1.évad 12.rész - Báli meghívás, féltés

 Sziasztok, remélem tetszeni fog a rész és komiztok is.

Mindenkinek kellemes nyarat kívánok és jó szórakozást a nyárra.

 Még pár nap a karácsonyi bálig és a lányok többségének már kész volt a kért ruhakölteménye. Persze mindenkinek megígértem, hogy kész lesz a Nagy Napra, de azért 200 db kicsit sok, már csak pár darabot kellet létrehozni. Időközben Kylenak igent mondtam, habár nem tudom miért, de mindent csak sorjában.

 Egyik reggel vagy inkább hajnalban lementem enni és összefutottam vele. Nem hagyott békén, sőt még kajálni is eljött velem. Sikerült előbb kiválasztanom a kezdőlöketem alkotóit, majd megcéloztam egy igen távoli pontot az étkezőben. Nem sokkal később leült velem szembe. Beszélgetést kezdeményezett, mikre csak 1 max. 2 szavas válaszokat adtam, majd rátért a bálra.

- Szóval, akkor eljössz velem?

- Nem, sőt mint már mondtam, SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN - válaszoltam kissé hangosan és haragosan.

- Akkor ugrott az alkunk - mondta gonosz vigyorral, mire én kifejezetten nyugodtan reagáltam. Csettintett egyet, de nem történt semmi. Majd még egyet és még egyet, de már nem hatott rám. Rezzenéstelen arccal bámultam egyre vörösebb fejét. - Miért nem hatásos?

- Mert, ha eddig nem jöttél volna rá, sikerült véglegesen eltüntetnem. Így semmilyen tartozásom sincs irányodba, tehát nem kell veled mennem a bálra.

- Azt még meglátjuk - mondta gúnyosan, majd felállt az asztaltól és távozott.

 Befejeztem a reggelit, majd visszamentem a szobánkba. Kat még édesdeden aludt, mikor szó szerint ráugrottam. Ijedtében akkorát sikított, hogy szerintem az egész emeletet felébresztette. Kikászálódott az ágyból, majd pizsamában kergetni kezdett. Nem tudom, hogy kerültünk a folyosóra, de minden bizonnyal jót szórakoztak rajtunk. Egy újabb forduló után egy látomásszerű valami szippantott magába. Az egész olyan különös volt, ugyanaz a kripta, de mégis más volt a levegő. Hideg áradt szét a helységben, a falak a vér szagától bűzlöttek. Ekkor nem tudom honnan, de valaki vagy valami teljes erejéből a földre taszított és egy kés szorított a torkomra. Nem láttam az arcát, de éreztem, hogy már találkoztunk, nem is egyszer. Majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen is távozott a látomás. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy Kat, Luna, Kyle, Chris és az ikrek is ijedten néznek rám. Elsőnek Cam kapcsolt és felsegített a földről (???), majd mindenki egyszerre kezdett kérdezgetni, amit nem igazán bírtam és inkább átteleportáltam magam a szobánkba.
 Nem sokkal később Chris érkezett meg Kattel a szobába, majd elárasztottak egy újabb adag kérdéssorral.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezte Kat és szemében még láttam a félelem apró szikráját.
- Semmi, csak volt egy látomásom - válaszoltam szerintem érthetően.
- Az nem semmi, ha kb 15 percre lefagysz és még pulzusod sincs. Felelőtlen vagy, ugye tudsz róla? - kérdezte Chris.
- Nem csináltam semmit....vagyis ez csak úgy jött és sajna nem tudott kikerülni. Bocsi, de nekem mennem kell órára - mondtam és magamra varázsoltam az egyenruhát és őket kikerülve kiléptem a folyosóra.

Kat szemszöge:
 Tudom, hogy mióta "kitálalt" nekem némileg változott kettőnk viszonya. Nem azt állítom, hogy félek tőle, hanem azt, hogy féltem. Legjobb barátnő lévén bízom benne, de a hallottak után, nem tudok mit kezdeni vele. Szó, mi szó tényleg egyre hatalmasabb és ez kicsit feszélyez, de ha neki nem gond akkor nem akadékoskodok.
 Reggel arra ébredtem, hogy valami őrölt idióta ráugrik a hátamra. Nagy nehezen kinyitottam  a szemem és felnéztem az illetőre. Egy eszeveszetten vigyorgó Lisa nézett vissza rám, majd kikászálódtam az ágyból és kergetni kezdtem. Először csak a szobában, majd a folyosón is kergettem, mikor egy fordulat után ledermedt. Feszülten mentem hozzá közelebb, majd szembeálltam vele láttam hogy szeme üvegesen mered maga elé. A körülöttünk lévők egyre közelebb jöttek, majd a semmiből feltűntek Chrisék, Kyle és Luna. Értetlenül meredtem rájuk, mígnem egy kisebb széllöket után Lis a földön landolt. Megpróbáltam közelebb menni hozzá, de egy láthatatlan pajzs (!!) megállított tervem véghezvitelében.
 Nem sokkal később szemébe ismét fény költözött és értetlenül meredt ránk. Időközben a srácok a diákokat elküldték, így csak mi maradtunk vele. Elsőként Cam kapcsolt és felsegítette Elisát. Mikor végre felállat egyszerre árasztottuk el kérdésekkel. Aztán se szó se beszéd ott hagyott minket. Azonnal elindultam utána, majd Chris is csatlakozott hozzám. Idegesen léptem be a szobába, ahol Lisa nyugodtan feküdt az ágyban és csak érkezésünkre kapta fel a fejét. Egymás szavába vágva faggatni kezdtük.
- Mi volt ez az előbb? - kérdeztem féltve őt.
- Semmi, csak volt egy látomásom - válaszolta szerinte érthetően.
- Az nem semmi, ha kb 15 percre lefagysz és még pulzusod sincs. Felelőtlen vagy, ugye tudsz róla? - kérdezte Chris.
- Nem csináltam semmit....vagyis ez csak úgy jött és sajna nem tudott kikerülni. Bocsi, de nekem mennem kell órára - mondta és magára varázsolta az egyenruhát és kiment a szobából. Chris utána akart menni, de elkaptam a karjánál és visszahúztam.
- Nem érsz vele semmit. Nem fog mondani semmit, ha ő nem akarja hogy tudjuk.
- De akkor is válaszokat akarok, ha nem tőle akkor kitől?
- Tudnék mondani valakit, de ő nem fog segíteni.
- Ki?
- Lisa - mondtam vigyorogva, mire szem forgatva kiment.

