1.évad 8.rész - Új srác próbálkozik

Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész és kapok is pár komit.

Kyle képét és jellemzését a "Szereplők" menüpontban találjátok :D

Jó olvasást és jó szórakozást hozzá :) ♥

 - Elnézést a késésért, de csak helyettesítő vagyok. A nevem Camrin Holly, de mindenkinek csak Cami - mutatkozott be a tanár, majd nem sokkal később benyitottak.

- Elnézést, de csak most kaptam meg ezt az órarendet - hallottunk meg egy lány hangját.

- Értem, gyere be és foglalj helyet - mondta Cam és belépett Lisa.

 Gyorsan körbenézett, majd leült az utolsó padba és onnan nézett előre. Néha-néha írogatott valamit, de a srácokkal nem figyeltük, hogy mit. Mi inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy mit keres itt, mintsem azzal, hogy mit csinál. D megpróbálta egy galacsinnal eltalálni, de az még a közelében sem volt. Ekkor felnézett és szúrós pillantást lövet felénk, majd D füzete lángba borult.

 Mindenki felugrott és kifele indult. csak egyvalaki maradt a helyén, mégpedig Elisa. Megpróbáltam visszamenni, de a lángok ekkor már az egész termet beborították. Vissza akartam szorítani a tüzet, de vagy nem engedte vagy nem tudta már ő sem irányítani. Ezután Kyle rohant vissza a helysége, majd kb 5 másodperc alatt kihozta a lányt. Köhögött és a szemei a füst miatt vörösek voltak, de nem mutatott semmilyen érzelmet.

- Jól vagy? - kérdezte Kyle Lisát.

- Aha, csak kicsit sok volt a vörös - mondta, majd felállt és elsétált, mint aki jól végezte dolgát. Azonban Kyle utána indult, azt már nem tudjuk, hogy beérte-e, de nem is foglalkoztunk vele.

Elisa szemszöge:

 Az a kibaszott szikra jobban berobbant, mit gondoltam volna, így sikerült leégetnem egy egész termet. Kezdem magam kissé nagyon furán érezni, de ettől függetlenül nem megyek az orvosiba. Nem sokkal később (miután otthagytam mindenkit), valaki a vállamra tette a kezét. "Bátor gyerek vagy az biztos" - gondoltam magamban, majd egy hirtelen mozdulattal hasba vágtam a könyökömmel.

 Megfordultam és szemrebbenés nélkül néztem az előttem térdelő srácot.

- Mit akarsz? És ki vagy? - kérdeztem kicsit talán ridegen.
- Kyle Harrison vagyok. Minden oké? - kérdezte a csávó.
- Persze, csak kicsit meglepett a tűz. Hogy keletkezett? - tettem a fejem, mert szabadulni akartam. Minél előbb a birtokra akartam érni, de ez a hülye nyomi megakadályozott ebben.
- Nem te tetted?
- Nem, mivel nem tudok a tűzzel játszani - jelentettem ki, mialatt az egészet szépen letagadtam. - És ha most megbocsátasz mennem kell.
- Értem, akkor szia - köszönt el és végre eltűnt.
 Gyorsan bementem a könyvtárba, kerestem egy könyvet, majd teleportáltam Don házához. A lejátszót szándékosan valami ütemes számra állítottam, így kizárhattam mindent. Miután már elolvastam a fél könyvet lementem inni. Miután visszamentem az emeleti szobába a könyvön egy rózsa volt. A lapokon vér volt és egy üzenet az egyik lapon: "Nem sokára az enyém leszel" - természetesen ez is vérrel írva. A frász kerülgetett, majd még láttam egy elsuhanó árnyat. Annyira megijesztett az üzi, hogy meg sem tudtam mozdulni.
 Nem tudom mennyi ideig állhattam ott, de egy kezet éreztem a vállamon, amitől összerezzentem. Megfordultam és Don erős mellkasának ütköztem. Éreztem, ahogy még halálában is megrémíti, ahogy reagáltam, de nem szólt semmit.
- Mi történt kedvesem? - kérdezte mosolygós hangon, de mikor felnéztem rá nem tűnt annak.
- Semmi, csak egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.
- Értem - válaszolta, majd ellépett mellettem és a könyvért nyúlt, ami a padlón volt. Mindig meglep azzal, hogy képes materializálni a kezét, amivel meg tud fogni dolgokat.
- Ez egy szép könyv. Büszkeség és balítélet? Nem gondoltam volna, hogy valaha el fogod olvasni - mondta, majd észrevette a vérfoltokat. - Ezeket te csináltad?
- Nem. Lementem inni és mire visszajöttem már ilyen volt. Én...- kezdtem bele, de éreztem, hogy a bennem lévő feszültség kitörni készül.
- Értem én - vágott közbe és ekkor egy hatalmas villám hasított ketté egy fát a kertben. Hatalmas hangja miatt összerezzentem. - Lisa kérlek nyugodj meg.
- De nem én voltam. Vagy igen? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Az erőd egyre nagyobb lesz. Hamarosan teljes erőd birtokában leszel, de addig csak apránként jelentkeznek. Kérlek légy... - kezdte, de hirtelen eltűnt és a szoba hőmérséklete is nagyon leesett.
 Egy erős lökést éreztem és olyan erővel taszított ki, hogy ha nem teleportálok a szobánkba, átesek az ablakon. Szerencsémre Kat még nem végzett, így volt időm lenyugodni. Egész délután rajzolgattam az ablakpárkányon ülve. Néha levittem Vadászt futni, de nem mertem elmenni az akadémia közeléből. Este Kattel együtt mentünk vacsorázni, majd ismét levittük Vadászt. Mivel egyre hamarabb sötétedett, így a levegőn töltött idő nagyon fontos lett számunkra. Beszélgettünk, viccelődtünk és láttam rajta, hogy tudja, hogy nem mondtam el valamit, de nem kérdezett rá, amiért hálás voltam.
 Miután visszamentünk lezuhanyoztunk és folytattuk  csevegést, majd elnyomott minket az álom.

