3.évad 11.rész - Védelem? Nekem?

 "Az élet kihívás - fogadd el!"

(Teréz anya)

Elisa szemszöge:

 Péntek délután nagyban készültünk az estére tervezett mozizáshoz, így nem is terveztük nagyon, hogy kiöltöztünk. Az óra lassan négyet ütött, így magunkra kaptuk a "normális" ruháinkat, - ami Katnek egy nadrágos összeállítás, nekem pedig egy szoknyás outfitre esett a választásom - majd elindultunk a főbejárat felé. Egészen zökkenőmentesen eljutottunk a nagykapuig, amikor halk, settenkedő lépteket hallottunk a hátunk mögül.

 Szerinted ki az?

 Nem tud, és nem is érdekel, ha tönkre akarja tenni az estének, én....

 Nem ölöd meg az biztos - fejezte be a mondatomat Katerina. Nem akartam, hogy bárki kövessen minket, így gyorsan megfordultam és már támadásra emeltem a kezem, mikor megláttam Conort. Tekintete először értetlenséget sugárzott, majd leesett neki a tantusz és védekező testtartást vett fel.

- Merkúr összes csillagára, mi a francot csinálsz itt?

- Láttam, hogy szökni akartok, így gondoltam visszaviszlek titeket. Különben is ilyen ruhába mégis hova mentek?

- Közöd? Semmi. Szóval tipli van és hagyj minket békén - közöltem vele bunkó stílusba.

- De akkor is...

- Pofád lapos; Tesloparte - mondtam rá és eltűnt, mire Kat elkezdett tátogni, mint egy hal. Istenem, ha látta volna rajtam kívül valaki, biz' isten hülyének titulálja.

- Mit tettél vele? Megölted?

- Semmit és nem. Ez egy ősi teleport ige, arra az esetre, ha nem jutna eszedbe a jelenlegi verzió vagy ha nem lenne a génedbe kódolva. Szóval csak elküldtem egy kicsit tanulni a tapintatról a könyvtárba.
- Te kis gonoszság....Csak tudnám mi történt veled, hogy ennyire megváltoztál.
- Semmi - feleltem komoran, majd előresiettem a további faggatózást megelőzve.
 A település határában érve ért utol Kat, aki kissé kimerülten és értetlenül állt a kirohanásom és sietségem előtt, ám nem firtatta a miérteket. Ezer hála érte neki, hisz' hogy magyaráztam volna ki magam, miszerint az őrült ál-testvérem megfenyegetett, hogy megöli a szeretteim. Érdekesen nézett volna ki annyi szent. Gyors léptekkel haladtunk a mozi felé, miután megpillantottuk a főtéren lévő óra által mutatott időt. Az volt ezzel a baj, hogy a film 17 órakor kezdődött és nekünk volt 5 percünk megtalálni a szórakozási egységet, jegyet és kaját venni illetve beülni a terembe. Jogosan kérdezhetné tőlünk bármely mágia birtokában lévő egyén, hogy miért nem teleportáltunk, ha egyszer képesek vagyunk rá. A válasz egyszerű. A halandók elméje nem képes befogadni mindenféle információt, ami miatt feltűnést keltettünk volna.
 Miután megérkeztünk az említett helyre, megvettük a jegyeket és a rágcsálnivalót, majd beültünk a filmre. Ha valaki megkérdezett volna, hogy mit, isten az atyám meg nem tudtam volna mondani. Mikor az egész szenvedés, vagyis a film véget ért elindultunk "haza". Útközben Kattel elemezni kezdtük a látottakat, vagyis ő magyarázott és bólogattam és igazat adtam szinte mindenben. Már az óratoronynál jártunk, mikor valaki elkezdte rángatni a szoknyám szélét. Megfordultam, ám az illető még mindig nem hagyta abba és mellé még sírás is társult. Ritka alkalmak egyike, de megesett rajta a szívem, habár volt bennem egy kis bizalmatlanság.
- Mi a baj, kicsikém?
- Elveszítettem a szüleim - jött a válasz szipogással társítva, majd rám emelte könnyes tekintetét. - A néni segít megtalálni őket?
- Persze csak egy pillanat. Kat kérlek indulj el az iskola felé, majd megyek én is csak segítek a gyereknek.
- Oké, de én nem bízom benne. Nézd meg a szemét, hogy milyen. Az egyik halványkék, míg a másik mélyzöld.
- Nem lesz gond, oké? Meg tudom magam védeni, ha kell és vigyázok magamra.
- Rendben, de kérlek siess a vissza.
- Meg lesz - mondtam, majd búcsúzásképp megöleltük egymást.
 Ezután megfogtam a kisfiú kezét és elindultuk arrafelé, amerről jött. Elég sokat gyalogoltunk és már szinte teljesen besötétedett, mikor egy ódon épülethez értünk. Megkérdeztem, hogy biztosan itt látta-e a szüleit utoljára, mire a válasz igen volt. Elkísértem az ajtóig, majd elköszöntem tőle és már indultam is  a dolgomra, mikor utánam nyúlt.
- Nagyon kedves tőled néni, hogy elkísértés és szeretném megköszönni - mondta és megpuszilta asz arcom.
- Aranyos tőled, de.... - kezdtem volna bele, mikor éreztem, hogy forogni kezd velem a világ. Ezután elnyelt egy ismeretlen feketeség és magamra maradtam.
  Nem tudom meddig lehettem kiütve, de magamhoz térve egy ablaktalan helyiségben találtam magam. Lassan nyitogattam a szemeim, mire azok hozzászoktak a gyér fényhez és óvatosan körbe forgattam a fejem. Mire az agyamig is eljutottak a látottak teljesen ledöbbentem, hiszen nem számítottam arra, hogy egy öltönyös Chrisbe botlok péntek este. Kissé félénken, ám annál lendületesebben ültem, majd álltam fel, de megszédültem. Ugyan Chris elkapott, ám jelenléte kicsit felzaklatott azzal, hogy tudtam jobb lenne neki nélkülem. Meg is mondtam neki, amiből egy kisebb vita alakult ki közöttünk, majd elszóltam magam, hogy Daphne fenyegetett meg ezzel. Ezután magához ölelt és szorosan tartott, attól félve, hogy eltűnök a szeme elől.
 Kis idő múlva Cam jött, be és örömmel konstatálta, hogy élek még, majd megkérte Chris, hogy menjenek, mert jelenésük van. Mielőtt a szerelmem elhagyta volna a helyiséget megkért, hogy maradjak ott, amire igennel feleltem. Aztán jöttek a látomások, melyekben egy arc nélküli valami hívogatott maga felé, mint a legutóbb és ettől kb. a falat vakartam kínomban. Majd jött a kisfiú, aki bocsánatot akart kérni a történtek miatt, és egyedül hagyott. Unalmamban utána indultam és csak annyit láttam, hogy egy kis fény villan, majd semmi.

