3.évad 9.rész - Vámpírok éjszakája 2/1

 Szóval ezt is megértük Kedves Olvasóim. Az első olyan dolog amit már 1 éve csinálok és nem igazán volt kihagyásom. Remélem elnyeri a tetszéseteket a mostani rész, mert ez egy dupla fejezet lenne. Az is előfordulhat, hogy a következő fejezet egy kicsivel rövidebb lesz, ha nem gond.

A résszel és a történettel kapcsolatban némi infót azért elejtek nektek. 1.) Ez nem az egész. 2.) Az események egy része még csak ezután fog jönni, úgyhogy lehet izgulni. És 3.) Vajon mit beszélhet Sir Walker és Christian az autóban? 

És egy aktuális dolog. Ha befejezem a Lisa és Chris - történetét szeretnem mondani, hogy már nem kell sok - érdekelne-e benneteket egy olyan blog, mely szintén fantázia? Én szülinapi ajándékként egy részletet vagy rövid leírást hoznék nektek ebből a már írásban lévő storymból. Szóval csak hajrá hideget-meleget elfogadok tőletek.

 Christian szemszöge:

 Miután Lisa fölött a szerkezet rózsaszínbe váltott szó mi szó, megijedtem. Tudom, hogy mit jelent a szín és féltem hogy valaki hozzáért oly módon, ahogy én még soha. Aztán Cameron hozzászólása sem segített sokat.

- Ez érdekes, felettébb érdekes. Biztos....Áh az lehetetlen...vagy mégsem? Lisa....
- Igen; mi van? Mit hadoválsz itt össze, mi lehetetlen?
- Ti ugye még..... - mutat Lisára és rám. Nekem  nem esett le egyből az, ami neki igen.

- Mi....nem, mert? . kérdez vissza, és már előre félek mit fog szólni vagy egyáltalán reagálni.
- Akkor nem értem. A rózsaszín azt jelenti, hogy változásban vagy, ami jelentheti azt hogy állapotos vagy vagy akár mást is. De nálad akkor a mást és ennek még utána kell néznem - mondta, és elvette a mütyürjét.

 Ezután karon fogott és kirángatott a folyosóra, ahol egy hang szigetelt burkot varázsolt körénk és beszélni kezdett. Nagyjából fel tudom idézni mit mondott, melynek lényege annyi volt, hogy tényleg nem voltunk-e úgy ég együtt. A válaszom természetesen nem volt, mert tényleg nem siettem el a dolgot és elrontani sem akartam. Vele legalábbis nem.

- És akkor mivel magyarázod a rózsaszínt, he? - zökkentett vissza a valóságba egy igenis jogos kérdés.

- Esküszöm, hogy nem történt még meg közöttünk, higgy nekem. Valószínűleg van rá logikus magyarázat. Nem lehet, hogy esetleg álmában támadta meg valami vírus, vagy egy küzdelem során szerzett sérülés okozza a változást?

