2.évad 14.rész - Nem veszíthetlek el újra!

  Remélem tetszeni fog a rész és pár visszajelzést is kapok, majd tőletek.
Ezúton szeretném jelezni, hogy még egy fejezet és befejezem az évadot
 Szerintem jó lett a rész és talán mostmár Lisa és Chris kapcsolata is alakulni fog, de ezt a részt rátok bízom, ki hogy értékeli.
♥Jó olvasást és szórakozást hozzá :D ♥

"Csak remélni tudtam, hogy időben odaértek."

 Amikor elértem a bejárathoz különös érzés fogott el. Olyan volt, mintha valaki óva intett volna attól, hogy egyáltalán bemenjek a házba. Nem törődtem vele és benyitottam, majd bementem és egyenesen az emelet irányába fordultam. Ahogy elértem az utolsó lépcsőfokot megláttam, hogy több helyen is fekete füst csomók vannak. Volt nem egy elképzelésem, hogy mik lehetnek, de egy aggodalmas hang egy pillanatra megállított.

 Christian, te vagy az? - kérdezte Vadász félénken.

 Igen. Jöttem ahogy tudtam, de mi történt és hol vagytok?

 Az erkélyen, de Lisa....hogy is mondjam....Nem teljesen itt van. Kérlek siess, vagy leesik.

 Azonnal megyek - mondtam és elindultam a balkon felé.

