3.évad 1.rész - Haláli kirucccanás

Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész és megszántok néhány kommenttel.
Jó olvasást kívánok hozzá :D

 Nagyjából 5 nap telt el a vallomásaink óta. Szerencsénkre a többieknek nem, vagy ha mégis feltűnt volna valami nem tették szóvá. Az igazgatóval azóta a pillanat óta nem vagyok hajlandó beszélni, amikor kijelentette, hogy ha tehetné önként adna át a vámpíroknak. Chris szerint túl nagy a büszkeség, holott ilyenről szó sincs. Egyszerűen csak nem akarom látni a csalfa ábrázatát és a megvető pillantását, ami arról árulkodna, hogy hibázott, mikor nem adott át a "hatóságnak". Még Chris sem tudott erre rávenni, sőt mi több Kattel visszaköltöztünk a szállásunkra. Bár egyikünknek sem volt könnyű az elválás a srácoktól, mégis így láttam helyesnek, mert Chris állandó féltése kezdett az idegeimre menni.

 Conorral néha összefutottunk a folyosón, ám nem nagyon volt hajlandó eljönni velünk sehova. Szinte mindig elmentünk valahova Kattel, hogy ne unatkozzunk. Meglátogattuk a dédim szellemét, felkerestük a régi ispotályt, amit egy ősi térképen találtunk és gyakran kijártunk boardozni. Nekem már nagyon jól megy, azonban ez Katről nem mondható el. A nap végére hullafáradtan kullogtunk vissza a szobánkba, majd egy gyors zuhany után beájultunk az ágyakba.
 Másnap reggel éktelen ricsajra ébredtem. Meglepetésemre nem Kat vagy Vadász volt a hangforrás, hanem egy az ajtónkon túli személy. Megdörzsöltem a szemem, kimásztam a meleg ágyikómból és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és egy hozzám képest üde és friss Conor állt az egyik sarokban. Épp valami páncélt próbált összerakni, ám megesett a szívem rajta és így a kora reggelt egy egyszerű varázslattal kezdtem. Mikor a mágia helyretette a dísz minden elemét értetlenül nézett szét, majd meglátott és egyből megvilágosodott.
- Conor. Legközelebb ha lehet ne csap ekkora zajt. Attól, hogy te nem vagy álmos, attól én még igen.
- Ne haragudj, nem volt szándékos. Mióta vagytok ismét az épületbe?
- Kb. 2-3 napja, ha jól emlékszem. Nem mondhatod, hogy észre se vetted, a változásokat - mondtam neki, mire valaki megérintette a vállam.
- Lisa.....Kivel vagy ilyen korán nagyon jóban?
- Jó reggelt Katerina. Jó látni, hogy még életben vagy - mondta Conor, minek következtében Kat szeméből egyből kiment az álom.
- Conor ezt mégis mire véljem?
- Tudod, hogy milyenek a vámpírok. Vérszívó szörnyetegek egytől egyig. Ez alól Cameron, vagy Christian sem kivétel. Jobban tennétek, ha nem kezdenétek ki velük.
- Te csak ne adj tanácsokat nekünk. Különben is, hol voltál amikor kellettél volna? - akadékoskodott Kat.
- Volt némi elintéznivalóm. Szeretnétek bemenni ma a városba? Úgyis arrafelé van dolgom, és ha gondoljátok...
- Mi aztán nem.... - kezdett bele legjobb barátnőm, mire visszarántottam a szobába. Mielőtt becsuktam volna az ajtót egy kis türelmet kértem Conortól.
- Te meg vagy húzatva? Itt a remek alkalom, hogy elmenjünk a városba és tudjunk ajándékot venni az ikreknek. Tudod, hogy meghívtak minket és még nem vettünk nekik semmit.
- Ijjj...igazad van, csak annyira felidegesített. Megyek és bocsánatot kérek tőle.
- Mi? Nem ezt mi sosem tesszük meg, értve vagyok? Elfogadjuk a meghívás és az orra alá dörgöljük, hogy "különben nem mehetnénk le". Mondjuk nem mintha nem akartam volna kiszökni, de....
- Jó, jó értem én, csak akkor is. Nem szép dolog átverni másokat, még akkor sem, ha nem kedveljük az illetőt. - mondta és azzal a lendülettel ki is nyitotta az ajtót. - Megyünk, de kell még minimum fél óra, hogy elkészüljünk. Tudsz még annyit várni?
- Igen, de siessetek, mert már 10 óra van.
- Oké - mondtam a szobából és Katrin bezárta az ajtót.