Kyle szemszöge:
 Miután láttam az erejét, kétség sem férhetett hozz, hogy a mester ŐT kereste illetve keresi. Egész nap dübörögtek a fejemben a gondolatok. Azt hittem sosem találok rá, de mostmár megvan, nem menekülhet. ebédnél nem láttam, de biztos voltam abban, hogy nem tűnt el, így türelemmel vártam a felbukkanását.
 Nem is kellet annyit várnom, mert a délután folyamán egy farkaskutyával az oldalán sétálni ment. Később egy lánnyal és a kutyával együtt ismét láttam. Miután besötétedett megidéztem a mestert.
- Megvan a lány, Kyle?
- Igen, mester.
- És milyen? Hatalmas? Erős?
- Nem tudom, talán kicsit össze van zavarodva. Az ereje napról-napra nő, de nem tudja használni.
- Értem. Akkor a következőt kell tenned. A bizalmába férkőzöl és...-kezdte elmondani a feladataim, majd miután végzett visszakérdezett - Értve vagyok?
- Igen, mester. - válaszoltam, majd eltűnt.
 Végiggondolva talán nem szép dolog kihasználni másokat, de ez nem érdekel igazán. Nekem az a feladatom, hogy elcsábítsak és meghódítsak egy olyan lányt, aki soha nem lenne képes magától dolgokra. Rá kell vennem, hogy használja az erejét, még ha nem is tudja irányítani. Gondoltam, hogy meglátogatom éjjel, de akkor megint Chrisnél kötne ki, ahol esélyen sincs becserkészni.
 Reggel félig-meddig izgatottan keltem. Mivel ez lesz az első olyan napom, ahol rendesen láthatom, ezért mindent bele kell adnom. Miután felvettem az egyenruhát, lementem reggelizni. Nem számítottam senkire ilyen korán, de Ő mégis meglepett. Leültem vele szembe a reggelimmel és csak Lisát néztem.
- Ha nem vagy éhes, akkor ne hozd el hiába a reggelit, te idióta - mondta nyersen és ridegen.
- Ja, bocsi, csak valami elvonta a figyelmem a kajáról.
- Értem, akkor ha nem gond nem zavarlak - mondta és felállt az asztaltól. Követtem a példáját és utána indultam.
- Várj! Téged néztelek, mert olyan szép vagy - mondtam, mert tény, hogy szép, de nem az esetem.
- Ha nem, akkor ne fáraszd magad.
- Tessék? Mire mondtad? - kérdeztem vissza, mert nem értettem mire céloz.
- Arra, te hülye, hogy ha nem muszáj, ne próbálkozz be nálam, ha nem vagyok az eseted és különben se próbáld meg. Idegesítő vagy és tenyérbemászó, ráadásul még nyomulós is. És ha még egyszer bepróbálkozol azt nagyon megbánod - jelentette ki és távozott.
 "Hát ez nehezebb lesz, mint gondoltam és már csak 1 hónapom van" - gondoltam magamban, majd visszamentem az asztalhoz és befejeztem a reggelit. Visszaballagtam a szobámba és a tanítás kezdetéig az ágyon fekve gondolkodtam. 8 előtt lementem a szekrényhez és kiszedtem az első órára való cuccom, majd a srácokkal együtt beültünk a rendbe hozott Mágiaismereti terembe. A csengetést követően a tanár lépett be, majd rá 10 percre Lisa is és levágódott a leghátsó padba. Nem igazán jegyzetelt, de a tekintete elárulta, hogy nagyon nem az órára figyel. Észrevette, hogy bámulom, így egy gyilkos-pillantás küldött felém, amitől elment a kedvem, hogy nézzem.
- Csak nem bepróbálkoztál nála, haver? - kérdezte D.
- De, reggel és kijelentette, hogy ha lehetne nem szívna még egy levegőt sem velem, de sajnos el kell viselnie. Amúgy mindig ilyen arrogáns?
- Velünk illetve mindenkivel ilyen, kivéve Katet, és a robbantós ikreket.
- Azok kik?
- Luna és Diaspro Dunster. Az egyik tanár rokonai és Lia unokatesói vagy valami ilyesmi. - kaptam a választ Christől.
- Áh értem. Attól egy próbát még megér. - mondtam, mire a fiúk csak elnézően bólintottak.
 Az óra hátralévő részében nem igazán figyeltem semmire, hanem a szünetre összpontosítottam. Mikor kicsengettem a szekrényhez mentem, kivettem a kabátom és kimentem az udvarra. Lisa egy másik lánnyal volt és épp Cammel beszélgetett. Úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzájuk.

