa megyünk táncolni? - szakított félbe Kyle.
- Persze - préselődött ki belőlem, miközben egy segélykérő üzit küldtem Chrisnek.
 Táncoltunk egy darabi, majd az asztalokhoz mentünk inni egy kis puncsot. Olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, mint gyerekként annál a fószernál. Életem egyik legrosszabb részéhez tartozik, és attól tartok a történelem ismétli önmagát.
 Miután megittuk a puncsot szédülni kezdtem. Kyle ugyan megtartott a derekamnál fogva, de valami nem stimmelt. Kicsit oldalra billentettem a fejem és nem hittem a szememnek. Abban az átkozott kriptaszerű helységben voltunk. Küzdeni próbáltam ellene, az erőm csúnyán cserben hagyott.
 Mivel nem tudtam használni az erőm és le is gyengültem, így könnyűszerrel ki tudott kötni. Mire kissé felocsúdtam és körbenéztem, majdnem szívinfarktust kaptam a látványtól. Egy koponyákkal teli helyen voltam. A hideg futkosott a hátamon, de nem mutattam a bennem egyre jobban növekvő feszültséget.
- Nem kell takargatnod az érzéseid, úgyis mind érződik a levegőben - hallottam meg Kyle negédes hangját.
- Mit akarsz tőlem?
- Én semmit. Nekem csak ennyi volt a feladatom, hogy idecsábítsalak és itt tartsalak a megfelelő időpontig.
- Te átkozott... - és olyanokat vágtam a fejéhez, ami már tintafestéket sem bírt volna el.
- Ácsi van szívi...
- Te ne szívizz nekem...Nem vagy olyan helyzetben, és ha egyszer is a közelembe jössz azt nagyon megbánod.
- Pont te fenyegetőzöl? Ha nem tűnt volna fel te vagy kikötve, mint áldozat - mondta, majd olyan közel jött hozzám, hogy éreztem leheletét a nyakamon - Bár meg kell, hogy hagyjam tényleg ínycsiklandó az illatod. Igaza volt.
- Kinek? Azonnal mond meg, hogy kinek?
- Nem sokára meg fogod tudni - válaszolta, ám hangja egyre halványult.