1.évad 11.rész - Barátok titkok nélkül

Sajnálom a késést és mostmár tiszta szívből mondhatom, hogy nem tudom mikor lesz fenn a következő rész. Sajnos a vizsgák miatt és egy hetes németországi csereprogram miatt nem lesz fent új rész, azonban addig megpróbálok még megírni egy pár fejit.

Remélem azért nem utáltok meg örökre, és amint visszajövök hozom az új részt(részeket)

Jó olvasást és Mindenkinek minden jót :D ♥

Chris szemszöge:

  - Mi a franc... - kezdte Lisa, de az a vadállat elrugaszkodott.

 Gyorsan egy pajzsot (?!) emelt az állat és közénk. Mikor nekicsapódott a farkas a falnak egy hatalmas puffanással visszaverődött. Feltápászkodott és körözni kezdett körülöttünk. Lisa minden mozdulatát figyelte, de közben mégis közelebb jött hozzám. Nyugtatásképp rátettem a kezem a vállára, ami váratlanul érte és megremegett az érintés hatására. Amikor elég erősnek érezte a pajzsot leengedte a kezét és felém fordult.
- Miért? - kérdezte.
- Mit miért?
- Miért vagy ott, ha segíteni kell nekem valamiben? Miért törődsz velem?
- Mert van ez a kötés dolog...
- Legalább ne hazudj. Látom a gondolataid, sőt még hallom is, de most nem akarok turkálni a fejedben. Tehát miért vagy ilyen velem?
- Mert.....nem tehetek úgy, mintha nem éreznék irántad semmit. Lisa én szeretlek.
- Ez most valami vicc? Én...én...nekem ez furcsa egy kicsit - mondta és láttam szemében a zavarodottság jeleit, de nem szóltam közbe.
 A levegő egyszerre vált fülledtté és jéghideggé. Lehajtott fejjel állt előttem, de nem szólt semmit. Mikor ismét felnézett szemei tele voltak el nem hullajtott könnycseppekkel. Közelebb jött és fejét egyenesen  a mellkasomba fúrta.
- Chris, én...szer... - kezdte, de ekkor leengedett a védőburok és egy árny a háta közepébe egy csillagot dobott.
 Ijedten nézett a támadás irányába, majd szemei fennakadtak, és ha nem kapom el összeesik. A támadó éppen akkor váltott alakot, amikor felé néztem. Miután eltűnt sikeresen átteleportáltam magunkat a suli épületébe. Megkerestem Cameront és Lukot, majd bevittük Lisát az orvosiba. Cam kiszedte belőle a dobócsillagot, amíg Luk hozott fertőtlenítőszereket. Mindketten meglepődve vették tudomásul, hogy milyen gyorsan begyógyulnak a sebei. Siettek a seb kitisztításával, de a vérzés nem akart elállni.
- Ez így nem jó. Ha ilyen ütemben gyógyul, akkor a vérzésnek is el kéne állnia - mondta Camaron.
- Szerintem egy kis vérfrissítés kéne. Érződik rajta, hogy már beleharaptak és a vérének az illata...
- Jól van Luk, ha nem gond inkább menj ki - szólt rá testvére. Miután kilépett az ajtón, Cam felém fordult és folytatta - Luknak igaza van, szüksége van vérfrissítésre. Azonban nem fogja szerintem elfogadni a vérem, így a tiedből kell neki adni.
- Miért pont az enyémből?
- Mert ti vagytok összekötve. Különben is én vámpír vagyok, ergo nem adom, hanem szívom mások vérét. De ha szabad lesz - mondta és felemelte a csukló, mire bólintottam és fogait a bőrömbe vájta.
 A vér éppen csak kiserkent, amikor Cam szívni kezdte. Hirtelen a nyakánál fogva leszakítottam magamról és átlöktem a szoba másik végébe. Gyorsan Lisához léptem, résnyire nyitottam a száját és a vérző csuklóm a szájába nyomtam. Azonban nem kezdett nyelni; a vér kifolyt a szája sarkán. Már kezdtem feladni, amikor szempillái rebegni kezdtek, majd olyan hirtelen ült fel, hogy megszédült. Felém nézett, észrevette a vérző pontokat, majd meglátta Camet is.
- Megvan! Rájöttem! - mondta lelkesen, mire értetlenül néztünk rá mindketten.
- Oké...akkor én megyek is - szólalt meg Cameron és biccentett Lisnek, majd kilépett a helyiségből.
- Mire jöttél rá? - kérdeztem meg.
- Arra, hogy mi miért van és mi miért történik. Érted?
- Nem igazán. Kicsit bővebben elmagyaráznád?
- Majd máskor, de most mennem kell - mondta határozottan, lekászálódott az ágyról. Egyensúlya hagyott némi kivetnivalót maga után.
- Hova mész?
- A szobámba. Miért?
- Mert nem onnan kerültél ki az erdőbe? - kérdeztem, mire bólintott - Akkor nem lenne jobb ha nálam aludnál; CSAK ma éjszaka - ajánlottam fel, amibe vonakodva ugyan, de belement.
 Ezután gyorsan elment a szobájába összepakolni néhány cuccot, majd 10 perccel később már a szobám ajtajában állt. Lepakoltuk a cuccait, elment fürdeni, addig megcsináltam az ágyam. Szerencsére D keveset alszik a szobánkba, így Lisa nyugodtan átjöhetett. Miután kijött bementem én is a fürdőbe. Mikor kész lettem felvettem egy alsógatyát és visszamentem a hálóba.
- Hol alszol, Chris? - kérdezte kómásan.
- Az ágyamon. Ha gondolod nyugodtan aludhatsz D ágyán.
- Nem, inkább ha nem baj nem aludnék egyedül.
- Rendben, akkor gyere ide - mondtam és kissé megemeltem a takarót, hogy bemászhasson alá.
- Köszönöm - mondta és már  hátat is fordított nekem.
- Nincs mit. Mit akartál mondani kint?
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszolta, majd elaludt. Nem sokkal később én is követtem.