Elisa szemszöge
 Az első órát követő szünetben Kattel és Cammel beszélgettem. Már épp valami fontosat mondtam volna, amikor megláttam ŐT.
- Nézzétek, Mr Nyomulós jön felénk - mondtam ironikusan, miközben fejemmel Kyle felé böktem
- Ja, hogy Ő? - kérdezett vissza Cam. - Szerintem rendes srác.
- Én még nem is láttam - mondta szomorkásan Kat.
 Ezidőalatt mellénk ért Kyle, így elhallgattunk. Figyelmesen végignézett a társaságunkon, majd a tekintete megállapodott rajtam.
- Mit akarsz? - kérdezte hűvösen.
- Beszélhetnénk? - kérdezett vissza.
- Nem tanítottak meg arra, hogy kérdésre kérdéssel nem válaszolunk?
- De és bocsánat, de beszélhetnénk?
- Felőlem mondhatod.
- Négyszemközt - mondta sokat sejtető nézéssel.
 Odébb mentünk, így nyugodtan beszélhetett. Annyira azért nem érdeket, hogy mit mond, így nem figyeltem rá, ami neki is feltűnt.
- Figyelsz rám? - kérdezte.
- Am,....Mi van? Mit mondtál? - kérdeztem vissza.
- Azt kérdeztem, hogy eljönnél velem a karácsonyi bálra?
- Ööö.....NEM. Indokoljam is meg vagy elég ennyi?
- Kérlek legalább, azt áruld el miért.
- Oké. 1: Tenyérbemászó vagy, 2: Nyomulós, 3: Nem is ismerlek, 4: Te mondtad, hogy nem vagyok az eseted. És végül nem is ismersz.
- Értem. Akkor majd máskor - mondta és elindult vissza az épületbe, de utánaszóltam.
- Szerintem ne is próbálkozz nálam.
 Részemről ennyi volt, de túl könnyen feladta. Az emlékeiben viszont mindig megkapta, amit akart, így óvatosnak kellett lennem. A szünet végén mi is bementünk és Kattel beültem ófrancia órára. A nap végén pedig felmentem Dont meglátogatni, de mivel nem találtam, így visszamentem a suliba.
 Számomra ez a nap nagyon furcsára sikeredett. Először Kyleval beszéltem reggeli közben, majd végig bámult órán és közben én másra sem tudtam gondolni, mint hogy az erőm nő és ez ellen semmit sem tehetek. Aztán Kyle elhívott a karácsonyi bálra és végül szétuntam a fejem a tanórákon. Kat néha-néha  rám nézett, majd megunta a szótlanságom és faggatni kezdett.
- Láttad Kyle, hogy nézett rád?
- Mikor? - kérdeztem vissza Katet.
- Hát ma, mikor beszéltetek. Olyan cuki és tetszel neki. - lelkendezett.
- Szerintem idegesítő és ráadásul nem is vagyok az esete. Plusz szerintem te tetszel neki, csak nem mer lépni.
- De akkor is olyan cuki, jó-jó abbahagyom, mielőtt romba döntöd a szobát.
- De nem is akartam - ellenkeztem.
- Talán nem is, de a körülötted lévő vibrálás másról árulkodott. - mondta és lefeküdt aludni, majd én is elaludtam.
 Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, ráadásul szinte semmit sem aludtam. Álmomban ismételten a kriptában jártam és a vége ugyanaz lett mint a többinek. Kómásan ugyan, de kimásztam az ágyból, felvettem az egyenruhám, majd felkeltettem Katet

1.évad 7.rész - Álmok és az új srác

 

 Bocsánat a késésért, de amilyen gyorsan csak tudtam hoztam az új részt. Remélem nem haragszotok rám, de lehet mostantól csak hetente egy max 2 rész lesz.