Elisa szemszöge:
 Egész nap gondolkoztam a jelentésén, de nem jutottam semmire. Délelőtt bementem pár órára és Mr. Larston tök rendes volt. Nem feleltetett, nem íratott dolgozatot miattam senkivel, sőt még Mer is messziről elkerült. Néhánnyal már kész voltam, többek közt Kat és Camill ruhája lett a legjobb. Egyszerű és mutatós, és nem is feltűnő.
 Délután a könyvtárba vonultam és kerestem néhány olvasnivalót, majd leültem a földre. Elvettem az első könyvet és olvasni kezdtem. Érdekes volt és minden bizonnyal egy Jane Austen könyv volt. A lapok csak fogytak, majd nem sokkal később teljesen eltűntek a lapok. Ezt követte a többi is.
 Már esteledett, amikor már kiolvastam a kiválasztottak felét és valami furcsa zaj ütötte meg a fülemet. Feltápászkodtam és elindultam a sorok között. Tudtam, hogy a könyvtáros már rég elment, így kissé feszülten mozogtam. Ekkor valaki vagy valami elkapta a karom, mire sikítani akartam. Az illető befogta a szám és a fülemhez hajolt. Éreztem leheletét és emellett szinte bódító illatát, mikor végre megszólalt.
- Elveszem a kezem, de ne sikíts. OK? - kérdezte, mire aprót bólintottam. Elvette a kezét és szembefordított magával.
- Kyle... - lélegeztem fel megkönnyebbülten - Már azt hittem, valami támadó vagy. Szerencséd, hogy könyvtárban vagyunk, különben már nem élnél.
- OK..ezt gondoltam. Tehát mit mondasz?
- Mire?
- Eljössz velem a bálra.
- Nem - jelentettem ki pofon egyszerűen, majd egy nem várt reakció következett. Erősen nekilökött a könyvespolcnak és egyre közelebb hajolt. Megpróbáltam elfordítani a fejem, de kezeivel erősen tartotta a helyén azt. Ajkai először csak súroltak az enyémet, majd erőszakosan rányomta arra a sajátját. Olyan érzésem volt, mintha valami gyökeresen megváltozott volna mind körülöttem, mind a levegőben. Mikor elváltak az ajkaink a szemében a győzelem édes érzése tükröződött, majd újra megkérdezte.
- Eljössz velem a bálra?
- Igen - válaszoltam és a lelkem mélyén szinte ordítottam.
 Elengedett és egy elégedett mosollyal az arcán távozott. Ott hagyott egyedül mindenféle hülye gondolattal, majd mikor végre felocsúdtam teleportáltam Kathez. Furcsa érzés kerített hatalmába mikor megérkeztem hozzánk. Minden csendes volt, holott tisztában voltam vele, hogy ott van valahol. Nem is tévedtem, mert Katet a fürdőben találtam meg. Drága barátnőm a kádban feküdt, közelebb mentem hozzá és ekkor láttam meg, hogy a kád tele van vérrel. Közelebb hajoltam hozz, megnéztem van-e pulzusa, és az legalább örömmel töltött el. Ugyan volt egy nagyon apró szívverése, de megijesztett a vér látványa. Kilebegtettem a kádból és teleportáltam a gyengélkedőbe. Szerencsémre Cameron még bent volt, így mikor meglátott egyből hozzánk rohant.
 - Mi történt? - kérdezte hitetlenül rám nézve - Ugye nem te voltál?
- Nem tudom...én nem tudom - mondtam akadozva - Én nem csináltam semmit...nem rég értem vissza a hálóba. Mi történhetett?
- Megvágták a csuklóját és majdnem elvérzett. Hála neked még meg tudom menteni, de kérlek menj el - mondta rezzenéstelen arccal.
 Kimentem, az ajtóban leültem és vártam a fejleményeket. Nem tudom meddig ültem ott, de egyszer csak Cam lefeküdt mellém és fejét az ölembe hajtotta. Érdeklődve nézett, majd megszólalt.
- Hé minden rendben lesz, OK?
- Ha te mondod! Meddig marad itt?
- Hááááááát.....egy ideig. Ha gyorsan felépül, akkor már a karácsonyi ünnepségen részt vehet. Apropó te kivel mész?
- Kyle elhívott és kikényszerítette az igent. Bár ne mondtam volna inkább semmit.
- Mert?
- Rossz előérzetem van - mondtam, majd fejét leemeltem a lábamról és felálltam. Követte a példám, majd magához húzott és biztatóan megölelt. Meg utoljára a fülembe súgta, hogy minden megoldódik, majd elment.
 Visszamentem a szobámba, letusoltam, majd befészkeltem magam az ágyamba és elaludtam. Az elkövetkező pár nap volt életem legrosszabb időszaka. Minden nap meglátogattam Katet, aki egyre jobban lett és már a ruhák túlnyomó részével is kész voltam, sőt még át is adtam azokat, de a lelkiismeretem és az érzéseim nem hagytak nyugodni.