Elisa szemszöge:
 Reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog mellettem. Ijedten fordultam meg és mikor megláttam Chris édesen alvó alakját megnyugodtam. Tudtam, hogy nem csak azért ajánlotta fel, hogy vele aludjak, mert akart valamit, hanem mert szeretett. Egy kicsit elbambultam, mert valaki morogva rám szólt.
- Nyugodtan! Semmi probléma.
- Mi? Tessék? Én nem... - mondtam, majd elfordítottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok.
- Engem nem zavar ha nézel. Sőt, még el sem fogok pirulni - mondta és hangján éreztem, hogy mosolyog.
- Tudod hova menj az egóddal együtt!
- Segítesz kitalálni?
- Te hülye - mondtam mosolyogva, majd kihúztam a feje alól a párnát és hozzávágtam.
- Ez most mire volt jó?
- Csak gondoltam csökkentem az egód. Nem kell érte hálálkodni.
- Nem is fogok - válaszoltam, majd egy hirtelen mozdulattal maga alá fordított.
 Gonosz vigyora húzta a száját és az ujjait a derekamon kezdte húzogatni. Vonaglani kezdtem érintése alatt, mivel kissé csikis vagyok, ami azonnal neki is lesett. Kegyetlenül kínozni kezdett és nem hagyta abba, amíg nem kezdtem el könyörögni. Amikor kicsit békén hagyott fordítottam a helyzetünkön, majd mivel már ő volt alul lemászhattam az ágyról. Egy gyors ruha csere után, faképnél hagytam és egyenesen a szobámba teleportáltam.
 Kat már rég fen volt, amit abból sikerült leszűrnöm, hogy idegesen járkált fel s alá a szobában. Érkezésemre egy pillanatra megtorpant, majd idegesen nekem esett.
- Hogy képzeled, hogy minden szó nélkül eltűnsz az éjszaka közepén?
- Nem tűntem el, csak volt némi gikszer.
- Mégis mi oka lehet annak, ha valaki elszökik?
- Csak egy kicsit kimentem, és nem akartalak felkelteni - mondtam elhallgatva az igazságot.
- Tudod mit? Nem érdekelsz. Elegem van a hazugságaidból és abból, hogy semmit nem mondasz el nekem. Azt viszont megköszönném, ha legalább ezentúl békén hagynál. Érve vagyok?
- Azt hiszed csak neked rossz ez? Mert akkor közlöm, hogy nem. Igazad van, mert vannak dolgok amiket nem mondok el de okai vannak azoknak.
- Értsd már meg hogy ez már nem barátság - üvöltötte, én meg át sem gondolva mit teszek megragadtam a karját és teleportáltam.
 Az út önmagában nem hosszú. Sikeresen "landoltunk", mire egy hatalmas pofont kaptam. Értetlenül álltam előtte, de dühből felindulva megfordítottam. Ekkor a viselkedése megváltozott. Éreztem a levegőben vibráló félelmet, csodálatot és bizalmatlanságot.
- Hol vagyunk? - kérdezte Kat.
- A Charlsten birtokon. Speciel én félig otthon - magyaráztam, szerintem érthetően.
- És minek hoztál ide? Meg akarsz öletni?
- Dehogy. Te mondtad, hogy soha semmit nem mondok el. Hát tessék, most kitálalok neked, csak gyere utánam.
- Soha!