Előre is bocsi és jó olvasást hozzá.

Egy sötét szobában tértem magamhoz. Megpróbáltam felkelni, de meg sem tudtam mozdulni, sőt meg az erőm sem működött. Valami elvette minden csepp energiám és erőm, így nem tudtam semmit sem tenni. Ekkor hangok szűrődtek be valahonnan, majd nem sokkal később megjelent egy sötét árny. Az arcát nem láttam a sötétbe, de tisztán éreztem, hogy elégedetten bámul, miközben végigfuttatja rajtam a szemét.

 Ezután közeledni kezdett és éreztem, ahogy a szaga teljesen beterítette a szobát, vagy mit. Mikor elém ért éreztem, hogy az erejével felállít és a falhoz nyom. Közelebb lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett, majd megszólalt.

- Elragadó látvány - mondta - Kedvem lenne beleharapni abba a finom bőrödbe - folytatta, mialatt az ujjait végighúzta a nyakamon. Nem tudtam megszólalni, de a félelem csekély jelét véltem felfedezni magamban. Ezt ő is észrevette és széles mosolyra húzta a száját. - Annyira édes a félelmed, hogy már szinte részegítő. Olyan jó lenne hallani a hangod, amikor megérzed a fogak helyét - mondta, ezzel egy időben levette a némaság átkot és belemélyesztette a fogait a nyakamba.

- Eressz el! Ne... - kezdtem tiltakozni, de erősebbnek bizonyult. Ahol a fogai felsértették a bőröm, megszűnt az átok, így sikerült valamennyire elszívnom az erejét.

 Sikerült annyit elszívnom tőle, hogy teljesen elgyengült, míg én ezzel sikeresen megtörtem a varázslatot. Kiszabadultam a fogása alól, egy gyors varázslattal egy nyírfa karóval leszúrtam. Összeesett, de nem érdekel, elteleportáltam maga Loganhez.

 Mikor megjelentem mindenki ledöbbent. Nem értettem semmit, főleg, hogy ennyire megleptem a jelenlétemmel őket. Először Luna és Dia jött oda hozzám.

- Minden rendben? Kat azt mondta, hogy elindultál. Ennek már vagy 2 órája. Hol jártál? - kezdte aggódva Luna.

- Csak volt egy kis probléma, de már itt vagyok és ez a lényeg. Vagy nem?

- De! - mondta megkönnyebbülten apa - Már azt hittem valami bajod esett.

- Nem nincs bajom. Miért hívtatok ide?

- Szeretném tudatni veled, hogy nem megengedett, hogy csak úgy minden szó nélkül elhagyod az akadémia területét. - mondta szigorúan Ed, majd megláttam a mögötte álló Christ.

Te tisztára idióta vagy. Mégis minek ütöd bele az orrod olyanba, amihez semmi közöd?

Bocsi, hogy szóltam, de az én felelősségem vigyázni az olyan kis hülye libákra, mint amilyen te is vagy. Különben is minek jársz ki éjjel a szobádból?

Közöd? Semmi. Akkor meg?

- Abbahagynátok? - kérdezte Kat idegesen - Még a végén felgyújtjátok a szobát.

- Ne üssétek az orrotokat a dolgainkba! - mondtuk egyszerre, mire a szemeink villámokat szórtak.

 Megfordultam és elindultam az ajtó felé, de megtorpantam. Visszafordulta a többiek felé és az arcukról süt a meglepettség.

- Kat, jössz vagy maradsz? - kérdeztem a barátnőm.

- Jövök! - mondta és már mellettem is termett.

 Elköszönt mindenkitől, míg én biztosítottam a családom, hogy mindig vigyázni fogok magamra. "Mintha nem így lenne?" - tettem fel magamban az ironikus kérdést. Miután visszaértünk a szobánkba, elmentem zuhanyozni, majd aludni.
 Éjjel ismét a rémálmomban jártam, majd  a végén meghaltam. Mikor felriadtam azt hittem rosszul látok. Ugyanaz az alak állt az ágyam végében, akit leszúrtam. Olyan hirtelen húzódtam a hátra, hogy váratlanul ért a háttámla. Éreztem, hogy reszketek, ami neki is feltűnt. Széles vigyora elárulta azt, hogy élvezi a helyzetet. Nem jött közelebb, de nem is tudott, mert a szoba tele volt amulettekkel. Majd amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt. Katet nem akartam felkelteni, így az egyetlen emberhez fordultam, aki talán segíthetett.
Chris! Ébren vagy? - küldtem telepatikusan egy üzenetet, amire nagy nehezen, de érkezett válasz.