~*~*~*~*~

 Az ajtónál szinte sírva rogytam össze, alig hogy betettem a lábam, mert nagyon is érzékenyen érintett a dolog. Egy rakás befolyásos és neves család lányit kínálták fel neki, mintegy ajándékot, ha le szeretne telepedni. Azt hitte ott maradtam hol kérte, de nem; és ez sok mindent megmutatott számomra belőle, amit jobb lenne elfelejteni. Lehet féltékenységnek nevezni ezt a dolgot, ám én nem hinném. Ez csupán egy kis mizéria, mely nagyon rosszul esett, hisz annyi gyönyörű lány jelent meg, hogy én csak eltörpülök mellettük. Sajnos Christian szerint ez badarság, mert egyik lányt sem látta szépnek, és ha választania kéne párjául valakit engem választana. Azonban nem vesz figyelembe egy jelentős tényezőt, mely kimondja, hogy a "fajok" nem keveredhetnek. Sajgó szívvel és rettenetesen rossz érzésekkel mentem haza, miután Black - még mindig nehéz elhinnem azt, ahogy szólították őt - hazamentünk, ám egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Benne a félelem, bennem pedig a keserűség és az értetlenség keveredett érdekes egyveleget adna ezzel az értékrendjeinknek.
 Az iskolába érve egészen az épületig kísért, ahonnan én kértem, hogy nem jöjjön tovább, habár tudtam, hogy Ő sem teszi meg nekem ezt a szívességet. Egy puszit adtam az arcára, majd könnyeimmel - újfent - küszködve siettem fel a szobához, ahol már Kat aggódva várt rám. Meg sem várva az ágyra zuhanásom potyogni kezdtek a nedves, sós könnyek a szemeiből, ami a szobában tartózkodóknak igencsak feltűnt. Vadász a pofijával bökdösött, amíg nem figyeltem rá míg Kat idézett nekünk egy kis édességet, melyet villámgyorsan elmajszoltunk. Közben kiveséztük Christian jellemét, a hazudozásait, és a többi ehhez hasonló dolgot. Mire mindennel végeztünk már lassan hajnalodott, így úgy döntöttünk ideje lenne eltenni magunkat mára.
 Reggel arra keltem, hogy valami nyalogatja az arcomat, és nem is volt nagyon kérdéses, hogy mi vagy ki lehet az. Kezemet egyből a nedves rész közelébe emeltem és megsimogattam a kutyusom fejét, ami valami érdekes módból kifolyólag pikkelyes volt. Erre egyből kipattantak a szemeim és reggeli gyorsasággal megállapítottam, hogy a kutyám immáron sárkány, mit nem tudtam hova tenni.
 Minden rendben, herc...Lisa?
 Aha, azt leszámítva, hogy harci készültségben állsz igen. Történt valami hajnaltól idáig?
 Nem igazán. Ugyan voltak anomáliák, de azok sem olyan jelentősek, hogy érdekeljenek téged.
 Értem és időben hogy állunk?
 Kelni kéne, mert már 7 óra van és 1 óra múlva jelenésetek van ófrancián.
- Köszi szólok Katnek.
 Nem kell, ő már fent van és készül, csak te aludtál ilyen sokáig.
 Nekem sem kellett több azonnal készülni kezdtem és kapkodva rohangáltam a szobába mire elkészültem. Kat és Vadász ezen nagyon jól szórakoztak, ám én annál kevésbé, hisz ha megleltem valamit akkor egy másikat nem találtam. Aztán valami csoda folytán én is elkészültem és indultunk reggelizni, ahol összefutottunk Dantéval, Dimitrivel és egy ismeretlen kinézetű sráccal. Nem igazán akartunk velük foglalkozni, azonban nekik erről más volt a véleményük, így csatlakoztak hozzánk, mikor leültünk reggelizni.