- Akkor soha nem tudod meg miért szoktam kijárni - válaszoltam és úgy láttam a kíváncsisága erősebb a félelménél.
 Beléptünk az épületbe és én egyenesen az emeletre mentem. Kat folyton a nyomomba volt és egy pillanatra sem enyhült szúrós pillantása, míg fel nem értünk az emeleti szobába. Megvártam míg egy kicsit megnyugszik, majd intettem egyet és elindult a lejátszó. Csodálkozva nézett rám, amit én mosolyogva viszonoztam.
- Ezt hogy csináltad?
- Nem tudom. már egy ideje ilyen és ehhez hasonló képességeim vannak. Don, hol vagy?
- Ki az a Don?
- Mindjárt megtudod! Don, az ég szerelmére hol a francban vagy?
- Mégis kit keresel?
- Engem - hallottam meg Don hangját. Míg én boldogan sétáltam felé, addig Kat hulla sápadtan meredt ránk.
- Ő mégis kicsoda?
- Kat had mutassam be neked a dédnagyapámat, Dont. Don, ő Kat a legjobb barátnőm, remélem még sokáig - mosolyogtam LB-re, majd teljesen felé fordulva folyattam - Kat! Mostmár remélem érted miért tűntem el néha. Don az egyetlen családtagom, akivel tudok kommunikálni és segít nekem, ha bajban vagyok.
- De mi van a tesóddal?
- Nekem nincs tesóm, mármint aki kapcsolatba is lépett volna velem. Akit mondtam, az csak egy imposztor volt. De ígérd meg hogy soha nem árulod el senkinek.
- Oké...ez nekem nagyon furcsa. Inkább megyek, és...rendbeszedem a gondolataim. - mondta, majd elindult lefelé. Don szomorúan nézett rám és éreztem, hogy ha most nem megyek utána soha nem bocsátom meg
magamnak.
- Kat várj...Tényleg el akartam mondani, de féltem a reakciódtól. Tudom, hogy nem tudsz nekem megbocsátani, de már nem hiszem, hogy ugyanaz vagyok, mint akit te az LB-nek tekintesz. Kérlek bocsásd meg nekem ezeket - kértem. és reménykedtem a nekem kedvező végkimenetelben.
- Lisa,...én úgy szeretlek, mint a testvéremet. Tudom, hogy van amit nem mondhatsz el, de legalább bíz meg bennem. Megbocsátok, de csak egy feltétellel.
- Igen? És mi lenne az?
- Soha többet nem titkolózunk egymás előtt.
- Oké! Akkor ez egy Barátság titkok nélkül?
- Igen az! Akkor elmondasz mindent amit tudni akarok?
- Igen, de az attól függ mit szeretnél tudni.
- Mit érzel Chris iránt? Én ne mond hogy semmit, mert látszik rajtad, hogy van valami kettőtök között.
- Barátság, és hogy ő szeret, de én nem tudom mit mondjak erre...
- Te lány belezúgtál....És mi van Kylelal?
- Elhívott a bálra...De nemet mondtam neki, vagyis még inkább nem mondtam neki semmi biztosat.
- Akkor elmész vele?
- Nagyon nincs más választásom, úgyhogy ja asszem vele megyek.
 Még beszélgettünk egy ideig, majd mikor sötétedni kezdett visszasétáltunk az akadémiára. Felmentünk  a szobánkba, rátettem a pórázt Vadászra és lementünk kicsit sétálni, miközben folytattuk a beszélgetést. Este 8 körül lementünk enni, majd megfürödtünk és álomba dumáltuk magunkat.