2.évad 9.rész - Vallomás

Remélem tetszeni fog nektek ez a rövidke rész.

Tudom, hogy most nem épp a legjobb lett, és viszonylag sokat is kellett rá várni. Nagyon szeretném, ha ennek ellenére kaphatnék néhány komit és pipát.

Köszönöm a díjat Beut Lorának.

A részről annyit, hogy kizárólag Kat szemszögéből írtam. Jó olvasást hozzá :D ♥

Kat szemszöge:

 - Síelni megyünk, síelni megyünk, síelni megyünk - kántáltam ma már vagy ezredszerre. Tegnap tudtam meg, hogy 2 teljes hétig az Alpokba megyünk "telelni". - Lisa én úgy örülök ennek az egésznek. 2 Teljes hétig lazítás és senki nem parancsolhat nekünk. Ez annyira szupi - lelkendeztem, majd a hátam mögött álló Lisára néztem. - Mi a baj?

- Én nem megyek.

- De miért? Síelhetnénk együtt, hógolyózhatnánk és esténként kibeszélnénk a pasikat, miközben forrócsokit iszunk. Olyan jó volna, meg aztán ha te nem jössz akkor kivel fogok én beszélni?

- Ha mennék sem síelnék, hanem snowboardoznék. Különben meg nem azért nem megyek, mert nem akarok, hanem mert nem mehetek.

- Ki nem engedi? Bár ha jól látom inkább jönnél te is, de nem teszed.

- Ed vagyis Mr Shwan nem engedi......Kat és félek........Félek elmenni innen, mert érzem, hogy valami nincs rendben. Nem igazán örülnék neki, ha te is elmennél. Nem szeretném ha bajod esne.

- Nem fog, na meg aztán mi baj lenne. Komolyan Lisa kicsit túlaggódod magad. Első félévben nem voltál ilyen, mi történt azután, hogy elszöktél?

- Rám fogtak egy gyilkosságot, amit el sem követtem. Megtámadtak és védekezésből felgyújtottam egy épületet. Szörnyű volt és ez mind Chris hibája.

- Chris hibája? - kérdeztem értetlenkedve. Nem is miatta ment el, hanem Logan halála miatt.

- Ő tanította meg a tűzzel való támadást. Megijedtem és megtörtént, ezért nem akarok vagyis félek elmenni innen. Itt biztonságban vagyok csak nem tudom meddig.

- Értem, de nem baj, ha mégis mennék? Kár lenne kihagyni és rajtad kívül nem tart itt senki.

- Jó legyen, de ne mond később, "hogy jó te megmondtad" , ha baj lenne.

- Oki, de segítesz pakolni? Nem igazán tudom melyik ruhámat vigyem - kértem és bevetettem a boci szemeket is, de mindhiába.

- Bocsi, de fontos dolgot kell elintéznem - mondta, és azzal a fürdőbe ment.

 Elképzelésem sem volt róla, mi olyan fontos, de nem firtattam. Az elmúlt pár év ideje bőven elég volt ahhoz, hogy ne kérdezzek rá a dolgaira, mert azokra mindig fura válaszokat kaptam. Inkább folytattam a pakolást, miközben sikerült megtalálnom az egyik kedvenc felsőmet, amit év eleje óta nem leltem. Szépen összehajtottam - újra- és beraktam a bőröndömbe. Éppen kész lettem, mikor barátnőm visszajött, habár elképzelésem sem volt mi tartott ilyen sokáig.

- Kész vagyok, ha gondolod lemehetnénk beszerezni valami kajaszerűt. Viszont ha nincs kedved maradj nyugodtan, csak mond meg mit hozzak.

- Mennék én, de érzem rajtad, hogy inkább maradjak. Tudom, hogy nem kajáért mész el, de ha esetleg arra jársz, hoznál nekem valami csokis sütit?

- Persze - válaszolta sejtelmesen, majd kilépett a szobából.

 A csomagjaimat egy kupacba tettem és rendbe szedtem a szobánkat. Már épp végeztem, amikor kopogtak az ajtón, ami nem kicsit meglepett. Nem értettem miért kopog Elisa, ha ki tudja nyitni az ajtót. Egy újabb kopogás és mégegy, mire idegesen az ajtóhoz caplattam. Kinyitottam és egyből visszafordultam az ágyam felé.

- Gyere be és csukd be az ajtót. Nem értem Lisa..... kezdtem bele, aztán felnéztem és leakadt szavam. Nem Lisa jött vissza, hanem egy megilletődött Cam.

- Sajnálom, nem akartalak zavarni....

- Nem zavarsz Cameron. Lisa éppen elment kajáért egyedül vagyok, ha vele szeretnél beszélni, akkor várnod kell.

- Éppenséggel nem hozzá jöttem. Veled szeretnéd beszélni vagyis inkább mondani szeretnék valamit. Katrina én már egy ideje el akartam mondani....hogy is mondjam el....

- Cam, kérlek, mond el mi bánt. Tudok segíteni?

- Kat én beléd szerettem és nem szeretném, ha elmennél. Nézd - mondta és előhúzott a háta mögül egy csokor színes virágot. Lesokkolt - ezt neked hoztam. Remélem tetszik és....Kat kérlek reagálj valamit!