- Ezek mint lehetségesek, azonban eddig is én kezeltem, és egyszer sem mondta. Viszont van egy érdekes feltevésem, miszerint Lisa tényleg változásban van. Remélem tudsz követni. Szóval az lehet, hogy álmában történt valami, ami felzaklatta vagy megsértette a lelkét. A lelki sérülést is rózsaszínre állítottuk a bátyámmal, de...És itt a "de" a lényeges. Volt valami furcsa azon az éjszakán, mikor Kattel nálunk éjszakáztak?
- Nem vagyis igen. Szóval volt egy sötét árny az ágynál, mikor sikítozni kezdett és eltűnt mikor védeni akartam. Szóval fogalmam sincs mi volt, vagy hogy csinált-e valamit Lisával, de féltem őt és...
- És meg akarod védeni minden rá leselkedő veszélytől, de az badarság. Tehetségesebb lányt nem is ismerek nála, de vigyáz! Ha bezárod azzal neki okozod a legtöbb fájdalmat és szenvedés, na meg... - folytatta volna, hanem Elisa esett be nem messze tőlünk, nyakában Kyleval.
 Cameron gyorsabban reagált, mint én és leszedte róla Kyle ernyedt testét és a gyengélkedőbe vitte. Míg be nem ért vele és magukra nem zárta az ajtót tartottam a lány megviselt testét, nehogy összeessen. Értetlenül motyogott valamit, majd lábai felmondták a szolgálatot, és még időben sikerült elkapnom mielőtt összetörte volna magát.
 Pár pillanat múlva lekérezkedett a karjaimból és onnantól gyalog mentünk a hálójuk felé, ahol érkezésünkre Vadász felkapta a fejét. Mikor megállapította, hogy nem ellenségek, hanem barátok érkeztek fejét ismételten a mancsaira ejtette és aludt tovább. Letessékeltem Lisát az ágyra, aki egy pillanatig sem tudott nyugton megülni a fenekén. Egy nyugtató igézetet küldtem rá, így valamelyest sikerült az örökös járkálását beszüntetnem, ám ez sem tartott sokáig. Láttam rajta, hogy valami rettentően aggasztja mégsem mondja el, majd fogta magát és elment felfrissülni a fürdőbe. Mondanom sem kell, azalatt a pár perc alatt, míg távol volt tőlem, majd szétvetett az ideg, így Vadászhoz fordultam, hátha meghallgat. Egy ideig csak néztem, és ez neki is feltűnt, mert nem sokkal később rám nézett és megszólalt.
 Mond, mi nyomja a szíved, Vámpír?
 Az hogy nem tudom megvédeni. Túl sok a keresztező tényező és féltem őt, jobban mint kellene.
 Megértelek, mert én is féltem, azonban jobb ha tisztában vagy dolgokkal. Ő nem egy gyermeteg álom, mely ha felébredsz eltűnik. Biztonságban tudni mindentől, olyan lenne számára, mintha meg akarnánk fojtani.
 Tudom, de akkor is.....Azt hiszi Daphne a legrosszabb, ami a nyakába szakadhat, de nagyon téved. Vannak dolgok a múltjában, amit nem akarok elmondani neki, mert még túl korai lenne.
 Tudom, az Istenit, de nem teheted ezt vele - mordult rám, és kivételes jogosan. - Ezzel mindkettőtöknek csak ártasz. Hát jobb szeretnéd elveszteni, mint magad mellett tudni?
 Bármit megtenné, csak soha ne kellene neki hazudnom, még ha csak azt az ő érdekében teszem is - és mint aki végszóra érkezett, lépett be Lisa csatakos hajjal a szobába.
- Minden rendben, Szerelmem? - kérdeztük egyszerre. Nem kicsit pirult el, mikor észrevette, hogy csak egy törölköző takarja törékeny testét.
- Kérlek fordulj el - mondta és én nem épp szívesen, de megtettem, amit kért. Gyors mágiát alkalmazva magára megtörölközött és mire visszafordultam, már az ágyon ülve fürkészte az arcom.
- Mi bánt ennyire? Olyan zaklatottnak tűnsz, mióta Kyleval megjelentetek a gyengélkedőnél. Történt valami, amit nem mondasz el?
- Megfenyegetett... - kezdte, ám mondatának elején bealudt. Nem volt szívem felébreszteni, így egy apró puszit nyomva a homlokára távoztam.
 Alig tettem meg az ajtótól pár lépést, mikor összefutottam Katherinával, ami egy kicsit meglepett ám nem tettem szóvá. Azonban neki más volt erről a véleménye és karon ragadott, hogy magyarázatot követeljen Lisa eltűnésére. Nem akartam, hogy ő aggódjon a boszorkányom miatt, de előbb-utóbb úgyis megtudta volna, így nem kerteltem. Töviről hegyire elmeséltem a történteket, amiket hol iszonyodva, hol pedig rémülettel teli tekintettel hallgatott végig. A végére már szinte fuldoklott az el nem eresztett könnyektől, de megígértettem vele, hogy nem árulja el Elisának, hogy mit mondtam neki. Bólintott egyet, majd beviharzott a szobájukba, én pedig visszamentem a bálra, hogy összeszedjem az éjjelisek csapatát.