 Gyorsabban, mint ahogy azt emberi szem képes lenne követni rohangáltunk a szobánkban. Hol egy pulcsit nem találtunk, hol a csizmákat, és az egyéb cuccokat. Majdnem kevés lett az a fél óra is, hogy elkészüljünk, de végül épp 1 másodperccel haladtuk meg a kijelölt időnket. Szerencsénkre Conor leült a szemközti fal tövébe és elmélyülten gondolkodott valamin. Odaugráltunk mellé és megkocogtattuk a vállát, mire felpattant ültéből.
- Akkor mehetünk?
- Aha - mondtuk egyszerre, majd mindannyian elindultunk a főbejárat felé.
 Útközben nem igazán szóltunk egymáshoz, de mégis jól éreztük magunkat. Állandóan megdobáltuk Conort hóval, mire folyton csak morgott. Egy idő után megunta és ő is beszállt a játékba, de nagyon rendes volt, mert mindent amit kapott tőlünk visszaadott. Nagyjából délre be is értünk a városba, ahol a boltok többsége épp bezárt ebédidő miatt. Így, mivel Kattel nem reggeliztünk megcéloztuk az első étkezdét, amit találtunk. Egy hangulatos, és kicsit  régimódi kajálda volt ez. A mennyezetről kristálycsillár lógott, a falakat  bársonytapéta borította és arany stukkókkal díszítették. Nem kicsit éreztük csicsásnak az egészet, de azért kellemesen meleg volt bent. Leültünk egy asztalhoz, hogy kitaláljuk mit eszünk, mikor egy 15 körüli lány lépett mellénk.
- Mit hozhatok? - kérdezte mosolyogva, majd végignézett a társaságunkon. - Ti a Dark Wildba jártok?
- Igen, mert? - kérdeztem vissza, mert érdekes energiahullámot érzékeltem az irányából.
- Ja, nem úgy értettem. Biztos nagyon tehetségesek lehettek, ha felvettek oda titeket. Na szóval, mit is hozhatok?
- Én egy Hawaii csirkét kérek salival - mondta Kat és küldött felém egy üzenetet. - Meg tudnám fojtani a saját energiájában. Nagyon hiperaktív a csaj.
 Tudom, de nem lehet. Habár egy apró ráhatással kaphatnánk másikat. Csináljam?
- Én egy steaket kérek, véresen és egy üveg vörös bort.
 Nem, nem kell, bár csábító ajánlat.
- Sajnálom fiatalkorúaknak nem szolgálunk fel alkoholt - mondta a pincérlány. Segélykérően rám nézett, de inkább segítettem Conornak, mint a csajszinak.
- Nekem egy csokitorta lesz és egy kis paradicsomsaláta. Ja és a bort ne felejtse el.
- De..... - kezdte és a kicsike varázslat máris működésbe lépett. - Rendben, hozom csak egy kis türelmet kérek tőletek.
 Miután elment a rendeléseinkkel, két igencsak kíváncsi szempár szegeződött rám. Tudtam, hogy mit akarnak, de eszem ágában sem volt beismerni, hogy a lány miattam változott meg egy kicsikét.
- Ugye te voltál, Lisa? Most remélem tisztában vagy vele, hogy az állása forog kockán, ha mindez kiderül - háborgott Conor.
- Remélem tudod, hogy jössz nekem eggyel. Ha nincs ez a kis ráhatás nem kapsz bort. Inkább köszönnéd meg, mintsem lecseszel.
- Conor sajnálom, de Elisával értek egyet. Tudom, hogy nem szép dolog másokkal játszani, de az a lány igenis megérdemelte. Úgy nézett ránk, mint valami mutánsokra.
- Katerina el kell, hogy keserítselek. Bizonyos értelemben, ti azok vagytok, én viszont nem.
- Conor...MÉG nem vagy olyan, de te is tudod, hogy a dolgok változnak.
- Elisa, csak úgy közlöm veled, hogy egy kiskanál vízben bele tudnálak fojtani. Azonban egy boszorkányt nem lehet ilyen egyszerűen eltenni láb alól, főleg ha nem is teljesen boszorkány.
- De, igen is az vagyok. Egy teljes értékű és hatalmas boszorkány vagyok, ha kell be is bizonyítom - mondtam és éreztem, ahogy a levegő körülöttünk megfagy és szikrázni kezd. Conor arcán valami rémületféle suhant át.
- Nem kell, nem kötök még egyszer bele ebbe a dologba. Mostmár értem miért fél tőled mindeki, habár eddig csak hírből ismertem ezt az oldalad.