Most már! - hallottam meg morcos és dühös hangját a fejembe. - Mit akarsz...hajnali 3-kor?
Találkozhatnánk?
 Minek?
 Lehetne, hogy nem kiabálsz? - kérdeztem kicsit kétségbeesetten.
Jó, gyere át hozzám. Akkor nemsokára. - mondta, majd még megadta a szobája számát és amilyen gyorsan csak tudtam teleportáltam hozzá.
- Mi olyan fontos, hogy nem várhatott? - kérdezte dühösen, majd miután meglátott kissé meglepődött. - Mi történt?
- Csak...megijedtem valakitől - vallottam be.
- Mégis kitől?
- Nem tudom, csak az alakját láttam és... - kezdtem bele, de valami eltört bennem és legördült egy kósza könnycsepp, amit gyorsan letöröltem.

Chris szemszöge:
 Mikor bejelentkezett hajnalban, nem gondoltam, hogy baja lehet. Azonban amikor megjelent a szobámba addigra már ideg kerülgetett.
- Mi olyan fontos, hogy nem várhatott? - kérdeztem dühösen, majd miután megláttam kissé meglepődtem. - Mi történt?
- Csak...megijedtem valakitől - mondta.
- Mégis kitől?
- Nem tudom, csak az alakját láttam és... - kezdett bele, de valami eltört benne és legördült egy kósza könnycsepp, amit gyorsan letörölt.
 Közelebb léptem hozzá és csak ekkor vettel észre, hogy valami nincs rendben. A nyakán két apró vörös pont volt. Mikor hozzáértem egy látomás kerített hatalmába. Egy sötét helyre kerültem, majd valakinek a metszőfogai a vékony bőrömbe vájtak. Ezt követően ismét a szobába voltam. Szorosan magamhoz öleltem és éreztem, hogy megremeg, mintha félne valamitől vagy valakitől.
- Mitől félsz és miért remegsz?
- Nem félek, csak megijedtem. És fázok, azért reszketek.
- Nem csodálom, ha rajtam is egy rövid gatya és egy top lenne én is fáznék. - mondtam miközben még mindig a didergő lányt öleltem.
 Egy kicsit eltoltam magamtól, majd a szekrényemhez léptem és kerestem egy vastagabb pulóvert. Miután megtaláltam a megfelelőt odaadtam neki. Felvette, de még mindig rázkódott.
- Gyere, üljünk le. - mondtam és az ágy szélére leültünk.
 Nem beszélgettünk, de valamit állandóan motyogott. Úgy tűnt nem figyel, így óvatosan lefektettem az ágyra, majd átöleltem a derekát és simogatni kezdtem a haját. Ekkor elkezdett zokogni, majd közel húzódott hozzám, hogy elsőre meglepett. Nagy nehezem sikerült megnyugodnia és egy idő után el is aludt.
 Megnyugtató, ahogy mellettem szuszog. Néha összerándul és nyöszörög, majd ismét megnyugszik. Nem értem miért olyan amilyen, de egyszer kiderítem. Valószínűleg én is elaludtam, mert mikor újra felébredtem már hajnali 6 volt. Ő még aranyosan szuszogott, csak néha suttogott valamit, amit nem értettem. Nem akartam megmozdulni, így maradtam ott ahol vagyok. Hirtelen megfordult, így már nem láttam az arcát, de még mindig hallottam a nyöszörgését. Nem sokkal később felriadt és hatalmas lendülettel felült.
- Hol vagyok? - kérdezte álmosan.
- A szobámba. Nem emlékszel, hogy átjöttél az éjjel? - kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét.
- Miért vagyok itt?
- Valakitől megijedtél és átjöttél, mert nem akartad felkeltei Katet.
- Értem - mondta és körülnézett a szobámban. - Egyedül laksz itt?
- Nem, Danteval. Biztos megint valamelyik lány szobájában...- kezdtem bele, de elhallgattatott.
- Nem érdekelnek a részletek - mondta mosolyogva.
 Felültem, majd az ölembe húztam és megcsókoltam. Ami meglepett az az volt, hogy nem tolt el, sőt még viszonozta is. Furcsa volt ez azután, hogy a múltkor állandóan kiütött.
- Khm...Látom elvoltál Chris - hallottam meg Dante hangját, mire szétrebbentünk. Egy pillanatig még láttam Lisa döbbent arcát, majd eltűnt.
- Ki volt ez a kis vadóc? Kedvem lenne megkóstolni. - mondta miközben megnyalta a száját.
- Nem mindegy. Az én dolgom - mondtam, ezzel befejezettnek tekintettem a beszélgetést.
Majd találkozunk, ha addig nem öllek meg - hallottam meg Elisa hangját, majd eltűnt még mielőtt válaszolni tudtam volna. "Hát ezt jól megcsináltad."- gondoltam magamban.
 Ezek után az igazgatóiba kellett mennem valami új srác miatt. Felvettem az egyenruhát és már mentem is. A titkárságon Camillel beszélgettem, míg vártam a soromra. Ezután beléptem és a helységben lévők felém fordultam, majd az apám felállt és közelebb intett magukhoz.
- Kyle bemutatom neked Chistian Shwant, a fiamat. Chris, ő itt Kyle Harrison. Mostantól ide fog járni és azt akarom, hogy vezesd körbe és mutasd meg neki mi az akadémia rendje. Értve vagyok?
- Igen, igazgató úr. - mondtam apámnak, majd Kylehoz fordulva folytattam. - Először keresünk neked egy egyenruhát, aztán megmutatom mit hol találsz. Oké?
- Aha és köszi - mondta, majd elköszöntünk és távoztunk.
 Először a ruhatárba mentünk, ahol kerestem neki egy egyenruhát. Mire nagy nehezen találtunk a méretében már lement az első két óra. Felvette, majd körbevezettem az akadémián. A következő óra asztrológia volt, így beültünk és végighallgattuk. Szünetben bemutattam a srácoknak, akik egyből befogadták. Ebédszünetben mindenki az udvaron volt (beleértve minket is, miközben a csajokat stíröltük és pontoztuk 1-10-ig).
- Az ki? - kérdezte Kyle Lisáék felé mutatva.
- A suli egyetlen olyan lánya, aki előbb lelő és csak aztán kérdez bármit. - mondtam flegmán.
- Amúgy nagyon ritkán jár be órára és sohasem kapják el. Amúgy mit meg nem adnék ha láthatnám egyszer a gyenge pontját, de egyszer sem láttam még egyedül. - méltatlankodott Lance.
- Egy kis játszadozásra is jó lenne - vigyorgott kajánul Dante.
- Neve is van az amazonnak? - kérdezte Kyle.
- Aha. Elisa Amelia Dunken, sok sikert, ha bepróbálkozol nála - mondták felváltva az ikrek, majd visszamentünk az árkádok alá.
 Mikor becsengettek és beültünk mindannyian mágiaismeret órára. Nem sokkal később egy ismeretlen arc tűnt fel a terem ajtajában.