~*~*~*~

 Két hét telt el a Lisát ért fenyegetés óta, de azóta sem érkezett több, vagy legalábbis nem mondta el nekem. A viselkedése is kissé megváltozott, mely abban nyilvánult meg, hogy távolságtartóbb, visszahúzódóbb és megfigyeléseim alapján sokkal erőteljesebb. Ha volt is alkalmam összefutni vele a folyosón az őrjáratai alatt, vagy egy teremben alkotva mindig távozott mielőtt beszélhettünk volna. A többieknek is feltűnt a változás a kapcsolatunkban, így egyik reggel kelletlenül mentem a nevelőapám elé. Kopogtam nem is egyszer, mire nagy sokára hajlandó bolt fogadni.
- Örülök, hogy látlak, fiam. Már kezdtem azt hinni, hogy a Dunken-lány miatt soha többet nem fogsz meglátogatni - mondta némi gúnnyal a hangjában. 
- Nem azért nem jöttem, mert Ő feltartott, hanem mert nem értem rá. A másik épületben is vannak dolgaim, melyeket el kell intéznem. Viszont most egy kérdéssel fordulnék hozzád. Mit tudsz Daphne Montgomeryről?
- Azt, hogy már legalább tíz-tizenöt éve halott, és ha jól emlékszem ti tettétek el láb alól. Te törölted Elisa emlékeiből azt a rettenetes éjszakát, vagy az anyád?
- Anya óvta őt a legjobban, így miután megölte Daphne párját eltűntek. Később egy levelet kaptam a halott anyámtól, melyben leírta kinél rejtette el és miért. De gondolom ezt te is tudtad, mert ott voltál, mikor a szüleim meghaltak.
- Igen, de akkor minek kérdezed?
- Mert a minap kaptam egy meghívót Sir Arlingtontól az idei Vámpírok Éjszakájára. Beszéltem vele és belement, hogy néhány vadász leszármazott is részt vegyen, mintegy biztosítékot adva a békére. Ezért arra gondoltam, hogy A Downson gyerek és Mattues lennének a biztosítékok, ha te is beleegyezel.
- Felőlem rendben, és mikor lenne az esemény?
- Péntek éjjel az Arlington Villában lesz. Meghívót nem kell magukkal vinniük, de én ragaszkodtam hozzá, így kaptak ők is. Mivel Downsonnal nem vagyunk még csak köszönő viszonyban sem, ezért te adod át nekik a belépőket. Egy kérést még azért hozzátennék. Lisa semmi esetre sem hagyhatja el az épületet pénteken és szombaton egyaránt - mondtam és letettem az asztalra két borítékot, melyekben az említett dolgok lapultak.
- Mondhatni meglep a dolog, mert tudtommal vihetsz magaddal egy embert, mint tiszta-vérű vámpír sarj.
- Igen, de nem akarok. Ez az én döntésem, és ha vinnék is Ő lenne az, de nem kockáztatom az épségét.
- Megértelek, de... - kezdte, ám kopogtak az ajtón.
- Tessék - felelt és az ajtón túl ott állt Elisa talpig elegánsan. Csak remélni merem, hogy nem hallotta meg a beszélgetésünket. - Mit szeretnél, Kedvesem?
- Két dolgot. Egy, hogy soha többet nem becézgess, mert ehhez végképp nincs jogod. Kettő pedig, hogy Kattel pénteken lemegyünk a közeli településre látogatóba. Ja, és még valami.... Nem érdekel, hogy hozzájárulsz-e vagy sem, csak gondoltam illendő lenne tájékoztatni.
- Engem pedig nem érdekel az ellenkezésed, miszerint ITT maradtok az iskolában.
- Te csak azt hiszed, hogy parancsolgathatsz nekem. Tudod nagyon jól, hogy ha keresztbe teszel nekem életed  hátralévő része megkeserítem, és nem viccelek - feleli nem kis arroganciával a hangjában. Edward nem tehetett mást, mint engedett neki, mert ő sem akar magának rosszat.
 Ezután még váltottunk néhány semmitmondó, sablonos mondatot egymással, majd távoztam. Kissé ráérősen indultam vissza a szállás felé, így volt egy kis időm, hogy benézzek a nappalisok óráira. Érdekesek voltak, mi tagadás, de engem, a kinti fedett pályás edzés érdekelt a leginkább. Lisa kitörő formában volt látható, amit nem értettem, hisz az elmúlt időkben sokszor a saját magam árnyéka volt. Megálltam egy pillanatra az egyik közeli fa tövében és figyeltem, hogyan küldi padlóra az ellenfelét. Kíméletlenül és kegyetlenül, könyörületet nem ismerve tette ártalmatlanná támadóját, aki az ütközetet követően gyakorlatilag a gyengélkedőbe szállt.
 Eleget láttam ahhoz, hogy megértsem, miért volt esténként kedvtelen és majdhogynem élettelen. Nem akartam tovább nézni, miként vadássza le ellenfeleit, így folytattam utam a szállás felé. Megérkezve Cameron és Lukas álltak elé a szobám felé haladva. Érdeklődtek, hogy maradhatnak-e, amire természetesen nem volt a válaszom, majd jött a következő, hogy találkoznom kell a nagybátyjukkal. Sir Walker egy roppant befolyásos "ember" a fajtánkban, azonban még az ő vas akarata sem ér el mindenhova. Beleegyeztem, hogy találkozok vele az ünnepség előtt, de kikötöttem, hogy csakis akkor vagyok hajlandó beszélni vele, ha ezt az odavezető úton le tudjuk bonyolítani. A fiúk tájékoztatták a helyzet alakulásáról, és a nagybátyjuk kénytelen-kelletlen belement a dologba.