- Conor, hírből ismerhetted Lisát, e mivel egy suliba járunk láthattad is. Szóval vagy csak nem figyelted, vagy nem tudtad ki is Ő pontosan. Meg aztán Elit elég nehéz nem észrevenni - szállt be a beszélgetésbe Kat is. Látszott rajta, hogy még mondana valamit, de a pincérlány félbeszakított.
- Akkor egy steak, Hawaii csirke salátával és a paradicsom saláta illetve a torta - mondta és egymás után tette elénk a rendelt kajákat. - Sajnálom, de nincs vörös borunk.
- Akkor valami vörös innivalót, aminek fémes íze van. Például erdei gyümölcslevet, ribizliteát vagy vért.
- Vért?
- Csak viccel, ugye Conor - néztem rá szúrósan.
- Hát persze. Egy erdei lé megteszi.
- Azonnal hozom - mondta és elviharzott enyhén vöröses fejjel. Nem kellett ahhoz a félvámpírra néznem, hogy tudjam szíve szerint kiszívná minden csepp erejét.
- Na jó ebből elég legyen - csattant fel az eddig csendes Kat. - Azonnal mondja el valaki mi folyik itt, vagyis köztetek.
- Semmi,...csak Conor egy vámpír.
- Mi a büdös franc? Te most csak húzatsz, ugye?
- Nem én. Conort megharapta egy erős vámpír, ami miatt néha emberi vérre van szüksége. Gondolom, ez mostanában lesz esedékes.
- Elisa Dunken, hogy is mondjam....Jó tény és való igazad van, de nem mindenben. Kat engem egy olyan vámpír harapott meg, aki a maga nemében uralkodónak számított. Abban viszont téved a te drágalátos barátnőd, hogy szükségem van emberi vérre.
- Conor, Conor.....Komolyan azt hiszed, hogy ezt mindketten bevesszük? - kérdezte Kat és egy "hülyének néz ez minket" pillantást küldött felém. Bizonytalanul ingattam a fejem, mondván nem tudom, de a kis társaságunkat ismét meglátogatta a kiszolgáló személyzet.
- Tessék a gyümölcslé. Fogyasszák egészséggel az ételt.
 Mondatát követően távozott, mi pedig örömmel megettük az ebédnek beillő reggelinket. Miután végeztünk távozni akartunk, ám fizetésképpen otthagytunk egy kis üvegcsét. Persze lehet mondani, milyen suhancok vagyunk, de nem. Éppenséggel egy kis üvegnyi mágiát hagytunk a csajszinak fizetésképpen. Lehet nem fogja egyből érteni, de idővel remélem rájön.
 Mivel az ikreknek a héten lesz a szülinapja, és mivel nem vettünk semmit egyenlőre ajándéktúrára indultunk. Nem kellett sok és én megtaláltam mindkettejüknek a megfelelő ajándékot. Szerintem jó ötlet egy erős, és könnyű tőrt ajándékozni, habár ezzel az elképzelésemmel Kat nem értett egyet. Viszont ő nem talált megfelelőt még a 10 üzlet után sem, így feladta, mondván, majd készít valamit nekik. Ráhagytam, mert már kezdett alkonyodni, és szerettem volna sötétedés előtt visszaérni az akadémia falai közé.
 Sajnos egy idő után Conor levált tőlünk, mivel nem bírt velünk vásárolni, így közölte, hogy a suli előtt találkozunk. Már majdnem elértük a kapukat, amikor fémes ízt éreztem a levegőben, ami látszólag Katnek nem tűnt fel. Lépteit sietősre fogta, én viszont nem, mert nem láttam Conor sziluettjét kirajzolódni, ahogy egyre közelebb lépdeltünk. Értetlenül nézett vissza rám, és nem kellett sok és kibukott belőle az a kérdés, amitől a legjobban félt.
- Mi történt? Mit érzel?
- Semmi baj, de megkeresem Conort. Nincs a környéken és az épületben sem érzem a jelenlétét.
- Veled megyek. Jól jövet még plusz egy fő, ha bajban van.
- Katerina. Nagyra értékelem, de nem jöhetsz velem. Nem akarom, hogy bajod essen és különben is téged vár Cameron az emeleten.
 Ne is kellett többet mondanom, mert tudta, hogy ilyen érvvel nem játszom. Miután átlépte az iskola kapuját teleportáltam az egyik sikátorba, ahol éreztem hogy zűr van. Mire megérkeztem semmi jelét nem találtam dulakodásnak, vagy vérnek vagy valami hasonlónak. Gondolataimba merülve indultam kifele a széles sikátorból, mikor megéreztem valaki figyelő tekintetét magamon. Megfordultam, de nem láttam senkit magam mögött, így visszafordultam eredeti irányomba, majd elindultam a vége felé. Szinte minden egyes mozdulatomat árgus szemmel figyelte az illető, de mivel nem láttam senkit kezdtem megkérdőjelezni épelméjűségemet. Már kb. a felénél járhattam, mikor halk puffanással landolt valaki mellettem. Hátranéztem a vállam felett, és megláttam egy kifejlett férfit amint épp feltápászkodik a földről.