1.évad 6.rész - Találkozás, titok

 Már megint abban a hülye kriptaszerű helységben vagyok. Rengeteg fura alak vesz körül, de senkinek sem látom az arcát. A kripta teteje nyitott, így látható a telihold illetve egy baljóslatú árny akinek a kezében egy atame van. Meglát, elindul felém, majd mire feleszmélnék addigra már a tőr a mellkasomba fúródik, aztán felriadok. 

 Zilálva riadok fel ismét. Már hónapok óta ugyanaz az álmom, de mindig meghalok. Azt viszont nem tudom van-e jelentősége, de ha van akkor nem szeretném tudni. Szerencsémre Katet nem ébresztettem fel, ám ettől függetlenül nem szándékoztam most sem. Beosontam a fürdőbe a ruháimmal, majd miután elvégeztem reggeli teendőim Vadásszal együtt elmegyek sétálni. Látom rajta, hogy valami nincs rendben, de nem tudok segíteni neki.

*~*~*

 Mire a Charlsten házhoz érünk, már kicsit nyugodtabb vagyok, mint hajnalban, mikor megébredtem. Felmegyünk a verandához vezető lépcsőn, majd be az előszobába és onnan fel az emeletre. Odalépek a lejátszóhoz és elindítom. Egy számomra ismeretlen dallam hangzik fel, ami lassan betölti az egész helységet. Don jelenléte nyugtalanította Vadászt, míg engem teljesen megnyugtat. Közelebb jött és feljebb tekerte a hangerőt.

- Lisa! Nem vártalak - mondja kissé kimérten és idegesen.

- Tudom és nagyon sajnálom, de segítened kell - kértem, mire bólintott. Elmeséltem neki az álmom, azt hogy találkoztam tegnap Daphneval illetve hogy mit mondott. Döbbenten hallgatott végig, majd miután végeztem homlokráncolva nézett rám, és az orrnyergét kezdte masszírozni.

- Valamit tudnod kell. Akivel tegnap találkoztál, az nem a nővéred és nem is volt Daphne nevű testvéred. Átvert, hogy a bizalmadba férkőzhessen és onnan bánthasson. Még nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzz bárkit, aki ártani akarna neked, de nemsokára az leszel - mondta gyorsan, majd mindketten egy recsegő hangra lettünk figyelmesek.