- Milyen csodás reggelünk va, ugyebár? - Kérdezte Dante negédes hangon, amitől bennem felment a pumpa.
- Már nem - mondtam csípőből és elment az étvágyam.
- Nocsak; talán nyűgösek vagyunk? Ha tegnap este nem mentél volna bálba ez nem történt volna meg.
- Milyen bál? - kérdezett bele Kat is, amink nem nagyon örültem. Az igaz, hogy este sok mindent megbeszéltünk, de ez az egy dolog elhallgatva maradt, így ő csak annyit tud, hogy találkoztam Chrissel.
- Semmilyen, vagyis igen aj má' majd elmondom, ha lekoptattuk a felesleget - feleltem nem sugdolózva, hogy a társaságunk is jól hallja. - Amúgy ki ez a gyerek? Még sosem láttam itt korábban - biccentettem az ismeretlen srác felé a fejemmel.
- Ja, ő....Hát ő Ron, pontosabban Ronan Lake és ő is azért van itt amiért én. Mondjam vagy kitalálod? - kérdezte miközben elcsórta a reggelim egy darabját.
- A kajámhoz ha még egyszer hozzá mersz érni, a következő éltbe repítelek és eskü nem fogok még csak lelkiismeret furdalást sem érezni. Ha akarnék játszani sem játszanék a hülye fejeddel soha, mert félő ez egód hamar robbanna. Tehát még egyszer megkérdem, mi a jó büdös francot akarsz?
- Meg sem próbálod kitalálni? Kár, de ezért elmondom én neked. Azért vagyunk itt, hogy megvédjünk.
- Védelem? Nekem? Most ugye csak szívatsz?
- Nem ezt komolyabban mondom, mint azt bárki elhinné nekem. A többiek is ezért vannak itt, mert Black vagyis Shwan erre kért minket. Ha hiszed, ha nem ez nekem sem tetszik jobban, mint neked.
- Azt sem tudod, mit gondolok, vagy hiszek, de egy kérésem lenne hozzátok és hozzá. Kopjatok le és nem kell védelem, mert meg tudom magam védeni. Értve vagyok?
- Megértelek, de ez van ezt kell szeretni. Szóval mit csinálunk ma így ötösben csinálni?
- Akarod mondani hármasban, nélkületek. Ófranciára megyünk, ahol minden bizonnyal nem leselkedik rám veszély, azt leszámítva, hogy esetleg rosszul ejtek ki egy szót - mondtam a lehető leggonoszabbul, hátha ezzel sikerül őket parkolópályára küldenem.
- Na idefigyelj Dunken. Vagy elfogadod a helyzetet, vagy nem, de minket nem fogsz ilyen pitiáner dolgokkal lerázni, ahhoz túl fontos vagy.
- Ó igen? Azt majd még meglátjuk Kingston. Lemerem fogadni, hogy nem bírod ki az elkövetkezendő napokat anélkül, hogy veszekednél velem a viselkedésem miatt vagy amiatt, hogy padlóra küldelek, mint egy használt rongyot..
- Nem-e? Azt meglátjuk, állom a fogadást.
- Legyen úgy, még annyival megspékelve, hogy minden kérdésemre válaszolnod kell.
- Ám legyen, de vigyázz arra, mit kívánsz. Előfordulhat, hogy a válaszok nem fognak tetszeni.
- Már semmi sem tud meglepni, szóval oké. Kat, indulunk?
- Aha - felelte az említett és tányérjainkat elvittük a mosogatós ablakhoz, majd elindultunk az első óránkra.