 Mire kiértem véleményem szerint legalább 10 fokot hűlt a levegő. Láttam Vadászt, de Lisát sehol sem találtam. Éreztem, hogy a közelben van, ám nem láttam, így a sárkány felé fordultam. A pikkelyes hüllőt láncok tartották fogva és szinte meg sem tudott mozdulni.
 Mit csináltak veled?
 Velem még semmit, csak lefogtak, hogy ne tudjam védeni a gyermeket. Ott van fent és nem kell NEKIK sok és megölik.
 Mégis mivel? Olyan magasan nem árthatnak neki - mondtam és fura hangfoszlányokra lettem figyelmes. - Mik ezek a hangok?
 Ők vagyis a füstszerű árnyak azok, akik megölik a Dunken-lányt. Erősek, de Lisa labilis lelki állapota miatt képesek áthatolni a védelmi falain és manipulálhatják őt.
 Értem és hogy szedjem le? Én nem tudok repülni, mint Ő.
 Legalább most tennéd félre a büszkeségedet! Tudom, hogy te is hasonló vagy mint Elisa. Vannak szárnyid, de sosem merted használni. Most szükség van rá.
 Rendben, de nem tudhatja meg. Legalábbis még nem és nem tőled. Majd elmondom, ha nem lesz más választásom, oké?
 Válaszul csak egy bólintást kaptam, semmi többet. Lazítottam a kabátomon, majd egy gyors áteresztő varázslatot bocsátottam rá és megidéztem a szárnyaim. Hát mondanom sem kell az enyém nem fehér, mint azt várná bárki is. Míg Lisáé vörös, addig az enyém fekete. Kettőnk közül ő volt az, aki átokként tekintett erre az adományra. Elrugaszkodtam a földtől és egy szárnycsapás alatt előtte lebegtem. Szemei lehunyva voltak, de állandóan mozogtak. Megpróbáltam közelebb menni hozzá, ám egy árny elém vágott. Inkább látszott füstszerűnek, mintsem testes alaknak.
- Ne merj közelebb jönni - mondta.
- Nem te mondod meg mit tehetek és mit nem. Egy testetlen árny vagy, aki meg akar ölni egy boszorkányt.
- Ez a boszorkányivadék már régen halott. Testileg és lelkileg még él, de érzelmileg már nem. Különben meg már amúgy sem szabadna élnie és ezzel csak szívességet tennék mindenkinek - mondta, majd egy kicsit összébb szedte magát és materializálódott. Gonoszul vigyorgott és intett egyet Lisa irányába.
- Nem teheted ezt vele. Ő még ártatlan és nem tud semmiről.
- Engem és a társaimat ez nem érdekel. Meg kellett volna halnia azon az éjszakán amikor a hozzá hasonlók többségének. Azért látom te is megúsztad a mészárlást.
- Mert jobb vagyok nálatok és nem tudtok nekem ártani, de jobban tennétek, ha Őt sem bántanátok.
- Mi nem is fogjuk, mert megteszi helyette egy aprócska igézet - mondta majd eltűnt. 
 Ekkor vettem észre, hogy Lisa már legalább fél méterrel lejjebb van, mint mikor mellé értem. Aztán nem kellett sok és zuhanni kezdett, én utána, és még időben sikerült elkapnom. Rúgkapált és csapkodott a szorításomban, de nem engedtem el. Kinyitotta a szemeit és olyan kékséggel találtam szembe magam, mint még soha. Az éj kékjénél is mélyebb volt a színe és könnytől fátyolos.
- Chris....Mit keresel itt? - kérdezte alig hallhatóan.
- Segíteni jöttem....Gondoltam szükség lehet rá - mondtam még mindig a karjaimban tartva. Ekkor valami meleg és nedves dolgot éreztem a kezeim közt. Lenéztem és láttam, hogy a testén több vágás is van és egyik sem akart begyógyulni.
- Tegyél le. Tegyél le most azonnal! - mondta és egyre idegesebb lett, látva azt, hogy nem fogok eleget tenni a parancsainak.
 Kiugrott a kezeim közül és előttem állt meg, majd ütni kezdte a mellkasomat. Síri csend honolt kettőnk, majd ütlegelései egyre inkább abbamaradtak. Apró kezeit a mellkasomra tette, ezzel nyertem egy minimális időt, hogy levegyem a kabátom és a hátára terítsem. Nem szólt semmit csak felvette, majd egy erős csapódás kíséretében a felsőtestemhez simult. Nem sokkal később valami nedveset éreztem a felsőmön és egy halk motyogás is társult hozzá.
- Miért nem tudsz békén hagyni? Miért kell minden sebemet felszakítanod? - suttogta, mégis tisztábban hallottam mint eddig bármikor.
- Ne haragudj rám. Nem akartalak ennyire felzaklatni, bele se merek gondolni mi történt volna ha nem érek ide időben - mondtam és átöleltem törékeny kis testét. Ő is ugyan így tett, de nem sokáig maradt keze a hátamon. Teste megmerevedett és megpróbált elhúzódni, de nem engedtem el.
- Azonnal tűnj el a közelemből. Mi vagy te valójában? - kérdezte és rám emelte a tekintetét, melyben némi félelem látszódott. Nem válaszoltam, helyette a fejét gyengéden visszanyomtam  a pólómra.
- Chris...kérlek... - mondta, ám ismét csak néma maradtam és egyik kezemet a fejére tettem.
- Lisa...Minden rendben veled? Olyan hideg vagy mint a levegő, mely körülvesz minket - mondtam némi gondolkodás után. - Jobb lenne, ha visszamennénk.
- Nem akarok. Senkinek sem kellek és különben is csak a gond van velem - mondta és újra áztatni kezdte a felsőm.
 Kicsit simogatni kezdtem a hátát, hátha megnyugszik, azonban miután nem történt meg egy altató varázslatot küldtem rá. Elkaptam mielőtt elgyengültek volna a lábai és felrepültem Vadászhoz. A láncok már eltűntek és épp a nyakát nyújtogatta, mikor landoltam. Figyelme egyből ránk szegeződött és kíváncsian várta a mondandómat.
 Igazad volt. Hasznát veszem néha a szárnyaknak is, de nem használom őket soha többet. Látnod kellett volna, hogy nézett rám azok után, hogy megérintette őket. Fél tőlem és ezt nem akarom - mondtam.
 Miért óvod őt ennyire odaadóan?
 Hosszú lenne elmagyarázni. Legyen elég most ennyi és vigyük melegebb helyre mielőtt teljesen megfagy. Mikor kezdte magát vagdosni?
 Még délelőtt, és lassan este lesz, úgyhogy elég régóta. Kb. Egy órája hagyta abba, mikor a füstös árnyak megjelentek. De igazad van menjünk biztonságosabb helyre. Szálljatok fel, így talán gyorsabb lesz.
  Felültettem a lányt a hüllő hátára, majd én is felmásztam rá. A sárkány óvatosan emelkedett a magasba, ám utána szélsebesen ment a szállásom irányába. Nem telt el sok idő és megérkeztünk, leszálltam és közben üzentem Cameronnak, hogy jöjjön elénk. Miután mindketten a havas talajon voltuk, az ajtó kinyílt és egy nagyon ideges Kat és Cam lépett ki rajta. Mindkettő egyenesen felénk jött, és mikor meglátták Elisa szétszabdalt bőrét egyből gyógyítani kezdték osztott erővel. Mikor kész voltak egy számomra is nagyon fontos kérdést hallottam a bejárat irányából.
- Hol fog lábadozni? - kérdezte Lukas.
- Őszinte leszek veletek nem tudom - mondtam és elindultam a főbejárat felé. - Arra gondoltam, hogy nem hagyom egyedül, így nálam fog felépülni. Gondolom ez nektek nem fog gondot okozni. Ja és Kat, remélem nem akartál még visszamenni a főépületbe?
- Hát nem is tudom...Arra gondoltam, ha Mia  meglesz, akkor visszamegyünk, és nem zavarunk tovább.
- Ez hülyeség. Nem zavarnátok, meg aztán milyen dolog, hogy hárman a főépületben laktok - mondta Cam.
- Meg mostmár nem engedem el Lisát míg ő nem akar maj távozni - mondtam és éreztem hogy valami szívfacsaró érzés költözik a lelkembe. - Szeretném, ha itt maradnátok legalább, míg a többiek vissza nem jönnek a síelésből. A többit holnap megbeszéljük, oké? Szeretném, ha végre meleg helyen lenne - mondta, miközben felértünk az emeletre.
 A szobám ajtajáig kísértek, amjd mindenki elköszönt és egyedül léptem be oda a boszimmal a karomban. Óvatosan, vigyázva minden mozdulattal leraktam az ágyamra, amit időközben alváshoz előkészítettem. Miután vízszintesbe került lehámoztam róla a kabátom és betakartam egy jó vastag takaróval, nehogy megfázzon. A takaró takarásában rávarázsoltam egy régebbi pólómat, hogy ne azokban a véres cuccokban aludjon. Nem tudtam mit kéne ilyenkor csinálni, de egyben biztos voltam. Nem hagyhatom, hogy bántsák őt, mégha ezzel keresztbe is teszek magamnak.
 Átöltöztem és is egy kényelmesebb ruhába, bevizeztem egy kéztörlőt, majd befeküdtem mellé az ágyba.  Homlokára tettem a nedves törlőt és adtam egy puszit az arcára. Erre a cselekedetemre egy aprócska mosoly jelet meg az arcán, ami engem is mosolyra késztetett. Magamra húztam a takarót és átöleltem a derekát, mire közelebb húzódott hozzám. békésem aludt és így olyan volt mint egy igazi angyal. Tisztában voltam vele, hogy ha reggel fel kel muszáj lesz beszélnünk és kénytelen leszek kitálalni neki. Nem veszíthetem el újra.