 A hang irányába fordultunk, de nem láttunk senkit. Ekkor hirtelen maga felé fordított.

- Kérlek, menj el vagy válj láthatatlanná, de ne lásson itt! - parancsolta.

- De...

- Nincs de. Bántani fog ha itt talál - mondta, majd a szemében lévő aggódás végett láthatatlanná váltam.

- Don, de rég láttalak. Hol van a lány? - kérdezte negédesen, amitől felfordult a gyomrom, de Don nem felelt. Vadász mocorogni kezdett a lábaimnál, így inkább kiteleportáltam magunk.

 Gyorsan futottunk vissza az akadémia felei közé. Már majdnem elértem a főbejáratot, amikor nekem jöttek valakik. Dühöngtek, és már szóltak is volna, de nem tették. Mindannyian felültünk és meredten néztünk farkasszemet.

- Lisa, te vagy az? - kérdezte Luna.

- Rég találkoztunk! De megnőttél! - lelkendezett Dia.

- Lányok, de jó újra látni titeket! Hogy kerültök ide? - kérdeztem őket.

- Logan hívott. De ha a kedvenced nem ereszti el a ruhám szélét egyáltalán nem megyünk be - mondta komoran Dia.

- Vadász, ne bántsd őket. Ők családtagok - szúrtam le a farkasom, aki elengedte a ruhát. - És merre jártatok eddig?