~*~*~*~

 Pénteken már kora hajnalban fent voltam és a napfelkeltét vártam, mikor egy árny suhant át az épület előtti parkos részen. Túlságosan is érdekelt, hogy ki vagy mi lehetett, így magamra kaptam a kabátom és utána eredtem. Nem kellett sokáig követnem, mert a főépületnek azon az oldalán torpant meg, ahol a lányok hálói vannak. Elsőre azt mondtam volna, hogy simán pályát tévesztett, majd fejéről leemelte a csuklyáját és akkor megláttam az illető valódi kilétét. Nesztelenül fedezékbe húzódtam, nehogy észrevegye, hogy nincs egyedül.
 Alig telt el egy pár perc és egy hosszú igét kezdett mormolni, mely elsőre ismeretlen volt, majd leesett mi is az. Egy kihozó igézet volt, melyet még a szüleim használta, mikor Mia szülei bent égtek a tűzben, amit az ártók okoztak. Az nem lehet, hogy még ma is él közülük valaki - mondtam magamban, de sajnos a jelen helyzet mást mutatott. Gyorsan elmormoltam egy ellentétes varázsigét a lányok szobája felé, így az az átkozott csúfosan felsült a kísérletével. Átkozódva nézett szét, hogy mi lehet a hiba a műveletében és szeme megállapodott rajtam. Szemében elsőre döbbenetet, majd dühöt és végül félelmet láttam, amit követően egy kis csukló mozdulattal kitekertem a nyakát, majd testét lángra lobbantva távoztam. Mostmár biztos voltam afelől, hogy a Szerelmem biztonságban van és nem árthatnak neki.
 Visszateleportáltam az éjjelisekhez, ahol meg csak hatot ütött a hallban felállított hatalmas antik óra. Szép darab, bár én soha nem vennék ilyet magamtól az egyszer szent. Kényelmesen indultam el az ebédlőnk irányába, ahonnan nem várt hangok hallatszottak ki. Belépve mindenki elcsendesedett, aki a teremben tartózkodott és egyből az evéssel foglalkoztak, ami ma kivételesen táplálóra sikeredett. A reggeli kínos elfogyasztása után az "irodámba" mentem és magamra zárva az ajtaját leültem a rökamémra. Kezembe idéztem kedvesem egyik kedven, régen olvasott könyvét és belemerültem a sorokba. Kellemes könyvecske volt, aminek sorait és oldalait szinte faltam, oly annyira tetszett. Szórakozásomat egy halk és határozott kopogás zavarta meg, amit egy mélyről jövő morgással díjaztam.
- Tessék! - szóltam ki, majd belépett Rien, aki az ikrek szülinapi buliján Conor torkának szegezte a tőrét. - Mit szeretnél Rien?
- Csak szólni szerettem volna, hogy hamarosan indulni kell Sir Arlingtonhoz, Mesterem - felelte, majd mint aki elmondta amit akart távozni készült. Azonban az ajtónál egy pillanatra habozott, így pont beleláttam a gondolataiba, amit nem kellett volna.
- Mit akartál még kérdezni Rien?
- Nem fontos... - válaszolta, félig felém fordulva, ám mikor tekintetünk találkozott feladta és elmondta, amit akart. - Szóval hallottam, hogy mostanában nincs túl jóban a Dunken-lánnyal és érdekelt volna, hogy miért. Tudom, hogy nem rám tartozik, és én csak egy egyszerű testőr-vámpír gyermeke vagyok, de érdekelne mi a baj Önök között.
- Nincs bajom a kíváncsisággal és nem lényeg a származás sem. Nincs baj közöttünk, csak kissé megviselte őt az elmúlt időszakban történtek.
- Értem. Tényleg ideje lenne, ha készülne, Mester, mert 20 perc múlva indul az ikrek kocsija - mondta és egy röpke pillanat alatt már kívül is volt az ajtón.
 Ránéztem az órára és rá kellett ébrednem, hogy szinte az egész napot semmittevéssel töltöttem. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd elintéztem a fürdőszobai teendőm, és visszasiettem a szobámba. Kiszedtem egy az alkalomhoz illő sötét öltönyt hasonló cipővel, majd miután késznek nyilvánítottam magam lementem a többiekhez. Mindenki türelmetlenül várta az indulást, ami az érkezésemmel meg is kezdődhetett volna, ám én egy perc maradásra kértem őket.
- Arra kérlek titeket, hogy bárhogy alakul is a ma este legyetek büszkék arra, hogy a Dark Wildba járhattok. Lehet, hogy ezt nem érzitek jelentőségteljesnek, de ez így van - fejeztem be, és intettem, hogy mehetnek.
 Már mindenki kívül volt az épületen csak Cam, Luk és Kyle vártak rá az ajtóban. Érdeklődve néztem a csapatra, akik hasonlóan néztek egymásra. Megkérdeztem, hogy kire várunk, mire a válasz mindenkinek az volt, hogy a kocsikra. Kyle tájékoztatott, hogy nem tud sokáig marad az estélyen, mert családi dolgokat kell elintéznie, amit jóváhagytam. Nem sokára megérkeztek a járművek és mi beszálltunk, majd megkezdődött Sir Walker és köztem egy hosszadalmas beszélgetés.