- Én....én...ezt nem hiszem el....Cam....

- Én megértem, ha te nem így érzel. Sajnálom, ha ezzel felzaklattalak.

- Cam megtennéd, hogy végighallgatsz? Köszönöm. Cameron azért dadogtam, mert nem hiszem el. Te - az akadémia és a számomra leghelyesebb fiú - azt mondta nekem, hogy szeret. Szerinted mégis hogy kellett volna reagálnom?...

- Jogos, de akkor most....

- Cameron Walker az Isten szerelméért; nem fejeztem be. Én is....hogy is mondjam...beléd szerettem. Már Lisa eltűnése előtt is tetszettél, csak nem mertem mondani. Cam..... - kezdtem bele, de ajkait az enyémre nyomta. Lassan és mégis szenvedélyesen csókolt. Csak levegőhiány miatt váltak el ajkaink, ám homlokát az enyémnek döntötte, ezzel nem eresztve a közeléből.
- Sajnálom Katrina, nem akartam.
- Nem kell szabadkoznod. Pontosan tudom, és éreztem hogy akartad, csak félsz.
- Kezdesz úgy beszélni, mint Lisa. Pontosan tudod, mit mondj és mikor, jó az időzítésed.
- Köszönöm, de tudod a Mestertől tanulok - válaszolta, mire mindketten elnevettük magunkat.
 Még beszélgettünk egy ideig, majd Lisa nyitott ránk. Mosolyogva nézett hol rám, hol Camre, majd a kezembe nyomta a sütit és távozott. Értetlenkedve néztem a piruló Camre, hátha valamit megtudok, de nem jöttem rá, így inkább rákérdeztem.
- Mitől jöttél ennyire zavarba?
- Tudod, Lisa mondta, hogy próbálja meg. Mármint én már el akartam mondani, csak féltem. Elisa mondta, hogy mondjam el neked mit érzek, mert így csak szenvedek.
- Te komolyan Elisától kértél tanácsot? Ennyire féltél? Ráadásul TŐLEM?
- Az egyik este kimentem sétálni, majd megláttam Lisát. Mögé léptem, mire a nyakon öntött vízzel. Aztán elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok beléd és segített szinte mindenbe.
- Komolyan nyakon öntött? - kérdeztem két nevetőgörcs között.
- Igen, de ne nevess ki. Szörnyen hideg volt, de rendes volt, mert megszárított.
- Tudom, hogy rendi. Amúgy én azt vettem észre, hogy olyanok vagytok néha mint két testvér.
- Igen és az egészben tudod mi a legviccesebb? - kérdezte somolyogva, mire nemlegesen megráztam a fejem - Az, hogy Chris azt hitte beleszerettem Lisába. Komolyan nem is tetszik, csak elvagyunk egymással mintha tesók lennénk. Féltékeny volt rám.
- Szerintem Christian jobban félti Lisát, mint gondolná. Sőt szerintem nagyon szereti, de nem mer lépni. Lisa meg....hát ő meg Lisa. Egy nagyon kedves lány, de most rettenetesen félénk és óvatos lett. Valami történt a szökését követőn és a múltjában is, csak nem mondja el.
- Gondolod?
- Igen. Néha éjjel arra ébredek, hogy sikítozik és érhetetlen nyelven beszél, na meg persze sírni. Féltem, de ha nem árul el semmit nem tudok segíteni. Szerinted?
- Igazad van, de most ne beszéljünk róla. Olyan rég akarok megtenni valamit, mint még semmi mást ezelőtt - mondta és mielőtt rákérdezhettem volna újra megcsókolt.
 Szenvedélyes csókcsatánkat ő nyerte, miközben végigdöntött az ágyamon. Fölém tornyosulva vált el ajkaimtól, majd a szemebe nézett. Csak most vettem észre, hogy a "sársüti" színű szemei enyhén vérben forognak. Tudtam, hogy éhes, mégsem mertem megtenni azt amire vágyott. Száját kinyitotta, így tökéletesen látta, hogy agyarai mekkorára nőttek. Aprót löktem rajta, mire feleszmél, és legurult rólam.
- Sajnálom, én csak....
- Cam, nincs ezzel semmi baj, de én félek ettől - mondtam miközben a szemfogaihoz értem.
- Értem és bocsánat, de nem tudtam kontrollálni. Ígérem nem lesz többé ilyen és nem kell tőlem félned - mondta ragyogó mosollyal az arcán.
 Még beszélgettünk egy darabig, majd megkért, hogy maradjak. Vonakodva, de belementem, hogy síelés helyett az akadémián maradok. Mindketten biztosra vettük, hogy megoldjuk a "havas" problémánkat Liával. És azt biztosra vettem, hogy az Ő ötlete volt az is, hogy Cam az indulás előtt valljon nekem szerelmet. Okos lány, remek időzítéssel.
 Estefelé Cam elköszönt, és helyét Lia váltotta fel, aki mindet tudni akart. Elmeséltem neki töviről-hegyire mindet, bár szerintem a felét ő is pontosan tudta. Közben megettük a sütiket és még forrócsokit is ittunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ilyen LB-k nem minden fán terem, mint mi.