- Mindenfelé- mondta Luna - de ha nem gond szeretnénk bemenni, mivel nincs épp meleg.
- Oké - mondtam és már indultunk is befelé.
 Útközben bementünk reggelizni az ebédlőbe, majd onnan egyenesen a szobámba mentünk. Kat éppen akkor ébredt fel, mikor beléptünk, így nem vette észre az uncsitesóim. Mire kijött a fürdőből a lányok már kényelmesen heverésztek az ágyamon és a rajzaimat tanulmányozták.
- Szia Lisa! Hát ők kik? - tette fel a kérdést Kat, miközben a csajokra mutatott.
- Kat had mutassam be neked a valaha élő leghatalmasabb Időtorzítót és a leghatalmasabb Fekete Mágust, akiket a Föld valaha is a hátán hordott. Amúgy  az Időtorzító Luna és a Fekete Mágus pedig Dia. Mindketten az uncsitesóim. - adtam meg a kimerítő választ.
- Várj, ők azok, akik már elballagtak, de még előtte felrobbantották a Mágia gyakorló termet?
- Hé az merő véletlen volt. - védekezett Luna. - Lisa, nem tudod hány órája van ma Logannek?
- Ha jól látom akkor 3, de lehet, hogy négy. Minden változhat egy döntés következtében - válaszoltam.
- Akkor mi meglátogatjuk, ti pedig órára mentek.
- Ó, ne már - undorodtunk egyszerre Kattel.
 Ezután már csak arra emlékszem, hogy kilépünk az ajtón. Hát mondanom se kell, hogy mindenki tátott szájjal bámult minket, mert egy újabb egyenruhában jelentünk meg.
 Mereditht ette a sárga méreg, amikor meglátott minket a terem előtt. A talpnyalóival egyetemben újfent elállták az terem ajtaját és onnan rivalizáltunk.
- Hallottam, hogy engedély nélkül hoztál be két idegent. Mi lesz a társainkkal, ha gyilkolásba kezdenek? - kérdezett tettetett aggódással. - Nem hiszel, el hogy csak magaddal tudsz foglalkozni. Én legalább gondolok rájuk, ha te nem is.
- Drága, egyetlen Meredith. Te nem vagy képes gondolkodni, mivel ahhoz AGY szükséges, amivel te nem rendelkezel. Azonban nem gyilkosokat hoztam be, hanem volt diákokat, amit nem tilt a házirend. Úgyhogy ha lehet, ne tegyél úgy mintha gondolnál másokra, mert se nem áll jól és se nem hiszik el - mondtam mialatt végig vigyorogtam, amivel jobban felhúztam, mint gondoltam.
- Te átkozott Perszóna - kiáltott és a kezében már megjelentek az első jégcsapok, amiket egyből hozzám vágott.
- Ez hiba volt - mondtam és egy egyszerű csettintéssel már vissza is fordítottam az átkát.
 "Szegény" lány azt sem tudta mi folyik körülötte, addig amíg meg nem jelet a pasija. Azonnal leállította és megpróbált ő is nekem támadni, de gyorsabb voltam nála. Így a támadása nem ért el, de ő rosszabbul járt mivel közvetlen elé álltam és a torkának szegeztem a tőröm.
- Meg ne próbáld még egyszer, vagy nem leszek ennyire nagylelkű - sziszegtem a fogaim között, majd a Hülyék csoportosulását kikerülve beléptünk a terembe.
 Annyira lesokkolt a házban történtek, hogy elfelejtettem felhúzni a falaim, így minden gondolatot tisztán hallottam. Mire vége lett az első órának azt hittem szétmegy a fejem. Lementem az orvosiba, ahol kaptam fájdalomcsillapítót, majd visszaküldtek órára. Mire ismét a főépületbe értem, már becsengettek, így senkivel sem találkoztam. Mivel nem volt kedvem bemenni órára, így az edzőterem felé vettem az irányt. Útközben kivettem a szekrényből a felszerelésem, majd az öltözőhöz érve átöltöztem. Beléptem a terembe, megkerestem a lejátszót és elindítottam egy számot és táncolni kezdtem. Nem figyeltem semmire és senkire, csakis a zenére és arra, hogy ne lépjek rosszul.
Na, nem is vagy olyan kemény - szólalt meg egy hang a fejemben. - Ez annyira visszataszítóan csajos, fúj. Hogy vagy képes ezt végigcsinálni. Ha ezt megtudják...
El ne merd mondani senkinek, vagy nagyon de nagyon megbánod.
És mégis mit akarsz tenni? Rám uszítod a kutyád? Hát tudd nem félek tőled! - mondta gúnyosan.
Különben nem órán kéne lenned? Vagy csak  nem bírsz meglenni nélkülem?
De órán KÉNE lennem, ahogy neked is. Vagy talán tévedek?
Aha, azonban én már vizsgáztam az idei tanagyagból. De ha jól tudom te nem. Mit keresel különben itt?
Téged. Amúgy nagyon ügyes vagy, és ezt nem piszkálódásnak szántam.
Köszönöm. Lehetne, hogy előbújsz a rejtek helyedről és normálisan beszélgetünk? - mondtam és ezzel bontottam is a kapcsolatot, így kénytelen volt elém állni.  
- Ne nevess ki! - szúrtam le miközben mellém ért.
- De miért? Olyan cuki voltál, hogy az már fáj - mondta vigyorogva, majd kicsit komolyabbra hangnemre váltott - Miért nem akarod, hogy megtudja bárki?
- Azért, mert rengeteg munkámba került, hogy olyannak lássanak, mint most és nem akarom ezt elveszíteni. Különben meg kinevetnének. A kemény lány, aki balettozik; ez olyan vicces - mondtam, közben pedig a cipőmet fixíroztam.
- Nem vicces, hanem cuki meg olyan "nemte" stílus.
- Honnan veszed, hogy milyen a stílusom?
- Mert, amikor először találkoztunk, akkor is előbb lőttél és csak utána gondolkodtál. Aztán a kötést követően, volt mikor kedves voltál és volt olyan is amikor tökre bunkó. De lehet, hogy miattam?
Soha nem lesz a tiéd. Mindig is félős voltál és ezt most sem fogod megváltoztatni - hallottam meg egy hangot a fejemben, amitől a hideg is kirázott.
-Valami gond van, Lisa? 
- Nem tudom miről beszélsz, de nekem mennem kell - ráztam le és útközben visszavarázsoltam magamra az egyenruhám.
 A délután folyamán ki se mozdultam a szobámból. Nem tudom miért, de talán Chrisnek igaza lehet, amit nem tartok valószínűnek. Kb 4 körül Kat is megérkezett, beszélgettünk, zenét hallgattunk. Este felé Luna átjött a szobánkba és közölte, hogy családi vacsira megyek velük és Logannel, amit szívem szerint kihagytam volna. Azonban Katet ez annyira felvillanyozta, hogy a szekrényben kezdett keresni valami megfelelő ruhát. Mire megtalálta az egész helység úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna a közepén.
- Na, ez jó lesz?  - kérdezte kíváncsian.
- Szerintem ez sokkal jobb - jelentettem ki és ezzel egyenesen be is vonultam a fürdőbe.
 Miután végeztem az átöltözéssel, kerestem egy csizmát, majd mikor már a lábamon volt elköszöntem Kattől és elindulta  az apámhoz. Mire odaértem rendesen rám sötétedett, de nem tudott érdekelni. Egészen addig nem zavart a sötétség, amíg valaki meg nem fogta a karom és húzott egy lejárat felé. Az elején még megpróbáltam kiszedni valamit a gondolataiból, de nem mentem sokra, sőt szinte semmire, így inkább feladtam. Egy idő után éreztem, hogy a fejem és a szemem is kezd elnehezülni, majd miután lecsukódtak a szemeim onnantól se kép se hang, hogy mi történt velem