 Nem törődtem vele és tovább indultam, ám ez nagy hiba volt. Alig tettem meg néhány lépést, amikor valaki a karomnál fogva visszarántott és egyenes a mellkasának szögezett. Mivel a hátam csapódott neki az illetőnek, nem tudtam egyből beazonosítani a támadómat, de volt róla elképzelésem. Magas volt és széles vállú, pont olyan mint az a fazon, akit láttam. Fejét a fülemhez hajtotta és forró lehelete égette a hallójárataimat.
- Nem kell félned, kedvesem, nem fog fájni. Csak egy kis harapás és onnantól nem lesz gondod az élettel - mondta, majd lejjebb hajolt, hogy elhúzza a kabátot a nyakamról. - Milyen hamvas bőröd van és mily' kellemes illatod, szinte könyörög, hogy az enyém legyen.
- Na azt lesheted, rémpofa - mondtam és egy gyors mozdulattal kiszabadítottam magam a szorításából.
 Azonban ehhez a művelethez elég erős és energiaigényes mágiára volt szükségem, ráadásul meg is sebeztem. Fájdalmában hátrált néhány lépést, így volt némi időm a csuklómon lévő fegyverhez nyúlni. A karkötőn lógó fekete szív most vérvörösen izzott, ami arra engedett következtetni, hogy harcra készen áll. Az az átkozott bestia egy idő után abbahagyta a jajveszékelést és nekem támadt, amit sikerült kivédenem. Az azt követőket is, ám egy meggondolatlan mozdulat miatt elestem és egyenes arccal a földön landoltam.
- Na most megvagy, te kis átkozott. Miért sajnálod azt a pár csepp vért, amit kértem, ráadásul oly' szépen - mondta negédesen, amitől felfordult a gyomrom. - De milyen rendes is vagy, mostmár önként is nekem adod a véred. Igazán nem tudom, hogy háláljam meg.
- Soha - fordultam meg, de bár ne tettem volna. Mikor egyenesen felnéztem rá szemei gúzsba kötöttek és mozdulni sem tudtam.
 Aztán egy váratlan mozdulattal letépte rólam a kabátom, így szabad rálátása lett a nyakamra. Száját megnyalta, majd felemelt magához, hogy fogait a bőrömbe mártsa, de ekkor valaki kettévágta. Míg ő porrá zúzódott szét, én addig rongybabaként hullottam a talajra. Mikor látásom kitisztult nem várt embereket, vagy inkább vámpírokat láttam magam előtt. Lukas, Dante és Conor álltak egymás mellett, de hármuk közül, csak egy volt hajlandó segíteni felállni. Miután újra a talpamon álltam értetlenül néztem mindhárom jómadárra.
- Valaki volna olyan szíves elmagyarázná ezt nekem - mondtam és közben mutogattam a levegőben.
- Szívesen elmondanám, de van erre egy alkalmasabb személy is, mint moi (moa) személyem - mondta Luk, és közölte, hogy jó lenne, ha készülnék az estére.
 Idegesen haza teleportáltam, majd elmondtam mindent Katnek, aki közölte, hogy ez egy haláli kiruccanás volt a számomra. Gyorsan átöltöztünk, megvacsoráztunk és lementünk a hátsóbejárathoz, ahol Conor állt őrt. Érdeklődve néztünk rám, majd megszólalt.
- Csak nem azt gondoltad, Lisa, hogy a ma történtek után hagyom, hogy egyedül menj a fajtájuk közelébe. Ha mégis, akkor tévedtél, de nagyot.
- Conor...Nem egyedül mentem volna, mint látod. Kat is jön velem, és te is jöhetsz, ha akarsz.
- Megyek, de csak azért mert nem bízom bennük. Különben is ilyen ruhákban bármi megtörténhet - mondta és kissé lenézően mért végig bennünket. Igazság szerint nem öltöztünk ki nagyon, mert Kat egy egyszerű pántos ruhát választott, míg én egy fehér kivágottabb görög-stílusú ruhát vettem fel.
- Amúgy Lisa, egész jól áll ez az áldozati szín - mondta gúnyosan, majd elindultunk az éjjelisek szállására.